Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-10 / 237. szám
t Eredmények és tennivalók NEM RENDKÍVÜLI ÉS VÉ- , LETLEN, hogy a közművelődés a pártmunka egyik fontos kérdésévé lett napjainkban. A művelt emberek sokasága nélkülözhetetlen a szocialista építőmunkában, sőt állandóan nő az igény a jól képzett, magasan művelt emberek iránt. Megyénk munkásosztályának 35 százaléka szakmunkás, szemben az országos 43 százalékkal. A számtól önmagában még nem kell megijedni, de nem figyelembe venni, súlyos hiba lenne. Van tehát tennivalónk azért is, hogy az országos szintet elérjük — esetleg miért ne haladhatnánk meg —, de ami ennél fontosabb, sokat kell tennünk a szakmai és általános műveltség színvonalának emeléséért a megye munkásságának körében. Lényegesen jobb a helyzet a brigádokon belül — azoknál is, amelyek már megkapták a szocialista címet és azoknál is, amelyek most harcolnak érte. A százalékos arány itt a szakmunkások javára, 55 százalék. Jónak mondani ezt tévedés lenne, de még elfogadhatónak is túlzás. Ugyanakkor azonban ne feledkezzünk meg valamiről, nevezetesen arról, hogy az évtizedek során megszerzett élettapasztalat sokat tud pótolni a bizonyítványokkal dokumentálható ismeretanyagban. A szakmai és főként az általános műveltség nem feltétlenül iskolai végzettséghez kötött, noha az iskolai végzettség eleve feltételezi a magasabb színvonalat. A legkívánatosabbnak az mondható, ha a kettő párosul, egyik kiegészíti, gazdagabbá teszi a másikat. A termelőszövetkezetekben — érthető okok miatt — ' lényegesen rosszabb a helyzet, mint az ipari üzemekben. Itt mindössze tízszázalékos a szakmunkásarány. Ellenben — és ez nem bizonyítványmagyará- zás akar lenni, még csak nem is a történelmi múltra való hivatkozás — jelenlegi helyzetünkben, noha kívánatos lenne a kvalifikáltabb tagok aránya, a kevésbé képzetteknek is jut még tennivaló. Még egyszer hangsúlyozzuk azonban, belenyugodni sem egyik, se másik helyen sem szabad az adott helyzetbe. Az eddig elmondottak voltaképpen nem több, mint helyzetismertetés. A helyzet felismerése azonban a tennivalók felmérését is maga után hozza. tehát a teendőket is kijelöli. RENDKÍVÜL NAGY FELADAT HÁRUL a népművelés intézményeire és a népművelés első számú letéteményeseire, a pedagógusokra, de még sokkal nagyobb a pártszervekre és -szervezetekre. A köz- művelődés előmozdítása, az általános műveltségben való színvonaljavulás nem csupán iskolai művelődés kérdése, hanem legalább annyira az önművelésé és ne hallgassunk arról sem, hogy ma már csak azt az embert tekinthetjük általánosan műveltnek, aki megfelelő politikai, ideológiai képzettséggel is rendelkezik. Hovatovább eljutottunk odáig, hogy a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemet végzettek ismeretanyagát középfokú politikai műveltségnek tekintjük s általában magasabb igényt támasztunk azokkal szemben, akiket felsőfokúan műveltnek akarunk elfogadni. Egy épületet azonban nem lehet a tetőzetnél elkezdeni, az alapokat kell lerakni mindenekelőtt. Nos az alapokon — és ezt büszkén elmondhatjuk — túl vagyunk. Ha még vannak is kívánnivalók, s ha sokszor még nem is vagyunk megelégedve az adott helyzettel, a mai állapot tulajdonképpen nem rossz. Leszámítva a társadalom egv vékony rétegét — akár az idősebbeket, akár a fiatalabbakat számítjuk ide, bár korosztályonként mások az alapvető okok — az általános iskolát mindenki elvégezte. (Egy társadalmi rétegről külön szeretnék maid szólni — ez a cigányság, őket most kapcsoljuk ki.) Számosán rendelkeznek középiskolai végzettséggel, de ne hallgassunk arról sem. hogv túlzott, meg nem gondolt volt az a néhány évvel ezelőtti célkitűzés, hogy lehetőleg mindenki végezzen el valamilyen középiskolát. Ez nem ment, nem megy és egy ideig még nem is fog m°nni. Amm^oerv az sem remélhető belátható időn belül, hogy a term^lő- egvségek középvezetői főiskolai. egvetom? végzetséggel rendelkeznek majd. Ellenben rengeteget tudunk tenni az önművelés előmozdításában, sőt elősegítésében. És itt kell nagyon sokat segíteniük a párt- szervezeteknek, ösztönözni a közművelődési intézményeket, támogatni őket és kérni tőlük, ha kell megkövetelni, a segítséget. IFJÜSÁGI KLUBJAINK MUixivAJA sokat fejlődött az elmúlt néhány év alatt. De miért nem szervezünk elegendő felnőttklubot? Hangoztatjuk, hogy a szocialista brigádok az üzemélet alapjai, de ^ miért csak a termelő tevékenységet és a társadalmi munkát kérjük számon tőlük, nem kelle- ne-e jobban elősegíteni, hogy a társadalmi élet központi szervezetei legyenek? Határozatokat hozunk arra, hogy kívánatos a közös fenntartású művelődésügyi intézmények létrehozása. A határozatok jók. Kívánatos, hogy megvalósuljanak. De ilyen jó a helyzet a megvalósításban is? Ugyanezt elmondhatnánk a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak egyesítésére is. Jelen írás nem akar programadó lenni, inkább egynéhány kérdést sorol fel. Az eddig elhangzottakon túl még azt is, hogy miért szinte visszatérő panasz a pedagógusok nem kis számának távolmaradása a népművelési munkától? (Tisztelet a kivételnek!) Valamikor a tanító munkájához természetesen kapcsolódott a tennivaló a gazdakörben, a legény-, vagy leányegyletben és így tovább. Ma gyakoribb, hogy azzal kezdődik a beszélgetés — mennyi lesz a tiszteletdíj. Hallatlanul megnőtt a falusi értelmiség létszáma és az ösz- szetételben is számottevő változás következett be. A megnőtt létszám nagyon sok új erőt jelent, a munkába bekapcsolható erőt. Sajnos nem mindig támaszkodunk ezekre az új erőkre. Pedig — csak egy kiragadott példa, Bonyhád — vgn bennük szándék a tenni- akarásra. HOGY HOL TARTUNK MA, azt nehéz lenne megmondani, hogy mit akarunk elérni, nem kevésbé nehéz, de annyit tudhatunk: előbbre akarunk lépni és nem is kis lépésekkel. Ehhez a feltételek adottak, mindenekelőtt adva van az a feltétel, hogy a megyei politikai és társadalmi szervek látják a tennivalókat és felvázolták a fejlődés irányát is. Éppen ebből kifolyólag fogunk foglalkozni még számos kérdéssel a közeljövőben a közművelési és közművelődési tevékenységet előmozdítandó. L. Gy. Esti irodalomóra Növekvő könyvforgalom Kiemelten foglalkoznak a munkáskollektívák olvasáskultlírájával Könyvvásárlási és -olvasási szokásainkat tekintve hazánk jó európai színvonalon áll. Lényegében változatlan könyvárak mellett 1963 és 1973 között megkétszereződött a könyvforgalom: 700 millióval szemben 1438 millió forint értékű könyv talált gazdára. 1974 első kilenc hónapja több mint 115 millióval nagyobb forgalmat hozott, mint az elmúlt év hasonló időszaka. Budapesten is jelentős a felfutás, de vidéken úgy tűnik, még gyorsabb ütemű a fejlődés, ami elsősorban az üzemi könyvterjesztők javuló munkájának a következménye. A könyv, az olvasás tekintélyének további emelése, és népszerűsítése érdekében a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése — a közművelődési párthatározathoz kapcsolódva — kidolgozta az egyesül lse háruló rövid távú feladatokat és javaslatokat, amelyekről Sarlós László elnök és Drucker Tibor főtitkár tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondották, hogy tanulmányozni kívánják az üzemi könyvterjesztés továbbfejlesztésének lehetőségeit, s különös figyelmet fordítanak a fizikai munkások gyermekeinek olvasási szokásaira, a munkáscsaládok családi könyvtárának kialakítására. A jövőben kiemelten foglalkoznak a kis közösségek, mindenekelőtt a munkáskollektívák, a szocialista brigádmozgalom olvasáskultúrájának helyzetével, és ennek érdekében a SZOT-tal és a Táncsics Kiadóval közösen a havonta 70 000 példányban megjelenő Brigádélet című lapban — egyelőre negyedévenként — könyvajánló, irodalmat propagáló mellékletet kivánnak a Kiadói Főigazgatóság támogatásával megjelentetni. Tovább keresik a lehetőségeket, hogy a televízió, a rádió és a sajtó segítségével hatékonyabban jussanak el a különböző munkásrétegekhez, mindenekelőtt a szocialista brigádmozgalomban résztvevőkhöz, bejáró munkásokhoz, munkásszállásokon lakókhoz és szakmunkás tanulókhoz. A vidéki városokban és rrtun- kástelepüléseken rendszeresen megrendezendő vándorkiállításokon a legfontosabb híranyagot és a szép magyar könyvekéi fogják szemlére tenni. (MTI) Fiatal Tolna megyei költők Zsúfolásig megtelt kedden este a megyei művelődési központ előadóterme. A közönség nagyobbik fele közép- iskolás lány volt: nem nehéz megfejteni érdeklődésük okát. A versek szeretete mellett az hozta őket az irodalmi estre, hogy meghallgathassák volt magyar tanárukat, Baka Istvánt. A műsor szervezőit és résztvevőit meglepte a nagyszámú közönség, a kellemes meglepetés oldotta tette a hangulatot. Kerékgyártó István kritikus bevezetője nem csupán a két fiatal költővel, hanem a mai fiatal költészet helyzetével, gondjaival is foglalkozott. Haszonnal hallgathatták a középiskolások, hiszen e témakör nem szerepel a szűkén vett, oktatási anyagban. Baka Istvánt és Tamás Menyhértet már bemutattuk lapunkban. Baka István szekszárdi, jelenleg irodalmi ösztöndíjas, első kötete kiadásra vár. Tamás Menyhért Kisdoro. gon élt, Bonyhádon végezte iskoláit, kötete tavasszal látott napvilágot. Mindkettőjük verseinek javát hallhattuk az esten Jancsó Adrienne és Oszter Sándor előadásában. Tamás Menyhértnek van kötete, mégis úgy tűnt. Baka az érettebb költő. Mély gondolati töltésű, érzelmektől feszülő, gazdag nyelvi anyaggal játszó versei jelentős költőt ígérnek. Tamás Menyhért sorsa a Bukovinából Tolnáig szaladt székely ség sorsa. Kicsi gyermekként vett részt a hazakeresésben. Itt Tolna megyében száz és száz hasonló sorsú ember él, kiknek életútja, beilleszkedésének gondjai és eredményei számunkra hétköznapi történetek. Nem azértJ mert érzéketlenek lennénk, ha„ nem mért együtt élünk, a harmincéves együttlét elmosta a különféle nehéz sorsok közötti különbséget. Mindez Tolnára, Baranyára jellemző, az otthont adó megyékre. A fővárosban — különöseit az utóbbi időben — a hányatott csángósors misztikumára ügyelni: divat. És ennek a divatnak kegyeltje Iqtt Tamás Menyhért költészete. Tamás Menyhért szépért használja a csángók nyelvét, és verseiből fel-felsejlik a messzi tájak világának emberi csodáktól sűrű levegője. De úgy tűnik: elsősorban reprodukál, mesél. Az estnek hajszál híján főszereplőjévé vált Jancsó Adrienne, aki ismét bizonyította nagyszerű versértő és versmondó tehetségét. Bár olvasta a költeményeket, előadása szabad és szuggesztív volt. A műsor sehogy sem akaród- zott befejeződni, a jórészt fiatalokból álló közönség nem mozdult székeiből: ráadás verseket kívánt, újra és újra. Egyértelmű bizonyíték arra. hogy irodalmi esteket rendezni gyakoribb feladat lehetne. — vfé —• 1 Olvasóink írják: A szekszárdi Tompa utca tíz éve Szekszárd városközpontjának „perifériáján”, a 23-as sz. választókörzetben alig 300 mé. tér hosszú, családi házas település a Tompa utca. Tíz évvel ezelőtt ezen utcának sem köves útja, sem járdája, sem megfelelő közvilágítása nem volt. a csapadékvizet is gazos földárok vezette el. Tíz> év alatt köves út és járda épült, az egykor szinte teljesen sötét utca higanygőzlámpa világítást kapott, s a házak csapa, dékvizét is már zárt csatorna vezeti le. Hogy hogyan fogadták és becsülik az utca lakói az alig egy évtized alatt elért fejlődést, azt szinte a „sétáló utcának” beillő környezet bizonyítja. Az utca szorgalmas lakói — a saját portájukon túl, a közterületet is sajátjuknak érezve — évente kétszer virágos kertté varázsolják az utcát tanácstagjuk segítségével, a városi kertészet által költségmentesen rendelkezésre bocsátott virágpalántákkal. Talán sehol a városban nincsenek úgy hasznosítva az utak mellett elhelyezett műkővázák, mint e területen. Itt valóban sajátjának érzi minden ember a környezetét. S hogy a felszabadulás 30. évfordulójára is méltóképpen készülnek, bizonyítja, hogy a mintegy 30 lakóházból álló utca szinte egy emberként csatlakozott a Hazafias Népfront és az OTP által meghirdetett „Tegyük szebbé városunkat, utcáinkat” mozgalomhoz. Az utca valamennyi lakóháza — alig egy év alatt — új ruhát öltött, a tulajdonosok szinte sortatarozást haj. tottak végre, pedig többségükben „vékonypénzű”, kisjövedelmű emberek. Szeretik városukat, utcájukat, tanácstagjukat, Szigetvári Ernőt, akivel együtt örülnek, ha szükséges, együtt dolgoznak. A bérháznegyed lábánál szerényen meghúzódó Tompa utca képe példás, melyhez felzárkózni törekszik a 23-as számú választókörzet többi utcája is — a Balassa u., a Mátyás király u., a Zrínyi u. —, melynek lakói körében sem idegen a lapáttal, seprővel való szorgoskodás, a közterület parkosítása, s mely városrész fejlesztésének szorgalmazását gondjainak enyhítését is a körzet tanácstagja állandó feladatának tekinti. Következetesen szorgalmazza a Balassa utca kövezését, a kábelesítés következtében a Mátyás király utcában keletkezett károsodás helyreállítását. KOCSIS JÓZSEF, Szekszárd, Tompa utcai lakos ■-■WKia |5 1974. október 10«
