Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-30 / 280. szám

\ I Magyar Autóklub Ezer százkét tag Tolna megyében Miret minden társadalmi szervezetnél a Magyar Autó­klubnál is sor kerül négy- évenként a beszámoló köz­gyűlésre. November 30-án ha­zánk fővárosában több mint százezer autóklub-tag képvi­seletében tanácskoznak az au­tósokat érintő kérdésekről- Ebből az alkalomból érdemes áttekinteni Tolna megyében miként működik a Magyar Autóklub szervezete. A BIZTONSÁGOS KÜZ LEKEDÉSÉRT Hazánkban a kormány köz­lekedéspolitikai koncepciója következtében nagymértékben lehetővé vált a lakosság gép­kocsi-vásárlási igényeinek ki­elégítése. 1970-ben még csak 213 436, 1973-ban 380 778 sze­mélygépkocsit tartottak ma­gánkézben. Idén 84 ezer új kocsit vásárolhattak. Tolna megye autósmegye. A statisz­tika azt bizonyítja, hogy ezer lakosra legtöbb gépkocsi Tol­na megyében van. Az Autó­klub tagjainak száma két éve 1224 volt, idén annak, ellené­re, hogy a tagsági díj maga­sabb mint négy évvel ezelőtti 1102 klubtagot tartanak nyil­ván. Az Autóklub az egyedüli olyan szervezet, amely az au­tósok érdekeit közvetlenül kép­viseli. Ott találhatók a klub vezetői a különféle tanácsi, államigazgatási, stb. szervek tárgyalásain, ahol a baleset- mentes közlekedésről, a bal­esetek alakulásáról, az útépí­tésről, a szervizellátás javí­tásáról és hasonló témákról esik szó. Ennek nyomán a gépkocsik számának gyarapodásával ará­nyosan javul az „autótartási lehetőség”, azaz több szerviz­állomás nyílik, intézkedések történnek az alkatrészellátás javítására. A Magyar Autóklubnak el­sőrendű feladata, hogy a bal­esetmentes közlekedésért síkra- szálljon, mozgósítsa a tagságot. Az elmúlt évek rendszeressé tették Tolna megyében a KRESZ-magyarázó oktatáso­kat, jogászokat hívtak meg egy-egy alkalommal aktuális kérdések ismertetésére. A klubtagság . túlnyomó része részt vett a rendezvényeken, előfordult azonban, hogy egyes csoportoknál csak méhányan jelentek meg. Milyen előnyöket biztosít tagjai számára az Autóklub, tehetjük fel a kérdést. A vá­lasz — anélkül, hogy toborzá­si fölhívásként hangzana — egyértelmű: ha valaki tagja egy szervezetnek, akkor nyu- godtabban autózik, mert tud­ja, hogy van érdekképviselő­je, amely ezentúl anyagilag mérhető segítséget is nyújt. Például a segélyszalgálati gép­kocsit minden klubtag ingyen veheti igénybe az ország bár­mely területén, sőt külföldön is. Havonta rendszeresen ta­nácsadást, ellenőrzést tartanak a szekszárdi bázison, sőt most már elmondhatjuk, hogy a kö­zeli hónapokban megvalósul a szekszárdi Parászta városré­szen az Autóklub megyei köz­pontja. Itt is természetesen csak a (klubtagoknak nyújtanak szolgáltatást: olcsóbb javítást, alkatrészellátást, szervizmun­kát, ingyenes vizsgálatokat. TÖBB MOZGÓ BAZIS A központ több olyan mozgó javítóbázissal rendelkezik, ame­lyek nagy segítséget nyújtanak a klubtagságnak. Például me­gyénkben is nem egy alkalom­mal jó szolgálatot tettek már a mozgó diagnosztikai gép vizs­gálatai a beteg autóknak.' Tol­na megyében Horváth Béla és Molnár Ignác szerelő már jó ismerője a klubtagságnak, így a személyes ismeretség — az úton, amikor találkozunk a sárga angvaWkkal, üdvözöljük őket, — barátsággá alakul, s óhatatlanul is terjesztjük az Autóklub jó hírét, mert a két ember rászolgált. A Magyar Autóklubnak is mint minden szervezetnek van­nak. társadalmi munkásai. Ök fáradhatatlanul munkálkodnak a tagság érdekében. Dombó­váron Lengyel Ferenc, Bony­hádion Kerekes Tibor, Pakson Siklós Attila, Tamásiban Ré­vész István, Hogy észen Fodor Sándor tevékenykedik a tag­ság megelégedésére. Ne felejt-* kezzümk el Micskó Mlhályné- róL a központi ügyintéző di- cséréséról sem. A fővárosban a megyei szervezet, a megyei autósok képviselői ma adnak számot, hogy Tolna megyé­iben miként vélekednek a Ma­gyar Autóklub munkájáróL JOBB SZERVEZETI ÉLETET Télapévárók El kell mondani olyan, ta­pasztalatokat is, hogy nem minden tag vesz részt a szer­vezeti életben, csak a szolgál­tatások érdekében keresi fel a megyei irodát. Legutóbb pél­dául a megyei szervezet köz­gyűlésére 620 klubtaghoz küld­ték meghívóit, s csak harminc­kilencen vettek részt azon a fontos tanácskozáson, ahol a költségvetésről, fejlesztési le­hetőségekről, a klubtagság ér­dekeinek képviseletéről volt szó. Tehát nemcsak az a cél, hogy a klub tagjainak számát növeljék, hanem a szervezeti élet fokozására is szükség van. Nyilván több lehetőség nyílik majd erre akkor, ha a jövő évben a szekszárdi művelődé­si központban rendszeresen tartanak klubnapokat. Szükség van arra is természetesen, hogy a klubtagok számát nö­veljék, mert a tagdíj szükséges ahhoz, hogy a szolgáltatások színvonalát emelni tudják, új gépeket lehessen vásárolni és mielőbb felépíteni Parasztén a Magyar Autóklub Tolna me­gyei szervezetének bázisát.- Pj ­— Télapónak azért fehér a szakálla, mert nagyon öreg. A ruhája piros, erről lehet megismerni. A puttonyában ajándék: ■ játék, csokoládé és szaloncukor van. Már nagyon várjuk! — mondták a Kadar­ka úti óvoda nagycsoportosai, akik azt is kiszámolták, hogy hányat kell aludni, amíg meg­érkezik hozzájuk a Télapó. A nagycsoportosok harminc­hármán vannak. Ma 17 kisfiú és 16 kislány közül csak 26 gyerek van jelen. Körjátékkal, dallal és verssel készültek a Télapó fogadására. Akadt köz­tük olyan, aki ebben az esz­tendőbe n először találkozik ve­le és van a kicsik között olyan, aki levélben közölte kívánsá­gát. A levelet természetesen az anyukák, vagy a testvérek. írták és tették ki az ablakba, hogy a Télapó elvihesse őket, hogy most hóországban, fe­nyőkkel övezett házacskájában készítse el a kívánt csomago­kat. Marika játékot kért. Nem árulta el mit, mert Télapó is­meri a gyermekszívek rejtel­meit, tudni fogja mi az, amit legjobban szeretne. — Én szomorú lennék, ha egyedül kapnék csomagot — mesélte Zolika. — Szeretném, ha az apu, anyu és a testvé­reim is kapnának ajándékot. Négyen vagyunk testvérek, ezért kértem levélben arra a Télapót, hogy mindenkinek hozzon valamit. Tamás az elmúlt évben Irt a Télapónak. Amikor az anyu a levéllel elkészült, együtt tet­ték ki azt az ablakba. Utána pedig bementek a másik szo­bába tévét nézni. Egy idő után megunta a mesefilmet. Kíván­csi volt Télapóra is, ezért ki­ment megnézni, mi lett a le­véllel? A levél helyett azon­ban kis csomagot talált az ab­lakban, Télapó pedig hét hatá­ron túl járt már. Ebben az esztendőben beszélni szeretne vele. A szöszke Bea hathónapos öcsikéjének, Attilának csörgőt, anyunak ruhát, az apunak ci­pőt, magának pedig zoknit és csokoládét remél. Vera ez alkalommal egyedül mondta el azt a verset, amit. a többiekkel mond majd el, ha megérkezik a Télapó. Az­tán körbeálltak és elénekelték a Pattanj pajtás kezdetű vi­dám dalocskát. Végül Rita mondta el a kí­vánságát. Apunak azért kér cipót, mert csak egy pár cipő­je van. Anyunak poharat hoz­zon a Télapó, mert a háznál abból van a legkevesebb, a po­harak törékenysége miatt. Mi­vel a bátyja, Kornél írta meg a lehelet helyette, neki döm­pert kért, míg magának ének­lő babát. De a gyerekek gon­doltak mindenkire, akit szeret­nek, a nagymamákra is. Györgyi, Attila, Kriszti, La­ci és Tamás, meg a többiek csokoládét, cukorkát, képes- és kifestőkönyvet várnak Télapó­tól, akinek az ajándékokért cserébe palacsintát és tortát sütnének. Várat is építenek ne­ki, játszhat a telefonnal is. Kriszti hímes tojással ajándé­kozná meg. Van aki zászlócs­kával, színes ceruzával, kifes­tőkönyvvel kedveskedne, de természetesen mindannyian megfogadnák, hogy szófogadó és jó gyerekek lesznek jövő ilyenkorig. A nagycsoportosok megsúgták nagy titkukat, azt, hogy a kiscsoportosokat mi­vel lepik meg. Képeslapot ké­szítenek nekik. A hátralévő napokban pedig szorgalmasan gyakorolják ver­seiket és énekeiket, hadd örül­jön Télapó. , .Fáradt lehetsz, siess ha­za, pihenj le Télapó, egész év­ben gondolj reánk, álmod le­gyen jó. Szervusz, szervusz Télapó!" — vé. — Gerencsér Miklóst Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Immár határozott cél szerint folytatta a munkásokkal való ismerkedést, amelynek való­ságos gyönyörűséggel adta át magát felvidéki körutazásakor. Csak a közvetlenül tanulmányo­zott mesterségekről szándékozott írni. Kibővítet­te az iparosnaptér eredeti mondanivalóját, 5 mindhárom hasznos társadalmi réteghez: az ér­telmiséghez, a kézművességhez és a földműves- séghez óhajtott szólni. Alkalmas a hely annak megjegyzésére, hogy Magyarországon Stancsics Mihály alkalmazta először ezt a tagolást. Mint tudjuk, a marxizmus is ebbe a három fő cso­portba sorolja a társadalom értékteremtő töme­geit. Nem véletlenül él Stancsics a klasszikus csoportosítással, hiszen tanulmányozója és ala- pos ismerője az utópista szocialisták munkáinak. Az sem véletlen, hogy egyre gyakrabban nevezte magát proletár demokratának. Képzelhető, mit szól Katona, a szegedi cenzor, amikor Grün János elvitte neki nyomtatásra en­gedélyezni a naptár kéziratát. Ha nem szólnak Budáról a szegedi cenzornak, az akkor is meg­rémült volna. így különösen megtépázza Stan­csics munkáját. A képtelenül sűrű húzások termé­szetesen lehetetlenné teszik a naptár kiadását. A bátor szándékú nyomdász nem törődik bele Katona húzásaiba, felküldi ellenőrzésre a köny­vet a budai cenzori kollégiumhoz, tisztelettel kérve, hogy bírálják felül a szegedi cenzor túl­zott szigorúságát. Sürget az idő, hiszen a naptárt újévre meg kell jelentetni. Stancsics már nem is számlálja, oly gyakran kaptat fel Budára a cenzori hivatalhoz, messzi lakásétól. A kényel­mes hivatalnok uraknak nem volt sürgős. Hagy­— 52 ­ták, hadd késsen csak el a naptár. Amikor már biztosak voltak abban, hogy lehetetlenség meg­jelentetni 1844 januárjára, kegyesen jóváhagyták a szegedi cenzor húzásait. Ezzel nemcsak Stan­csics Mihály, de Grün János reményei is szer­tefoszlottak. A huzavona ideje alatt Teréz súlyos beteg­ségbe esett, mozdulni is alig tudott. Segítő nél­kül nem lehetett meg kisded leánykája sem, ő maga sem, Stancsics tehát fogadott melléjük egy gondozó asszonyt. Ez a meggondolatlan nősze­mély, se szó, se beszéd, garasokért elhordta a szatócsnak a féltve őrzött, lerakott kéziratokat, haszontalan papírnak gondolván azokat. Stan- csicsnak szinte minden eddigi munkája kárba veszett. Abból vette észre a pusztulást, hogy a szatócsnál vásárolt holmi csomagoló papírján a saját kezeírását ismerte fel. Kutyaharapást szőrével, — munkával akarja feledtetni a pótolhatatlan veszteséget. Teréz fel épül és ehhez az örömhöz képest kibírhatónak véli a veszteséget. De, mert mégis bántja a do­log, nagy elhatározásra jut. Minden eddigi írásá­nál bátrabb, szókimondóbb véleménnyel szándé­kozik kirukkolni. Elmondhatatlanul a begyében van a császári zsarnokság, a cenzúra minden alapvető szellemi jogot meggyalázó önkénye. Amint árad belőle a mondanivaló, hangfogó nél­kül megírja a „Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” című híres művét. Mi sem nyilvánva­lóbb, mint hogy ilyen könyvet képtelenség meg­jelentetni az osztrák császár birodalmában. Lip­csébe csempészte a művet, kinyomtatás végett, de a nyomtatás színhelyéül Párizst tüntették fel. A szerző neve természetesen nem szerepelt a könyvön. Alig jutottak be az országba az első példá­nyok, óriási kalamajka támadt a hivatalos kö­rökben. Erélyes ambícióval kutatták a tettese­ket, kiváltképp a szerzőt. Hogy, hogy nem a gyanú rövidesen Stanesicsra terelődött. Szekré- nyessy Endre, Pest város rendőrkapitánya elha­tározta, megval' atását kényszerítő eszközökkel. Mivel pedig mégsem lehetett egészen biztos a szerző kilétében, nem fogathatta el nyíltan, mert hátha kiderül vétlensége. Neves ember, zajt csapnak a nemzeti tábor egyébként is lármás hívei, ha igazságtalanul meghurcolják a magyar értelmiség egyik legjelesebbjét. A rendőrkapitány — 53 — tehát egy nyájas darabont által invitálta baráti vendégségbe kiszemelt áldozatát. Stancsics azon­ban résen volt. A darabontéhoz hasonló nyájas­sággal köszönetét mondott a számára megtiszte­lő Invitálásért, ugyanakkor halaszthatatlan csa­ládi teendőire hivatkozott. Tudta hát, hogy komoly veszedelemmel ját­szik, amikor a rendőrség alapos gyanúja ellené­re Pozsonyba, az éppen zájló országgyűlés szín­helyére utazott. Titkos módon elegendő példányt juttatott el könyvéből a- diéta városába, és arról is gondoskodott, hogy a követek kézhez kapják munkáját. Műve óriási szenzációt keltett. írásá­ról beszélt mindenki, lelkes viták zajlottak gon­dolatairól. szerte az országgyűlés tagjai körében, s azon túl, Pozsony politikai társaságaiban. A siker még az ő mindig bizakodó elképzeléseinél is nagyobb volt. A rendőrség jobbnak látta, ha nem bolygatja az ügyet, mert feltételezése sze­rint ekkora akciót csak igen befolyásos emberek mernek megkockáztatni. Valóban, Stancsics Mihály merész cselekedete fölért egy jól szervezett országos politikai meg­mozdulással. 15. Szaporodik a pesti külváros lakossága, renge­tegen húzódnak a sanyarú pusztai sors elől a jobb megélhetés reményében az Orczy kert mögötti környékre. A jövevények közé bű­nözök is keverednek, ezek kirabolják Stancsics házát. Sürgősen lakást cserél, mielőtt még na­gyobb baj történne. Ekkor már három gyermek apja, törődnie kell családja biztonságával. Az ugyancsak józsefvárosi Tömő utcai ház állapota igen gyatra, rendbe kell hozatni, mielőtt beköl­tözhetnének. Átmenetileg a Hatvani — ma Kos­suth Lajos utcába költöznek 1844—1845. telén, a Schmidunger-házba. Stancsics alkotókedv? teljé­ben egymás után írja műveit a szűk lakásban. Minden munkája tele van életképes ötlettel, de mert elképzelései túlságosan merészek, közlésü két megtagadják. Szalay László, a Pesti Hírlap szerkesztője az egyetlen, aki hajlandó közölni né­hány cikkét, de ő is csak álnév alatt. (Folytatjuk) — 54 —

Next

/
Thumbnails
Contents