Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-10 / 211. szám
Barmine ere történt»' A tizenkettedik óra Tt*nnplot G. B. Shaw színháza 1944 nyarán keleten es nyugaton megindul a szövetséges hadseregeik hatalmas offenzí- vája. A katonai sikerek mindenütt szárnyakat adnák az ellenállási mozgalomnak. Augusztus 1-én Varsó népe ragad fegyvert, augusztus 18-án a párizsi munkásság, 23-án a román antifasiszta erők, 29-én a szlovák nép mozdul meg, szeptember első napjaiban pedig Bulgária és Finnország fordul szembe Hitlerrel. A náci birodalom immár egyetlen szövetségese Magyarország. Mind többen vannak azonban Magyarországon is — elsősorban a dolgozó tömegek, de már az uralkodó osztályok körében is —, akik a volt szövetségesek példáját szeretnék követni, de a cselekvést a tétovázó és a Szovjetuniótól rettegő Hor- fhytól várják. Megalakul a Magyar Front J944. szeptember elején újjáalakult kommunista párt néhány hét múlva kiáltványban sürgette, „a legszélesebb magyar nemzeti erők összefogását”, és felsorakozását az 1944. május végén alakult, a demokratikus pártokat tömörítő Magyar Front zászlaja alá. A kommunista párt jól látta, hogy a magyar antifasiszta erők önmagukban képtelenek a nácikkal való szakítást végrehajtani. Ha azonban az uralkodó osztály németellenes szárnyával, a hadsereg náciellenes tisztikarával összefognak, és a szovjet hadseregre támaszkodva becsülettel vállalják a harcot, a siker nem maradhat el. A feladat kettős: egyrészt mozgósítani a tömegeket, mindenekelőtt a magyar munkásosztályt, hogy minden eszközt megragadjon — a szabotázstól a harci akciókon át — a kiugrásban való fegyveres részvételig; másrészt nyomást gyakorolni az uralkodó osztályokra. r Emlékirat a kormányzóhoz Miközben a kommunista párt a legszélesebb nemzeti összefogásért szállt síkra a különbeké, a Hitlerrel való szakítás érdekében, nem feledkezett meg arról sem, hogy a demokratikus erők előtt távolabbi feladatok is állnak: „Olyan demokratikus Magyar- országot akarunk — olvasható a kiáltványban —, ahol a demokratikus emberi jogok a legmesszebbmenőkig való biztosításával a magyar dolgozó társadalom minden egyes rétege... tekintet nélkül fajra, vagy nemzetiségre, egyformán megkapják annak jógát, hogy osztálysúlyuknak megfelelően részt vehessenek a törvény- hozásban, a magyar társadalom építésében és kialakításában, sok évtizedes gazdasági, társadalmi és kulturális pö- rüknek rendezésében, összhangban a nemzet akaratával!" ’ 1944. szeptemberében alakult meg a Magyar Front Intéző Bizottsága, amelynek elnöke a szociáldemokrata párt baloldali vezetője, Szákasits Árpád volt. A kommunista pártot Kállai Gyula, a kisgazdapártot Tildy Zoltán és a parasztpártot Kovács Imre képviselte. A Magyar Front ebben az időben már vonzási központja volt a különböző Hitler-ellenes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak.’ 1944. szeptemberében Horthy és klikkje arra kényszerült, hogy kapcsolatot keressen a Magyar Fronttal. A Magyar Front a kormányzóhoz eljuttatott emlékiratában hangoztatta: „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillanat;, amikor a magyar földön előrenyomuló orosz hadsereggel egyesülve, megakadályozhatjuk az ország pusztulását”, és „azonnal befejezhetjük” a németek oldalán viselt háborút. Történelmi bűn Október első napjaiban a budai várpalota valóságos „átjáróház”. A kormányzó és megbízottai egymás után tárgyaltak különböző illegális, németellenes csoportok —köztük a Magyar Front — képviselőivel. Horthy személyesen beszélt a szakítást ugyancsak sürgető I. és II. magyar hadsereg parancsnokával. Kezében volt a lehetőség, hogy egyesítse a kiugrásban érdekelt, de még mindig szétforgácsolt-erőket. „Horthyék ugyan belátták a háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét — szögezte le néhány nappal később a kommunista párt központi bizottsága —, de 25 esztendős reakciós felfogásukat nem tudta áttörni még a magyar nemzet egyetemes érdekeinek követelménye sem. Katonailag ki akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől... Ez okozta próbálkozásuk szánalmas összeomlását.” A magyar nemzet ellen, történelmének legnagyobb bűnét követték el! PINTÉR ISTVÁN tak. Néhány géppuskasorozat kilyukasztotta ugyan a ballonokat, de a személyzet beragasztotta a lyukakat, s az apró nyílásokon amúgy is olyan kevés gáz ömlött ki, hogy nem kellett félteni a léghajót a lezuhanástól. Látta ezt az angol légi haderő is, ezért a Zeppelinek ellen támadó vadászok olyan géppuskahevedereket! kaptak, amelyekben foszforos gyújtólövedék volt. Ezután már egymás után robbantak fel a Zeppelinek. A németek válaszul rátértek az éjszakai bombázásra, mire bevezették a teljes elsötétítést a városokban, és fekete szemüveggel látták el az ■ éjszakai vadászokat, amelyet nappal is állandóan viselniük kell. Ennek az lett az eredménye, hogy a pilóták szeme erősen alkalmazkodott a sötéthez. A német bombázások kudarcot vallottak. Emlékszünk még, hogy a háborút megelőző néhány évben, szinte számon lehetett tartani, melyik az a néhány repülésre alkalmas masina, amely valóban képes önerejéből felemelkedni és néhány manővert végrehajtani. Érdemes megnézni, mekkora fejlő- dést_hozott a háború. Csak Németországban, 1914 és 1918 között 48 ezer repülőgépmotort és 44 ezer repülőtestet gyártottak. Sőt, a háború utolsó hónapjaiban már napi kétezer repülőgép volt a termelés. VÉRREL IRT BIZONYÍTVÁNY I , Kétségtelenek voltak az előrelépések a repülőtechnika területén, bár ezek mindegyike a vérontást szolgálta. A repülőgépek testének körvonalai például sokkal inkább hasonlítottak a maiakéhoz, mint a háború előttiek a háború alatt szolgálatba lépett gépekhez. Több száz lóerős motorok készültek több száz kilométeres sebességgel, több ezer méter magasságban száNekem nem a darab a fontos, hanem az eszméje, célzata, érzésvilága'' — vallotta színműírói pályájáról, s valóban, alig van darabja, amelynek ne lenne világos, rögtön felismerhető célzata, vagy ennél is több, negatív szándéka. Fiatalsága eszményeihez mindig hű maradt: az aggastyán Shaw is megőrzött valamit abból a lelkes ifjúból, aki 1884- ben belépett a Fábiánusok Társaságába, mert úgy érezte, csak a szocializmus adhat méltó életformát az embernek. A fábiánusokból ugyan kiábrándult, a szocializmusból azonban soha, s halálakor joggal írta róla Palme Dutt, az Angol Kommunista Párt főtitkára, hogy „hatalmas erejét a szocializmus fáradhatatlan terjesztésére fordította". Eszméket terjesztett a színpadról, s mindenekelőtt a kapitalizmus feloldhatatlan ellentmondásait leplezte le, néha félelmetes erővel, máskor szelíd iróniával, de mindenkor meggyőzően, a színpad és közönsége tökéletes ismeretében. Ennek köszönheti, hogy nem avul el, jóllehet az, ami korát és őt is foglalkoztatta, mint a nőemancipáció, ma már, mint társadalmi probléma, nem kelthet sok izgalmat. A tv-változatban bemutatott Sosem lehet tudni korai darabjai közül való S a Barátságos színművek című kötetben jelent meg (itt szerepel többek között a Candida is). Nálunk 1911-ben mutatták be Nem lehessen tudni címen, Hevesi Sándor fordításában, Ódry Árpáddal a főszerepben. Azóta többször játszották, s most a tv vonta össze kétórás játékká. A rendező Ádám Ottó csak a vígjátékra figyelt, s guldó „fordulékony, jól műrepülhető gépeket építitek. A repülőgép beleolvadt a hadi- technika egészébe. Az első világháború végének gépei már tudtak halált szórni, menetelő katonákat, menekülő embereket legéppus- kázni, egymást gyújtólövedékkel lelőni, városokat bombázni. Az egy- és kétfedelűek ádáz légi csatákban csaptak összeg az a kevés társadalmi mondanivaló is elmerült a jókedvben, ami azért fellelhető benne.1 De ettől ezúttal eltekinthetünk, hisz ez a kétórányi sűrítmény töményen mutatta be Shaw vígjátékírói erényeit, humorát,1 színpadi leleményét. A kitűnő szereplőgárda is segítene, amelyből Piros Ildikó, Schüiz Ila és Huszti Péter nevét jegyeztük fel, no meg Mensáros Lászlóét, akinek elegáns pincére pontosan olyan volt, amilyennek Shaw megírta: <.z urakhoz törleszkedő, aki jól tudja, hogy nem úr, de a fia már az. Á dramaturg Mészöly Dezsői a Rádíóújságban a darab kapcsán a tv-adaptációkat védelmezi, mondván, hogy „eg5r-egy jeles dráma egy-egy gazdagon dialogizált komédia játékideje olykor 3—4 óra, a képernyő előtt ülve pedig már 2 óra is gyakran hosszúnak hat”. Hát darabja válogatja, s általános szabálynak azért ne állítsuk! ezt fel, hisz a színházi esték eleven varázsából azért a tv- közvetítéssel is mindig marad valami. A húzások, összevonások sem biztos, hogy csak hasz-i nára lehetnek egy darabnak.1 Az a néző, akinek „2 óra i9 hosszúnak hat”, nyugodtan kapcsolja le a készülékét. Válaszként idézzük még egyszei* Shaw-t: „A drámaíró tudjaJ hogy mindaddig, amíg tanításti üdvösséget nyújt a nézőknekJ éppúgy számíthat feszült figyelmükre, mint a fogorvosi vagy az Isten üzenetét hozó angyali hírnök.” Ha valóban tanításról és üdvösségről van szó, ne rövidítsük meg az írót,1 mert a nézőt rövidítjük meg vele. Cs L amelyekben több tízezer repülő lelte halálát. Az első világháborúban vérrel íródott meg a motoros repülőgép bizonyítványa. A háború végén győztesek és legyőzőitek egyaránt azzal foglalkoztak, hogy még nagyobb teljesítményű hadi repülőgépeket építsenek. (Folyó Kő Tárnám A repülés századai Hadirepülés az első világháborúban 12.: Ügy tűnt, legalábbis az első időben, hogy amíg a frontokon naponta ezrek és ezrek pusztulnak, a pilóták kimaradnak az általános öldöklésből. A felderítőgépek 1500—2000 méter magasan háborítatlanul, repülhettek az állások felett. Lég- elhárítás még nem volt, az akkori fegyverek tüze pedig nem érte el őket. Amikor két ellenséges felderítőgép találkozott a levegőben, a pilóták üdvözölték egymást, a tehetősebb megfigyelő tisztek pedig pezsgőt bontottak, s ittak az ellenfél tiszteletére — ott a levegőben! PEZSGŐ HELYETT GÉPPUSKA Nyesztorov orosz repülő volt egyike az elsőknek, aki arra gondolt, hogy horgonnyal, vagy a gép farkára szerelt sarkantyúval felszeletelje ellenfelét. Módszerét ki is próbálta 1914. szeptemberében, és az ellenséges géppel együtt lezuhant. Aztán valaki kézifegyvert vitt fel magával a felderítőgépre, és a pezsgősüveg pukkanása helyett a levegőben is fegyverek dörögtek. Néhány hónap leforgása alatt általánossá vált a légiharc: géppuskák kerültek előre, felülre, alulra, hátrafelé, a megfigyelő kezeügyébe. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy jóllehet a pilóta az egész gépével céloz, a a légcsavar körében tüzelő géppuska gyakran lefűrészelte a saját propellert. Franz Schneider találja fel a légcsavar és a géppuska szinkronmotorját, amely megakadályozza, hogy a géppuska akkor Uh zeljen, amikor a cső előtt van a légcsavar valamelyik lapátja. A szerkezet előnye, hogy egyszeri beállítás után, teljesen automatikusan működik. Az ilyen géppuskaszinkronnal felszerelt Fokker vadászgépek eleinte valósággal arattak a szövetségesek légi hadrendjében. De nem sokáig. Egy Fokker kényszerleszállást végzett a francia vonalok mögött, a szerkezetet „lekoppintották”, és fordult a kocka— A földi csapatok elleni repülőtámadás gondolata is felmerült már akkor. Kezdetben a megfigyelő gép vas nyilakat szórt az ellenségre, majd megjelentek a sárgadinnye nagyságú bombák. A németek már 1914. augusztusában bombázták Párizst és Londont. LÉPÉSRE ELLENLÉPÉS Á németek nem elégedtek meg a kisméretű bombázással, amit jobbára vadász-, vagy felderítőgépek hajtottak végre. Óriás repülőcirkálókat építettek, és siettetik a Zeppelin harci léghajóprogram megvalósítását. Kezdetben a Zeppelinek úgy védekeztek a védő vadászokkal szemben, hogy nagy magasságban közelítették meg célpontjukat. A Zeppelinek magasságát a védővadászok nem érhették el. De ekkor az angolok megépítették az úgynevezett magassági motorokat, amelyeknél a felsőbb légrétegek ritkább levegőjéből kompresszor állítja elő a megfelelő sűrűségű gázkeveréket. Az ilyen magassági motorokkal felszerelt vadászgépek már képesek voltak megtámadni az óriás léghajókat. De a „Zep- pek” mégis sértetlenek maradLégiharcfelvétel 1917-ből. Az cgő gépből kizuhanó test a pilótáé. í
