Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-27 / 277. szám

e v

Eredményes taggyűlés a dombóvári „utazó” vasutasok

pártái apszervezetében

A négyéves munkát értékelő pártszervezeti beszámoló taggyűlések gok olyan tapasztalattal szolgáltak és szolgálnak, amelyek figyelembevétele a további munka szempontjából elengedhetetlen. Egyik Ilyen — az egyik legfontosabb — tapasztalat, hogy ahol jó az elvtársi, elvi légkör, ahol a különböző vélemények elvi vitákban csapnak össze és tisztázódnak, valamint ezekből ősz- szegeződik a cselekvés tendenciája, ott jó az alapszerve- zati munka. Másrészt, ahol ugyanilyen elvi a kapcsolat a párt- és gazdasági vezetés között, ott jó a gazdasági munka is.

A vita sohasem lehet öncél, hanem mindenkor a jobbítás eszköze kell, hogy legyen. Jó munka, hasznos együttműködés csak ott születhet, ahol az emberek őszintén elmondják véleményüket, akár ellenvéleményüket is az egyes' kérdésekről, viszont, ha megszületett a döntés, a határozat, akkor — bármilyen nagy közösségről legyen is szó — egy emberként sorakoznak fel a megvalósítás, a végrehajtás érdekében.

Ez tükröződött a dombóvári MÁV-csomóponton az „utazók” pártszervezetének négyéves beszámoló taggyűlésén. Feltétlenül idézni kell a beszámoló kót mondatát: „A X. kongresszus határozataiban nemcsak a munkásosztály, hanem egyben társadalmunk valamennyi osztályának és rétegének alapvető érdekei fejeződnek ki. Éppen ezért párt- alapszervezetünk az elmúlt négy év során mindig a X. kongresszus határozatainak végrehajtását tartotta szem előtt.”

Tehát az alapszervezet — nagyon helyesen — a X- kongresszus határozataira építette fel munkáját, s minden tevékenységében a X. kongresz- szus határozataiból indult ki. Természetesen figyelembe vették a közben megjelent központi bizottsági és politikai bizottsági határozatokat is.

A taglétszám ma ugyanannyi, mint négy évvel ezelőtt volt — 65 fő. Ez azonban korántsem jelent stagnálást, mivel az időközben nyugdíjba ment párttagok most már a területi alapszervezetekben végzik politikai munkájukat, ugyanakkor 16 új tagot vettek fel, köztük hat fiatalt. A 65 fős alapszervazetben 55 elvtársnak 72 konkrét pártmegb:- zatása van. Nagyon helyes, hogy a beszámoló személy szerint is értékelte, hogyan tesznek eleget az egyes párttagok az alapszervezet által adott kötelezettségüknek. A beszámoló, önkritikusan, foglalkozott azzal is, hogy egy tagot törölni kellett a kommunisták soraiból, mivel kivonta magát a szervezeti életből, egy főt pedig kizárt a taggyűlés, mert méltatlanná vált a párttagságra.

Megelégedetten szólhatott a beszámoló a párttagok iskolai végzettségéről is. Az általános iskola nyolc osztályát ezidáig mindössze két fő nem végezte el, általános iskolai végzettseggei rendelkezik negyven tag, érettségivel 18, főiskolát, illetve egyetemet végeztek öten. Tizenhatan rendelkeznek marxizmus—leninizmus esti egyetemi végzettséggel,

marxista középiskolaival pedig huszonnégyen.

A beszámolóra hivatkozva annyit még el kell mondani, hogy az átlag életkor 37 év, az üzemi összlétszAmé pedig 35 év. Mindkettő figyelemreméltó arány.

Ami a pártalapszervezetnek a gazdasági munkára, annak hatékonyságára gyakorolt befolyását, hatását illeti talán legjobban a pártbizottság értékelése mutatja, amit Tóth Ferenc, a csomóponti pártbizottság ti-kára ismertetett. A négy évvel ezelőtti értékelés szerint is kiváló csomópont volt az üzem, ma is az. Ettől pedig nem lehet elkülöníteni az utazók pártalapszervezstét sem. a legnehezeebb munkát — az értékelés szerint — az utazó személyzet végzi. Hiába minden egyéb előfeltétel, ha nincs megfelelő ember, aki a munkát elvégezze. S hogy ez a feltétel adva legyen, abban rendkívül nagy szerepük volt és van az alapszervezet kommunistáinak. A tagság és a vezetőség jó minősítést kapott a pártbizottságtól, de a jövőben elengedhetetlen, hogy a tagság nagyobb támogatást adjon az alapszervezeti vezetőségnek munkájához, a kapcsolat a párt- és gazdasági vezetés között jó, ezt tartani, fejleszteni kell. Egy nagyon jelentős mondat az értékelésből: A párttag gazdasági vezetők legyenek jó kommunista vezetők is.

Busch Károly, felszólalásából csak ennyit: Jelentősen javítottunk az élet- és munkakörülményeken. A mozdonyvezetők órabére 20, a fűtőké 15 forint felett van. Márkus József olyan javaslatot tett, hogy a pártvezetőség többet látogassa a műhelybizottság' rendezvényeit Horváth József igényelte, hogy a jó dolgozók munkáját a jövőben minden szinten, a taggyűlés szintjén is ismerjék el. Egy nagyon fontos aiapelvet mondott ki Fuchsberger János; Aki nem dolgozik a közösségért, annak nincs helye a közösségben.

A válasz éppoly kritikus és önkritikus volt, mint a beszámoló és a hozzászólalások, éppen ezért a tagság meg volt elégedve a taggyűlés eredményével.

Az „utazó" alapszervezet taggyűlése végül is azzal a tanulsággal szolgál, hogy — ösz- szegezve a bevezetőben mon- dpttakat — ahol tervszerű és megalapozott munka folyik, ott az úgynevezett „zárszámadás" is eredményes lesz. A továbblépést pedig biztosítják azpk a határozatok, amelyeket a taggyűlés hozott, s amelyek végrehajtásával megbízta a vezetőséget, valamint az alapszervezet minden egyes tagját, h. GSo .

Pörbölyt, a legutolsó népszámlálás kötete mégcsak nem is említ a megyénkben települések között, jóllehet igencsak van, bár nem önálló köz- igazgatási egység. A volt pusz— Kis puszta, talán ha húsz család lakta. A Teréziánum birtoka, melyet egy Mayer Nándor nevezetű egyén bérelt. A lakói vagy cselédek, vagy mint én is voltam az apámvagy délelőtt. Rengetegen voltak. Harc nálunk nem volt, a németek és a magyar csapatok elmenekültek. Nem bántottak senkit, kedvesek voltak és tudja, olyan fiatalok ... Né- hányukat hozzánk is beszállásolták. Pozsár Pista bácsi tolmácsolt nekik, ő még az első háborúból tudott oroszul.

Horváti» József emlékezete nem pontos. Pörbölynek már a felszabadulás idején is több lakosa kellett, hogy legyen, hiszen 1053-ben már 500 körüli volt. Paksi Béni, az alsónyék! tanácsi kirendeltség vezetője, húsz évig vezette a közigazgatást Pörbölyön, minden részletre jól emlékszik.

—■ De amit Horváth elvtárs a szegénységről mesél, az igaz! — mondja. — Nagy volt a nyomor és ebből következően a szellemi nyomor is. A velem egyidősek, 1015-beliek közt ma is sok az analfabéta. A régi Pörbölyt azonban ma már hiába keresi, 1953. május 1-én osztottuk ki az első 53 házhelyet, 400—400 négyszögöles telkeket. Akkor énült az óvoda-utca, a Hunyadi utca. Óvodát 1957-ben kaptunk, a petróleumlámpáktól 1959-ben búcsúztunk el. 1970-ben épült a mozi és klubkönyvtár. Máig száznál több családi ház épült. Mondjam azt, hogy villák?

Mondhatná. A volt pusztán aszfalt járda van a házak előtt. Végig menve a bajai úton, jobbra-balra új házak alapjait láttuk és téglahegyeket.

— Tovább épül Pörböly. Az erdészet most parcellázott 40 —50 házhelyet, melyet ingyen ad majd törzsgárdatagjainak.

Az erdészet és csatlakozó üzemei, hiszen van itt fafeldolgozó és vasútüzem is, adnak jó és biztos kenyeret a pörbölyiek többségének. A település életképes, fejlődik.

Megkérdeztünk az utcán egy kis iskolást:

— Mondjad, kisöreg, mi az hogy „napszám”?

Bizonytalanul válaszolt:

— Hááát... Ugye az, amit a bátaszéki nagypapa fizet másnak, amikor már nem bír a szőlővel ?

— És az mennyi lehet?

Ezt már pontosan tudja, sokszor hallhatta:

— Százhúsz forint, meg a koszt, meg a bor, meg amit együtt megisznak!

•

Vidám hangulatban távoztunk Pörbölyről, mely ma 30 éve szabadult fel.

i. Fotó: G. K.

Pörbölyön ma nagyüzem az erdészet

tán napjainkban tanácsi kirendeltség működik és része Báta- szék nagyközségnek.

Milyen része?

Amilyen még nem volt soha. De még mielőtt erre rátérnénk, idézzük az okot, jogcímet melyért most emlegetjük. A Tanulmányok Tolna megye történetéből” sorozat

IV. kötetében jelent meg K. Balog János írása, mely a megye felszabadulásával foglalkozik. Idézzük a Tolbuchin marsall parancsára vonatkozó részeket:

„Mit tartalmazott a november 14-i parancs?

Azt, hogy az 57. hadsereg 75. és 64. hadtestével támadjon tovább, szélesítse ki és egyenesítse a két hídfőt, s november 20-ig — biztosítva a front csapatait — jusson ki a Mohács—-Magyarboly—Torján c vonalira. Ekkor vesse be a második lépcsőben lévő 6. gárda- lövészhadtestet és tovább támadva, november 26-ig érje el a Pörböly—Bátaszék—Pécs- várad vonalat.”

A parancsot majdnem napra pontosan teljesítették. November 27-én „felszabadult Dunaszekcső és az északra törő egységek első csoportja Tolna megye földjére lépve, délután 5 órakor felszabadította Pörbölyt”.

Harminc esztendeje történt.

Milyen volt akkor Pörböly? Horváth József, a bátaszéki termelőszövetkezet elnökhelyettese emlékezik, aki őslakos pörbölyi családból származik:

mai, napszámosok, erdőmunkások. Kis, szalmatetős házban laktunk, hatan egy szobában, úgy mint a többi pörbölyi...

Horváthéknak most Alsónyéken nagy, üvegezett veran- dás háza van. Csak a konyha, melyben beszélgettünk, kisebb teremnyi.

— Én a felszabadulás idején nem voltam itthon.

A felesége, lánynevén Tóth Gizella otthon volt:

— Arra már nem emlékszem, hogy délután jöttek-*,

Pi házak sora Pörbölyöo*