Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
Kuba: I jeleli és a Hvi városai Szibériai cellulóz Magyarországnak A lakáskérdés még az egyik legégetőbb probléma Kubában, bár Í959 óta a lakbéreket annyira csökkentették, hogy már csak a családi jövedelem tíz százalékát költik rá. A nyomornegyedek teljesen eltűntek. A zsúpfedeles, íöldpad- lős kabilyákat, amelyekbe a vizet úgy kellett behordani, kiszorítják a semmiből kinövő modern városok. * . A férfi egy pillanatig ránk • inered az ajtóban, aztán szívélyes vendéglátó módján elmosolyodik. • — Fáradjanak beljebb, érezzék magukat otthon — mondja, miközben megszokott mozdulattal tompítja le a televízió hangját. Jíbakoában vagyunk, a Százegy városka egyikében, amelyet a forradalmi kormány rendeletére a. mezőgazdasági . vidéken 'emeltek. Miközben a házigazdával csevegünk és látjuk elragadtatását, ahogyan lakása kényei- jni berendezéseiről beszámol, akaratlanul is felidéződik a piáit, amikor vendéglátónk családja még egy földút mellett, nyomorúságos viskóban lakott. Bármilyen hihetetlen, nem volt könnyű az új házba csalni őket. — Ami Igaz, az igaz, nem túlságosan akartam idejönni. Képzelje csak el: odalent születtem a hegyekben, az apám földecskéjén, és ott is nőttem fel, nyakig a nyomorban. Apámat ott is temettük eL Az öreg, amikor meghalt, rám hagyta a földet és én minden percemet abba öltem, hogy a gyerekeknek is legyen valamijük, ha én már nem leszek. Szóvsd amikor eljöttek hozzám, hogy hagyjak ott mindent, úgy éreztem, a szívemet szakítják ki. Ám ahogy most itt állok, úgy igaz, hogy a világ minden kincséért sem adnám, amim van. A baj áz volt, hogy egy lépésnyire se láttam a he-* gyeken túl azelőtt. • Házigazdánk esete persze csak egyike a milliónak, amelyet a kubai Településfejlesztő Csoport társadalmi munkásainak meg kellett oldaniok. A csoport — amely 1971-ben alakult — azt a feladatot kapta, hogy a közérdeket és a helyi adottságokat egyaránt szem előtt tartó intézmények alapításival (és főleg gazdasági és szociológiai felmérések révén) hozza .összhangba a városfejlesztés országos feladatait. Hatáskörébe kerültek a már épülőfélben lévő városok, a forradalom óta létesített városok és új városkákat kellett építenie a cukor- és bányaövezetekben, PÁR SOR TÖRTÉNELEM Az első lépés az 1959-es Mezőgazdasági Reform Törvény volt. Ennek értelmében kisajátították a nagy marhafarmokat és cukorültetvényeket és földtulajdonosi jogokkal ruháztak fel százezer részes aratót, bérlőt és föld nélküli telepest. Ezután láttak hozzá a paraszti lakásviszonyok megjavításához. A mezőgazdaság fejlesztéséhez azzal a gondolattal fogtak, hogy a föld és az egyéb természeti források legkedvezőbb kihasználásának a módját keresik, gépesítenek, kemi- zálnak és öntöznek majd. A gazdaságokat a környék jellegzetes adottságainak megfelelően, ésszerűen akarják' fejleszteni: minden egyes vidéket valamilyen kiválasztott terméknek kell szentelniük. Hogy ezt nyélbe üthessék, két alapvető feladattal kellett megbirkózniok. Először is ki kellett alakítaniok a kistermelők és az állami gazdaságok együttműködésének formáit. Ez lényegében politikai feladat volt. Megoldása a munkásparaszt szövetség gyökereiből nő ki, abból, hogy a két érintett szektort korábban egyaránt kizsákmányolták, s így most egységesen bevonhatják a közös gazdasági célok megvalósításába, hiszen a forradalom eredményeit is közösen élvezik. A magánparasztot mindenesetre kívánatos volna odáig „vezetni”, hogy földje és munkája mindenestől az egész társadalmat átfogó tervek szolgálatában álljon. Ezt azonban csak fokozatosan lehet elérni, a paraszt akaratának teljes tiszteletben tartásával, hosz- szú évek alatt. AZ ÖT ALAPELV , Az új városkák a következő alapelvek szerint épülnek: 1. A lakónegyedeket a vidék életének egészébe kell beilleszteni, különös tekintettel a mezőgazdaság fejlesztését irányító tervekre. 2. El kell látni őket az alapvető közszolgáltatásokkal. 3. A vidéki város önkormányzatú politikai egység, amelynek élete szorosan összefonódik azzal a fejlesztési tervvel, amelynek a saját létrejöttét köszönheti. 4. A lakók együttműködnek fejlesztési tervük kivitelén. 5. A gazdaságok munkaerővel járulnak hozzá a házépítésekhez és a többi, az életszínvonalat közvetlenül emelő munkálathoz. A tervekben nem szerepelnek családi házak — kizárólag emeletes tömböket építenek; a terep maximális kihasználására törekednek. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) Hat szocialista ország, köztük Magyarország és a Szovjetunió — megállapodása értelmében Moszkvától mintegy 5000 kilométerre, az irkutszki terület északkeleti részén mér meg is kezdődött a félmillió tonna kapacitású uszty— ilimszki cellulózgyár építése. A Szovjetunió az építkezés költségének 60 százalékát vállalta. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió adja a műszaki és egyéb dokumentációkat, szabad valutáért beszerzi a technológiai berendezéseket, építőgépeket bocsát rendelkezésre, berendezéseket, építőanyagot és más eszközöket biztosít. Az üzem 1979-re készül el. Ekkor a Szovjetunió szakembereket ad, pénzt, anyagi tartalékokat, nyersanyagot biztosít és a testvéri országoknak szánt szállítmányokat eljuttatja a határig. A többi öt szocialista ország a költségvetés körülbelül negyven százalékát fedezi saját erőből, és ezért az új gyár termékének mintegy 50 százalékát kapja. Magyar- ország épületelemeket és -anyagokat, oxidált alumíniumból és finomacélból készült ' ajtó- és ablakkereteket, tűzálló kapukat, alumínium huzalt, borításhoz szükséges alumínium lemezt, gépeket és berendezéseket szállít. A nagy távolság miatt az érkező anyagok és berendezések elhelyezésére ideiglenes raktárak szükségesek. Ezért Magyarország az idei lipcsei vásáron szerződést írt alá a szovjet külkereskedelmi szervekkel, összeszerelhető raktárak szállításáról. Az olvasóban felvetődhet a kérdés, hogy ezt a fontos ipari objektumot miért kell éppen a távoli Szibériában felépíteni? Kreszanov. a gyár tervező főmérnöke elmondotta, hogy világszerte növekszik a kereslet olyan különleges cellulózanyag iránt, amelyből a legfinomabb papír készül. Ezt a fajta ceftulózt tűlevelű fából nyerik, és ilyen fakészlettel manapság csupán a Szovjetunió és Kanada rendelkezik nagy mennyiségben. Ezenkívül a gyártási folyamathoz sok vízre van szükség. Uszty—Ilimszk térségében az új üzem nyeranyag- bázisaként kijelöltek egy terű. letet, ahonnan 700 millió köbméter fát lehet kitermelni. Ez 100—120 évre elegendő nyersanyag. A vizet a Bajkál folyója, az Angara adja. Kelet-Szibériában működik a „Bratszkgeszsztroj” ötven- ezres építő kollektívája. Ök építették a vízi erőművet, Bratszk városát, az alumíniumgyárat. a faipari kombinátot és még sok más üzemet. A cellulózgyárat is ők építik. Valentyin Spakkal, az építkezés igazgatójával Uszty-« Ilimszkben találkoztam. Körülbelül ezer hektárnyi építkezési területen jártunk, s ott ismertette a nagyszabású munkálatok menetét. Az építkezésnek már útja, vasútja és hídja van az Angarán, Megépült a műút Uszty— Ilimszktől az építkezésig. Mit jelent ez a gyár sx érintett szocialista országoknak? Először is jelentős munkaerő-. anyag- és pénzmegtakarítás mellett jelentősen növelhetik cellulózfelhasználásukat. Másodszor: a részt vevő országok hosszú időre biztosíthatják ellátásukat e fontos nyersanyagból, és szinte teljesen megszüntethetik az importot. Az érdekelt országok hozzájárulásuk, arányában 1979-től 1990-ig cellulózt kapnak. Igény esetén a szállítás továbbra is meghosszabbítható, vagyis húsz évre szólhat. Még egy előny: a részvevők kívánságára a későbbiekben bővítheti a gyár, hiszen Uszty—Ilimszk környékén elegendő nyersanyagtartalék és vízmennyiség áil rendelkezésre. V. Corodnov ’László^. Lajos: mknmmum A kézhesítőnő hátranéz. A fiú elhallgat. Bóbiskol. Már látszik a toronyház, aftiikor felébred, és a kezemet keresi. — Néhány forinttal segítsen kL Nyújtok egy húszast. A legényke ráüt a kekemre, a pénzt darabokra szaggatjk. És ordít. — Ez pénz?! Százast! A kézbesítőnő feláll. Szól a gépkocsivezetőnek. Elhallgat a motor. A sofőr hátrajön. — Tessék felállni . . .1 Nem értem. Kidobnak a kocsiból? Mindenesetre kilépek a középre. A sofőr megfogja a fiút és az ajtó felé taszítja. A kézbesítőnő előremegy, meghúzza a kart. Nyílik az ajtó. A fiú már az útpadkán rázza a haját. Az ajtó becsukódik, a tarajos nyakú megint előveszi az újságot. Az első ülésen a bányász a zseo.be nyúl, de meggondolja magát. Néhány perc, és otthon lesz. Már nem érdemes összeveszni a sofőrrel. POR LESZ A SZIKLÁBÓL A bányákban éjjel-nappal dübörög a fúró, sí- vít a sűrített levegő, csattog a kalapács. Az ércdúsítóban, ahol a sziklából sárga koncentrátum lesz, éjjel-nappal dö'ojgnek a száúítóautók, a törőmalom gépei, a technológiai csarnok fortyogó kádjai. Itt dolgozzák fel az atomreaktorok legfontosabb anyagát, az 'iránt. Kívülállónak bonyolult, szakembernek természetes munkafolyamatok soráról van itt szó. Költséges munkáról. _ De megéri, mert egy tonna többszörösen dúsított urán hasadásakor annyi energia keletkezik, ami egyenértékű egymillió tonna szén elégetésekor felszabaduló energiával! — 73 — A világ urántartalékai többszörösen fedezik a Föld energiaszükségletét. Erőművekben gazdaságos az urán felhasználása, mert szinte teljesen megszűnnek a szállítási költségek. Az atomerőművek építése mégsem halad olyan ütemben, mint azt az ötvenes évek végén sejtették. Több oka van. Az egyik: a felhasznált hasadóanyag hulladékát nem tudják hova tenni. Különösen a sűrűn lakott országokban okoz ez gondot. A másik az, hogy ríincs még tökéletes fékezőrendszer az atomreaktorokban, és így csak rendkívül költséges apparátussal tudják megelőzni az esetleges robbanást. Az sem mellékes, hogy a felhasznált anyagnak egyelőre csak töredékét tudják elektromos energiává alakítani. De az ember nem áll meg félúton. Ezerkilencszázötvenhat elején döntött a kormány arról, hogv Magyarország első ércosztályo- zóját felépítik. S ötvenhat júniusában már működött a Mecsek oldalában, közvetlenül az egyik bánya. mellett. Rövidesen kiderült, hogy nagyobb mennyiségű érc feldolgozására nem alkalmas. A másodikat, amelyben már törték a sziklát és szitával osztályozták, egy évvel később építették. De ez a fajta osztályozás sem felelt meg a -bánya termékeinek korszerű feldolgozására. A harmadikból 1958. március 17-én indult el az érccel megrakott szerelvény. Az utolsó „ércvonatot” 1964. szeptemberében ünnepélyes körülmények közt búcsúztatták a mecseki dúsítóüzemben. Ettől kezdve sárga por, az uránkoncentrátum utazik konténerekben további feldolgozásra a Szovjetunióba. De a két dátum között sok minden történt 27. VIZSGÁLATI FOGSÁG ÉS KOSSUTH-DlJ Csendes szobát kapott, ahova legfeljebb az ablakpárkányra szálló galamb turbékolása hallatszik be. A szobában íróasztal, könyvszekrény, négy szék. És nagy füst. Nehezen szedi a levegőt & — 74 — — Le kell szoknom a dohányzásról — mondja. — Az italról már leszoktam. Keresi a szavakat. Tekintete elrévedez. Mozdulatai tétovák. — Most már jobban vagyok — hunyorít rám. Fél éve, amikor először keresett, még nem tudtam folyamatosan beszélni ... Három üzemet építettem a felszabadulás óta, és három ízben volt súlyos idegkimerülésem. Legutóbbi „művem” a mecseki ércdúsító. — Ezerkilencszázötvenhétben jöttem le először a fővárosból azzal a megbízatással, hogy irányítsam a Kísérleti Hidrometalhirgiai Üzem létrehozását. A moszkvai tervezőintézet útmutatásai alapján kezdtünk munkához, zömmel magyar szakemberekkel. Ebben állítottuk elő az első koncentrátumot, amelyből 1939. május elsején már mintát vehettünk. Ez az üzem laboratórium is volt, meg gyár is. De még mindig előttünk állt az a feladat, hogy az egyre több ércet korszerű nagyüzemben dolgozzuk fel. Ezt végzik ma el az ércdúsító üzemben. Terveit I960, tavaszán jóváhagyta a nehézipari miniszter. Építésére tárcaközi koordináló bizottság jött létre, szinte valamennyi minisztérium részvételével. Az ügyek vitelére létrehozták az operatív csoportot, amely tíznaponként ülésezett. Ennek én voltam a vezetője. — Feladatunk az volt, hogy összhangot teremtsünk a tervezési és szervezési munkákban, .hogy irányítsuk a gép- és anyagbeszerzést. Különös tanácskozások voltak. Ha szabad ezt mondanom, új módszert alkalmaztam a megbeszéléseken. Nem vezettünk jegyzőkönyvet. Ha én jegyzőkönyvben rögzítem a feladatokat és dátumokat, mindenki óvatos lesz, és olyan menetrendet, időpontokat állapít meg, amely nagy toleranciát tesz lehetővé. Ha viszont csak arra szorítkozom, hogy emberileg mindenkit érdekeltté, felelőssé tegyek ebben a munkában, nagyobb lesz a vállalkozó kedv, a bátorság. Persze azért én is, a vállalkozók is jegyeztük a menetrendet, a dátumokat. Meg is tartotta mindenki. (Folytatjuk) — 75 —
