Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-29 / 279. szám
I f Hégi és űj Ssekssárdott Foto: G. K. A HI%F nőbixottságai Bevonni a nőket a közéletbe A Hazafias Népfront megyei nőbizottságának elsőrendű feladata a lakóterületi nőbizott- ságok munkájának segítése. Tolna megyében a Hazafias Népfront 52 nőbizottságából 49 a községekben tevékenykedik. A nőfoizottság ebben az esztendőben felmérést végzett az ipari üzemekben. A szerzett tapasztalatokat összegzés után vitatták meg. E vita summá- zataként állapította meg a megyei nőbizottság, hogy nem kielégítő a munkások részvétele a 'népfrontmozgalomban. Kevés ugyanis azoknak a munkásnőknek a száma, akik aktívan vesznek részt a közéleti, társadalmi munkában. A HNF megyei nőbizottságának 29,1 százaléka, a községi nőbizottságoknak pedig mindössze 14 Százaléka munkásnő. A Tolna megyében élő nőlakosság — mint ez ismeretes — korábban a mezőgazdaságban dolgozott, most pedig az iparban. Ez a változás eredményezte 'a nők életszemléletének változását is, ami fokozza a társadalmi munkamegosztásban való részvétel igényét. Sajnos, azonban az iskolai végzettség hiányában a nők zömmel betanított munkások és segédmunkások, akiket a Hazafias Népfront nőbdzottsó- gai is segítenek a szakmai és a magasabb iskolai végzettség megszervezésében. A nőbízottságok feladata volt, hogy a dolgozó nőkben felkeltsék a művelődési igényt, a mindennapi munkájukat megkönnyítő szolgáltatások igénybevételét. Ezen a téren is értek el jó eredményeket. Megyénkben .az általános iskolai tanulók 34 százaléka napközis, az óvodai ellátás 91 százalékos, különösen a bejáró dolgozó, nők helyzetét könnyíti meg, hogy gyermekeiket biztonságban tudják. Megyénkben néhány helyen sikerült megszervezni a bejáró dolgozók fórumát. Cikón a munkát adó üzem 'gazdasági, társadalmi vezetőinek és a helyi szerveknek összefogásával váróterem épült, hogy a bejáró munkásoknak ne kelljen a szabadban várakozniuk. A nőbizottságok fokozott figyelemmel foglalkoznak a cigány lakosság, ezen belül a cigány nők helyzetével. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy bennük a mukavállalásd igényt felkeltsék. Az 1974-es esztendőben fő feladat volt minél nagyobb számban bevonni a fiatal mun- ikásnőket a közéleti tevékenységbe. Megbízatásokat adtak a nőbizottságok a fiatal munkás- nőknek és figyelemmel is kísérték tevékenységüket. Az utóbbi időkben a kismamák helyzetével kiemelten foglalkoztak. Tájékoztatták őket a lakóhely, az üzem életéről, szabó-varró és sütő-főző tanfolyamot szerveztek részükre. A tanfolyam előadásain választ kaphattak társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseikre is. A szakszervezetek és a Hazafias Népfront nőbizottságának egy közelmúltban megtartott együttes ülésén a kismamák helyzetén kívül megvitatták a szülői munkaközösségek munkáját. A paksi járásban szülők iskolája alakult, más járásban .pedig megszervezték a szülők akadémiáját, ahol rendszeresen megbeszéli k a szülők és iskola között adódó esetleges problémákat. De alakultak pedagógiai munkabizottságok is. Idegenforgalmi tanácskozás Tegnap délelőtt ,a Szlovák Idegenforgalmi Tanács delegációja látogatott Szekszárdra, a Magyar Idegenforgalmi Tanács néhány képviselőjének társaságában. A vendégeket a megyei idegenforgalmi hivatalban dr. Bercsényi Vince, a hivatal vezetőie fogadta, aki mintegy órás tájékoztatóban ismertette a megyei idegenforgalmi propaganda helyzetét. Ezt Gál Péter, az Idegenforgalmi Tanács osztályvezetője az országos helyzetkép ismertetésével egészítette ki, majd a szlovák szakemberék mondták el tapasztalataikat és cserélték ki véleményüket a vendéglátókkal a kölcsönös propagandamunka lehetőségeiről. Cipők a Szovjetunióba A T.annimpex Külkereskedelmi Vállalat a napokban aláírta eddigi legnagyobb volumenű, a csaknem 3 milliárd forint értékű cipőexport-szerződését szovjet partnerével, a Razno- expört Külkereskedelmi Egyesüléssel. A szovjet exportra szánt 'lábbeliket hat nagy állami vállalat, a Duna, a Minőségi, a Szombathelyi, az Alföldi, a Tisza és a Bonyhádi Cipőgyár, _ valamint 20 cipőipari szövetkezet készíti. S zivárog az iskolatej IV em csak az, hanem a poharas kakaó is. Gyakorta f-or- dúl elő, hogy a tetszetős és egyúttal praktikus műanyag poharakban a maradók csupán két kontyintásra ha elegendő. A panasz elsőként Tamási iskoláiban kelt. De nem álü- tamárik, hogy csak őket bosszantotta föl, hogy a zárt poharakban alig kotyog valamicske .kakaó. A tejipar azzal védekezik,1 hogy az dskolatej-ellátásban forgalmazott kakaó 60 kilométert utazik és e távolság mellett 3—4 százalékos szivárgás „feltételezhető”, míg a tej szivárgása a vállalat szerint csak ezrelékekben fejezhető ki. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a fogyasztók megközelítően nem tartják olyan kifogástalan minőségűnek az iskolatej-poharakat, mint a kiszerelők, mivel a szükségesnél kevesebb tejet és kakaót vásárolnak — teljes áron. A Tolna megyei Tejipari Vállalat ellátási területén 127 oktatási intézményünk közül 47 van bekapcsolva — a jelentkező igényeknek megfelelően — a szervezett iskolatej-, illetve kakaóallátásba. Naponta a 47 iskolába 1800 adag iskolatejet és 2100 adag kakaót szállítanak. Ez, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva tekintélyes felfutást jelez. Bár ami a tejfogyasztást illeti, a fejlődésben lévő iskolások körében, kérdéses, hogy elégedettek lehetünk-e ezzel a bármennyire tekintélyes felfutással? 127 iskola közül 47... Pont fordítva, lenne jó! Ha 127 oktatási intézményünk közül 80 lenne bekapcsolva már az ellátásba és mindössze 47-nek a meggyőzése, 'bekapcsolása lenne hátra. De hagyjuk ezt most. Tudniillik, az említett panaszra — a poharak szivárgására — indított vizsgálat nem hozott semmi eredményt. A vizsgálat célja az lett volna, hogy ne szivárgástól megtizedelt tartalmú tejes- és kakaóspoharak jussanak az iskolákba. Az iskolák nem a megengedett szivárgás miatt tiltakoztak és tiltakoznak. Egy-két ezrelékkel kevesebb tej valóban nem a világ! All ez a kakaóm is. Csakhogy mint jeleztük is, több a tej és 'kakaó megfogyatkozása, mint amit nem lehet észrevenni, el lehet hallgatni. A korszerű csomagolás az elmúlt években lett égető ‘ gondja élelmiszeriparunknak. A tejiparnak is. A korszerűbb csomagolás költséged megoszlanak. Ennek fizetésébe a fogyasztó is „beszáll”, a fogyasztó főként ezért érzi jogának, hogy tiltakozzék, ha baj van a kiszereléssel, pedig azzal többnyire baj ban. Nemcsak .az iskola tej és iskolakakaó vonatkozásaiban. Gyakran a tejes zacskók sem viselkednek különbül. így a fogyasztó nem ok nélkül gondolja, hogy ha a tejipar szerint kifogástalan a .pohár, úgyszintén a zacskó is, akkor a szivárgás kifogására az ád magyarázatot, hogy nem elég gondosan, vagy szabályszerűen történik a kiszerelés, majd az ezt követő kiszállítás. No de végül is nem olyan hibák ezek, melyek nem szüntethetők meg, ha úgy közelítenek az érintettek a problémához, hogy 'az megoldandó és nem úgy, hogy ennyi ezrelékben és annyi százalékban „feltételezhető” a szivárgás. Hm... feltételezhető! A jelek szerint ez .azt jelenti, hogy minden rendben, ennyi a megengedett, elfolyás, akár tetszik ez a fogyasztónak, akár nem. I együnk azért jóhiszeműek. Feltételezzük — mert ez valóban feltételezhető —, hogy a szivárgás tényének megállapításán túl ás történik valami ■— óa — Ötezer jelvény gazdája — Melyik volt az első? — A KISZ jelvénye. — Ez mindenesetre szépen hangzik. — De igaz. Hatvanhét augusztusában lettem a dombóvári járás függetlenített úttörőtitkára. Az egyik kollégám kiterítette elém a gyűjteményét. Megtetszett, én is elhatároztam, hogy jelvénygyűjtő leszek. Keresztes Jánossal, a Szék- szárd városi KISZ-bizottság titkárával „hivatali” szobájában beszélgetünk. Mögötte a falon két tabló, mindkettő teletűzdelve jelvényekkel. Az egyiken Lenint ábrázoló jelvények vannak — úgy háromszáz körül lehet a számuk. — Az a tény, hogy a mozgalomban dolgozom, egyúttal jó lehetőségeket is teremt a gyűjtéshez. Sok olyan fiatallal találkozom, aki megfordul külföldön. Eleinte szükség volt szervező „munkára”, de most már nem is kell szólnom, jönnek maguktól, mielőtt elutaznának. Szívesen adok nekik egy-egy marókkal, hiszen ahhoz, hogy cserélni tudjanak. találkozniuk, ismerkedniük kell az adott országban élő emberekkel, és lehet-e ennél fontosabb célja, eredménye a külföldi utazásoknak? Azért sem haragszom. ha visszatérve kiderül, elosztogatták a cserére szánt anyagot. nekem meg csak «>gyet- kettőt hoztak. Én aki:or is jól jártam. — Látom, a tahiokra nem összevissza, hanem b&onyos témakör szerint csoportosítva tűzted fel az anyagot. — Ha az embernek elegendő mennyiség áll rendelkezésére, hozzákezdhet a csoportosításhoz. Lehet országonként. sőt egy-egy országon belül is kiválogatni a hasonló témakörrel kapcsolatos. jelvényeket. — Melyik országban a legjobb a jelvénypiac? — Egyértelműen a Szovjetunióban. Ott rendkívül nagy a jelvénykultusz. Nemrég jártam Moszkvában. Készülődtek a sakk-világbajnokságra, ennek kapcsán pedig a Karpov—Korcsnoj mérkőzésre. Már napokkal előbb utcán volt az a jelvény, amelyet ebből az alkalomból adtak ki. — Megszerezted? — Természetesen. — Miért gyűjt valaki éppen jelvényeket? — Van ennek a dolognak egy nagyon szép oldala. A jelvények segítségével sok mindenről tudomást szerez, sok mindent megismer az ember. Ha például sikerül megszereznem egy-egy érdekesebb darabot, kiváncsi, vagyok rá, hol készült, milyen alkalomból, kit, mit ábrázol. Visszatérve a moszkvai utamra: van vagy hatvan jelvényem kizárólag Moszkvával kapcsolatos. Én ugyan most először jártam a Szovjetunió fővárosában. de nyugodtan elmondhatom. hogy jobban ismertem, mint azok az útitársaim, akik már töltöttek ott néhány napot, hetet. — Minden darabról tudod, hegy mit ábrázol, ki. mikor, hol adta ki? — Ez alapvető dolog. — Biztosan akad a gyűjteményben néhány érdekesség. — Decsen a húszas években működött a Petőfi Dalkör. Egy jelvényt is készítettek. Tavaly a honismereti vetélkedőre elkérte tőlem az egyik csapat. El is tűnt. Aztán van SZIT-jelvényem, DlSZ-ielvé- nyem, MKP-jelvényem. Ä legrégibb 1904-ből való. egy agrár-bál résztvevői viselték: A külföldiek közül különösen érdekesek számomra azok: amelyeket dél-amerikaij ázsiai országokban illegálisan adtak ki. Odamegyünk az egyik szekrényhez, melyben kisebb-na- gyobb dobozokban sorakoznak a különböző színű, anyagú. rajzolatú, technikájú jelvények. A legszebbet, az indiai légitársaságét keressük, de hiába. Elkeveredett valahol az ötezer darab között. — Egyébként a dologhoz még hozzá tartozik — folytatja Keresztes János —, hogy sokan cukkolnak a hobbim miatt. Gyerekes dolognak tartják és talán ezzel magyarázható, hogy a felnőtt jelvénygyűjtők közül sokan titokban csinálják, a fiukra vagy a lányukra hivatkoznak. — A családban lesz-e folytatása a jelvénygyűjtésnek? — A lányom még óvodás, de minap meglepett két jelvénynyel. A fiam. aki második általánosba jár. egész komoly hajlandóságot érez hozzá. — Könnyű neki, már meglesz az induláshoz az alapkészlete. — Hát igen. Én meg legalább kapok egy segítőtársat — gy —I 1974. november 29i i
