Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

Ábrándkergefő betörők üticél a „törők paradicsom” — Önkéntes rendőr ébersége Börtönélményeik bőséges té­mát nyújtottak két kurdi fia­talembernek a 26 éves Szegedi Józsefnek és a 21 éves Zádo- ri Gyulának. Az előbbi immár körülbelül hét évet ült; három és fél éves büntetéséből má­jusban szabadult Sopronkőhi­dáról. Az utóbbi csak megkö­zelítően fél annyi időt töl­tött a rács mögött, mint barát­ja, szegről-végről rokona. Kö­zös vonásuk még, hogy vagyon elleni bűncselekmények elkö­vetésére specializálták magu­kat. Kezdetben úgy tűnt, hogy Szegedit jobb belátásra térítet­ték a kemény évek. Szorgal­masan dolgozott, havi kerese­te meghaladta a háromezer forintot. Az elmúlt hónapban szabadult Zádori még „nem talált” magának munkahe­lyet ... A tétlenség rossz ta­nácsadó, rossz a mértéktele­nül fogyasztott szesz is. A kö­zös ivászatok egyikén árulta el dédelgetett tervét fiatalabb .társának Szegedi; — Disszidálunk. Törökor­szágba megyünk. Arról, hogy miért éppen oda, így beszélt e sorok írója előtt Szegedi József: — Kőhidán megismerked­tem egy török rabbal. Elmond­ta, hogy náluk az ember aláír egy öthónapos munkavállalási .szerződést, máris megkapja a lakáskulcsot. — Az NSZK temérdek ven­dégmunkása között igen sok a török. Miért vállalnák hazá­juktól távol a rosszul fizetett munkát, a tömegszállás ezernyi kényelmetlenségét, ha odahaza ilyen könnyen boldogulhatná­nak? ■— A börtönben nem általá­nos szokás az igazmondás. Én sem gyóntam naponta a zár­katársaimnak ... Aztán, ugye, az ember hallgat rádiót All a ciprusi balhé; oda kell a katonai Kár vesztegetni a szót azok­ra az ábrándokra, amelyek igézetében Szegedi és Zádori tettre szánta el magát. Ter­vük végrehajtását azzal kezd­ték, hogy Kurdon elloptak egy motorkerékpárt. Először a hőgyészi leánynevelő intézetbe törtek be, s loptak onnan fej­szét, kulcsokat, karórát, ruha­neműt. A következő éjjel a harci vegyesboltot — Szegedi egyik korábbi betörésének színhelyét — látogatták meg. A zsákmány egy tucat sze­szes ital, cigaretta, 2720 forint Szekszárdon négy motorkerék­párt kötöttek el a cimborák. Kettővel eljutottak a decsi határig, onnan egyiken Báta- székre. Részegen, bukósisak nélkül. Bátaszéken előbb az abc-áruhézba törtek be. — Ott toporogtam, ideges­kedtem, hogy mit matat oda­benn Gyuszi, — szólott erről a „kalandról” Szegedi József. — Persze, tökrészeg volt; hiába mondtam, hogy ne tá­borozásra pakoljon fel, hanem csórjon két bukósisakot és né­hány slusszkulcsot, hogy tud­junk még motort lopni. Annyi hentesárut fölpakolt, hogy egy részét behajítottuk az iskola­udvarra. Miért nem a vas­műszakiban kezdtük?... Mon­dom, hogy egészen el voltunk ázva... A tettesek nem jutottak messzire a betörés színhelyé­től. Bebújtak egy kazalba, hogy kialudjék mámorukat. Egy éber önkéntes rendőr vet­te észre őket. ő értesített egy pihenőben lévő, fiatal rendőr őrmestert, aki azonnal szolgá­latba helyezte magát, és kése­delem nélkül intézkedett. Voltaképpen itt be is lehet­ne fejezni az írást azzal, hogy a betörőket a rendőrség le­tartóztatta, hogy néhány rész­letkérdés tisztázására még fo­lyik a nyomozás, és hogy a többi a bíróság dolga. Ám — sajnos — akad még mondani­való. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy Kurdtól Szekszárdon át Bátaszékig senki sem figyelt fel a bukósisak nélkül moto­rozó, ápolatlan külsejű része­gekre. Egyszeifäen érthetetlen, hogy többszöri, jóakaratú fi­gyelmeztetés ellenére miért „takarékoskodtak” az ÁFÉSZ- ek néhány száz forint értékű biztosítóberendezésen. Több mint szomorú, hogy Harcon, ahol — amint említettük —, már történt betörés, olyan rács „védte” a társadalmi tu­lajdont, amelyet csak a vako­lat tartott. A decsi határban két részeg a helyszínen kölcsönkért edénnyel töltöget motorból mo­torba benzint. Értesíti valaki a rendőrséget? Dehogy. Egy1 szövetkezeti istállóban ott idő­zik a szesztől bűzlő, felpakolt betörő. Értesíti valaki a rend­őrséget? Dehogy. Szegediéktől a rendőrség a bátaszéki határban vette el a Hőgyészről lopott: baltát és a másfél arasznyi pengéjű, he­gyes kést. Mi végre hurcolták ezeket magukkal? Tőlük tud­juk, hogy miért. Azért, hogy „megfélemlítsék” azt, aki esetleg útjukba áll. Egyálta­lán nem bizonyos, a disszidá­lásra elszánt bűnözők adott esetben nem jutottak volna tovább a megfélemlítésnél. Mind az önkéntes, mind a hivatásos rendőr megtette kö­telességét. Vajon azok is, akik bár akaratlanul, de nemtörő­dömségből egyengették a bű­nözők útját? MALÉV­sajtótájékoztató November t-til téSi menetrend November 1-én kezdődik a nem­zetközi légiforgalom 1974—1975. évi téli menetrendje, amelyben a MALÉV és 19 partner légitársaság összesen 167 menetrendszerinti já­ratot indít a Ferihegyi repülőtér­ről — közölte szerdai sajtótájé­koztatóján dr. Lénárt György, a MALÉV vezérigazgatója. Tavaly óta újabb két légitársa­ság kapcsolódott be a Ferihegy téli forgalmába, s ez alatt az idő alatt heti 80 járattal több közle­kedik. A MALÉV például a két évvel ezelőtti 59 járattal szemben 72-t indít a Ferihegyről. A vezérigazgató ezután arról számolt be, hogy kedvezően ala­kul a MALÉV kereskedelmi for­galma, szállítási teljesítjnénye is az év első kilenc hónapjában. A MALÉV tavalyi egész évi teljesít­ménye 394 ezer utas és 6,6 millió kiló áru szállítása volt. Az idén október 1-ig már 387 ezer utast és 6 millió kiló árut szállítottak, ami az év végéig rekordteljesítményt ígér, s lehetővé teszi, hogy a MALÉV teljesítse kongresszusi vállalását, repülőgépek kapacitás- kihasználásának növelését. Ugyan­csak rekordot jelez a Ferihegyi re­pülőtér forgalma is. A légikikötő­ben tavaly 984 ezer utas fordult meg, az idén kirenc hónap alatt több mint 1050 ezer. A november 1—március 31 kö­zötti téli időszakban a napi fel­adatok ellátásán túl műszaki re­konstrukciós munkákkal, a dolgo­zók képzésével és továbbképzésé­vel készül a légiközlekedés a jö­vő évi nyári forgalomra. A meg­lévő gépparkot ez év végéig két TU—134/A típusú géppel bővítik. A téli időszakban automatizálják a MALÉV helyfoglalási rendsze­rét. Bejelentette a vezérigazgató azt is, hogy a jövő év második felében további három TU—154-es repülőgéppel gyarapszik légiközle­kedésünk állománya. MOZI DOMBÓVÁR: Aranyláz. (Ame­rikai film.) DUNAFÖLDVÁR: Az Olsen banda nagy fogása. (Dán film.) PAKS: La Mancha lovagja. (Olasz—amerikai film.) ARTKINO: Hószakadás (Magyar film.) SZEKSZÁRD. PANORÁMA: Bal­szerencsés Alfréd. (Francia film.) SZEKSZÁRD, NAGYVILÁG: Filmklub. TAMÁSI: önző szerelem. (Ju­goszláv film.) TOLNA: A vizsgálat lezárult, felejtse el. (Olasz film.) A rádió és a televízió műsora KOSSUTH RÁDIÓ 8.22: Petri Miklós énekel. 8.39? Humorfesztivál. II. 4. 10.05: Is­kolarádió. 10.30: Vivaldi: a négy évszak. 11.14: A 80 éves Déry Tibor. 12.35: Melódiákoktól. 13.40: Válaszolunk hallgatóinknak! 14.00: Pol-beat. 14.12: Népi zene. 14.30: Bóka László emlékezete. 15.10: Szomszéd asszonyok Jugoszláviá­ban. 16.00: Világgazdaság. 16.05: Fúvószene. 18.15: Kacsár Miklós: Lamenti. — Dalciklus Federico Garcia Lorca verseire. 16.27: A befejezetlen mondat. Déry Tibor regényéből. VIII. 17.03: Operett­dalok. 17.25: Alkalmatlan. 17.50: Szimfonikus zenekari felvételek. 18.48: Miért igen. miért nem? 19.25: Kritikusok fóruma. 19.35: Sikerlista. — 1974. október. 20.15: Irodalmi kívánságműsor. 21.16: Népi zene. 22.30: Maya. Fényes Szabolcs—Harmath Imre operett­jéből. 23.00: Tánczene. 23.30:. Mendelssohn: d-moll trió. 0.103 Gibbons-kórusok. PETŐFI RADIO 8.05: Nótacsokor. 9.03: Balett­szvitek. 10.C0: A zene hullámhosz- szán. 11.50: Darvasi Lstván jegy­zete. 12.00: Ravel: F-dúr vonós­négyes. 12.30: Algériai irodalmi műsor. 13.03: Győri stűdiónkbóL 13.20: Operanégyesek. I4.0^j: Ifjú­sági randevú. 18.10: Csak fiata­loknak! 19.13: Zenés hangképek. 19.58; A Szabó Ervin könyvtár ritkaságai. 20.28: Mozart: Figaro házassága. Opera. Közben: 21.16:. „Nézzük egymást csiUagok.*’' in. MŰSOR 18.10: Iskolarádiő. 18.25: Magyar Irodalmi Arcképcsarnok. ' 18.45; Nabucco. Verdi operájából. 19.22: Nagy mesterek kamarazenéi ébőL 20.15: Külföldi tudósoké a szó. 20.33: Hangfelvételek felsőfokon. 21.51: ' Dizzy Gilespie együttese játszik. 22.20: Bach összes orgo­naművei. XI, PÉCSI RÁDIÓ 17.30: Műsorismertetés, hírek«! 17.35: Muzsikával faluról falura. Tiszay László műsora. 18.00; He­lyesen, magyarul . . . Dr. Rónai Béla sorozata. 18.05: A munkás- mozgalom dalaiból. 18.15: Har­minc év tanúi. 18.25: A Manto- Vani zenekar játszik. 18.30: Dél­dunántúli híradó. 18.45: Ajándék­tekercsen érkezett. 19.00: Szerb- horvát nyelvű műsor. Zenés ta­lálka. Közreműködik: Deba Se- limovic. — Szomszédaink életé­ből — zenével a világ körül. —• Hírek. — Lapszemle. — Útköz­ben. — A ».Szlovén oktét” éne­kel. 19.30: Német nyelvű műsor.. Hírek. — Mezőgazdasági körkép- Rioortműsor. — önök kérték. Ze­nés műsor. 20.00: Műsorzárás. MAGYAR TV 8.05* Iskolatévé. Kémia. (ált! isk. 7. oszt.) 9.00: Énekeljünk együtt! 9.05: Környezetismeret, (ált. isk. 3. oszt.) 9.55; Matemati­ka. (ált. isk. 6.' oszt.) 13.35: Ké­mia. 14.30: Énekeljünk együtt. 14.35: Környezetismeret. 15.10: Ké­mia. (ált. isk. 8. oszt.) 15.25: Matematika. 15.50; Élővilág, (ált. isk. 8. oszt.) 16.40: Irány az egye­tem! I. 17.18: Hírek. 17.25: Tu­risztikai magazin. 17.45: Jó vagy rossz? Riportfilm. 18.15; Több hús. több tej. 18.30: Jó estét, Debrecen! I. 19.10: Reklámműsor. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00; A tavasz 17 pillanata. Tévé- fllm-sorozat. V. 21.00: Jó estét, Debrecen! II. 22.00: Tv-híradó. 3. 22.10: Tv-tükör, Dr. Szecska ba­rnás jegyzete. n. MŰSOR 20.00: IV. Politikai Dalfeszti­vál. Berlin 1974- 20.50: Különleges síverseny. Rövidfilm. 21.00: Tv- híradó. 2. 21.20: MOKÉP-reklám* 21.25: Stoppard; Szabad, mint -a madár. Tévéjáték. JUGOSZLÁV TV 16.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Elrejtett ablak. — Adás­sorozat gyermekeknek. 18.15: A szarajevói Rádió—Televízió revü- zenekara. 18.35; a 30 betű műve­lete. 20.00: Jelzések. 20.43: Dimit- rije Tucovic. — Drámasorozat, 22.05: Dzsessz és sport. II. MŰSOR 20.00: Kör. 20.45: Zenei műsor. 21.10: Huszonnégy óra. 21.50: A 87-es rendőrállomás, — Filmsoro­zat, 1974. október 31, iközben ezeket a sorokat írom', ■feleségem nem is sejti, hogy mi­csoda veszély leselkedik amúgy harmonikusnak tartott házasságunkra. Két ember együttélésének ugyanis ta­lán legfontosabb előfeltétele a kölcsö­nös bizalom, amely ha megrendül, töb­bé már képtelenség a régi meghittség­gel egymás szemébe nézni. Igazan saj­nálom, de bizisten nem rajtam múlt, hogy így alakultak közös dolgaink. Meg kell találnom a fondorlatosán eldugott takarékbetétkönyvünket, amelynek lé­tezéséről mind ez ideig semmiféle tu­domásom nem volt. Hol tartja? Ha élne a régi felhőtlen Őszinteség közöttünk, akkor a választ erre egyenesen tőle kérném. De hol va­gyunk már ettől az idilli állapottól? Reggel, amikor még otthon készültünk a mai munkás hétköznapra, szokás sze­rint rá akartam gyújtani, de nem volt mire. Elfogyott a cigarettám, ami ilyen­kor, a hónap végén nem tartozik a megmagyarázhatatlan csodák közé. Azért kötelességszerűen végigkutattam a zsebeimet, hátha mégis találok vala­mit, maradék cigarettát vagy némi do- hánymaradékot, illetőleg maradék do­hányt, amelyen esetleg cigarettát tud­nék venni. Persze semmit sem leltem. Ezek után történt, hogy mintegy mel­lesleg odaszóltam hitvestársamhoz. Azt mondtam, ügyelve a könnyed hangnem­re, hogy „ja tényleg, mielőtt elfelejte­ném, vágj majd hozzám egy tízest, mi­vel elfogyott a cigim”. Most, utólag kap igazi jelentőséget az a körülmény, hogy az asszonynak erre a szeme se reb­bent, ellenben hasonló könnyedséggel és látszólag gondolkodás nélkül felelt. És azt mondta, hogy mit hülyéskedem már megint, honnan volna neki a hó­nap végén pénze? Azzal futó csókot le­helt magasodó homlokomra és karcsú alakja kisvártatva eltűnt a ködös reg­geli utca forgatagában. Gyanúllanul néztem utána, abban a biztos tudatban, hogy jól választottam. igen, ez az asszony mindent megoszt velem, még azt is, ami történetesen nincs. Ez a jó érzés egészen addig tar­tott, amíg beértem a szerkesztőségbe. Ott aztán a kezembe került az Országos Takarékpénztár tájékoztatója a taka­rékossági világnapról. Ebből megtud­tam, hogy a világ takarékpénztárai ép­pen fél évszázaddal ezelőtt, 1924-ben határozták el Milánóban, miszörint minden év októberének utolsó napját a földkerekség valamennyi országában a takarékosságnak szentelik. Ráadásul éppen tíz éve annak, hogy ez a kezde­ményezés Magyarországra is átterjedt, és azóta október harmincegyediké ná­lunk is a takarékosság valóságos ün­nepnapja. ábólintottam, hogy ez csakugyan így van, az előjelek szerint ezen a napon magam sem fogom nyakló nélkül szórni a pénzt, és egy arra kóborló kollégától nyomban kér­tem néhány cigarettát, mert megbocsát­ható szórakozottságból elfelejtettem be­menni a trafikba. Rágyújtottam és fo­kozódó érdeklődéssel tanulmányoztam tovább az OTP-közleményt. Amelyben az állt, hogy a takarékosság hazai ered­ményei kedvezőek és biztatók. A la­kosság megtakarításának összege a ta­valyi 60 milliárdról napjainkra 68 mil- liárdra emelkedett. Vagyis az egy főre jutó átlagos megtakarítás csaknem 6500 forint, a csecsemőket is beleszámítva. Egyelőre még az országos eredmény fölötti öröm uralkodott rajtam, bár már átvillant a fejemben valami hal­vány balsejtelem, csírájában jelentkező kellemetlen előérzet, de elhessegettem magamtól. Ám nem sokáig tehettem, mert az OTP újabb bejelentése már az éjszakai villámcsapás fényével hasított bele koponyám addigi sötétjébe. A min­dent megvilágító mondat így hangzott: „Hazánkban jelenleg 4 millió 800 ezer betétkönyvet tartanak nyilván, tehát a magyar, családok mindegyikének van takarékbetétkönyve.” Gyorsan átláttam a dilemmát. Eszerint mi vagy nem vagyunk magyar család, vagy nekünk is van takarékkönyvünk: Rövid tépelődés után az utóbbi mellett döntöttem, és alig vártam, hogy haza­érjek. Otthon módszeres kutatásba fog­tam, miközben az járt a fejemben, hogy ha a csecsemőket is beleszámítva 6500 forint jut minden főre, akkor nálunk valahol meg kell lapulnia egy legalább tizenháromezer forintos takarékbetét­könyvnek! De hol lehet? Próbáltam a feleségem fejével gondolkodni. Később rájöttem, hogy ez nem megy. Tisztes­séges észjárás nem versenyezhet a fon- dorlatos elme találékonyságával. Föl- ► forgattam sublódot, kamrát, fürdőszo­bát, végigkutattam a falakat, a parket­tát, leszereltem a televízió hátlapját, kirámoltam az ágyneműtartót, megnéz­tem a ruhák béléseit, de egyelőre sehol semmi. Csak befizetési csekklapok az OTP-nek különféle törlesztésekre, ami nem ugyanaz. / de vezet az, ha az asszonyt ra­vaszság még zsugorisággal is pá­rosul. És most várom őt haza. Megrendülve, mert házasságunk és ott­honunk egyarárít feldúlt és éppen a ta­karékossági világnap előestéjén. Arra meg egyenesen gondolni sem merek, hogy mi lesz, ha hazatérő fele­ségem orrom alá dugja az OTP tájé­koztatóját, pirossal aláhúzva azt a mon­datot, hogy a magyar családok mind­egyikének van takarékbetétkönyve. És csak néz majd rám, bizalmatla­nul fürkészve. ÁRKUS JÓZSEF BORVÁRÓ ZOLTÁN Keresem a takarékkönyvünket

Next

/
Thumbnails
Contents