Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-19 / 245. szám
A hallgatás ára a z indokolatlanul gyanúsítgatókat, az alaptalanul rágalmazókat, a rosszhiszemű bejelentőket a törvény erejével is felelősségre vonja a társadalom. Senki nem ütközik meg, ellenkezőleg, helyesléssel fogadja, ha egy rágalomhadjárat elindítója elnyeri példás büntetését. Jogos a védekezés, hiszen az áskálódás van annyira veszélyes, mint a csalás vagy a lopás, fölér a társadalmi tulajdon megkárosításával. A rágalom fölbolydítja a nyugodt munkahelyi légkört, embereket sodor méltatlan helyzetekbe, időt, energiát von el a hasznos tevékenységtől, tehát végső soron forintokban kimutatható kárt okoz. De igaz ugyanennek a fordítottja is. A kár semmivel sem kevesebb, ha a látszólag nyugodt légkör fenntartásáért tények, megalapozott vélemények elhallgatásával kell megfizetni. Nagy ár a hallgatás. Roncsolja az egészséges munkahelyi légkört, akár a meggondolatlan fecsegés. Baljós feszültséggel telíti meg a levegőt, sérelmeket halmoz, szabad utat biztosít a törtetőknek és a hatalmukkal visszaélőknek, teret enged a hibák halmozódásának. A kezdetben még kigyomlálható hiba gyökerei megerősödnek, elburjánzik mint az élősdi növény, alattomosan terjeszkedik. F ejlődését a hallgatás táplálja. Növekedését azok segítik elő, akik maguk is viselik következményeit. Az óvatosságból, kényelmességből kimondatlanul maradt szavak előbb-utóbb maguk is a legnagyobb kényelmetlenséget okozzák. A hibákat újabb hibák tetézik, eltemetik a tisztesséaes szándékot, s nem marad más megoldás, mint erőszakos beavatkozással megszabadulni tőlük. Ilyenkor azután hiába a halogatás, nemcsak a vétkesek, a néma szemlélők is kénytelenek megszólalni. A bírósági tárgyalásokon, a fegyelmi eljárások során egyszerre kiderül: a történtek nem okoztak meglepetést, látható előzményei voltak, sokan észre is vették a ieleket, csak éppen nem szóltak miatta. Egyszerűbbnek vélték a hallgatást, men-tyőzték magukat, hogy amit észrevették nem rájuk tartozik, elég ha a saját dolgukkal törődnek. A kisebb-nagyobb ügyekben elszántan hallaatók többnyire az ilyen esetek során iönnek rá, hogy haMgatásuk tárgya igenis a saját dolguk. A rákérdezésre megoldódik a nyelvük, mintha csak a biztatásra vártak volna. Menszűnik az óvatoskodás, van véleményük, gyakran az adott üaytől független észrevételeket, sérelmeket is felsorolnak. Legfehebb akkor hallgatnak el ismét, ha azt is megkérdezik tőlük: miért nem szóltak idejében? E .rre a kérdésre valóban nehezen lehet választ találni. A hallgatók nemcsak a szájukra ügyelnek, hanem úgy tűnik, a fülüket, szemüket is becsukják, nem hajlandók észrevenni a társadalom számos biztatását Bebújnak óvatoskodásuk bástyái mögé és csak akkor lépnek elő, ha név szerint hívják őket, kíséretet adnak melléjük. Mintha nekik lenne okuk félelemre, restel- kedésre, nem azoknak, akik a hibákat elkövetik. Hiába záriák ki önmagukat környezetük életéből a hallgatással, hiába próbálnak meqmenekedni a felelősségtől. Előbb vagy utóbb kötelesség- mulasztókká lesznek, ha akariák, ha nem. Bekövetkezik, amitől tartottak, mert rájuk nehezedik a hallgatás súlya. Senki nem ismeri be szívesen saját gyávaságát, a közömbösség sem erény, sokáig nem lehet károsodás nélkül ilyen tulajdonságokkal élni, dolgozni. Aki mindenekelőtt a saját kényelmét, nyugalmát tartia fontosnak, egy idő után maaára marad. Elveszíti kapcsolatát munkatársaival, úgy érzi kiszolqáltatottjává lett az eseményeknek, mert nem vesz részt alakításukban. Az üzemi demokrácia fejlesztése, az egyéni véleményeket közös álláspontra hozó munkahelyi közösséq kialakítása ma minden gyárban, hivatalban, az érdeklődés, a figyelem középpontjába került Gvakorlása közben nyílt, bátor szókimondást vámok az emberektől, mert nincs más média, hoay eavetértő légkörben, a célokra összoontosított energiával, a munkában örömet találva lehessen dolgozni. Akik hibákat látva is némák maradnak és sa- iót vélt érdekeiket fontosabbnak tartiók a mulasztások helyrehozásánál, a hibák kijavításánál, ennek az egész társadalmat átfogó törekvésnek szegülnek eilen. A közösség életére, munkáiéra bármilyen formában kiható ügyekkel kapcsolatban mindenki rendelkezik a szólás jogával. És vétkessé válik, ha jogát nem gyakorolja. VICZIÄN ERZSÉBET Szelíden, a pontatlanságról és komolytalanságról I ÜTIK A VASAT a község vezetői, hogy ipartelepítésre van szükségük, másként nem tudják megoldani a nők foglalkoztatását. Az intézkedést sürgetők éjrvei között első helyen áll, hogy fontos feladatnak tekintik községük kisgyermekes asszonyainak munkába állítását. Ha idetelepülne valami, csak női munkaerőre épülő üzem egy részleggel, kétféle hasznú dolog lenne. Nyerne vele a gazdaság és nyernének a családok is. Az érvelőket figyelmeztetik a megyei vezetésnek egy nagyon indokolt határozatára, mely megvalósítván kizárja a kis kaliberű és legtöbbször előbb csak ráfizetéses, majd megbukó ipartelepítést. Hajlítás erre, kiskapuzás amarra. Huzavonák, mert előbb nem kíván települni egy üzem, szövetkezet sem. Aztán meg ketten állnak ringbe, hogy a melyik települjön kérdését kiütéses alapon döntsék el. Ismét érvek, újabb határozatok, utasítások. Van egy felmérés is. Kimutatja, hogy csakugyan komoly itt a munkaerő-tartalék, érdemes és kell a lekötésével foglalkozni. De a kötélhúzás még ezzel sem ér véget, így a megtett intézkedések újabb vizsgálódásokat és intézkedéseket kívánnak. Tudott már, hogy a két ipari tevékenységet folytató szervezet közül melyik a telepítésre elfogadott. De jöjjön azért még egy (utána még egy!) ellenőrző próba. Névre szóló meghívók készülnek, címzettjeik azok az asszonyok, akik korábban felkerültek a munkaerő-tartalékot felmérő listára. Célja van az összehívásnak. A foglalkoztatási lehetőséget biztosító üzem biztos akar lenni a dolgában. Jövendő munkavállalóival akar ismerkedni. Alighanem gyanít valamit és mint kiderül, nem alaptalanul. A MEGBESZÉLÉSEN kilenc asszony van jelen. Közülük négynek betanításra van szüksége, mert egyáltalán nem tud varrni, ötnek varrógépe sincs. Majd ennyien úgy gondolták, hogy ők munkát vállalnának, de hát az az igazság, hogy vezető beosztásra gondoltak és ha az nincs, az mindiárt más. MIRE JÚ AZ ILYESMI? — kérdezheti az olvasó, és kíváncsiságában nincs egyedül. Az újságíró is ezt kérdezi, mert tudja mennyi időt, energiát — nemritkán anyagi erőt — kötnek le a pontatlanság előjelével indított intézkedések. De az újságíró még kérdezi azt is, hogy ilyenformán ki csap be kit, ha a rábízott feladatokat csak úgy, átabotában végzi el, ha elnagyolt információ alapján sürget megoldást, mire elszabadítva az ésszerűtlenség láncreakcióját, ami kíméletlenül olyanokat is kompromittál felelősség dolgában, akik tulajdonképpen vétlenek?! Az ember, aki tudja, hogy közös boldogulásunk szempontjából nem mellékes kérdés elhatározott feladataink megvalósítása, magyarázatot vár minden félresikerült törekvésre. Joga van hozzá, számon is kérheti, hogy minek hűhózni ott, ahol vitatható az induló szándék komolyságét is?! Na persze az is igaz, hogy nem lett volna alkalom a leírt esetből nagy hűhót csapni, ha az alapdokumentumnak szánt felmérés pontos. Igaz, még a legpontosabban elkészített felmérés sem tükrözheti az esetenként megnyilvánuló szem- mérték-nélküliséget. Azt nevezetesen, hogy akik korábban munkalehetőségért ütötték az asztalt, eleve úgy gondolták, hogy a termelés vezérkarában foglalnak majd helyet, különösebb szakértelem, felkészültség nélkül. Természetesen nem annyi pénzért, mint a velük együtt kezdők, akik előbb meg akarják tanulni a nekik pénzt ígérő munka fortélyait. SZELÍDEN, CSAK ENNYIT erről és a találgatások elkerülése végett még annyit, hogy Bölcskéről van szó, ahol mintha eltűnt volna a korábban kimutatott tekintélyes munkaerő-tartalék. Illetve, azt képzeli ez a munkaerő-tartalék, hogy az intézkedésre jogosultak és kötelesek úgy táncolnak ezután is, ahogy ők fütyülnek. Mellesleg szólva nem is csak az intézkedőkre, hanem a közösségi és egyéni érdekekre egyaránt fütyülnek. Józan meggondolás alapján tarthatnának pedig attól, hogy végét vetik a jószándékú illetékesek a „zenének”, ami eddig is hamisan szólt. — óa. — Látogatóban A fejleszíési verseny győzteseinél DOMBÓVÁR MÁSODSZORRA is győztesként került ki a Tiszta, virágos Tolna megyéért fejlesztési versenyből. Az erkölcsi sikeren túl nem elhanyagolható az a negyedmillió forint sem, amely a győztesek „markát ütötte”. Vidóczy Lászlóval, a városi tanács elnökével arról beszélgettünk, hogyan sikerült ismét kivívni ok az első helyezést? A tanács elnöke az eredményről szólva a társadalmi összefogás jelentőségét hangsúlyozta, azt nevezetesen, hogy a város lakói milyen lelkesen fogtak ősz. sze azon városfejlesztési célkitűzések megvalósításában, amelyek csak a későbbi tervekben szerepeltek. A városban a verseny legutóbbi fordulója alatt összesen 3 millió 650 ezer forint értékű társa1914. október 19. dalmi munkát végzett a lakosság, a városban működő üzemek, gyárak, vállalatok dolgozóival együtt. Ami csak a lakosságot illeti, az általuk végzett társadalmi munka értéke 1,6 millió forint volt. Érdemes néhány konkrét eredményt is felsorolni. A város területén nagyszabású parkosítások folytak. Különösen követésre méltó a Liliom, a Szegfű és a Molnár György utca lakóinak összefogása szű- kebb lakóhelyük szépítésére, csinosítására. De nemcsak a verseny időszakában, az egész tervidőszak tartama alatt is sokat tettek a város óvodai, bölcsődei gondjainak enyhítéséért. A tervidőszakban és állami erőből hetvenöttel kíván, ták növelni a város óvodai férőhelyeinek számát. Ezzel szemben az ügy érdekében kibontakozott társadalmi összefogás eredményeként 1974. szeptember 15-ig 220 kisgyerekkel többnek tudtak helyet biztosítani Mi lett az első helyezésért járó 250 ezer forint sorsa? FELHASZNÁLÁSÁRÓL a városi tanács döntött. Ennek alapján 30—30 ezer forintos megosztásban öt új játszótér megépítéséhez van támogatásra fordítható pénzük. Jövő május 1-re új játszóteret szeretnének átadni a Molnár György, a Petőfi, a Kossuth utcában, a Népköztársaság útján és a Kossuth téren. A megmaradó 100 ezer forintból végzik el a Gárdonyi téri, a kertvárosi és a Tanácsköztársaság téri játszótér felújitá- sát. A 30—30 ezer forint persze nem fedezi közel sem a kivitelezés teljes költségeit. Ezért a tanács a játszóterek megvalósítására ismét nagyszabású társadalmi munkaakciót hirdetett meg nemcsak a lakosság, de a közületek körében is. A FELSOROLTAKNÁL jóval több fejlesztési tennivalójuk van a dombóváriaknak, és azt remélik, hogy az országos versenybe nevezve sem vallanak majd szégyent. Javarészt társadalmi munkával szeretnék bővíteni például a városi ifjúsági sporttelepet, fedett kispuskalőteret, honvédelmi parkot, rutinpályát kívánnak építeni a vár környékén. Ezenkívül társadalmi ösz- szefogásból csónakázótavat, kempinget, Komszomol—KISZ barátsági parkot létesítenek Gunarason. Az újdombóvári városrészen 100 kisgyermek befogadására alkalmas foglalkoztató termet építenek. Ami a társadalmi munka erkölcsi elismerését helyben illeti, a városi tanács egyik közelmúltban megtartott ülésén úgy döntött, hogy a jövőben mindig felszabadulásunk napján, április 4-én adnak át vándorserleget a társadalmi munkában legjobb eredményeket elérő szocialista brigádnak, vállalatnak, intéz, ménynek, tanácstagi választó- körzetnek. — vj — INöveliedeít a termelékenység A Fővárosi Óra- és Ékszer*; ipari Vállalat szekszárdi gyáregységének dolgozói másfél millió forinttal túlteljesítették tervüket. Ennek több mint négyötödét a termelékenység növelésével érték el. Tavasz, szál, a kongresszusi verseny- felhívást követően megtartott munkásgyűlésen ígéretet tettek a selejt csökkentésére is. Ezt az ígéretüket beváltották, a se- lejt mennyisége a tervezettnél jóval nagyobb mértékben csökkent. Társadalmi munkában a vállalat szocialista brigádjainak dolgozói elkészítettek egy kézilabdapályát, s emellett részt vettek a vállalat dombon üdülőjének építésében is, Filmvetítés A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységének dolgozói tervük jelentős túlteljesítése mellett vállalták, hogy bevezetik a Dplgozz hibátlanul mozgalmat. Ennek jelentőségét növeli, hogy az itt kikísérletezett módszereket alkalmazzák majd a vállalat kazincbarcikai és tatabányai üzemében is. A munka megkönnyítése érdekében megnézik azokat a filmeket, melyeket a témával kapcsolatban eddig Magyarországon készítettek, A DH-mozgalom bevezetését elősegítő filmeket tegnap és tegnapelőtt délután vetítették la a dolgozóknak. A szakszervezet megtárgyalta A Faanyagvédelmi és Fatelf- tő Vállalat dombóvári üzemében jelentős eredményeket értek el eddig is a kongresszusi munkaverseny során. A dolgozók munkaidő után, s nem egy esetben szabadságuk egy részének feláldozásával, elkészítettek egy új, korszerű sportpályát. A munkaverseny során elvégzendő további feladatokról tanácskozott a héten az üzemi szakszervezeti bizottság. Sokat kell még tenni a munkafegyelem megszilárdítása érdekében, s szükséges még az újítások számának növelése is. A gyógyítás színvonalának növeléséért A termelőüzemek mellett egészségügyi intézmények is részt vesznek az MSZMP XI. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére meghirdetett versenymozgalomban. A felhíváshoz az elsők között csatlakoztak a dombóvári kórház dolgozói. Dr. Zahorcsek Alfonz igazgató főorvos elmondta, hogy a versenyben részt vevők munkájukkal tovább növelik a gyógyító munka színvonalát, erősítik a közösségi szellemet, tovább fejlesztik szakmai és politikai felkészültségüket. A kórházban az elmúlt időszakban 13 brigád alakult, több mint másfél száz taggal, s valamennyi brigád küzd a szocialista cím eléréséért
