Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
Antal László emlékére Néha a hajnal is vendégszerető házukban ért. Kertjük virágai már éledtek a szürke derengésben, de mi még mindig ott ültünk a szoba hatalmas velencei csillárja alatt, s folytattuk véget nem érő vitánkat a német filozófiáról, a francia regényről, az olasz művészetről, s talán legtöbbet Thomas Mannról, akit nagyon szeretett, s aki előtt jelentős tanulmányban hódolt. Néha fölugrott, kezébe kapta az ónnyakú üveget, s fürgén borért szaladt, mert a szellem tobzódásának szüksége volt erre a nagyon is földi örömre, hogy mindent szeretett, ami az életet jelentette. Jelenlétében minden más értelmet kapott, mert egyformán vezette a szeretet és a megértés, szellemének tisztasága és barátságának melege. így gondolnak rá tanítványai ezrei, s barátai, akik egy kicsit szintén tanítványai voltak. Évtizedeken át tanított Szckszárdon, s csak élete utolsó felében cserélhette fel a katedrát a szívének kedvesebb tudományos munkával. Ebben a percben azt sem tudjuk, mit hagyott maga után, mert amit az irodalomtörténet terén végzett — pedig igazán nem kevés — felfedezésre vár. S mi várt még rá! Most, az Arany János-i „független nyugalom” éveiben tele volt tervvel, munkakedvvel, ez lett volna a termés betakarításának ideje. Mert nagyon korán távozott, hetvenedik életévét sem töltötte be, s ha arra gondolunk, hogy azok közé tartozott, akik lassan érnek, de annál gazdagabb termést adnak, a fájdalom és veszteség megsokszorozódik. Elindult hát a tartományba, „honnan nem tér meg utazó”. Szeretnék valamit utána kiáltani, nem búcsút, mert búcsúzni sose szeretett, hanem valami vigasztalót, neki is, az útrakeltnek, s nekünk is, akik csak hiánya fájdalmát érezzük. De ő csak megy, kézen fogta Hermész Pszühopomposz, a lélekvezető, nem néz vissza, egyre mélyebbre jut az alvilági körökben. De szeretetét nem vitte magával. CSÄNYILÁSZLÓ Hagyományőrzés és újrateremtés A debreceni nemxetköxi kórus fesztivál tanulságai Nagyváros A fiatalember bátortalan volt a lányokkal. A fiatalember szerelmes volt. A bátortalan szerelmes nem tipikus napjainkban, annál kellemetlenebb annak, akivel megtörténik. Az utca sarkán várt a lányra és eszébe jutott, hogy elfelejtett virágot venni, márpedig virág nélkül — az ő illemkódexe szerint — leánnyal találkozni illetlenség. Üzletet keresni már nem volt ideje, virág nélkül pedig... És ő, aki Oroszlánszívű Richard hadseregében még szakács sem lehetett volna, érezte, amint láng gyűl ereiben és olyat tett, amivel felírta nevét a Hősök táblájára. Az előtte levő betonszarkofágból letépett három szál bíborpirosat és két szál hófehéret... — Vegyen még hozzá egy kis zöldet és akkor a bírság pontosan száz forint lesz... —1 mondotta a háta mögött álló, észrevétlenül megjelent rendőr. A bátortalanul szerelmes fiatalember remegő kezekkel fizetett, gondosan eltette a nyugtát és bánatosan gondolt arra, hogy ha maszektól szerzi be a virágszükségletét, most jutna még kávéra is... , A rendőr besétált a mellékutcába és megállt a bisztró-: nak gúnyolt lebűj előtt, hogy megvárja a mára esedékes emberét. Már jött is utcán. Nem imbolygott, csak éppen rük- vercben jött, mint egy elátkozott tanulóvezető, aki képtelen egyesbe kapcsolni. Egyik kezében, szakadt újságpapírban másfél kiló marhafelsál pihe- gett emlékeztetőül azokra a boldog időkre, amikor emberünk még gondolt a családjára. Most a kocsmabejárót kereste, de azt eldugták előle. Till 8 1971. szeptember 1. ■— Hova-hova földi!?.« — Se-e-mmmm-i köze hozzá... — No-no földi, ideje hazamenni... — Anyád...!!! Kis csend. A kocsmaajtóban összegyűltek a szesztestvérek röhögni. A rendőr kivette az ember igazolványát és tárcáját, majd füttyentett egy — csodák- csodája — üresen arra haladó taxinak. Megszámolta az ember pénzét, hogy a taxisofőr is lássa, megnézte az igazolványában a címét és kiadta az utasítást: — Vigye haza, itt van száz forint, vonjon majd le öt forint borravalót, aztán ezt az egészet (rámutatott az emberre) adja oda a feleségének. A marhahússal talán még lehet valamit kezdeni... Csendes nap van ma, gondolta a rendőr és arra is gondolt, vajon sikerül-e a fiának diplomatapályára menni? Nagyon nehéz lesz, hiszen nem volt a családban senki, akitől ilyen készséget örökölt volna. DEÁK GUSZTÁV Hatodik alkalommal adott otthont Debrecen városa a legjobb európai és hazai amatőrkórusok számára együttes szereplésre, eredményeik, fejlődésük bemutatására és a kor- társ kórusmuzsika itthoni és külföldi eredményeinek, törekvéseinek reprezentálására az idei nemzetközi Bartók Béla kórusfesztiválon. Gazdag, változatos és sokrétű program jelzi minden évben ezt a fesztivált, amely egyrészt a kortárs művek megszületésének, továbbfejlesztésének ihíetője, másrészt a kórusok egészséges fejlődésének ösztönzője kíván lenni. A különböző nemzetek kórusművészetének megismerése mellett itt hangzanak el a Debrecen város Tanácsának felkérésére, kifejezetten ez alkalomra készült magyar kórusművek is. Szakmai tanácskozások, kiállítások, szerenádestek, zeneszerző- és közönség- találkozók, népek barátsága hangversenyek gazdagították a fesztivál programját a fel- szabadulásának 30. évfordulóját ünneplő Debrecenben. A magyar kórusok kiválasztása nem jelent problémát, mert a legjobbakat automatikusan jelölik ki az előző évi minősítések alapján. Nagyobb gondot okoz a számos külföldi együttesből a szelektálás. — Hogyan választják ki az itt szereplő külföldi kórusokat? — kérdeztük Maróti Gyulától, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkárától. — Ez valóban nem könnyű feladat, hiszen minden külföldi amatőregyüttes munkáját — a szocialista és kapitalista országokét egyaránt — aligha tudnánk figyelemmel kísérni. Szerencsére az egyes országok maguk szelektálják kórusaikat, hiszen a nemzetközi kórus- versenyekre legjobb erőiket küldik. Ezeken a megmozduláí M. ÉRDI JUDIT RAJZA TOLDALAGl PÁL: A BELÁTÁS A -földre feküdt, hogy pihenjen, sokat kutatott a szívekben, az alagutakat bejárva meghányta-vetette, belátta, hogy bonyolultabb nem lehetne más semmi, roppant tengerekre bárkával szállni sokkal könnyebb a szenvedélyek sorra jönnek, az indulat, a bosszúállás mindenre képes, jól kipányváz valakit a szerelemféltés, s ki az, aki mindent megért, és ki tartja oda másik arcát, ha megütötték, így a harc hát tovább folyik: belátta ő sem más, mint a többi, nem időtlen, hanem halandó és esendő, nem tudva, mit hoz a jövendő. sokon nézzük, figyeljük kik azok, akiket érdemes Debrecenbe meghívni, hogy ott számot adjanak hazájuk kóruskultúrájának szintjéről. De ugyanígy az itt szereplő magyar együttesek külföldi meghívásainak egy része is a fesztiválon dől el, ahol a nemzetközi zsűri és a jelen lévő szakemberek mérlegelik teljesítményüket, vendégszerepléseik esélyeit. — A fesztivál Bartók nevét viseli. Ez bizonyára meghatározza a rendezvény koncepcióját, célkitűzéseit is? — Természetesen. Elmondtuk, hogy a fesztivál a kortárs európai és hazai kórusművészet fóruma, ahol helyet kapnak a legmodernebb törekvések is. Míg azonban főképp a nyugati országok kórusainak műsorán jelentős számmal szerepeltek egészen szélsőséges avantgarde kísérletezések, a mi kóruskultúránknak a Bartók és Kodály által lefektetett alapokra kell épülnie, s a legmaibb kompozícióiknak is ebből a termőtalajból kell kinőniük. Hagyományőrzés és újrateremtés — ezt a nem egyszerű kettős célkitűzést kell komponistáinknak szem előtt tartaniok, hogy művészetük ne csak mai legyen, de magán viselje zenekultúránk hazai sajátosságait is. — Miben látja az idei fesztivál jelentőségét? —• A bemutatott kompozíciók nagy része arról vall, hogy zeneszerzőink nem szakadnak el a közönség igényétől, valamint a kórusok technikai követelményeitől sem. Ugyanakkor nem maradnak el a nemzetközi fejlődés irányától, új tendenciáitól rém. A másik felbecsülhetetlen eredmény, hogy bebizonyosodott; amatőrkórusaink magas színvonalon képesek a nehezebb műveket is ideális előadásban megszólaltatni. Néhány hangversenyen hivatásos szólisták, az Operaház művészei működtek közre. S aki azt hiszi, hogy a szólistaprodukciók elhalványították az amatőregyüttesek teljesítményét, az téved. Az a harmonikus eggyéolvadás, egységes teljesítmény, ami ezeket a műsorokat jellemezte egyben kedvező ígéret is: a jó amatőrkórusok városaikban alapját képezhetik a hangversenyélet szélesebb kibontakozásának, a zenei népművelés fejlesztésének, a közönségneve- lésnek. Szintén igen nagy jelentőségű, hogy a fesztivál nem javarészt a fővárosi együttesek, „elit” kórusok találkozója volt, hanem kiemelkedően magas színvonalat képviseltek a vidéki városok együttesei is, így elsősorban az esztergomi Balassi Bálint, a kaposvári Vi- kár Béla, a debreceni Maróthi György és a veszprémi SZMT-. kórus. 4 .. K. A. ‘ éve születet? Szexcő Molnár Albert 1574. augusztus 30-án, 400 éve született Szenei Molnár AI bért, egyike a magyar refor máció legnagyobb egyénisé geinek: nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, író és műfordító — egyszóval polihisztor. Nagyapja Mátyás király seredében szolgált, apja — mint neve is mutatja — molnár volt. Szülőhelyén, Szencen kezdte tanulmányait, majd Győrben, Göncön és Debrecenben ismerkedett azzal a világgal, melynek később avatott mestere lett. Göncön Károli Gáspár első teljes bibliafordításában is segédkezett, s még 1ő éves fejjel ő gyalogolt a kéziratokkal Vizsolyra, a nyomdához. Itthoni tanulmányai után a reformáció bölcsőhelyén, Wit- tenbergben, majd Heildelberg- ben tanult, mint kora sok más peregrinus diákja. Bejárta szinte az egész Németországot, . mely az akkori Európa leghaladóbb szellemi irányzatát, a reformációt igyekezett széles, nemzetközi körben elterjeszteni. Közben hazájáról sem feledkezik meg: mikor teheti hazalátogat, új bibliafordítást ad ki, szervez, fordít, nyomtat, a magyar nyelv gazdagításán fáradozik. Ha találomra felütünk egy szótárt, bármelyik betűnél, kiderül milyen sok, ma is használatos szavunk alkotója ő, ilyenek például: lárva, lapály, latin, lépcső, líra, locsog, lucskos — és megannyi társuk. A magyar versformák közé 5 ültette először a nyugat-európaiakat, Marót és Beza zsoltárainak fordításakor. Az első magyar kottáskönyv is tőle származik, s ezzel zenei téren is múlhatatlan érdemeket szerzett. Személyes vonzerejével igen nagy hatással volt kortársaira. A magyar diákok német útjukon először mindig őt keresték fel, őt, aki tanácsokat, ötleteket adott, s tőle telhetőén segítséget nyújtott. Felismerte korának egyik legnagyobb problémáját, azt, hogy nem terméketlen hitvitákra, de tevékeny életre van szükség. Talán összes művei között a legjelentősebbek a magyar— latin—görög, görög—latin— magyar szótárak, valamint a gyakorlati célra készült Uj Magyar Nyelvtan, a Nova Gram- matica Ungarica (Hanau 1610.) Szótára például olyan jelentős, hogy — míg az öt megelőző Sylvester Jánosét nem — addig az övét egészen a XIX. század végéig a legjobb szótárként használták. Nyelvtanával indul meg a magyar nyelv tudományos vizsgálata, s nem kis érdeme az is, hogy az európai nemzetek számára hozzáférhetővé tette nyelvünket, amely addig teljesen ismeretlen volt. Ezzel járult hozzá ahhoz a nagy jelentőségű folyamathoz is, amely végül a magyar nyelv egységes nyelvhasználatát és helyesírását eredményezte. Sok irodalmi, statisztikairetorikai műszónak nála olvashatjuk első meghatározását. S hogy mennyire érzelmektől telített egyéniség volt, azt mi sem példázza jobban, mirrt**a tudományos munkái közé is minduntalan belopódzó személyes emlékek. írói éleslátására hadd hozzunk bizonyítékot af Discursus de summo bono (Beszélgetés a legfőbb jóról) című munkájából, melyet 1630-ban, Lőcsén adott ki. Ennek egyik fejezetéből, amely az udvari életről szól idézünk: Az udvar oly fazék, mely méreggel forr, Melyből mjakran halált eszik sok jámbor. Megemlékezzél az bölcs Salamon mondásáról: Mikoron leülendesz enni az úrral, szorgalmatosán reá vigyáz mi vagyon te előtted, .mert kést vernél a te torkod ba, ha mértéktelen lennél. Nyelvének meglepően mai és élénk színezete ellenére sincs azonban új kiadása, pedig korát meglepően éles és hasznos szavakkal jellemezte, s hasznára válnak nemcsak tanulóifjúságunknak, de a felnőtt korosztálynak is jó néhány műve. Ifj. Tötiős Gábor
