Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-03 / 231. szám
Harminc éve történtTv-napló Az utolsó lehetőség Dálnoki Miklós Béla vezérezredes csalódottan vette tudomásul, hogy a grófnő — Horthy Miklósné bizalmas barátnője — nem csevegni jött a Kárpátokba, a hadseregparancsnoki kényelemmel berendezett főhadiszállásra. Üzenetet hozott a kormányzónétól, az amerikaiak és az angolok elutasították a különbéke kötésére tett javaslatot, s azt a választ adták Horthynak, hogy forduljon a szovjet kormányhoz. Erre valószínűleg hamarosan sor kerül, s a tábornok készüljön fel, hogy szükség esetén e lépést támogassa* A 'vezérezredes maga sem iszimpatizált az ország német megszállásával, de képtelen volt elhatározásra jutni, még kevésbé cselekedni. 1944 szeptember utolsó napjaiban újabb látogatót kapott, ez alkalommal Faraghó Gábor csendőr altábornagy személyében, akit két civil kísért Husztra és utasítást hozott a kormányzótól, hogy a vezérezredes segítse át őt és kíséretét a frontvonalon. A furcsa különítmény tagijai — Faraghó csendőr altábor- nagyon kívül gróf Teleki Géza, Horthyné bizalmasa, és Szentiványi Domokos egykori .. kanadai követ — baj nélkül átjutottak a tűzvonalon és ■ megérkeztek a szovjet állásokba. Még aznap — október elsején '— délután különgépet bocsátottak rendelkezésükre, amellyel Moszkvába utaztak, A szovjet fővárosban Kuznye- cov vezérezredes, a hadsereg főparancsnokságának képviselője fogadta őket. Gondoskodtak megfelelő elhelyezésükről, s az előzetes megbeszélések után megkezdődtek a tárgyalások a fegyverszünetről. Akkor azonban kiderült, hogy Fa. raghónak nincs írásos meghatalmazása a háborúból való kilépést tartalmazó megállapodás aláírására. Ebből a kellemetlen helyzetből Kuznyecov vezérezredes segítette ki a magyar delegációt. Faraghóval megíratta a Horthynak szóló üzenetet — amelyben írásos felhatalmazást kért, — s a Szovjetunióban tevékenykedő magyar kommunista csoport által használt rejtjel segítségével rádiógrammként továbbították Horthynak. Amikor a rádiógrammot elküldték, akkor jutott eszébe Faraghónak, hogy küldetése így is csődbe jutott, hiszen a várban nem tudják megfejteni az ismeretlen rejt- jelkulcsot. Másnap reggel a kormányzó kabinetirodájában Borhy őrnagynál Kis János csepeli vasmunkás jelentkezett, aki négy- szemközt maradva Borhyval közölte, hogy kész segítségére lenni a Moszkvából érkezett rádiótávirat megfejtésében, Borhy először le akarta tartóztatni Kist, de amikor utánajárt. kiderült, hogy az éjszaka folyamán valóban érkezett rádiótávirat Moszkvából és nem tudnak vele mihez kezdeni. Kis János azután pár perc alatt megfejtette az üzenetet, s másnap már indulhatott is a megbízólevéllel Moszkvába a ! futár, aki nem volt más, mint maga Borhy őrnagy, s aki ugyanazon az útvonalon jutott át a fronton, mint Faraghóék. Ilyen előzmények után, 1944. október 11-én a szovjet külügyminisztérium épületében írták alá azt a megállapodást, amelyben Horthy megbízottai vállalták a Szovjetunióval szembeni hadicselekmények beszüntetését, a megszálló fasiszta német hadsereggel való szembefordulást. A megvalósításra azonban nem került •- sor. -1 rf-'v" Horthy 1944. október 15-f /_ rádióüzenetében ismertette a % háborúból való kilépést, anél- -fi- kül, hogy megfelelő katonai előkészületeket tett volna, így $ aztán a nyilasok még aznap átvették a hatalmat, őt magát ^ pedig letartóztatták. Hasonló £ sors várt mindazokra, akikről kiderült, hogy közük volt a Ä csődbe jutott-kiugrási kísérlethez. Dálnoki Miklós Béla például táviratot kapott a front német parancsnokától, amelyben felszólította. hogy jelentkezzen cservonyeci főhadiszállásán. A tábornok tudta, hogy ez mit - jelent, ezért az éj leple alatt vezérkari főnökével és segéd- ■ tisztjével átkelt a fronton. Lis- kón, Petrov vezérezredes, a j IV. ukrán front parancsnoka í fogadta és tájékoztatta a ma-,?; gyarországi állapotokról, a' frontokon kialakult hadihely- l zetről. Közölte, hogy a szovjet \ főparancsnokság kész rendel- kezésére bocsátani , a környé- ken elszállásolt 30 ezer főnyi * hadifoglyot, * akiket szovjet j fegyverekkel szerelnek fel. Az ? így létrehozott magyar hadse- í. reg megfelelő szovjet,' páncé- | los, tüzérségi és légi. támogá- fi tást kap, hogy hatékony ak-£ cióba kezdhessenek a németeké ellen, .Magyarország felszaba-f dításáért v ^ A tábornok levelet írt tíz,’ 5 általa megbízhatónak tartott i ezredparancsnoknak y és tájé-f koztatta őket elhatározásáról, f segítségüket kérve az akció- ; hoz. Közülük azonban egyedül > Csabay ezredes vállalta a meg-í bízást, a többiek elfogták és > kivégezték, ■ vagy a németek- £ nek adták át; a Dálnoki leve-| lével érkezett futár katona-í tiszteket.« Csabay - is elkövette* azt a ballépést., hogy > hadosz-* tályparancsnokát írásban tájékoztatta elhatározásáról: nem harcol többé a németekkel t együtt, hanem ellenük fordít- * ja katonáit. Erre azonban nem i kerülhetett 5 sor,, mert . mielőtt | bármit is tehetett volna, el- fogták és kivégezték. Csabay ezredes egyéni tra-1 gédiájában a magyar nemzet % tragédiája tükröződött. A Sors-| döntő órában a magyar ural- £ kodó f osztályt :j képviselő poli- * tikusok és tábornokok teljesen | tehetetleneknek bizonyultak. | képtelenek voltak élni a Szov- £ jetunió által nagylelkűen fel- $ kínált - lehetőséggel. .«..V» i KANYÓ ANDRÁS }' ‘ Madách Mózese Madách nagyon sokáig, mint egykönyvű ember — homo unius libri — élt a köztudatban, s ez kimondva vagy kimondatlanul valami olyasmit is jelentett, hogy a Tragédia, épp azért, mert remekmű, véletlen ráhibázás, hisz minden, amit előtte vagy utána csinált, meg sem közelíti. A kortársak sem vélekedtek másként, s midőn 1880-ban Gyulai kiadta Madách „összes” munkáit, a három kötetben minden elfért. A Madách-revízió első állomása Halász Gábor 1942-ben megjelent teljes Madách-kiadása volt, majd az elmúlt évtized végre az igazi Madáchot mutatta meg, akit immár nemcsak J o Tragédia dicsőségében láttunk, nem is a hűtlen feleség. ' Fráter, Erzsi ledérségének fénytörésében, vagy a magányt oszlató sztregovai parasztszerelmek fényében, hanem a művek maradandóságában. Keresztury Dezsőé az érdem, aki felfedezte és színházképessé tette a régen feledett színműveket, mindenekelőtt a Mózes című drámát, ami kerek hét esztendőn át volt a Nemzeti Színház műsorán, s több mint 300 előadást ért meg. A Tragédiával kapcsolatban elfogultak vagyunk, s az iskolai beidegzettség is elősegítette a „magányos remekművek’’ kényszerképzetét. Így válhatott Katona a Bánk bán kizárólagos szerzőjévé — talán egyszer eljön az ő reneszánsza is —, így került melléje Teleky Kegyence és a Tragédia. S így alakult ki az a szentesített félreértés, hogy nincs nemzeti drámánk, irodalmunkat, világirodalmi színvonalon, csak a líra jel enti.ri.f- ' ffPedig a Mózes is remekmű, Keresztury átdolgozásában mindenképp,' s szervesen illeszkedik a Madách-életműbel Közvetlenül” a Tragédia után született, s négy évvel halála előtt, egy olyan korban, amikor a bibliai példázat az egész nemzetre szóló érvénnyel jelenthette a vigaszt. Mert felesleges igyekezet lenne ugyan a bibliai cselekmény szereplőit áttenni 1860-ba, mégis lehetetlen fel nem fedezni^ benne « kornak szóló közvetlen utalásokat, ahogy például éppen ennek az időszaknak történeti festészete is tette. Nem is lehe-. tett másként: Madách — mai szóval — igazi közéleti ember, volt, a napi politika résztvevője,r,,a világtól messze vált magányban” is, s egy időben törvényhatósági tudósításokat is írt .Szalay László Pesti Hírlapjába. A kor aktualitásának elemei a Mózesben is felismerhetők, de mi jelenti vajon mai nagy sikerét? Mindenekelőtt a felfedezés öröme, hisz a Mózes kiszélesíti Madách körét, s immár nemcsak a Tragédia maradandóságában kell látnunk. Aztán Sinkovits Imre parádés - szerepe, aki minden bizonnyal itt. érkezett el színészi pályájának eddigi legmagasabb pontjára. S nem. utolsósorban Keresztury Dezső munkája, aki valóban „megjobbította^ v a helyenként poros szöveget, s alkalmassá tette az egész drámát arra, hogy valóban színpadi mű legyen. Persze a kérdés fölmerülhet — Keresztury is érintette az előadás szünetében tett nyilatkozatában —, hogy jogunk van-e a klasszikusok korrigálásához? Miért ne lenne, ha az átdolgozó, a „jobbító" az eredeti mű szellemében végzi munkáját, ha segíti érvényre jutni annak szépségét, igazságát. Nem példa nélküli az ilyen, gondoljunk csak Ben Jonson Volponejóra, ami nem múló színpadi sikerét Stefan Zweignek köszönheti. Ahogy most Madách Mózese is, ami a televízió jóvoltából valóban az egész-ország kincse lett. S elégtétellel mondhatjuk: egy-remekművel lettünk gazdagabbak. mksBisusioi Kopogás nélkül nyitják az ajtót. Ä kislánya jön, s mindjárt szalad is az apjához,» — Itt van egy katona— — Katona...?! — Igen, kint vár az előszobában, veled akar beszélni... A nyugdíjas felém biccent, és kimegy. Az ajtó nyitva marad. Katonatiszt kezel a bányásszal. A kislány apjába csimpaszkodik, és figyel. Néhány szófoszlány hozzám is eljut. ■— Hova is kellene mennem? — A lakáselosztó társadalmi hizottság tartaná ülését, meghívjuk... A bányász szabadkozik.' — Nem telik az erőmből." Egy-két nap, amíg itthon leszek, aztán, elvtársam, csak ősszel lát engem... Egyébként sem ismerem az ittenieket... A tiszt még próbálkozik. Most jött a városba, ezért kellene olyan ember, aki ismerős és jártas a közügyekben is. De hiába. — Közügyekben.. Hol vannak már azok az ügyek? Én mindenről megfeledkeztem... Ne haragudjék, elvtársam... Ezzel búcsúzik a tiszttől, és jön vissza a szobába. De már a szekrényben kutat. Korsót vesz elő, és indul kifelé. ii; — Magát megszerettem. 1 ? Hozok a vörösből is, addig nézegesse az okleveleimet, az újságcikkeket. Sokat írtak rólam. Sokat, Az újságcikkekből egy kisebb könyvet összegyűjthetne. Kongresszusi versenyek, Rákosi, Sztálin születésnapjára, indított, termelési mozgalmak győztese. r'‘ <■** •# A parlamentben. Felszólal a bányászok egészségének védelméért. Interpellál a könnyűipari miniszterhez, mert az „ezer apró cikk” boltban százféle holmi sincs. A pécsi levegőszennyeződés miatt emel szót. Az uránvárosi építkezés meggyorsításához kér segítséget a minisztertől* ■ i ; ' '■ 4**? ! 1 * 28 ■—= -4’ 1, \ , . 'iW.ij ■ 1 > S'Felajánlások a mecseki Vidámpark építéséhez. Brigádjaim' munkaórát*teljesített,;. külön kétszázat.*: AranykoszorúsT jelvény,' nevét'megörökítik a városi tanács könyvében. És egy másik, hét évvel ezelőtti cikk, a címe: „Ha újra kezdeném ..Lényege, ha újra kezdené az életét, akkor ismét bányász lenne. . 1 A"Valóban. finom a vörös bor. Enyhe pörköltcukor íze van,f mint a szekszárdi vörösnek, és nemesen fanyar, mint a villányi hegyek leve. ■ — Pedig ez is Deindolban termett — nevet. Elégedett, mint a szőlősgazda, aki tudja, borával meghódította a vendégét. « Már megszoktam a hangos beszédét, i Én is kiabálok. Rágyújtunk. Neki nem kellí füstszűrös cigaretta. A Kossuth kaparó * füstje meg- köhögtet. Öt nem, ő zihál. A füsttől is,'de mástól is. A szilikózistól, ötvenkét százalék. Ha újra kezdené. .. Alig merem kérdezni tőle. ; — Az újságírók — mondom — színeznek.1. Egy kicsit, ha lehetne .;. Végigdől a sezlonon. Még tart a zihálás, várok, olvasgatok, ő bocsánatkérő pillantásokat vet rám: íme, ez vagyok, nem tehetek róla. Ha újra kezdené... Mit gondolhat most ez a kínlódó, fetrengő ember. Aki negyvenöt éves korában nyugdíjra érdemesült. Mit gondol a bányáról, az emberekről, az újságírókról, akik olyan jól tudnak „színezni”..; Rokkant testben, tudatban, múltban és jelenben. És a jövője ... ? Ki merne eléállni, hogy erről beszéljen vele. Hiszen ötvenéves, és naponta a fojtogatással kénytelen vívni a csatáját. Amikor még más férfi ereje teljében van, autót vesz, nők után szalad, külföldi utat tervez — ő farkasszemet néz az alattomos fojtogatóval. Szőleje, háza, autója van neki 'is, de milyen az a test, amely mindezeket birtokolhatja? Int, töltsék magamnak. Nem kívánom. Az újságokat nézegetem. Megkezdődött a tavaszi munka, földben a borsó és a mák, vetik az árpát és a zabot, íénykép arról, hogy az üvegházban paprika-, paradicsompalántát ültetnék. Csupa élet, csupa zsendülés, tiszta levegő, üde- ség — s itt, előttem egy középkorú férfi tönkrement tüdővel. Lenn, a mélyben szerezte a bajt, ahol a csákány, a fúró a szén és a kőpor miriádjait szabadítja fel, a megszerzésére törekvő ember vesztére. * 29 f Csodálnivaló, hogy az ember, aki a mélyben megszenvedte. három élet kínjait, most a szabad levegőért próbál élni? Csoda, hogy az ember, aki a kas, a vájvég szűk falai i közé zártan töltött 'éjszakának illő j* nappalokat,’ százat, ezret,tízezret,"most a világosság, a szabad levegő? utáni; vágyódik, a természet tágas határai közt akarna lebegni? ■ r -4 VS Elmúlt "a roham? Bocsánatkérően rámnéz, tölteni akar. Ráteszem a karjára a kezem. Ne! — Inkáhb pihenjen. . Ülünk csendben, szótlanul. A felhúzott redőny t szabaddá teszi a kilátást a kertjére. A jázminok, orgonák bimbai duzzadnak, a szőlő és barack metszésre érett. Az utcán motorbiciklik berregnek, kerékpárok csöngetnek. Tavasz van? Vagy csak a küszöbön áll? Mindegy. A tél már visszavonult. Az ég ki világosodott. — 1955-ben a Parlamentben találkoztam a volt bányaigazgatómmal, akkor már visszament Pestre Komlóról — hörög a nyugdíjas hangja. — „Na, azt mondta, maga még mindig olyan nagy ember?” „Hogy érti ezt?” — kérdeztem > tőle. „Ügy, í hogy még mindig sikerül elkápráztatnia az embereket * azzal a vágathaj- tássalT Mondja meg •; őszintén, folytatta, hány ember segített magának titokban azért, hogy nagy teljesítménye legyen?” — Szerencsére csöngettek, bementünk a folyosóról, egyébként lehet, hogy botrány lett volna a Parlamentben. Pedig tudomásom szerint, a népi demokráciában ilyen nem létezik. Az ülés alatt azon gondolkodtam, odamegyek Rákosihoz, és megint elpanaszkodok neki, mint három évvel korábban. De aztán másként határoztam. Majd elhallgatnak azok, akik nem hisznek, ha már országszerte általános lesz az én módszerem, ami persze nem nélkülözte a szervezettséget, de arról szó se volt, hogy százak dolgoztak nekem, csak azért, hogy mondhassuk: íme... tizenhárom fős csapattal értem el a száz métert. A kétszázat is ennyivel, de már jobb gépeink voltak. Fúrótámokat is kaptunk, rakodógépeket, az egésznek a titka a szervezettség volt, az én csapatomban senki se tett fölösleges mozdulatot, mindenki tudta a beosztását, a munkáját, szó nélkül dolgoztunk. De fizikailag nem fejtettünk ki több erőt, mint azok, akik felét se érték el a mi teljesítményünknek. (Folytatjuk) — 30 —
