Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

Megyénkben ia Épül a BAIUI Aranyat ér, kincseket szállít (Moszkvai tudósítónk írja): . Épül a Bajkál-Amur vasút­vonal. Nem múlik el egyetlen nap sem anélkül, hogy vala­milyen formában ne jelennék meg tudósítás a munkákról. TJjabb kilométerek, újabb aka­dályok legyőzéséről folyamato­san érkeznek a hírek a gran­diózus építkezésről. A BAM (már az első perctől kezdve így rövidítették a vasútvonal nevét) ügyét, sikerét jóformán mindenki személyes ügyének érzi a Szovjetunióban. Az idő­sebbek olyan vállalkozáshoz hasonlítják, mint amilyen an­nak idején a Donyec-meden- ce meghódítása, a szűzföldek feltörése, vagy a krasznojarszki vízi erőmű megépítése volt Néhány adat a Bajkál-Amur vasútvonalról: 3150 kilométer hosszú lesz; a teljes távolsá­gon 1982-ben robog végig az első vonat, Uszty-Kut, Nyizs- nyeangarszk, Tindinszkij, Komszomolszk na Amuré lesz­nek a fontosabb állomásai. Az új fővonal 180—500 kilométer­re északra halad majd a már működő Transzszibériai Vas­úttól. A teljes pályaszakasz hegyes, dombos, tajgás vidé­keket szel át, amelynek két­harmad része az örök fagy bi­rodalma. Az út egy része la­vinaveszélyes, nyugati szaka­szán 7—9 erősségű földrengé­seket is észlelnek. A Bajkál-Amur vasútvonal építését indokolja és sürgeti, hogy Kelet-Szibéria és a Tá­vol-Kelet egyre nagyobb sze­repet tölt be a Szovjetunió gazdasági vérkeringésében. A geológusok már évtizedek óta tanulmányozzák az északi te­rületek, Irkutszk, Csita Bur- jatija és Habarovszk körzetét. Az eddig ritkán lakott, vagy éppenséggel lakatlan területe­ken sok ásványkincslelőhelyet tártak fel, amely Kelet- Szibéria és a Távol-Kelet nyersanyagforrásának széles perspektíváját vázolja fel. Az eddigi ismeretek szerint min­den feltétel adott olyan ha­talmas bányák megnyitásához, mint a kurszki anomália, a hatalmas vasérclelőhelyek, vagy a donyecki szénmedence. Milyen ásványkincseket is­mernek ezen a vidéken a geológusok? Első helyre kívánkozik az Észak-Burjátiában található nndokani rézlelőhely. Hatal­mas, nagy réztartalmú réte­gek vannak ott, amelyeket a részletes feltárások után kül­színi fejtéssel is kitermelhet­nek. A geológusok eddig a le­lőhelynek csak egy részét vizs­gálták meg. Annyira gazdag, hogy máris érdemes oda kom­binátot telepíteni. Ugyanakkor további számottevő készleteket is sejtenek, de azokat csak ak­kor tárják majd fel, amikor az undokani bányát megnyitot­ták. Dél-Jakutiában, Aldan kör­nyékén vasércmezőket talál­tak, gazdagságukat 1,5 mil­liárd tonnára tartják. Az érc jó minőségű: vastartalma több mint 40 százalékos. Máris fel­készültek három lelőhely ki­aknázásához. Ebben az övezet­ben van a gyeszovi, valamint a tit-ergini vasérckészlet is, amelynek létezéséről először az ötvenes években szereztek tudomást. A bányászati felté­telek rendkívül kedvezőek, ugyanis a szén külszíni fej­téssel elérhető. Pl. Csulmn mellett a szénréteg vastagsága a 30 métert is eléri. A két ás­ványkinccsel kedvező alap teremtődött új, hatalmas fém- kohászati bázis létrehozásá­hoz, amely világviszonylatban is számottevő lenne. A Bajkál-Amur vasútvonal mentén méreteiben és minősé­gében egyedülálló azbeszt­előfordulásokra is bukkantak. A lelőhely olyan minőségű nyersanyagot tartalmaz, amely megfelel a textilipari feldol­gozás követelményeinek. A keleti körzetekben — különö­sen a Bajkál-tó és az Amur mellett már régóta bányásznak aranyat. A földtani kutató­munkák kiterjesztésével az aranyérc-előfordulások nagy­sága kiterjeszthető. A már ismert ásványi elő­fordulások korántsem merítik ki a terület nyersanyag-poten­ciálját. A geológusokra to­vábbi megfeszített munka vár, hogy a vasútvonal mentén és a kapcsolódó körzetekben is feltárják a hatalmas lelőhe­lyeket. FARAGÓ ANDRÁS Szovjet filmek fesztiválja Az utóbbi években egyenle­tesen növekszik a szovjet fil­mek népszerűsége. Megyénk­ben tavaly január és szeptem­ber között 155 ezer néző, idén ugyanebben az időszakban 208 ezer néző volt kíváncsi szov­jet filmalkotásra. Jobban vá­logatják a bő szovjetunióbeli filmtermésből a magyar nézők ízlésének megfelelő filmeket, és az utóbbi esztendőkben is­mét született néhány felejt­hetetlen szovjet film — ez a népszerűség háttere. November hetedike tisztele­tére öt új szovjet filmet mu­tatnak be országszerte, a szov­jet filmek fesztiválja kereté­ben. Megyénkben e filmek közül kettőt láthatunk novem­ber hetedike és tizenharmadik ka között, más régebben ját­szott nagy sikerű szovjet film­mel együtt. Az új filmek: Az édes szó: szabadság című, és a Halló, itt Iván cár! Utóbbi a nálunk is nagy sikerrel ját­szott Bulgakov-darab, az Iván, a rettentő filmváltozata. A fesztivál 'Tolna megyei nyitánya Szekszárdon, a Pa­noráma moziban lesz, novemz bér hetedikén. Az ünnepségen részt vesz majd Tambov me­gye moziüzemi vállalatának igazgatója is, és ugyanekkor filmplakát-kiállítás nyílik a mozi előcsarnokában. Szek- szárd mellett a járási székhe­lyeken és a nagyobb községek mozijaiban is szovjet filmeket játszanak a fesztivál hetében! Ezüstérmes Besz^e a leveli kórus ? Dalos kedvű, gazdag népze­nei hagyományokkal rendel­kező nép a teveli. Asszonyai voltak az elsők, akik Szauer János iskolaigazgató hívására kórust alakítottak. Tán csak fél esztendő telt el az alapí­tástól, amikor a kórus létszá­ma megkettőződött: az asszo­nyok hívására a férfiak is be­álltak az énekesek közé. — Fiatal kórusunk gyakran kapott lehetőséget nyilvános szereplésre, — mondotta Szau­er János karvezető. — Éne­keltünk Pécsett, a dél-dunán­túli megyék kórustalálkozó­ján; szerepeltünk Bonyhádon, a járási napokon; Kisdorogon. falugyűlés alkalmával; a Szov­jetunió megalakulásának ötve­nedik évfordulója tiszteletére Szekszárdon rendezett ünnep­ségen; ugyanott a szüreti na­pokon. Tavaly februárban a tévé jóvoltából az egész or­szág volt a közönségünk. — Az imént ritkán hallott székely népdal hangjai szű­rődtek ki a próbateremből. Ezzel a dallal hol lép fel a kó­rus? — December 8-án Szekszár­don, a Tolna megyei énekka­rok hagyományos minősítő versenyén. Most bronzérmesek vagyunk, s ezüst érmesek aka­runk lenni. Ismétlem: aka-; runk, nem csupán szeretnénk! Azt hiszem, nem elbizakodott,-; ság részünkről az ezüst fo­kozat elnyerésére törekedni.-I Forrai Miklós, a neves kar­mester, a Liszt Ferenc Zene-- akadémia tanára, községünk! szülötte, s őszinte érdeklődés­sel kísérte a teveli énekkar eddigi, négyéves fejlődését. Aa ő véleménye is, hogy a kórus teljesítőképessége növelhető az ezüst éremig, — búcsúzott bi­zakodva Szauer János, az| énekkar vezetője. Szé— lOj. Lajos?, vuramuan A berendezés átvétele után három hétre meg­érkezett a minisztériumból egy főember, és vizsgálatot kezdett, hogy mi miért nem érünk el eredményt. Hiába emlegettem a megállapo­dást, hiába hivatkoztam a szerződésre. Végül annyira megdühödtem, hogy kizavartam az üzemből. Fegyelmit kaptam. Vártam a követ­kezményeket, elvégre akkor nem volt mindegy. De semmi se jött. Egy év után megkétszerez­tük az uránkinyerést. Vártam, hogy jöjjön a főember. Nem jött. Nem is jöhetett. Eljutott az ország vezetőihez a viselkedésének híre, és menesztették. Úgy tudom, most is bányában dolgozik. Vájvégen. — Egy órát adott nekem erre a beszélgetés­re, utána ki kell mennie az ércdúsító üzembe. Kevés idő ez ahhoz, hogy megismerjem a mun­káját. A tizenöt év alatt, a sok küszködésen kívül, mi volt a legnagyobb élménye? — Volt néhány, hiszen itt Magyarországon mi teremtettük meg az uránbányászatot és a feldolgozás első fázisát. Igaz, segítséggel. De, ha nem veszi rossz néven, azt is mondhatom, mi, a geofizikusok tartjuk a kezünkben, ennek az iparágnak a kulcsát. Mi derítjük fel a lelő­helyeket, és mY ellenőrizzük az érckinyerést is. Tehát: alfa és omega vagyunk. Ebben a mun­kában egyik legnagyobb élményem az volt, amikor légi úton feltérképeztük az országot azért, hogy megállapítsuk, hol található még urán. Sajnos, az eredményünk nem valami nagy, de a módszer és a munka egyedülálló volt Harminc—ötven méter magasan szálltunk el a föld fölött, és nagyon érzékeny műszerekkel dolgoztunk. Ez érthető is, hiszen a föld mé­lyéből kaptuk a jelzéseket arról; van-e, vagy nincs. És ez a munka adott nekem ötletet ah­hoz, hogy az urántartalmat is a bánya mé­lyén igyekezzünk megállapítani, ne pedig a laboratóriumban. Ez három-négyhónapos nye- ■eséget jelent a kutatásban, ami ma, az atom­korszakban, nem jelentéktelen idő. — Hol tart a kísérlettel? — 103 — — Ha fél év múlva kérdezi, már lehet, hogy elmondom. Most még nem. Én csak biztos eredményről szeretek beszélni. — Az előbb atomkorszakot említett. Minden országra érvényes ez? — Szerintem harminc év óta atomkorban élünk. De nem minden országra egyformán ér­vényes ez. Mi most vagyunk e korszak haj­nalán. Az atomenergia békés felhasználása minden országban előbb-utóbb bekövetkezik Mr még drágább az atomenergia, mint a szén­vagy a szénhidrogénekből előállított, de 1980. után már gazdaságosabb lesz. Az atomerőmű­vek megépítése talán még akkor is költséges lesz, de az energia előállítása már talán ke­vésbé. Szaklapokban olvastam, hogy az USA, Anglia az ezredforduló táján energiaforrásának mintegy kétharmadát hasadóanyagból nyeri. Ma még tartalékolnak erre a célra, de már egymás után épülnek az erőművek, a reakto­rok, és nem kell sok idő ahhoz, hogy a kime­rülőben lévő szén, olaj, földgáz mellett és előtt az atomerőművek adják az elektromos energia többségét. — Mi a véleménye, milyen felkészültséggel indulunk mi ennek az időszaknak? — Biztos forrásunk, tapasztalati alapunk a Szovjetunió. Mint kereskedélmi partnerünk kor­rekt, akkor is átvette tőlünk a koncentrátumot, amikor az USA-ban embargón volt az urán­ipar. S náluk máris vannak olyan erőművek, amelyeknek gazdaságossági mutatói azt jelzik, néhány év múlva elérik a szénhidrogénekből és a szénből előállított energiakinyerés gazda­ságosságát. így tehát a jóslat, amely szerint még kétezerben is gazdaságtalan lesz az atom­energia-előállítás, már most elévült. A geofizikus asztalán egész sor telefonkészü­lék áü. Az egyik megszólal. A geofizikus oroszul válaszol. — Á2 egészségügyi szolgálattól hívott fel egyik munkatársunk. A férje kint járt egyetem' re, ott szerzett kandidátusi fokozatot is. Szonja érdekes kísérleteket végez, és azért hívott, mi­kor mennék át az intézetükbe, mert befejezte az első szakaszt. — Nekem feltűnt, hogy jól beszél oroszul. — Mellette meg kellett tanulnom angolul; franciául és németül. Tehát azokon a nyelve­ken, amelyeket azokban az országokban beszél­— 104 — nek, ahol az uránbányászatnak múltja van. Egyébként oroszul egyetemista koromban ta­nultam meg. Kint végeztem. — Ahogy mondani szokták; teljesült a gye­rekkori vágya? — Egészen másról ábrándoztam. Némi kap­csolatom volt ugyan a bányászattal, mert a za­lai olajmezők mellett éltem. Polgáriba jártam, majd hadiözvegy anyám behatott a kereskedel­mi iskolába. Könyvelőnek készültem, esetleg külkereskedelmi szakembernek. Közben anyám­tól elvették a trafikot, mondván, munka nél­kül tesz szert jövedelemre. Ez nagyon rosszul esett, hiszen tizenkét órát ült a kis .boltban, hogy a kenyérre valót megkeresse. Akkor egy párttitkár kijárta, hogy visszakapja, engem meg elküldték egy előkészítő tanfolyamra. Gondol­tam, felvesznek a Keleti Akadémiára. Ehelyett, furcsa módon, padonként osztották be a jelent­kezőket Engem geofizikusjelöltnek soroltak be. Sem én, sem a tanárom nem tudta, mi az, de gondoltam, majd csak megélek én a kemény zalai koponyámmal ott kint is. Hát megéltem, de nehéz volt. Igen sok számtant, fizikát tanul­tunk, és egészen mást, mint itthon a kereske­delmiben. Az első évben közepes voltam, ami­kor ötvenhétben végeztem, kitűnő. S jelentkez­tem aspirantúrára. Akkor azt mondták: rend­ben van, de most dolgozni fogsz! És ekkor kezdtem pályafutásomat az uránbányánál; 37. — Nem sok kedvvel kezdtem, de közben meg­szerettem ezt a munkát. Mert megkínlódtunk érte. Valamennyien fiatalok. A saját bőrünket vittük kockára abban az időben, amikor a szov­jet szakemberek hazamentek, s mi arra vol­tunk utalva, amit kint tanultunk. Persze, még­iscsak kaptunk segítséget tőlük. Jöttek hozzánk delegációk, szakértők, de más lett volna, ha állandóan mellettünk vannak. Bár az is a: igazsághoz tartozik, hogy akkor még ők is csak kísérleteztek az urándúsítás különböző eljárá saival. A már elfogadható módszereket az öt­venes évek végén találták meg. Valamivel mi- előttünk. — Az alfa és az omega, a felderítés és a dú sftás az egyszerű, a nem szakember számára nem sokat mond. De azt hiszem, a geofizikus már érezte, még a szakembernek sem mindig egyszerű a dolga. (Folytatjuk) — 105 —

Next

/
Thumbnails
Contents