Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

i » I I I < 9 KORUNK iBWKggmgra^^ mum Tudomány és politika TUDOMÁNY-E A POLITIKA? Mondjuk meg rögtön, hogy nem az. A politika nem tudo­mány. A politika elsődlege­sen társadalmi gyakorlat, a társadalmi tevékenység egyik fajtája, ami a hatalmi viszo­nyok megváltoztatása vagy megszilárdítása területén zaj­lik és az egész társadalom irányításának feladatkörében mozog. De ahogy a termelőtevé­kenység — ami szintén nem tudomány — a tudományos kutatás tárgyává tehető, ugyanúgy a politika is külön­böző elméleti vizsgálódások területe lehet. S bár a tudo­mány nagyon látványosan fej­lődik a XX. században és igen sok összefüggést világított meg a politika területén is, semmi jel nem mutat arra, hogy a politika tudománnyá válto­zott volna, vagy,' hogy a jö­vőben azzá válna. Ezért szokták inkább képle. lesen azt mondani, hogy a po­litika művészet. Ezzel azonban mindig csak az hangsúlyozó­dik, hogy a politika kevésbé egyértelmű, mint a tudomá­nyos kutatás eredményei és hogy irányítása sokszor bravú­ros képességeket követel. Ha azonban a politika alap­vetően nem is tudomány, köl­csönhatása a tudományos vizs. gálódásokkal igen összetett. A politikusok azonban nem tudósok. Régi yágya az emberiségnek, hogy a társadalom irányítói a legtöbbet tudó és legböl- csebb emberek legyenek. Pla­tón, a 'görög filozófus is arról álmodott, hogy a tökéletes ál­lamban majd a filozófusok lesznek a vezetők. A társadal­mi tapasztalat azonban azt látszik mutatni, hogy a tudó­sok a legritkább esetben ké­pesek megfelelően betölteni a politikai posztokat. (E ritka példák egyike: Lenin!) Igaz, Marcus Aurelius, a sztoikus bölcs a Római Birodalom csá­szára volt, Francis Bacon és Morus Tamás Anglia lordkan­cellárja, Wilson professzor az Egyesült Államok elnöke, és még sorolhatnánk jó pár nagy tudományú férfiút, aki egyben államférfiként is szá­mottevő volt. Ezek az embe­rek azonban a politikai fel­adatok betöltése során első­sorban politikusok voltak. Politikusok voltak abban az értelemben, hogy nem- elméle­ti megfontolásokból kutattak tudományos összefüggések után. EGY POLITIKUSNAK ugyanis a hatalomgyakorlás során közvetlenül kell elfo­gultnak és részrehajlónak len­nie azon nemzet, társadalmi osztály vagy réteg szempont­jából, amelyet a politika po­rondján képvisel, mig ez egy tudósnál sokkal elvontabban jelentkezik. A politikusnak épp abban áll elsődleges fel­adata és felelőssége, hogy ér­dekeket képviseljen és érvé­nyesítsen más érdekekkel szemben. Nem műveltség, tu­dás vagy becsület kérdése az, amelyben a tudós eltér a poli­1914. november 3. tikustól, hanem konkrét mun­ka milyensége. A társadalom­ban kialakult munkamegosztás különböző, ha nem is egymás­tól független helyeit jelenti a politikai és a tudományos te­vékenység. Vannak azonban politikai tudományok. A tudományos gondolkodás , persze mindig érdeklődött a politikai tevékenység iránt. A gondolkodás történetében szá­mos és jelentős szellemi érték született a politikai viszonyok vizsgálata során. A legújabb időkben pedig néhány viszony, lag új tudományág kifejezet­ten a politikával foglalkozik. Ilyen tudományág például a politikai szociológia, a politi­kai filozófia, a politikai antro­pológia és az egyre inkább művelt politikai tudomány. Fölösleges lenne itt az egyébként is nehezen megha­tározható különbségeikre ki- té-ni. pírt énnenséegel közös erőfeszítéseik figyelemre mél­tóak tárgyunk szempontjából. Ez pedig az. hogv a tudomány sokoldalú megközelítési lehe­tőségeivel feltárják a pob'ti- kai gyakorlat belső összefüg­géseit és világosabbá tegvék számunkra politikai tevékeny­ségünk módiét, értelmét, cél­ját, lehetőségét. Mindezek nngv dolgok, mert valamit világosabbá tenni fontos és nagyszerű. Ebből azonban nem következik az, hogy a tudomány elfoglalja, vagy elfoglalhatná a politika helvét. A politikus nem lesz tudós — még ha szem"! vében esetleg arra pvert is képesí­tést — és államnál"«ri tevé­kenységünk nem. válik tudo­mányos tevékenységgé. • A politika azonban alkal­mazhatja a tudományt. A POLITIK *1 GYAKOR­LAT mint minden emberi gyakorlat, emberi ismeretek alkalmazása. Az ismeretek azonban nem feltétlenül tudo­mányosak és nem feltétlenül korszerűek. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a tudományos javaslatok ko­rántsem egyértelműek. Egy te­rületfejlesztési kérdés 'eldön­tésére például egymástól elté­rő és egyaránt elvileg megala­pozott tudományos ajánlások születhetnek. Amikor egy po­litikai döntés előkészítésénél alkalmazzák a tudományos eredményeket, akkor a poli­tikus testület feladata nem abban áll, hogy a szakembe­rek által javallott variációk­ról eldöntsék azt, hogy me­lyik „igaz”, vagy „igazabb”, hanem azt, hogy a lehetősé­gek mérlegelésé sván — ez itt a politikus funkció — a legalkalmasabbat kiválasszák. Idézhetjük Kossuth Lajos mondását, aki szerint a po­litika az exigeneiák tudomá­nya, azaz a kényszerűsége!' lehetőségek megfelelő mérle­gelése, a legalkalmasabb kompromisszum kiválasztása. A tudomány alkalmazása a politikában csak azt célozza, hogy a döntésre jogosultak vi­lágosabban lássák a döntési szituációt. A döntéstől — an­nak felelősségétől és esetleg dicsőségétől — a tudomány nem mentheti fel a döntést gyakorló testületet. A tudo­mányos döntéselőkészítés épp abban rejlik, hogy nem egy­oldalú, hanem többoldalú szakértői véleményt mérlegel­ve az összetett feltételek és ütköző érdekek közepette a döntés politikai lesz. Ne essünk tehát a tudo­mány bűvöletébe. A tudo­mány azon mitsem változtat­hat, hogy a társadalmi réte­gek, gazdasági ágazatok, igaz­gatási egységek között elté­rőek az érdekek, és ezért tö­kéletes döntés nincs — abban az értelemben, hogy az min­denkinek egyformán jó. Ezek­nek az eltéréseknek és ese­tenként konfliktusoknak a kezelése a politika feladata és ha a politika a helyzet vi lágosabbá tétele érdekében a legkorszerűbb tudományos eredményeket alkalmazza, úgy elnyerheti a tudományo: jelzőt. A TUDOMÁNYOS POLI­TIKA azonban csak a tudo­mány sikeres alkalmazása, de lényegében politika, a politi­kai tevékenységnek az állan­dó döntési kényszerben egyez­tetni kell az eltérő érdek­alapú álláspontokat egy meg hr>+' Dr>l?.tí1r<i eltelni*­ben. De ezen túlmenően ál­landó kiegyensúlyozottsógr- van szükség az állampolgárok kívánságát és a törvényes elő­írásokat Illetően, valamint : leggazdaságosabb javaslat é: a még nem feltétlenül gazda ságos. de a tud am én v fellő désáboi rn^r V5vő­beni állapot megfelelő kiala­kítása szempontjából. Mindehhez a politikába" nagy , áttekintőképesság, erkölcsi bátorság, képzel Jer' és állandó tettrekászség kell. A korszerű ideológiát és tudo­mányt alkalmazó politika te­hát nevezhető tudományos politikának, és ezért igen * so­kat és állandóan tenni kell Csak azt ne feledjük, hogy egy politika elsődleges fel­adata és felelőssége nem va­lamely elvont tudományos igazság kérdésében rejlik, ha­nem a megbízók, a demokrá­ciát gyakorló, választók meg­elégedésében és megbecsülé­sében. GOMBÁR CSABA Környezetvédelem és a bányászat A föld- és a bányászati tu­dományok területén is jelent­keznek a környezetszennyezés problémái. A földkéreg felső szintjének, tulajdonképpeni la­kóterünknek védelme éppolyan égetően fontos, mint a leve­gőé, vagy a vízé. A szilárd fel­szín, a víz és a levegő védel­me szorosan összekapcsolódik, mégis egyre több olyan bá­nyászati, földtani, földrajzi környezetvédelmi részproblé­ma merült fel, amelyek kije­lölik e tudományok feladatai* is a védekezésben. A Föld kérgében a bányá­szati műveletek következtében üregek keletkeznek, amelyek idővel beszakadnak és -ún. hor- pa keletkezik. A be nem sza­kadt üregek között a föld fel- -színén rejtve maradó anyag- és energiaáramlás jön létre és ez hozzáadódik a természetes földi anyag- és energiaáram­láshoz. A beszakadással járó köz­vetlen károk mellett a közve­tett kár a talajszintsüllyedés. Ha a süllyedés egyenletes és egyirányú, esetleg fel sem tű­nik, ha azonban több irányú és robbanásszerűen következik be, rendkívül veszélyes lehet. Fokozza a veszélyességet, ha pl. felduzzasztott yíztárolótér alatt következik be. Kőolaj- és víztermelés hatására bekövet­kező talajsüllyedés főként kül­földről ismert, de pl. az Al­földön is várható ennek be­következése. A földgáz és kőolajterme­lésnek hazánkban kialakult gyakorlata szerint a kutak te-*' lepítéséhez nem szükséges te­rületfelhasználási engedély be­szerzése: a kutak bárhová te­lepíthetőek. így sokszor, kizá­rólag földtani megfontolásból tűznek ki olyan fúráspontokat, ahol a táj rombolás mértéke igen nagy. Egy szénhidrogén­kutató fúrás területigénye több mint 4 ezer négyszögöl és ezt a nem kis területet a fúrási tevékenység és a gépek közlekedése alkalmatlanná teszi minden további mező- gazdasági vagy erdőtelepítési célra. A nagy felszíni szennye­zés mellett jelentős még a fel­szín alatti rétegekbe elszökő gáz és olaj szennyező hatása is. Gázszennyezés lép fel ak­kor is, ha a rétegbe, a terme­lés fokozására gázt sajtolnak be. Az olajipar többszörösét fi­zeti a bányászat által fizetett bányakárnak (és így hátrányos helyzetben van) ezért, főleg ha a meddőkutak lémélyítéss után a tájrendezés elmarad. Több ezerre tehető például azoknak a betonalapoknak a száma, amelyek a felhagyott fúrás után a földben marad­nak. Általában elmondható, hogy a hazai bauxitbányászat, kő­olaj- és földgáztermelés és építőanyag-bányászat hatásá­ban azonos azzal a képpel, amit általában a világ bányá­szati környezetszennyezésének jellemzésére szoktak felvázol­ni, ha- más tekintetben el is marad ettől. T. M. „VilágnMr naplvaszló“ A krivoj-rogi Lenin Fémkombi­nátban ötezer köbméteres nagy- olvasztót szerelnek. Ez a világ legnagyobb ilyen létesítménye! (A jelenlegi legnagyobb 4,5 ezer köbméteres nagyolvasztó Japán­ban található.) Az üzembe állítás idén de­cemberben történik. A „világ­rekorder" »évente .több mint más­fél millió tonnával több acélt termel, mint a Szovjetunió ed­digi legnagyobb olvasztója a No- volipecki Fémkombinát A ter­veket moszkvai és ukrán szak­emberek készítették. A létesít­mény berendezéseit több mint negyven vállalat készítette. Per- vouralszkban állították elő azt az új hőtűrő acélfajtát, melyet a nagyolvasztó építésénél használ­nak fel. Valamennyi munkafolyamatot automatizálták, — számítógép­pel, korszerű mérő- és ellenőrző műszerekkel szerelték fel. A ha­gyományos billenővödör helyett az olvasztandó anyagot egy 6 méter átmérőjű csőben elhelye­zett futószalaggal továbbítják a kemencébe. A berendezést hid­raulika segítségével irányítják. Négy kiömlő nyíláson keresztül kerül az olvadt vas a 140 tonnd űrtartalmú üstökbe. A korábbi két öntőtér helyett az egész nagy­olvasztót kör alakú öntőtérrel veszik körül. Ezzel lehetővé válik a folyamatos csapolás. A dolgo­zók munkafeltételeinek javítását szolgálja az új megoldású szel­lőzőberendezés is. A munka ter­melékenysége a korábbi nagy- olvasztókhoz képest két és fél­szeresére emelkedik. B. K. A „haldokló” tavak megmeiatrse HatküllŐs óriás kerékagyhoz hasonlító levegőbefúvó szerke­zetet — úgynevezett aeratort — készítettek egy svéd gyár szakemberei. Segítségével a helyrehozhatatlanul elposvá­nyosodottnak hitt tavakat — amelyekből sajnos egyre több van világszerte — lehet fel­frissíteni, új életre kelteni. Az állóvíz nagyságától függően egy vagy több aeratort súly-­lyesztettek le a fenékre, s a parton elhelyezett kompresz- szorból csövön át sűrített leve­gőt juttatnak a központi elosz­tó részébe. A nagy nyomással átbuborékoltatott levegő oxi­génnel dúsítja a vizet. Napon­ként kb. 250 kg oxigént tar­talmazó levegőmennyiségnek néhány hónapon kérésziül va­ló átíúvatásával nulláról lite­renkénti 5 milligrammra nö­velhető a víz szabad oxigén­tartalma, amivel már az oxi­génigényes halak is „megelég­szenek”. A levegőztet Issei a vízben oldott, a könnye :ő te­rületek műtrágyázásától szár­mazóan a tóba került foszíor- :avak sók mennyisége is je-, .entősen csökkenthető. Kétségtelen tény, nem ol­csó dolog egy-egy tónak hó­napokon vagy éveken át az ilyen módon való „lélegezte­tése”. De szükséges, ha meg akarjuk gátolni a környezet­szennyeződésből r.' -1 é, később már jóvátehetetlen károkat,

Next

/
Thumbnails
Contents