Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

Eestöl Htodéiig

2.

Nyultól Győrig nyolc kilométer az út, nyolc kilométernyi remény. Mert Győr az utolsó lehetőség az életre, itt még történthet valami, visszafelé fordulhat a végzet kereke, de mintha minden összefogott volna a költő és huszonegy társa ellen. S egyáltalán, reménykednek még?

Radnóti ül a kocsi végében, homloka véres. Valaki megkérdezi, hogy mi történt vele, de nem felel.

Amikor október 31-én, Szentkirályszabadján az utolsó razdglednica alá leírta a dátumot, egész életműve befejeztetett; ezzel a szörnyű látomással búcsúzott. „Halált virágzik csak a türelem.” Hegel esztétikájában ez még a fogalmi megismerés körén belül van, der begreifende Erkennen, „az elméleti és a gyakorlati magatartás egysége”, „a szabad szellem öntudata”. A Borban és a hetekig tartó iszonyú menetelés alatt keletkezett versek minden sorát ez jellemzi, mert „a szabad szellem öntudata” szólt a megalázott és végső nyomorúságba döntött test önmagát felismerő kínjaiban, s a belső szabadság kényszerében vallott arról a világról, mely már régen elárulta és kiszemelte a halálnak. Azt, ami 1944. júliusától, a Hetedik ekloga keletkezésétől a szentkirályszabadjai látomásig történt, s ami a világirodalom csodája, csak így érthető meg.

De Écsen, amikor minden ereje elhagyja, s a pribékek kocsira teszik, már maga is tudja, hogy bevégeztetett. Vérzik a homloka, kérdezik, nem felel. Ül a szekér végében, nézi az őszi ködben ringó tájat. Talán arra gondol, hogy Kazinczy is járt erre, s egyszer az ő nyomait is keresik ezen az úton. Vagy erre sem.

MÉG MINDIG ÉCS

Néhány percre térjünk még vissza Écsre; tulajdonképpen itt dőlt el a huszonkét ember sorsa, s itt szakítottak ki a pribékek hosszú oldalakat a magyar irodalom történetéből.

A község két fogatot rendelt ki, hogy a mozgásképtelen betegeket elszállítsák. Látszólag még emberségesek is a pribékek, hisz a huszonkét embert a győri kórházban akarják leadni. De ez csak a látszat, vagy az sem. Tény, hogy valamiképp szeretnének szabadulni tőlük, nem „emberségből”, hanem azért, hogy gyorsíthassák a menetet, amelynek már meg kellett volna érkeznie Magyaróvárra. Megtehetnék azt is, s ez lenne a természetes, hogy Écsen hagyják a huszonkét beteget, az orvos nyilván adna igazolást is, s a pribékek el tudnának számolni feletteseiknek. De erre nem is gondolnak, két szekérre zsúfolják a huszonkét embert, s hajtják tovább a menetet. így egyszerűbb? Legfeljebb arra gondolnak, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha most rögtön meggyilkolnák őket, de az écsi községháza előtt, vagy a menekülőkkel teli győri úton ezt mégsem merik megtenni.

Azt természetesen egyik se tudja, hogy a halálra kiszemeltek között van a század jelentős magyar költője is. Természetesen, de mi ebben a természetes? Miért nem tudják? Radnóti neve ekkor már jól ismert, különösebb irodalmi műveltség nélkül is megjegyezheti, aki folyóiratokat, újságokat olvas. Persze kérdés, hogyan ismerik. Ha például ezen a napon, 1944. november

8-án, néhány órával halála előtt, valami csoda folytán bekopogtathat a pannonhalmi apátság kapuján, s megmondja nevét, úgy, ahogyan jegyzőkönyvecskéjébe beírta, „Radnóti Miklós magyar költő”, mire gondol a kaput nyitó? Félek, hogy neve egy katolikus költőt, aki később a poéta an- gelicus jelzővel is ékeskedett, idézne, aki hitványul denun- ciálta Radnótit.

Hagyjuk. Nem kopog be sehova, s, a pribékek nem olvasták egyetlen sorát sem. S

ha olvasták volna, annak sem lenne semmi jelentősége.

KISMEGY ESI

KÖZJÁTÉK

A történelem fintora; észreveszi-e valaki a szörnyű menetből? Büszke oszlopon sas szárnyal a magasba, az utolsó nemesi inszurrekció emlékműve. 1809. június 14-én itt zajlott le a később annyit szépített győri'csata, midőn Napóleon armadája szétverte a díszmagyaros, kócsagtollas nemesi felkelőket. „Az insurrectio a magyar nemesnek azon törvényes kötelessége, mellyen a világon egyetlen szabadsága és kiváltsága alapul” — írta büszkén a dicstelen harc krónikása, Kisfaludy Sándor, aki a győri oskolában „csuda talentum számba” ment, s mint önéletrajzában írja, „lángoló phantásiája etet általában korán ábrándozóvá tette”. Később is ábrándozó volt, a nemesi öntudat ködlovagja, aki természetesen itt volt a kismegy éri síkon, s fenekedve várta az ellent, miközben a kondérokban szünet nélkül Totyogott az étel s a leendő győzelemre emelkedtek a diadalmas kupák.

Kossuth történelmünk koromfekete lapját emlegette a győri csatával kapcsolatban, pedig a valóban koromfekete lapok még ezután következtek. „Dicső, hatalmas sassereg” i — lelkesedett a nemesi ope-1 rettkatonákért Kisfaludy, s a fájdalmas történelmi hazugságok sora jóvátehetetlenül vonul végig történelmünkön 1944 sötét, novemberi napjáig, amikor a kismegyeri sas előtt vánszorog a halálba a bori csapat maradéka. „Így Tegzei hát te is” — s a Szentkirályszabadján szignált vers kétségbeesett felkiáltása kíséri a költőt, aki csak ül a szekér végiben, lábát kilógatja a sa- roglya vasrácsai között és a halálra gondol.

Dél felé járhat az idő. Már csak néhány órája van.

(Folytatjuk^

>

CSÁNYI LÁSZLÓ

A Nagy Október ünnepére avatják

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából a hagyományok szerint hazánkban nemcsak a világ első proletárállamának létrejöttéről emlékeznek rúegJ hanem az ország különböző vidékein új létesítményeket avatnak fel. Ezen beruházások között egyesek országos jelentőségűek — pl. Sajóbábony a gyógyszer- és növényvédőszer- gyártást segíti, a kerülőpusztai ty-adó a Dél-Dunántúl tv- műsoradását javítja, vagy a Zalai Kőolajipari V. a vegyipar fejlesztését szolgálja, de vannak olyanok is, amelyek elsősorban helyi igényeket elégítenek ki. Találunk ezek között új kórházat, egészségügyi kombinátot, kenyérgyárat' és 2000 vagonos gabonatárolót (Dombóvár). Kereskedelmi és szolgáltató létesítményeket adnak át — az ünnep tiszteletére — Kaposvárott, Kőszegen, Székesfehérvárott, Gödöllőn. Budakalászon, Székkutason. Adonyban új áruházat avatnak, Békéscsabán pedig új, 8000 négyzetméteres alapterületű áruház alapkövét helyezik el.

Ezek az új objektumok, akár helyi vagy országos jelentőségűek, mindenképpen hazánk nemzeti vagyonát növelik gazdasági, egészségügyi vagy kulturális gyarapodását szolgálják.

— TERRA — ;

Fotódokumentum-sorozat

Fotódokumentum-sorozatot ad ki az MTI-Fotó hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Az ország különböző tájain készített 40 fotó hűen nyomon követi a felszabadulástól napjainkig végbement gazdasági, társadalmi, politikai átalakulást.

bemutatja a kiemelkedő ipari, mezőgazdasági, kulturális, szociális létesítményeket. A rövid magyarázó szövegekkel ellátott képsorozat három évtized tömör krónikája, szocialista fejlődésünk képes története.

\Lász16 Lajos»

URáHBAIYASZOK

Rakosgatom a leveleket, forgatom értekezéseit, magyar, német, francia nyelven kiadott munkáit. Miért állítottak gátat elé, amikor már elméletben kidolgozta a módszert?

.— Nem mondhatom, hogy gátoltak. De nem is segítettek. A kísérletekhez különleges uránércre lett volna szükségem. A Szovjetunióiban van ilyen. Kaptam belőle barátaim útján, de kevés volt ahhoz, hogy érdemben foglalkozzam a témával. Akkor abbahagytam.

— Érdekelne közelebbről is a témája.

— Nehéz népszerűén elmagyarázni, lényege,

hogy a félkész koncentrátumot, tehát azt, amit mi Magyarországon előállítunk, tovább kell dúsítani ahhoz, hogy az atomerőműben felhasználhassák.

— Foglalkozik-e valaki most ezzel a témával?

— Biztosan, mert ez alapvető gond. De én semmit se tudok az újabb fejleményekről.

— Ezek után már némiképp megértein az elkeseredését.

— Valószínű, elmegyek a szegedi egyetemre

tanítani. Vagy az Akadémia szegedi intézetébe.

40.

A JOVÖ

Az ötvenöt méter magas aknatorony tövében beszélgetünk a főmérnökkel.

— 115 —i

— A jövő? Ezerkilencszáznyolcvanig megterveztük. Addig biztosan tudunk mit a felszínre küldeni ebből a bányából. Már ezer méternél mélyebben járunk. Az érc jó.

Körülöttünk dübörögnek a teherautók, szállítják az anyagot az üzemi étterem építéséhez.. A főépület körül már megszáradt betonozás, és ahol még pár hónapja tengelyig süllyedtek a gépkocsik, porzik az autó kereke.

— Az új bánya, bár nem vagyok szakember, szerintem milliárdokba került Ahhoz, hogy az ércet felszínre hozzák, sok követ kell megmoz- gatniok. Többet, mint bárhol a világon, hiszen sehol se bányásznak uránt ilyen mélységben. Mi az oka annak, hogy ekkora erőfeszítéseket tesznek a bányáért, a magyarországi uránbányászatért?.

— Urán bőven van a világon. Szerintem a nagyhatalmak között is nemsokára megszűnik az embargó. Ha a békés felhasználás még inkább növekszik, úgy adják-veszik majd, mint a szenet, a cementet, vagy bármilyen más anyagot. S hogy mi mégis bányászunk, és nem mindig nagy haszonnal, annak már nem stratégiai oka van. Magánvéleményem, de valószínű, fedi a valóságot: mi azért bányászunk, mert jó pár ezer embernek mondhatnánk fel, ha megszűntetnénk a munkát. S miután kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, az uránértékesítés javítja rubelmérlegünket is. A Szovjetunió viszont úgy lehet ezzel, hogy van elég uránja, mégis átveszi a mienket, mert érdekelt ebben a vállalkozásban. Sok tőkét befektetett annak Idején, amikor a bányákat, az ércosztályozót és -dúsítót építettük, berendeztük.

Tévednek, akik azt hiszik, hogy mi kényszerülünk a Szovjetuniónak eladni az uránt. Illetve, akik úgy gondolják, hogy mi olyan függőségi viszonyban vagyunk vele, hogy más piacon nem is értékesíthetnénk. Egyik szocialista állam például néhány éve a franciákkal kötött

— 116 — 1

szerződést uránértékesítésre, mert azok többet kínáltak érte, mint a Szovjetunió. De két év múlva a világpiaci ár meredeken lehanyatlott, és a franciák négy—öt dollárral kevesebbet fizettek a félkész uránkoncentrátum kilójáért, mint amennyit annak idején a szovjet fék S akkor kezdődött a visszakozás, ami nem tudom, sikerült-« nekik.

— Nemcsak a jövő tisztázatlan, a szakma is bonyolult

— Á szakembernek is. Régi bányász vagyok. Komlón voltam üzemvezető főmérnök. Tíz éve, amikor átjöttem az uránhoz, sokat kellett tanulnom. Amit ma öt perc alatt felfogok, azzal akkor 3—4 napig foglalkoztam. Más módszerek, más emberek. A szikla kemény. Titokzatos, mert a kincsét, az uránt nem lehet látni, csak a műszerek érzékelik. Az emberek nagy része nem bányász eredetű, nincs meg náluk a hagyományos bányászvirtus, és -becsület. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy alábbvalók, mint a szenesek, hanem azt, hogy nagyon sokféle felfogá- súak, s önmaguknak is sokat kell küszködni azért, hogy megszokják a munkát, és megbarátkozzanak a szorongással, a félelemmel, ami mindenkiben munkál, aki föld alá megy dolgozna A mecseki szénbányákban, főleg Zobá- kon, ahol a legjobb feketeszenet nyerik, a metán a legnagyobb ellenség. Itt, ahol Zobáknál is mélyebben a legjobb hazai urántelepeket támadjuk, a váratlan omlás fenyeget bennünket. Az ércbányászat sajátossága, hogy nem kell mindenütt támmal biztosítani, de hogy hol nem kell, nem lehet mindig pontosan kiszámítani. Ilyenkor könnyen bekövetkezhet az omlás.

(Folytatjuk)

— 117 —