Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-05 / 233. szám

I Kétszázezer „igen!” Rövid idő alott kétszázezer anya vette igénybe o gyer­mekgondozási segélyt — ez a szám a női dolgozók tíz százalékát jelenti. Mi legyen a gyermekgondozási segélyen lévő asszonyok­kal? Országos gond ez ma már, amely az egész társada­lom érdeklődésére kell, hogy számot tartson. E problémák megvitatására hívta össze az érdekelteket a Magyar Nők Országod Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. A MNOT Népköztársaság úti székházában a budapesti és a Pest megyei fiatal anyák jöttek össze, hogy beszá­moljanak tapasztalataikról, 1 gondjaikról, a családon be­lüli helyzetükről. A vita nem is akörül folyt, hogy helyes-e a gyermek- gondozási segély, vagy sem — hiszen ma már kétszázezer anya szavazott egyértelmű igennel! S hogy ez az „igen” mennyire hangos, mi sem bizonyítja jobban, hogy világ­szerte milyen problémát jelent az egyes országoknak az a dolgozó nő, aki „mellesleg" kisgyermekes anya is. Köztudott, hogy nálunk is kevés a bölcsődei és óvodai férőhelyek száma, így a kisgyermekes anyákra még foko­zottabb felelősség és munka hárul. Az otthon maradó anyáknak az előző időkhöz képest jóval többet kell dolgozni, mivel amúgy is otthon vannak, S a férjek nagy része — éppen erre való hivatkozással — kevesebbet van otthon, s ha odahaza tartózkodik, — keve­sebbet segít. Az anyák a különféle szolgáltatásokat nemcsak azért nem veszik igénybe, mert a jelszó odahaza „itthon vagy, ráérsz I” — hanem azért is, mert a szolgáltatások drágák« nem a fiatal házasok pénztárcájához mértek. Az ankéton felszólalókról kiderült, hogy az anyasághoz nincs meg a kellő „iskolázottságuk", senki sem születik anyának, azt is tanulni kell, méghozzá időben... A védő­nők felszólalásaikban ezt hiányolták, valamint azt, hogy az anyák nem ismerik eléggé a különféle gyermektápsze­reket. Igaz, a gyárak sem folytatnak kellő propagandát# sem a választék, sem a felhasználás ügyében. A Nőtanács és a Vöröskereszt által megrendezett meg­beszélésen az ottani problémák mellett másik fő téma az üzem, a vállalat, a hivatal volt. Ahonnan a gyermek- gondozási segélyen lévő nők eljöttek, ahová szeretnének visszatérni. De mire visszatérnek, oly nagy a szakmai kW esés, hogy szinte megszűnik a kapcsolat a munkahellyel. Jó lenne, ha az üzemek, vállalatok, intézmények na­gyobb gondot fordítanának saját, csak ideiglenesen hiány­zó dolgozóikra. Felmerült az a javaslat is, hogy be kelle­ne hívni őket havonta egy napra, hogy a gyermekgondo­zási segélyen lévők saját szemükkel is lássák: mi történik nagyobb „otthonukban”. Mindenképpen hasznos volt ez a tanácskozás, a fiatal anyák szókimondó vitafóruma. Hasznos lenne más megyék­ben is hasonló tanácskozást tartani, de most már nem csak az anyák mozgósításával, hanem az üzemek, hivatalok, in­tézmények gazdasági vezetésének, társadalmi szerveinek bevonásával is. _ Hiszen az „igenek" száma ma kétszázezer, s ez az igém© kórus a közeli időkben jelentősen növekszik majd. T. Ä­S «« A. H rr r TÉ znretelogepek Még mindig az évről évre is­métlődő szüretelés okozza a legtöbb gondot a gyümölcs- termő növények többségénél, A gyümölcstermesztésben, és ezen belül is az almafélék ter­mesztésénél az egyik legújabb nagy érdeklődéssel kísért ter­mésbetakarítási megoldás a hagyományostól annyira eltérő, hogy szinte az egész termesz­tést forradalmasíthatja. A lé­nyege, hogy gyakorlatilag törzsnevelés nélkül, szinte már a talajszintnél elágaztatják, termő vesszők képzésére ser­kentik az eltelepített csemeté­ket. A vesszőket, miután a vi­rágzást, megporzást követően berakódnak terméssel, és szedésre éretté válnak a ter­méseik, mintegy lekaszálják, vagyis az eredési helyükhöz minél közelebb leválasztják gyümölcsöstül, erre alkalmas vágószerkezetű és gyűjtőre- keszű géppel. A vesszőkről a gyümölcs-leválasztás, majd vá­logatás, osztályozás és egyéb módon történő előkészítés — szállításra, értékesítéshez, vagy feldolgozáshoz, — gépesítése már nem okoz különösebb gondot, részben az eddig ki­alakított osztályozó, csomagoló és egyéb feldolgozó gépekkel, gépsorokkal megoldható. Mi­vel a termővesszők kinevelé­séhez két év szükséges, ugyan­az az ültetvény kétévenként szüretelhető ilyen módon, ami azonban ennek a figyelembe­vételével végzett telepítés ese­tén nem jelent különösebb hátrányt. Az angol kertészek ezzel kapcsolatos eddigi ered­ményei biztatóak. A szőlő, különösen a cse­megeszőlő szüreteléséhez is kialakítottak már olyan vágó­rendszerű szüretelőgépet, amely az ernyőszerű támaszrendszer mellett neveit szőlőtőkéknek a támaszrendszer vízszintes tar­tóhuzal-felülete alá lógó für­tök kocsányát elvágja és a le­hulló fürtök a gép továbbító szállítószalagjára kerülnek. Valamivel régebbi, egyes gazdaságokban, elsősorban bi­zonyos gyümölcsfélék —■ szil­Munkában az acélujjas rázó rendszerű szőlőszfiretelű kom­bájn. va, bogyósok, — szüretelésé­nél már nálunk is követett megoldás, a rázórendszerű szü­retelőgépek alkalmazása. A gép továbbhaladását is bizto­sító, vagy külön motorral meg­hajtott vibrációs rázószerkeze­te gyümölcsfáknál — körülfog­va a fa törzsét, szőlőknél a támaszhuzalra fekvő hajtáso­kat csak közvetve, a támasztó huzal mozgatásával rázza, úgy, hogy a gyümölcsök, illetve sző­lőbogyók a megfelelő méret­ben és szögállásban kiterülő rugalmas felületű gyűjtőernyő­be hullanak és innen szállító- szalagra kerülnek. Mivel így zömmel kocsányrészük nélkül válnak le a termések, legfel­jebb kisebb részük kerülhet friss fogyasztásra, értékesítés­re, és inkább csak feldolgozás­ra alkalmas az így szüretelt gyümölcs, szőlő. A szívórendszerű szüretelő­gépekkel is egyre többet fog­lalkoznak. A gépek vákuumos szívószerkezettel működnek. Szívótorkuk valósággal be­szippantja a betakarításra vá­ró gyümölcsöt, szőlőbogyókat, amelyeket megfelelő méretű gyűjtőtartályba viszi a lég­áramlat. Jelenleg a legfőbb hi­báik, hogy nemcsak a termést, hanem levelet, hajtásrészeket, egyéb szennyezőanyagokat is „beszippantanak”, nem érvé­nyesül elég erősen a termés­képzés teljes zónájában a szí­vóhatás. A túl sok levél be- szívása ellen előzetesen aján­latos lombtalanítani, erre a célra kialakított mechanikai, vagy vegyi úton levéltelenítő berendezéssel. Az ellenkezőleg, a levegőt fújó pneumatikus működésű szüretelőgépek kísérleti példá­nyait is elkészítették már a kutatók. Ezek a növények termést hozó zónájában pásztá­zó több szórófejükön át ki­áramló sűrített levegővel érik el a termések leválását. Az ismertetett megoldások mind­egyike, mint minden új, együtt jár az első, kutató lépések szo­kásos hátrányaival, amelyek azonban a célratörő fejlesztő munkával mind kevésbé érez­tetik hatásukat, és előbb-utóbb gazdaságossá válhatnak. Komiszár Lajos i (László^ Lajos? ubmbatoszok Tehát elmondtam Afrika, Észak- és Dél-Amerika összes folyóit, ismertettem az uráli vasúti háló­zatot, az angliai iparvidéket, az európai orszá­gok fővárosait. „Ez semmi”, mondja, amikor be­fejeztem. Folytattuk trigonometriával, a Cou- lomb-törvény levezetésével, franciául beszéltem Budapest nevezetességeiről. Latinból elmondtam a harmadik deklináció szabályait, az összes ki­vételeket. Plinius néhány levelét. Accusativus cum infinitivo: ez volt az utolsó kérdése, de ekkor már kicsöngettek. Mondom a szabályt. „Példát!” Mondom: „Video patrem venire!” Mi­kor kimondtam, meghajoltam, és a helyemre akartam menni, mert a térkép előtt álltam. Vitéz K. S. odalépett hozzám, megfogta a ha­jamat, és megcibálta: „Ez bent van a Jámbor­féle nyelvtanban! Mást mondjon!” Nem jutott eszembe semmi. „Négyes”, akkor ez volt a leg­rosszabb jegy. Félévkor megbuktam, Év vegére jeles lettem. — Megtanultam én, uram azt, hogy nemcsak bevágjam az anyagot- hanem gondolkodjam is. De ezt már nem Jutáson, hanem a Ludovikán. Innen kerültem a frontra. Az én előőrseim men­tek be Stanilawowba. „Arany vitézségi érem!”, mondta az ezredparancsnok, aki gratulált. De a hadosztályparancsnok leintette. „Most, a háború elején arany vitézségi? Mit adunk később?!” Semmit se kaptam. — Negyvennégyben zászlóaljparancsnoknak osztottak be, őrnagyi rangban. Harc nélkül ad­tam át a várost. Engem két tiszttársammal együtt külön kísértek az oroszok. A templom falához állítottak. „No, most befejezted”, gon­doltam, és ha hiszi. ha nem, nyugodt voltam. Nem lőttek agyon. Álltunk már egy órája, néz­tük, hogyan vonulnak a csapatok. És aztán oda­jött két fiatal orosz. Kikutatták a zsebeinket, elvitték az iratainkat. Közben a németek oda pörköltek valahonnan, aknával. Nagy szaladgá­lás, én megléptem. Felszaladtam egy lakóház padlására, átöltöztem. De a házat is eltalálta egy lövedék, Rám omlott a kémény, elvánszo — 34 — rogtam valahogy, de megtaláltak. Fiatal vol­tam, sejtették, hogy kivetkőzött katona vagyok. Három évig voltam fogoly a Volga—Káma— Bjelaja mentén. Kazánban. 13. • — Tizenhárom éve a vállalatnál dolgozom. Kezdtem a külszínen a kutatófúrásoknál, foly­tattam segédmunkásként, csillésként, a Vájvé- gen is ügyködtem. Akkor akartam jelentkezni a bányamérnökire. Illetve jelentkeztem is. Be­fizettem négyszáznyolcvan forintot az előkészítő tanfolyamra. Három foglalkozáson részt vettem, a negyedikre nem engedett el az aknász. „Miért? kérdeztem, hiszen hozzájárultatok”. „Nem lehet, szükség van rá”. Megyek az üzemvezetőhöz. Na­gyon összekiabáltunk, én meg se vártam az utolsó szavát, bevágtam az ajtót, bár hallottam, utánam szólt. Másnap találkoztam vele a népesnél. Állunk, én nem szólok, ő se. Haladnak mellet­tünk a kocsik. Az egyikbe ő beszállt, én marad­tam. Műszak végén megkeres az aknász, más­nap menjek fel az üzemveaetőhöz, és vigyem a kiskönyvemet. Éppen raport volt. Felindultan fogadott. Beírta a könyvembe, hogy mozgó né­pesre akartam felszállni, veszélyeztettem a tes­ti épségem. Holott ő szállt fék Ez a figyelmez­tetés prémium- és hűségjutalom-elvonással járt. Akkor kértem el magam onnan. Később egy jó­lelkű főmérnök kicserélte a könyvemet, újat adott. Azóta már megszűnt ez a könyvrendszer. — Vagyunk itt néhányan a szállóban nős em­berek, de ^ többség legény és elvált. Én azért lakom itt, mert Mohácson van a házam, a fele­ségem, a szőlőm. Nem, gyerek az nincs. Negy­vennégy éves voltam, mikor megnősültem. A feleségem apja, anyja is velünk élt. Fekvő be­tegek. ök voltak a gyerekek, felelőtlenség lett volna még másik is. —i Minden keresetemet összerakom. Valaki majd csak eltart bennünket a pénzért meg az ingatlanokért. Magának megmondom, most száz- ötvenezer van a takarékban. Szépen terem a szőlőm, ide is hozok minden héten egy demizson bort és eladom. A feleségem bérelszámoló volt, most nyugdíjas, és 'sok baromfit tart. Jó gya­korlati érzékem van, megtanított az élet arra, hogy amit magam megcsinálok, nem kell érte fizetni, meg iparosért könyörögni. Én csináltam a pincémet a szőlőben, a házat, ahol lakunk, — 35 — megjavítom á cipőt, de subát is csinálok. Most fejeztem be ezt a szőnyeget. Két méter hosszú, egy méter széles. Türelem kell hozzá és ki­tartás, akárcsak az élethez. — Amikor hazajöttem a fogságból, senki se állt velem szóba. Tudtam, hogy miért, de mégis nagyon fájt. Akkor kerültem én Somogyból, ahol születtem, Mohácsra. Ott próbálkoztam. Egy pa­raszt fölvett kukoricát kapálni. Gazos volt a föld, nem kereste, ki irtja a gyomot. A munka három napig tartott. Addig volt kosztom, és ke­restem öt forintot Ennyi pénzzel mentem to­vább a Duna partjára, ahol uszályokat raktak deszkával. — Uj ember voltam, kétszer annyi deszkát raktak a vállamra, mint a többiére, képzelheti, a padlón majd leszédültem. Összeszorítottam a fogam és vittem. Ha itt kell elpusztulni, akkor itt pusztulok el, még mindig jobb, mintha éhen fordulok fel. Egy óra múlva csupa vér volt a jobb vállam, akkor vettem észre, hogy a töb­biek hevedert viselnek. Uzsonnakor lehúzódtam a bokorba, a többiek ettek, én itt bámultam az erdőt a túlsó parton. Odajött hozzám az egyik munkás, kérdi, miért nem eszek. Mondom, nincs mit. Kettétörte a kenyerét, megfelezte a szalon nát. Ez egy jólelkű ember volt. Kimosta a se­bet, és kért, hogy aznap ne dolgozzam. De a többi morgott, fenyegetőzött, ha most nem, hol­nap se jöjjek már. Hát folytattam. Mint Krisztus a^ keresztúton, úgy éreztem magam. Este meg­hívott a* munkás. A felesége csinált nekem is egy hevedert. A sebet bekötöztük. Másnap vala­mivel könnyebben ment. — Annyit kerestem, hogy vettem egy rend ruhát, fehérneműt Megint parasztokhoz men­tem, de jóformán csak kosztot kaptam. Akkor hirdettek felvételt a mohácsi tangazdaságba. Be­kerültem kocsisnak, de fél év után mint ellen­séges elemet elbocsátottak. Kőműves mellé áll tam be. A gazdaság igazgatójának a házát re­nováltuk. Mondom neki egyszer, engem elbocsá­tottak, pedig nagyon hűségesen dolgoznék. Tu­dott róla, és biztatott, hogy várjak pár hónapot, akkor jelentkezzem. így lettem bérelszámoló. Tíz évig csináltam ezt a munkát, egészen addig, amíg a gazdaságot átvette a tsz. Ekkor már mer­tem családot alapítani, mert én nem vagyok fe­lelőtlen ember. (Folytatjuk) — 36 —

Next

/
Thumbnails
Contents