Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-26 / 251. szám
i t 1 Újdonságok a szovjet termelésirányításban IRTA- ALEKSZANDR BIRMAN PROFESSZOR, A KÖZGAZDASÁGI TUDOMÁNYOK DOKTORA November 4-től 9-fg A Szovjetunióban a termelésirányítás napjainkban alapvető változáson megy keresztül. E változásokat az teszi szükségessé, hogy egyrészt növekednek a gazdálkodás arányai, évente több száz új ipar- vállalat kezdi meg az üzemelést, másrészt a tudományostechnikai forradalom a termelés kombinálásához és kooperációjához. a gazdasági kapcsolatok megváltozásához és ahhoz vezet, hogy széles körben alkalmazni kezdik a gazdasági-matematikai irányítási módszereket és az elektronikus számítógépeket. Mindazt gz újat, ami jelenleg az irányítás tökéletesítésének folyamatait jellemzi, három íő csoportba sorolhatjuk. A TERMELÉS KONCENTRÁCIÓJA Még a hetvenes évek elején is elég szép számmal voltak üzemeink, amelyek mindegyikében alig 200 ember dolgozott. Egy ilyen üzem nem képes létrehozni jól felszerelt laboratóriumot, nem képes megszervezni piackutató szolgálatát, nagy kapacitású berendezéseket alkalmazni. Jelenleg a kincentráció termelési és ipari egyesülések létrejöttének formájában történik. A termelési egyesüléshez tartozik a fő üzem és a gyáregységeknek — a volt kis és közepes önálló üzemeknek — a hálózata. Tartozhatnak hozzá laboratóriumok, sőt tudományos kutatórészlegek is. Az ipari egyesülés nagyvállalatokból és termelési egyesülésekből, tudományos intézményekből. néha kereskedelmi Vállalatokból is álL A termelési és ipari egyesülések létrejöttét a vállalatok intenzív szakosodása kíséri. Minden egyes gyáregység csak néhányfajta alkatrészt, vagy gépsort kezd gyártani. A fő gyár korszerű technikával látja el a gyáregységeket, növeli a szakemberek képzettségi színvonalát, a provinciális szintet nagyipari stílussal váltja fel. Rövid idő alatt számos korábbi kis üzem átalakult: a könyvelőségekben számítógépek dolgoznak, az üzemekben a legmodernebb gépsorok dolgoznak. A GAZDASÁGI ÖNELSZÁMOLÁS ERŐSÖDÉSE A vállalatok közötti, a vállalatok és az állam közötti együttműködésben egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a gazdasági elszámolást. Elvi jelentőségűnek tartom az Izvesztyijában nemrég megjelent minisztertanácsi rendeletet, amely a földek állami kezelésbe és közhasználatba vétele folytán, a mezőgazdaságban okozott veszteségek kártalanításáról intézkedik. Mostantól fogva azok a szervek, amelyek földterületet kapnak építkezések céljára, vagy más, nem mezőgazdasá- ■ gi hasznosítás céljára, kötelesek nemcsak a lebontott, vagy áttelepített épületek értékét és a vetések és ültetvények költségeit megtéríteni az államnak (vagy az illetékes vállalatoknak), hanem azokat a kiadásokat is. amelyeket arra fordítanak, hogy mezőgazdaságilag hasznosíthassák a hasonló nagyságú szűzföldterületet. Ezek a kiadások bekerülnek az új építkezések költségvetésébe. tehát arra ösztönzik majd a vállalatokat, hogy mérsékelten vonják ki a .földeket a használatból, hogy sokkal értéktelenebb földterületeket válasszanak. Ez elősegíti a gazdálkodás hatékonyságának növekedését. FOKOZÓDIK A TÖMEGEK RÉSZVÉTELE AZ IRÁNYÍTÁSBAN A rengeteg példa közül egyet említek, amely az építkezésnél született Az építőbrigád számára bank-folyószámlát nyitnak. Erre a számlára átutalják a felépítendő objektumnak a költségvetés által előirányzott értékét. Maga a brigád fizeti az anyagokat, a gépek kölcsön- díját, a szállítási és más kiadásokat. A színvonalas munkával megtakarított összeg egy részét a brigádtagok kapják fizetésen felüli 'i”m- ként A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez a forma gyökeresen megváltoztatja a munkásoknak a munkához való viszonyát. Korábban sokan beérték azzal, hogy teljesítették termelési feladatukat, most azonban már nyugtalanítja őket, ha például a daru egy órán keresztül áll. Az építkezés ideje jelentős mértékben lecsökkent. Javult a minőség, a költségek csökkentek, a munka iránti érdeklődés fokozódott, a kereset pedig 30—40 százalékkal emelkedett. Ami az elektronikus számítógépek alkalmazását illeti, a Szovjetunióban több száz számítóközpont működik; minisztériumoknak, nagyvállalatoknak, áruházaknak dolgoznak. Ezek a központok előre jelzik a tervteljesítést, a nyereséget. elemzik a konjunktúrát, szükséges összehasonlításokat végeznek. Jelenleg a feladat olyan számítóközpontok létrehozása, amelyek egy nagyvárosnak, egész ágazatnak és több iparágnak dolgoznak. Az irányítás megvalósítása során jelentkező terméketlen feladatok elvégzését egyre inkább a gépek veszik át. s az emberek az így felszabadult időt az elvileg új, sokkal hatékonyabb irányítási módszerek keresésére fordíthatják. (APN—KS) Politikai könyvhét Hagyományaihoz híven, a pártszervezetekkel együttesen rendezi meg a politikai könyvhetet a Kossuth Könyvkiadó. Az országos megnyitó ünnepséget az idén Zalaegerszegen tartják. Ezt követően az országban kiállítással egybekötött könyvvásáron ismerkedhetnek meg az érdeklődők a politikai irodalom legújabb kiadványaival. Tolna megyében ez évben nem lesz ünnepi megnyitója a könyvhétnek, de a pártszervezetek a megye területén már szervezik a könyvárusítást Szám szerint 65 helyen. A párt- szervezetek vállalásának célja, hogy a politikai irodalom mind több helyre jusson el, így szélesebb körben szeressék és olvassák ezeket a műveket az emberek. A falvakban, a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban kiállítások mutatják be a könyveket, amelyek természetesen meg is vásárolhatók a helyszínen. örvendetes, hogy az elmúlt években megnőtt az érdeklődés a politikai kiadványok iránt. Évente általánosan 13— 16 százalékkal növekszik a politikai könyvárusítás forgalma. Megyénkben a politikai könyvnapok forgalma 107 ezer forint volt 1973-ban. Ez évben további 10 százalék emelkedésre számítanak a könyvterjesztők. A politikai könyvhét nem zárul le az idén, hanem folytatódik. Ugyanis azt mutatják a tapasztalatok, hogy a téli hónapokban a zárszámadások után sokkal több könyv jut el a mezőgazdaságban dolgozókhoz. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában ez alkalomból természetesen új könyvek is piacra kerülnek. A mindig keresett Politikai kisszótár mellett kapható lesz Marx—Engels —-Lenin: Nőkérdésről és a családról című műve. Most kerül árusításra Révai József könyve József Attiláról. A világ- politika eseményei iránt érdeklődők pedig megvásárolhatják — egyebek között — a Világ- politikai Kislexikont. A szőkébb haza is érdekelt a politikai könyvhét kiadványaiban. Most lát ugyanis napvilágot Szekulity Péter szekszárdi íróújságíró könyve, a Határjárás. A könyv bizonyára népszerű lesz, és főleg azoknak az olvasóknak a körében, akiket a mai magyar élet problémái foglalkoztatnak. Elkezdődött a Babits Mihály dunántúli ifjúsági versmondóverseny Tegnap délután kezdődött a középdöntő első fordulója, aminek keretében Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megye tizenegy csoportjában 33 fiatal versmondó méri össze tudását. A mai délelőtti és délutáni programban Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém és Zala megye versenyzői következnek, szintén hanminchárman. A versmondók kötelező és szabadon választott költeményt adnak elő: a kötelező Babits- vers, melyet három közül választ ki a zsűri, szintén három ma élő magyar költő versével készülnek a versenyzők a szabadon választott kategóriában, ezek közül is a zsűri választja ki azt, amit a versmondó előad. A verseny döntőjére vasárnap délelőtt kilenc órakor kerül sor, délután pedig gálaest következik, ahol közreműködik Berek Kati és Juhász Ferenc. László^. Líijos^ .j UBIÜMMáSZOH — Állami gyerek. Az egyik patronáló szocialista brigáddal kijártam a csertői állami gyermekotthonba. Már az első alkalommal feltűnt nekem egy fekete lányka. Vacsoráztunk az étkezdében. Odajött hozzám, evett a tányéromból, az ölembe ült. Nem beszélt, csak szemezett velem, és simogatott. Amikor másodszor mentünk, megint megkeresett. Az egyik gondozó elmondta, hogy a gyerek félcigány, s szépen énekel. Addig biztattam a kislányt, hogy végül is elénekelte a „Maros vize folyik csendesen”-t. Harmadszorra elkértem egy hétre. A feleségem is megszerette, a nagyfiam, aki most katona, megtakarított pénzéből szandált vett neki. Sírt a kislány, mikor visszavittük. Aztán megint elhoztam. Egy hónapig volt nálunk. Utána már hiányzott. Legközelebb bementem a megyei főnökségre. és megmondtam, örökbe vállalom a gyereket. Egy éve van nálunk. A mi gyerekünk már. ÚJÍTÁSOK Kopaszodó alacsony férfi fut hozzánk, őt vártam, de az újító most siet a régi műszaki főiskolára. A lakására hívott. Másnap meglátogattam. A kis ház meglapul a villák között, gazdája csak azzal tudta szalonképessé tenni, hogy sok rózsát, virágot, bokrot ültetett köréje, hogy azok eltakarják kopott vakolatát, szokványos külsejét. A bejárati ajtón nincs csengő. Mielőtt kopognék, hangokat hallok... — ... Ezt még nézzétek meg. Ha fölmegyünk, a valóságban is láthatjátok. Ez a parlament... Vékony gyerekhang kérdez valamit, de nem értem. Kopogok. A zaj elhalkul. Világosság gyúl. Kijön a kopaszodó, alacsony férfi. Vékony, fekete asszony áll mellette. — Elnézést... Házi mozielőadásunk van... Mikor a szemem megszokja a világosságot, felfedezem a két gyereket. Az asztalnál ülnek és csodálkoznak. A házi mozin, vagy a kései vendégen, nem tudom. Néznek megilletődötten, végűi az egyik nyel egyet, és megrántja anyja kezét. — 88 — «— Ez a bácsi most itt alszik nálunk...? Az anyja elvörösödik, és megsímogatja a fejét: „Hallgass...” Az apa a másik szobába invitál, — Sok diaképem van, Esténként ezzel szórakozunk. Szenvedélyem. — Másik szenvedélye az újítás. — Kétkezi munkásként kerültem a vállalathoz. Technikumot végeztem, hamarosan műveze' tő lettem, három fúrótorony munkájáért feleltem. Hajnalonként fogtam a kis táskámat, és felültem az üzemi buszra. Jó élet volt, jól fizettek. Nem törtük magunkat. — Másként lett, amikor az ércdúsítóhoz kerültem. Ott annyi baj akadt, hogy akinek volt valami lelkiismerete, újított valamit, vagy megszökött. Azt az üzemet, uram, a kínlódás hozta létre. Nincs még egy olyan keservesen kezdő gyára az országnak. Én akkor kezdtem az egyetemet, amikor legtöbb volt a baj. Azt hittem, rámegy az egészségem. A feleségem, mire hazajöttem a műszakról, a tankönyvből magnóra olvasta az anyagot. Fejhallgatóval tanultam, hogy a családot ne zavarjam. Az egyik gyerek már megvolt, a másikkal terhes volt az asszony. Könyvből nem volt erőm tanulni. Egyébként is auditív típus vagyok. Mikor megkaptam a gépészmérnöki diplomámat, már kiforrt bennem az újítás is. A tömlőszelep. — Akkor ugyanis szinte órák alatt tönkrement a fémszelep, máskor elakadt benne a folyadék, s kicsapott az oszlopokból. Szinte mindennap, minden műszakban volt olyan eset, mikor bokáig jártunk a zagyban. Mór működött a gumiüzemünk, ahol a kádak, a szivattyúk béléseit készítettük. Töprengés közben megzavart az egyik munkatársam: „Tönkrement a keverőberendezés kereke...” — Vagyis, a forgórészt elette a sav. Rohantunk kicserélni, A raktárban új ládákat találtunk. Amerikából érkeztek, a Denver-cég tömörgumi kerekeivel.- Miközben a ládákat feszegettük, eszembe jutott: ez a cég nemhiába csinálja gumiból a keverőlapátot, s mi sem hiába béleljük gumival a szivattyúkat, a kádakat, Akkor miért éppen a tömlőszivattyút készítik fémből? Munkatársammal meditáltunk néhány napot, aztán a gumiüzemünkben megszerkesztettük az első tömlőszelepet lágygumiból, kordszövet betéttel. Formája is különbözött a régitől, nem kanyarig — gott benne a folyadék, hanem irónytörés nélkül átsurrant rajta. Néhány napig használtuk, majd szóltam a főmérnöknek. „Hagyjon minket nyugton, mondta dühösen, elég bajom volt már nekem az újítókkal.” 32. — Mérgemben elrohantam az üzemi pártirodára. Meghallgattak, bár elég savanyú képpel. Akkoriban nálunk sok baj volt az újítókkal. Mindenféle ócskasággal gyötörték a vezetőket. Másrészt volt ebben a magatartásban némi irigység is. De eljutottam az üzemvezetőhöz, aki megígérte, figyelni fogja a szelepünket. Másfél hét után részletes rajzot kért, és engedélyt adott, hogy tizenötöt elkészítsünk. — Ma már minden vezetéken ilyen szelep van. És nemcsak nálunk, valamennyi vegyi üzemben, erőműben ezt használják. Nem győztünk eleget gyártani. Hat országnak szállítunk belőle, a legnagyobb fogyasztónk a Szovjetunió. Most kértek Indiába, az orisszai erőműhöz is. Az újítás évenként másfél millió forintot jelent a cégnek. Húszezer forintot kaptunk érte a barátommal. — Világszabadalom lehetett volna belőle, ha valamivel előbb kihozzuk, ha nem zavarnak el az ötletemmel, mert a sorozatgyártás megkezdése előtt érkezett hozzám egy nyugatnémet cég prospektusa, amelyben közölte, hogy megoldották a tömlőszelep problémáját. Ugyanazzal az eljárással, mint mi. A különbség talán az, hogy a betétjük nem kordszövetből, hanem műselyemből készül. Mikor a prospektust elolvastam, megbetegedtem. Két hét után felkeltem, és államvizsgáztam. — Ez előtt is volt kellemetlen esetem az üzemben. S nemcsak nekem, hanem több műszakinak és valamennyi vezetőnek. 1962-ben megkezdtük a vegyi dúsító próbáját, A törő június végére már annyi ércet adott, amellyel őrlési kísérleteket is folytathattunk volna. Ekkor derült ki, hogy az „érc’’ annyira agyagos, hogy nem lehet kiüríteni a tárolóbunkert. Sokféleképpen próbáltuk megmozdítani, de csak vízágjmkkal sikerült. Ekkor viszont a bunkerban felbóltosodott érc olyan hirtelen megindult, hogy nem tudták továbbítani a szállítószalagok. Elárasztotta az egész környéket, elterült, folyott, amilyen halmazállapotban éppen a bunker szélére került. (Folytatjuk) — 90 —
