Tolna Megyei Népújság, 1974. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

Magyarország kapcsolatai Indiával és Burmával Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke — mint már jelei* tettük — hivatalos látogatásra Indiába, majd Burmába láto­gat, az indiai ■fniniszterelnök, illetőleg a burrnai államfő és az ottani kormányfő meghívására, Tóth Ferenc, az MTI diplomáciai hírmagyarázója ftjat Magyar Népköztársaság — Indiai Köztársaság Az elmúlt években három el­nöki látogatásra, illetve ven­dégfogadásra került sor. 1968- ban dr. Zakir Hussain szemé­lyében először látogatott Ma­gyarországra indiai köztársa­sági elnök. 1969. novemberében járt első ízben Indiában a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Losonczi Pál. Ezt a látogatást V. V. Giri indiai elnök 1970. októbe­rében viszonozta. Indira Gan­dhi miniszterelnök 1972-ben tett hivatalos látogatást Ma­gyarországon. A magas szintű találkozók nyomán számos miniszter, mi­niszterhelyettes által vezetett czakdelegáció útjára került sor — kölcsönösen. 1974. májusá­ban tartották meg első alka­lommal a külügyminisztériu­mok közötti politikai konzultá­ciót -p- Delhiben, miniszter- helyettesi szinten. Az utóbbi években jelentős mértékben erősödtek a tömegszervezetek közötti kapcsolatok is. GAZDASÁG A fejlődő országok közül In­dia az egyik legfontosabb gaz­dasági partnerünk. Az ázsiai fejlődő országokkal folytatott kereskedelmünknek mintegy felét Indiával bonyolítjuk le. A magyar—indiai gazdasági— kereskedelmi kapcsolatok jól fejlődnek, együttműködésünk zökkenőmentes. Jelentős eseménye volt az utóbbi időben gazdasági kap­csolatainknak, hogy 1973. de­cemberében magyar—indiai gazdasági és műszaki-tudomá­nyos vegyesbizottság létrehozá­Indiával 1948-ban vette fel a diplomáciai kapcsolatokat Magyarország. 1951-ben létesí­tettünk külképviseletet Uj Delhiben. India — amelyet először moszkvai nagykövete képviselt Magyarországon — 1956-ban nyitotta meg kül­képviseletét Budapesten. Dip­lomáciai kapcsolatainkat 1959- ben emeltük nagyköveti szint­re. i POLITIKAI i KAPCSOLATAINK azon alapulnak, hogy számos fontos nemzetközi kérdésben országaink azonos, vagy ha­sonló álláspontot foglalnak el, továbbá, hogy India — elfo­gadva a békés egymás mellett élés alapelvét — baráti kap­csolatok fejlesztésére törekszik a szocialista országokkal, így a Magyar Népköztársasággal is. Kétoldalú kapcsolataink 1960- ig meglehetősen szűkkörüek voltak. Azóta a magas szintű látogatások pozitív „változáso­kat eredményeztek. Az első je­lentős esemény Apró Antal mi­niszterelnök-helyettesként 1961-ben tett indiai látogatása volt. Ezt követte dr. Münnich Ferencnek, a Minisztertanács akkori elnökének hivatalos út­ja. 1966-ban ugyancsak mi­niszterelnökünk látogatott In­diába, Kállai Gyula személyé­ben. Az akkor megkötött egyezmények jelentősen előse­gítették kapcsolataink fejlődé­sét. Ezúttal hívta meg a ma­gyar kormányfő Indira Gandhi miniszterelnököt Magyaror­szágra. sáról megállapodást írtunk alá. A vegyesbizottság első ülésé­re ez év november elején ke­rült sor az indiai fővárosban. Kereskedelmi kapcsolatain­kat öt évre szóló — 1971. márciusában aláírt — hosszú lejáratú kereskedelmi és fize­tési megállapodás szabályozza, amelynek értelmében kölcsö­nösen alkalmazzuk a legna­gyobb kedvezmény elvét. Ipari együttműködésünket — egye­bek között — Indiában ma­gyar kooperációval, szakem­bereink segítségével épült gyá­rak (köztük vegyipari és gyógyszergyár) fémjelzik. Indiából származó import­cikkeink — elsősorban mező- gazdasági termékeket és anya­gokat tartalmazó — listája újabban könnyűipari cikkek­kel — (textíliák, kozmetikai cikkek, cigaretta stb.) bővül. Kivitelünkben növekvő arány­ban szerepelnek például acél­termékek, vegyi cikkek, gyógy­szeralapanyagok. A gépipari export tekintetében ezt előse­gítő gyártási kooperáció létre­hozására törekszünk, mivel In­dia csak olyan importcikkek behozatalát engedélyezi, ame­lyeket hazai ipara még nem gyárt KULTÚRA Kétoldalú együttműködésünk fontos és széles területét jelen­tik a kulturális kapcsolatok is. Államközi kulturális egyez­ményünk tartalmát a két-két évre szóló csereprogramok ad­ják. Eddig öt ilyen munkater­vi programot hajtottunk vég­re. A sokrétű és ténylegesen megvalósuló munkatervekben műszaki, tudományos, egész­ségügyi és mezőgazdasági jel­legű témák, történések domi­nálnak. 1974. januárjában Del­hiben műszaki-tudományos együttműködési egyezményt és jegyzőkönyvet írtunk alá, s ezt a kormány jóváhagyta. A két ország atomenergia-bizott­sága külön egyezmény — leg­utóbb 1973. januárjában meg­újított megállapodás — alap­ján dolgozik, s egyebek kö­zött biztosítja a kutatók, ösz­töndíjasok cseréjét, tanul­mányútjait kölcsönösen Ma­gyarországon és Indiában. Burmáról és kétoldalú kapcsolatainkról A BELSŐ HELYZET BURMÁBAN Burma — ez az Indiával szomszédos, Hátsó-Indiában le­vő állam — a nem kapitalista fejlődés útját járó ország: a burrnai szocialista program párt 1973. októberi IL kong­resszusának határozatai alap­ján, az új alkotmány 1973. decemberében népszavazással történt elfogadása, majd az ezt követő választások után a Bur­mái Unió Szocialista Köztársa­ság nevet kapta. U Ne Win tábornok lett a köztársasági elnök, s lemondott katonai rangjáról. A burrnai szocialis­ta program párt ideológiája —1 a „burrnai út a szocializmus­hoz” — tartalmazza a tudomá­nyos szocializmus egyes ele­meit, de buddhista vallási fi­lozófia is átszövi. A szocialista építésnek a BSZPP II. kongresszusán elfő-, gadott húszéves terve értelmé­ben a tervperiódus végén a burrnai népgazdaságban az állami szektor 48, a szövetke­zeti szektor pedig 26 százalé­kot képvisel majd. 1962-től kezdődően — tehát U Ne Win hatalomátvétele óta — már megszüntették a külföldi tőke domináló szerepét a burrnai gazdasági életben, kisajátítot­ták a közép- és nagyburzsoá­ziát. BURMA KÜLPOLITIKÁJA Az el nem kötelezettség az alapja a burrnai kormány külpo­litikájának. Erre a politikára a rendkívüli óvatosság és tar­tózkodás jellemző. Újabban azt hangsúlyozzák, hogy Bur­ma független politikát folytat Az utóbbi években bizonyos megélénkülés következett be, Burma felső szintű személyi kapcsolataiban, főként az ázsiai és csendes-óceáni tér­ség országaival. Burma külke­reskedelmi forgalmában a szo­cialista országok részesedése alacsony, 10 százalék alatt van. 1962 és 1970 között 55 burrnai gazdasági és más létesítmény épült kapitalista államok (főleg az NSZK és Japán) és csak 20 a szocialista országok támoga­tásával, MAGYAR—BURMÁI KAPCSOLATOK Politikai területen a ma­gyar—burrnai kapcsolatok jók, a kétoldalú gazdasági kapcso­lataink viszont meglehetősen szerények. Külkereskedelmi forgalmunk az 1965. évinek a töredékére csökkent. Látvá­nyos fejlődés nem várható. Szolid méretű ipari együttmű­ködés lehetséges, főleg a gyógy­szeripar terén. A szórványos magyar—burrnai kulturális kapcsolatok fejlesztésében elő­relépés elsősorban a szakem­berképzés terén képzelhető el. FELVESZÜNK BÉRELSZÁMOLÓI MUNKAKÖRBE középiskolai végzettségű dolgozót. Rákospalotai Bőr- és Mű- anyagfeldolgozó Vállalat saeikszárdi gyána Szak­szóról, Mártírok tere 8. (368) Gerencsér Miklós» Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Ha nem vették fel Budán, majd felveszik Gyöngyösön. Gyalogláshoz szokott lábain aMát- ra melletti városban terem. Biztos a dolgában, előbb szállást keres és konyhát, ahol főznek rá, csak azután jelentkezik a piarista gimnázium igazgatójánál, aki egyúttal Gyöngyös esperes plébánosa. Nagy csalódására ez még pöffeszke- dőbben bánik vele, mint a budai igazgató. Hasz­talan mutatja neki kitűnő tanítói oklevelét, egyáltalán nem kíváncsi rá, szóra se méltatja. Leforrázva indul Izsákra. Jászberény, Kecske­mét érintésével gyalogol vissza atyai jótevőjé­hez, Zemán János iskolamesterhez. Boldogan fo­gadják a tanítói lakban, bizonyosak afelől, hogy Mihály immár rendes tanítóként köztük marad. Alábbhagy az öröm, amikor kiderül, mi a való­ság reményük ellenében. De nem erőszakoskodik Zemán János. Tisztelője a szabad akaratnak, óhajtója Mihály szerencséjének, ezért nemhogy akadályozná elhatározásában, de ajánlólevelet kér az ifjú számára Ladányi István Izsáki plé­bánostól a kecskeméti piaristákhoz. Bezzeg így már nem kopogtat hiába. Túl azon, hogy rögtön fölveszik gimnazistának a piarista szerzetesek, még otthont is adnak neki a klast­rombán, teljes ellátással. Viszonzásként amolyan szolgai munkát kell végeznie az ebédlőben: fel­szolgál, mosogat, vizet hord, takarít Reggeledéi­ben, este. Zokszó nélkül cselédeskedik a papokra, csak tanulhasson. Eleinte nincs is semmi hiba. Tettvágya, egészsége kitűnő, s azt az időt, amit a szolgálat vesz el tőle, az éjszakáiból lopja vissza a tanuláshoz. Ám egyre többet kívánnak tőle, Ha nincs tanítás, minduntalan a várasba küldö­zik a legkülönbözőbb megbízatásokkal. Ennek ellenére példás tanuló. Akkoriban a jeleseket is rangsorolták: első lesz a jelesek között, sőt szün­időben vizsgát tesz a második évből, így egyene­sen a harmadikba iratkozhat, 1824. őszén. Ugyanakkor búcsút int a rendháznak. Jő híre van egész Kecskeméten, tanítói érzékét osztatla­nul elismerik. Korrepetálásért szállást és kosz­tat kap, ezenkívül szépen keres, mivel több mó­dos család rábízza gyermeke nevelését. Ennek ellenére rosszul érzi magát amiatt, ahogy az is­kolában bánnak vele. Félreértik szelidségét, anyagi igénytelenségét, és úgy kezelik, ahogy akkoriban a parasztokat szokták. Bántja önér­zetét ez a felülről való bánásmód, amit manap­ság nagyképűségnek szoktak nevezni Gondolt egyet önérzete védelmében és úgy határozott, hogy elhagyja a kecskeméti gimnáziumot. Nyit- rán fogja kijárni a negyedik osztályt, ugyancsak a piaristáknál. Meg sem pihen a felvidéki városban, első dolga szállást foglalni, mindjárt az 1825. évi szünidő elején. Állást is kap, nevelheti a piaris­ta igazgató testvérének gyermekét. Azért ez a nagy sietség, mert a tanév megkezdése előtt éle­te eddigi leghosszabb vándorútjára készül. Ép­pen, mert felnőtt ember volt, úgy vélte, hogy a könyvekből szerzett ismeretei mellé a való élet dolgaiban is illik otthonosan mozognia. Véleke dését sokszorosan igazolták eddigi élményei: megannyiszor felmérhette, milyen tapasztalatla­nok azok, akik soha, vagy alig mozdulnak ki szűk világukból. Számára pedig éppenséggel nél­külözhetetlen életszükségletté vált a tájékozott­ság. Tudatos törekvése lett eligazodni az ország viszonyaiban, emellett kedvtelő szenvedélye sze­rint is gyönyörűséget lelt a tájak, emberek tanul­mányozásában. Ilyen indítékokra vágott neki 1825. nyarán hatvan pengőforinttal a zsebében, gyalogszerrel az adriai tengermelléknek. Útköz ben kedve szerint időzött Pozsonyban, Bécsben, Kismartonban. Sopronban, Kőszegen, majd Kör­menden, Varazsdon, Zágrábban, Károlyvároson át érkezett Fiúméba. Alaposan körülnézett a — 26 — tengerparton, és változatlan érdeklődéssel gyűjtve úti élményeit, Eszék, Szekszárd, Paks érintésé­vel gyalogolt Pestre. Csizmája teljesen elrongyo- lódott. Gombkötő öccse, János vett neki új láb­belit. Mire visszaért Nyitrára, ez az új csizma is viseltesre kopott. Annál kevésbé az ő tapasztalatai. Kellemes meglepetésére azzal kezdődött a tanév, hogy Zsembery tanár iskolai feladatként kérte diákja­it, írják meg, miként töltötték a szünidőt. Mi­hály remekelt. Két nagy ív papirost írt tele a hosszú gyaloglás során látottakkal. Dolgozata páratlan feltűnést keltett. Nemcsak a gimnázi­umban okozott szenzációt, de egész Nyitrán híre szaladt. Egycsapásra közismert ember lett a vén­diák a város közvéleménye előtt, megismerték az utcán, tiszteletre méltó emberek köszöntek neki. Tekintélye következményeként számosán meghívták házi tanítónak, többek között Rott- hammer doktorék. Munkájáért ebéddel fizettek, de mivel más tanítványokhoz kell szaladnia, a pecsenyét soha nem tudja elfogyasztani A nyitrai gimnáziumban első jeles, amellett hasznos igyekezettel tölti szabad idejét, joggal rernéli, hogy elnyerheti az ösztöndíjat. Szeretne könyveket vásárolni, erre kellene a pénz. Remé­nyében csalatkozik. Ösztöndíj helyett Ovidius összes költeményeivel jutalmazzák. Háborog szűkmarkúság miatt, a következő tanévet már a nagyszombati bencés papok gimnáziumában akarj« végezni. Mindjárt a szünidő elején je­lentkezik Nagyszombatban, ahol aztán igazi se­bet ejtenek önérzetén. A benedekrendi paptanár, akinek előadta beiratkozási szándékát, firtatva nézegette a nála lévő gyönyörű kötésű Aurora példányt, Kisfaludy Károly folyóiratát. Ebben őrizte jeles nyitrai bizonyítványát. Azt kérdezte tőle a bencés tanár, hogy hol lopta ezt a remek kötésű Aurórái Több sem kellett Stancsics Mi­hálynak. Hasztalan próbálta kiengesztelni nagyszombati pap, sértett gőggel távozott vissza Nyitrára. (Folytatjuk) — 27 —

Next

/
Thumbnails
Contents