Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-26 / 276. szám
Film jegyzet Egy metamorfózisról Tv-naplő Szomory Dezső bánatos feltámadása A Jelbeszéd című film íróját és rendezőjét — Máriássy Juditot és Luttor Marát — je- ■ lentős történés foglalkoztatta: hogyan válik a világra érzékeny, az összefüggések okait kereső emberré egy 18 éves fiú, akinek élete — vegetálás. A témával már eljátszott valaki: Kertész Ákos — aki egyébként ebben a filmben dramaturgként közreműködik — de az ő választása könnyebb volt. Az ő figurájában, Makrában ott lappangott a művész, az alkotás volt az a hely, amiről letépve a burkot előbukkant Makra valódisága. Máriássy Judit és Luttor Mara hőse, Ágh Csaba, hétköznapi fiú. Építőipari segédmunkás; a különkereset, az innivaló és az engedékeny lányok izgatják, ezekből az alkotórészekből áll világa. Egy véletlen baleset révén derül ki, hogy rendben csordogáló kamaszélete mégsem folytatódhat úgy, mint hasonszőrű társaié. Veszélyes csontbetegsége van, amputálni kell egyik lábfejét. Az operáció és a kórház légköre, a beteg ember esendőségének látványa és átélése az a katalizátor, amely megindítja a fiú átváltozását. K atalizátor: azt hisszük, egyébként is gór kerülne az eszmélésre, a fiú érzékeny arca, kutató pillantásai sugallják. (Vagy rosszul választották a főszereplőt? „Túl” intelligens külsejű lenne a figura?) Csaba először megszökik az operálás elől, de az otthoni disznótoros éjszaka csömörítő hangulatából Vissza kell menekülnie a kórházba. Az operáció sikerül, a fiú meggyógyul. Hogy aztán mit akar, abból csak egyetlen dolgot tudunk meg: a doktornőt szeretné szeretni, aki megoperálta, és félgyerek érzelmeit betölti, és aki persze okosan elutasítja a kamaszszerelmet. Hogyan akar élni, mit akar tenni a megváltozott Ágh Csaba, azt nem tudjuk. Látjuk, hogy elindul egy villamossal, de azt már nem árulják el a szerzők, hogy hová. Ez idő szerint kevés olyan fontos kérdés van, mint az, miként ébreszthető öntudatra, a világ kíváncsiságára az a soksok fiatal, akikre jövőnk alapul, de akiket a környezet ingerszegénysége és a lustaság korai beszűkülésre szoktat. Erre a fontos kérdésre nem ad választ a film. (Abszurd is lenne: kórházba utalni mindany- nyit, netán levágni a lábukból ...) Egy esetet mutat be. Hogy így is történhet A film rendezője eddig rendezőasszisztensként dolgozott. A Jelbeszéd első önálló munkája. Gondos alkotás; még a legapróbb szerepet is kiválóan kidolgozott figurák jelenítik meg, jó színészek. Lendületes, jó komponált film. a legegyértelműbb tanulsága : Luttor Marának érdemes rendezői feladatokat adni. A szovjet balettművészet két fellegvárában — Leningrádban és Kijevben — vendégszerepei november 27 és december 5 között a Magyar Állami Operaház 140 tagú balettegyüttese. Ezúttal először mutatkoznak be a két város közönsége előtt. Seregi László koreográfiái alapján Hacsaturján Spartacus Hangversenyévad — nyomtatásban Az ősz mindig a hangversenyek időszakát is jelenti. A zenerajongók mór előre felkészülnek a várható eseményekre. Böngészik a plakátokat, műsorfüzeteket, az előrelátóbbak keresik azokat az új kiadványokat, vagy régebbi megjelenésű könyveket, amelyek segítenek a művek élvezetében. Ezért olvastuk nagy figyelemmel a zeneműkiadó ajánlatát, amely minden bizonynyal segít majd a zene rajongóinak abban, hogy hasznosan, kellemesen töltsék a hosszú téli estéket. Minden bizonnyal sokak számára nagy élvezetet jelent majd Bartók Béla Cantata Profana című művének megjelenése, amely az ígéret szerint bibliofil kötetként jelenik meg. Érdekesnek ígérkezik Kodály Zoltán vallomása arról, hogy milyen út vitte őt el a zenéhez. Ez külön érdekesnek ígérkezik márcsak azért is, mert Kodály Zoltán legendásan szűkszavú volt. Még egy Kodály-mű kelt minden bizonnyal nagy érdeklődést, az immár hat kiadásban megjelent Magyar népzene című kötet, amely nagy kortársunk összefoglaló tanulmánya. Több család kedvenc vasárnap délelőtti szórakozása Leonard Bernstein műsorának megtekintése. Valóban élményt jelent a szuggesztív hatású, amerikai zeneszerző és karmester gazdagon illusztrált előadását hallgatni. Most, a televízióból is ismert címen megjelenik majd nyomtatásban is a Hangversenyek fiataloknak. és Delibes Sylvia-ja elkíséri a társulatot a világhírű szovjet balerina, Olga Lepesinszkaja is, aki immár tíz éve balettpedagógiai tevékenységet fejt ki hazánkban. A vendégszereplés alkalmával Orosz Adél, Kun Zsuzsa, Csarnóy Katalin, Pártay Lilla, Kékesi Mária, Dózsa Imre, Havas Ferenc és Sipeki Levente alakítja a főbb szerepeket Szomory a századforduló írója, neve egyet jelent a fin de siécle borongás hangulatával és Párizs imádatával. Kétarcú kor: ami Adynál egy új korszak megteremtését jelenti, Szomorynál üres póz, felvett szerep, nagyúri allűr, shakes- peare-i becsvággyal és nagyon közepes tehetséggel. Szomory egy félreértés áldozata lett, azt hitte, Wagner zenéjét el lehet mondani szavakkal is. Ez magyarázza folyamodvány- szerű mondatait, kacskaringéé kifejezéseit, ma már inkább nevetségesen ható mondatszerkesztését. Azok a munkái, amelyekben ironikus színezetet kap ez a nyelvi különcség (Hóber tanár úr, A mennyei küldönc) fárasztó voltuk ellenére is élvezhetők, a többi azonban elmerül a modorosság tengerében. Annál meglepőbb, hogy Szomory reneszánszát éli, pedig ő az az író, aki immáron soha nem lehet aktuális. Sorra mutatták be színműveit. A párizsi regényt is kiadták újra, anélkül, hogy bármelyik is a reveláció erejével hatott volna. Szomory társadalmi problémái, amelyek a hajdani Lipótváros szívét megdobogtatták, ma már nem problémák, történelemszemlélete pedig végképp hamisan cseng. Mint II. Lajos királya, akit áhitatos királyhúsége nemzeti hőssé léptetett elő, fittyet hányva a történelemnek, mert olyan csekélységre, mint a valóság, Szomory igazán nem sokat adott. Milyen is volt II. Lajos? Burgio nunctus, ö pedig, mint pártatlan szemtanú igazán tudta, léha és züllött embernek írja le a királyt, az ugyancsak szemtanú Szerémi György hasonlókat írva azt is , megjegyzi, hogy „Mária királyné bordélyházzá tette a várat udvarhölgyeivel”. Szomoryt azonban kizárólag a tények nem érdeklik. Az ő Lajos királyt! előbb neuraszténiás ifjú, máj szerelmes férj lesz belőle, hogy mint ilyen próbálja meg a lehetetlent, az ország megmentését. Hőssé magasztosul, miként a bánatos özvegy is. Pedig hősiességről nem lehet beszélni, Lajos tehetetlensége és züllöttsége áldozata lett, Mária pedig, a „bánatos özvegy”, a mohácsi csatavesztés hírére összecsomagolta kincseit, s hanyatt- homlok menekült, amiként ugyancsak Szerémitől tudjuk. A II. Lajos király nagyon sokáig a könyvtárak polcán porosodott, aztán egy jótékony kéz megszólaltatta fárasztó tirádáit, de ez is kevésnek bizonyult, s a Madách Színház kis nézőteréről átkerült a televízió több milliós nézőterére. Irodalomtörténeti emléknek megteszi, élményről azonban aligha beszélhetünk, amit Ádám Ottó rendezése sem segített elő, midőn aláhúzta.'' a dráma álpátoszát, s mindenképp azt akarta, hogy ezeket a hosszú, szecessziós szavalatokat komolyan vegyük. Szomory Dezső, aki egyébként a sokkal szolidabban hangzó Weisz Mór nevet cserélte fel erre a lényegesen irodalmibbra, most már nyugodtan pihenhet rég elhervadt babérjain. A sors kegyes volt hozzá, a televíziónézők vasárnap teljes létszámban bánatoskodtak az országnyi nézőtéren, s könyvelték el magukban, hogy Szomory végképp a múlttá, reménytelenül és mindörökre. Színházi élmény helyett érjük be ezzel a tanulsággal. •7* Cs. £. ] virág) Az Operaház balettegyüttese a Szovjetunióban Gerencsér Miklóst Acsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Hiába kért cáfolatot, a hatalom a maga logikája szerint minősítette. Stancsics Mihálynak egyetlen könyve jelent meg, s máris híressé lett általa. Nevét minden fontos hivatal megjegyezte. Felkészültek ellene, veszedelmessé nyilvánították. Semmi többért, csupán azért, mert kendőzetlen őszinteséggel le merte írni azt a valóságot, amelybe bárki lépten-nyomon belebotolhatott. Azért pártfogói is akadnak. Döbrentei Gábor, a reformeszmék lelkes híve és harcosa beajánlja nevelőnek Rudnyánszky Zsigmondékhoz, a Vác melletti Dukán. Javadalma évi négyszáz forint és teljes ellátás. Szép honorárium, de a vesződsége sem kevés az elkényeztetett Sándor úrfival. Az álla is leesik Stancsicsnak a csodálkozástól, oly esztelen pazarlás folyik a bárói háztartásban. Vele jól bánnak, az urakkal egy konyhán él, magas fizetését rendben megkapja, mégis keserű a szájíze, mert látnia kell, hogyan megy pocsékba az a rengeteg érték, amit jobbágyaiktól szednek el a földesurak. Tanítványát, a lusta és rakoncátlan Sándor úríit jó eredménnyel levizsgáztatja a váci piaristáknál. Ezután Rudnyánszky báró magához hivatja. Elmondja, szolgálatával elégedett, komoly magatartásáért tiszteli, ennek ellenére gondban van további alkalmazását illetően. Bizalmasan közli, szemrehányást tett nála Nagy Lipót, a váci piaristák igazgatója, hogy miként bízhatta gyermekét ilyen veszedelmes emberre, akinek könyvét a hatóságok rontó tartalma miatt betiltották. — 40 — Stancsics ért a szóból, könnyít a báró helyzetén, önként megválik állásától. Szokása szerint megint Pesten bérel lakást, és tartalék pénzére támaszkodva szorgalmasan veti magát az irodalmi munkásságba. „Kritikai értekezések” címmel kötetet állít össze, kendőzetlenül bírálja az alapos javításra szoruló közállapotokat, s rendes szokásaként nemcsak bírál, hanem megoldásokat is ajánl a tökéletesítés mikéntjére. Elkészül a ,,Pazardi”-val is. E könyv mondanivalóját a Rudnyánszky báróéknál észlelt őrült pocsékolás ihlette. Bár képzelt környezetben, képzelt személyekkel, de nagyon is valós tényekkel mutatta be, miképp pazarolják el a felsőbb osztályok a n.pből kicsikart anyagi javakat. Nagy Antal cenzor természetesen töprengés nélkül visszalökte e könyvet és a „Kritikai értekezések” kéziratát is annyira összekaszabolta vörös iróniával, hogy a szerző ilyen formában nem volt hajlandó kiadni könyvét. A cenzori önkény nagyon boldogtalanná tette Stancsicsot. Hiába vált legfőbb szenvedélyévé az írás, teljesen elment a kedve a munkától. Keserű tétlensége közben találkozott regényíró ismerősével, Báró Jósika Miklóssal, az erdélyi mágnással. Jósika megérdeklődte, nem lenne-e kedve Kolozsvárra szegődni gróf Teleki János házába nevelőnek, az ifjú Sándor mellé. De még mennyire! — kapott az alkalmon Stancsics Mihály. Nem annyira a Teleki család, mint inkább Kolozsvár gyakorolt rá ellenállhatatlan vonzerőt. Ott jelenhetett meg Bölöni Farkas bátor könyve, az „Észak-amerikai utazás”, amelyet lelkesülten olvasott. E könyv alapján megítélhette, hogy Kolozsváron sokkal belátóbb a cenzúra, mint Pesten. Hálásan megköszönte Jósika Miklós pártfogó ajánlását és mindjárt tapasztalhatta, hogy a grófékkal sem jár rosszul. Teleki Jánosné éppolyan művelt és embernek Is kiváló asszony volt, mint az ómoravicai Szalmássyné. Mihelyt megállapodtak, még Pesten kettőszáz forint előleget adott fia leendő nevelőjének, ráadásul megtoldotta száz forinttal az összeget, útiköltség céljára. Stancsics egycsapásra gazdagnak érezhette magát. Már túl volt harminchatodik életévén, helyénvalónak vélte hát, ha anyagiakban tesz valamit a jövőjéért. Kinézte magának a józsefváro— 41 — si Orczy-kert mellett Steinbauer kádármester egyholdas ingatlanát, amelyet a sváb mester a telken álló rozoga házzal együtt árult. Megalkudtak 2100 váltóforintnyi vételárban, s a vevő törlesztésképpen száz forintot adott. Kérdezte a kádár, voltaképpen kiféle-miféle telke leendő tulajdonosa? Stancsics elhamarkodottan pesti polgárnak nevezte magát, hogy eloszlassa Stein- bauer aggodalmát, holott pontosan tudta, neve nem szerepel a pesti polgárok névsorában. Törődött is most ilyen aprósággal. Sietett Kolozsvárra, az ígéret földjére, könyvei kiadatási helyére. 1835. augusztusában vesz egy sonkát, mellé egy nagy kenyeret, székely fedelesszekéren bérel magának helyet és eddigi gyalogolásaihoz képest fejedelmi módon utazik Erdély fővárosába. Nevelői munkáját itt is közmegelégedésre végzi. Még a tanítvány, Teleki Sándor is — Petőfi későbbi nagyszerű barátja, akinek költői kastélyában töltötte mézesheteit a költő — elragadtatással beszél nevelőjéről, aki pedig ugyancsak kiadós leckéket kér tőle számon. Iráskedve Is visszatér. Megírta a „Pazard:” második kötetét, így a teljes művet vihette el Méhes Sámuel cenzornak, az pedig mindenféle kifogásoló megjegyzés nélkül ráírta: admittitur — vagyis kinyomatható. A szerző boldogsága alig ismert határt. Biztos volt a sikerben és abbeli reményében sem kételkedett, hogy rövidesen kifizetheti józsefvárosi telke teljes vételárát. Mindenre számított, csak arra nem, ami bekövetkezett. A nyomda a kolozsvári református kollégium tulajdonában lévén, az érdeklődő tanárok örökké ott kíváncsiskodtak, hogy miféle műveken mesterkednek a tipográfusok. Bele-bele olvastak a frissen nyomott ívekbe, így akadt meg a figyelmük az urakat bíráló „Pazardi” különös szövegén is. Figyelmeztették tanártársukat, a cenzort, Méhes Sámuelt, baj lesz abból, ha megjelenik Stancsics könyve. A cenzor felülbírálta önmagát, engedélyét visszavonta. Stancsics Mihálynak a téli ruházatát kellett eladnia, hogy kiegyenlítse nyomdai tartozását. Mindez csák a kezdet volt. Tasnádi Kovács Miklóst. Erdély katolikus püspökét szoros barátság fűzte tanítványa nagyanyjához, az öreg Teleki grófnőhöz. (Folytatjuk) — 42 —
