Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
f Á VASZILIJ SUKSJIS: GONDOLATOK /is ez így megy minden éjjel'! Alighogy elcsendesedik egy kicsit a falu, elalszanak az emberek — rákezdi... Nekiindul az átkozott a falu végén, és megy. Megy és harmonikázik. Valami különleges harmonikája van — csak úgy harsog. Tanácsolták is Nyinka Kre- csetovajának: — Menj hozzá minél előbb! Nem hagy bennünket élni, az ördögfajzat. Nyinka talányosán mosolygott: — Ne hallgassátok. Aludjatok. — Hogy aludnánk, amikor az ablakunk alatt húzza. Nem megy a folyóhoz a nyavalyás, hanem itt eszi a fene! Mintha szándékosan csinálná. Maga .Kolka Malaskin, ez a vastag ajkú langaléta kihívóan nézett apró szemével, és kijelentette : — Jogom van hozzá. Semmiféle paragrafus nem tiltja. ... A helyi kolhoz elnökének, Matvej Rjazancevnak a háza éppen ott állt, ahol Kolka ki szokott jönni a mellékutcából. Gyakran megtörtént, hogy még a mellékutcában elkezdett harsogni a harmonika, megkerülte a házat, és még sokáig hallatszott a hangja. Alighogy felhangzott a harmonikaszó a mellékutcában, Matvej felült az ágyban, letette a lábát a hideg padlóra, és így szólt: — Elég! Holnap kizárom a kolhozból. Belekötök valamiért, és kizárom. Minden éjjel ezt mondta. De nem zárta ki. Amikor nappal találkozott Kolkával, megkérdezte : — Soká fogsz még kódorog- ni éjjelente? Munka után az emberek pihénnek, te meg felébreszted őket, te muzsikus! — Jogom van hozzá — mondta mégint Kolka. — Majd megmutatom én neked, mihez van jogod! Ezzel a beszélgetés befejeződött. Matvej 'minden éjjel megfogadta, amint az ágyon ült: — Holnap kizárom. Aztán még hosszasan üldögélt, gondolkodott. A harmonika már messze járt, nem hallatszott a hangja, de ő még mindig üldögélt. Kezével kitapogatta nadrágját az asztalon, cigarettát húzott ki a zsebéből, rágyújtott. — Hagyd abba a füstölést — dünnyögte álmosan Aljena, a felesége. — Aludj — szólt rá Matvej. M iről gondolkodott? Hát- mindenféléről. Visszagondolt az életére. De csak zavaros foszlányok jutottak eszébe. Az egyik éjszaka azonban, amikor fénylett a hold, zengett a harmonika, és a kertből hűvösség és az üröm keserű szaga áradt be a nyitott ablakon, tisztán visszaemlékezett egy másik éjszakára. Az éjszaka sötét volt. Apjával és öccsével, Kuzmá- val kaszálni voltak tizenöt kilométernyire a falutól a homokbuckáknál. Éjjel Kuzma hörögni kezdett: napközben a legnagyobb melegben izzadtan vizet ivott a forrásból, és éjszakára bedagadt a torka. Apja felébresztette Matvejt, hogy fogja meg Játékost (a legfürgébb heréltet), és elküldte, hogy lóhalálában vágtasson a faluba tejért. — Addig én tüzet rakok. i Hozol tejet, felforraljuk — meg kell itatni a legénykét, különben még valami komolyabb baja lesz — mondta az apja. Matvej a hang után kitalálta, merre legelnek a lovak, felszerszámozta Játékost, szőr- kötéllel megcsapkodta az oldalát, és elvágtatott a falu felé. Igen ... Matvej most már a hatvanhoz közeledik, akkor pedig tizenkét-tizenhárom éves lehetett — mégis élesen visszaemlékezik mindenre. Szinte egybeolvadt a lóval a sötét éjszakában. Az éjszaka szembe- rejnilt vele, erősen arcába vágódott a harmattól átnedvesedett fű nehéz szaga. Valami vad lelkesedés kerítette hatalmába a legénykét, a vér a fejébe szökött és zúgott. Olyan volt ez, mint a repülés — mintha elszakadt volna a földtől és szállna. Arra nem is gondolt akkor, hogy a testvérkéje rosszul van. Semmire nem gondolt. Ujjongott a szíve és minden porcikája. Az elviselhetetlen boldogság ritka, nagyszerű pillanata volt ez. ... Aztán nagy lett a bánat. Mikor visszatért a tejjel, apja a tűz körül szaladgált, magához szorítva a kisfiát, mintha ringatná: — Kisfiam... mi van veled? Várj egy kicsit. Várj egy kicsit. Mindjárt forralunk fejecskét, mindjárt könnyebben lélegzel, aranyos kisfiam ... Itt hozza Motyka a fejecskét!... A kis Kuzma már fulladozott, elkékült. Mikor Matjev után megérkezett az anyja, Kuzma halott volt. Apja magába roskadva Ült, a fejét fogta, hajladozott, mélyen és nagyokat sóhajtott. Matvej csodálkozva és valami különös kíváncsisággal nézett testvérére. Tegnap még együtt hancúroztak a szénában, most pedig egy ismeretlen, kékes- fehér idegen fiú fekszik itt. ... Csak az a különös, hogy miért éppen ez a harmonika juttatta eszébe ezeket az emlékeket, azt az éjszakát. Hiszen utána még egy egész élet telt el: házasság, kollektivizálás, háború. És még milyen éjszakákat élt, szenvedett át. De valahogy mindegyiket elfelejtette, elhalványult az emlékük. Matvej egész életében azt tette, amit kellett: mondták, hogy be kell állni a kolhozba — beállt, eljött a nősülés ideje — megnősült, gyerekeik születtek, felnőttek. Jött a háború — elment harcolni. Sebesülése miatt előbb hazatért, mint a többi férfi. Mondták neki: „Te leszel az elnök, Matvej. Nincs más.” Elnök lett. Valahogy bele is szokott ebbe a munkába, őt is megszokták. Azóta is húzza ezt az igát. Egész életében a munka járt az eszében, mindig a munka, a munka. Amikor például azt a szót hallotta maga körül: „szerelem” — valahogy nem értette. Azt értette, hogy van szerelem a világon, valamikor bizonyára ő is szerette Aljonát (szép volt lánykorában), de hogy erről valami többet is tud, arról sosem beszélt. A lényeg az, hogy meg kell nősülni. Hogy ez a Kolka is szerelmes? Persze, tetszik neki Nyinka — egészséges, telt lány. Eljött az ideje, hogy nősüljön, hát járkál éjszaka az ostoba, játszik a „taljan- kán”. Miért is ne? Fiatal, nem bír az erejével. Ez mindig is így volt Még jó, hogy mostanában nem verekednek a lányok miatt, régebben verekedtek. Maga Matvej is nem egyszer verekedett. Ugyanilyenek voltak ők is — viszketett az öklük, nem bírtak magukkal. Valamit kellett kezdeni az erejükkel. Egyik alkalommal Matvej, amint így elgondolkozva ült az ágyon, nem bírta tovább, megbökte a feleségét: — Figyelj csak!..: Ébredj, valamit kérdezek tőled ... — Mit akarsz? — csodálkozott Aljona. — Voltál valamikor szerelmes? Belém, vagy valaki másba... Mindegy. Aljona sokáig csodálkozva hallgatott. — Részeg vagy? — Dehogy!... Szerettél engem, vagy csak ... szokásból mentél férjhez? Komolyan kérdezem. Aljona megértette, hogy a férje nem ivott, és megint sokáig hallgatott — már ő maga sem tudta, elfelejtette. — Honnan jutnak ilyenek az eszedbe? — Csak meg akarok érteni valamit, a íené egye meg. Valami nyomja a szívemet... egészen belegabalyodtam. Mintha beteg lennék. — Persze, hogy szerettelek — mondta meggyőződéssel Aljona. — Ha nem szeretlek, hozzád sem mentem volna. Mennyit járt utánam a Miny- ka Koroljov is. Mégse mentem hozzá. De miről jutott eszedbe a szerelem az éjszaka kellős közepén? Talán félrebeszéltél? — Eredj már! — Matvej megsértődött. — Aludj. — A tehénkét hajtsd ki holnap a csordába, egészen elfeledkeztem róla. Megbeszéltük az asszonyokkal, hogy még pirkadat előtt elmegyünk bogyót szedni. — Hová? — figyelt fel Matvej. — Nem a kaszálódra, ne ijedezz. — Ha elkapnak benneteket, hogy letapossátok a füvet — tíz rubel fejenként. — Tudunk egy jó kis helyet, ahol nem kaszálnak, és vérpiros bogyók vannak. A tehénkét meg hajtsd ki. — Jól van. Valami különös mégiscsak volt abban az éjszakában, amikor tejért vágtatott a testvérének, hogy így megmaradt az emléke. Szívében a fájdalom nem enyhült. Észrevette, hogy várja Kolkát a zengő harmonikájával. Nyugtalankodni kezdett, hogy ilyen soká nem jön. Haragudott Nyinkára: „A kövér üsző!... Ilyen hamar kiadta az útját”. Üldögélt az ágyon és várt. Szívta a cigarettát. Távol a mellékutcában hirtelen felzendült a harmonika. Szíve körül erősödött a szorítás. De különös fájdalom volt ez — jóleső. Már hiányzott neki. Más reggelek jutottak eszébe... Mezítláb megy a fűvön, amelyet a harmatcseppek gyöngyként borítanak. A lábnyoma haragoszöld lesz. A harmat hidege égeti a talpát. Még most is fázik a lába az emlékétől. A ztán hirtelen a halál jut eszébe: hamarosan itt a vég. Tulajdonképpen nem sajnál semmit: eleget örült a napocskának, mulatozott az ünnepeken — igen, vidám volt az élete ... Mégsem sajnálja. Sokat átélt. De ha meggondolja: ő nem lesz, lesznek mások, de c már soha többé ... Valahogy üres lesz nélküle minden. Vagy észre sem veszik? Egészen belefáradt ezekbe a gondolatokba. — Figyelj csak!... Ébredj már. — Matvej felkeltette feleségét. — Te félsz a haláltól? — Meg vagy zavarodva! — mordult rá Aljona. — Ki ne félne a kaszástól? — Én nem félek. — Hát akkor aludj. Minek erről gondolkodni? — Aludj te, az ördög vigyen !... Ijjra eszébe jutott az a U sötét, félelmetes éjszaka, amikor repült a lovon, és szíve összeszorult — nyugtalanul, mégis jólesően. Igen, van valami az életben, amit szívből sajnál. Egyik éjjel már alig várta Kolkát a harmonikájával. Üldögélt, cigarettázott... De Kolka nem jött. Végül nem győzte kivárni. Kimerült a várakozásban. Hajnaltájt Matvej felébresztette a feleségét. — Hogy-hogy nem jön a muzsikusunk? — Mert már nősül. Vasárnap lesz a lakodalom. Matvej elszomorodott. Lefeküdt, de nem tudott elaludni, így feküdt virradatig, és értetlenül pislogott. Még valamire vissza akart emlékezni az életéből, de semmi nem jutott eszébe. Ismét megrohanták a kolhoz gondjai. Hamarosan itt a kaszálás, de a kaszálógépek fele eltört rúddal a kovácsműhelyben van. Az a bandz^a ördög, Fiija, a kovács meg mulat. Most még jól berúg a lakodalomban — és egy hét már el is repült. „Holnap beszélni kell Fiijával.” ... Amikor másnap Matvej találkozott a vastag ajkú Kolkával, mosolyogva megkérdezte: — No, komám, vége a dalnak? Kolka is elmosolyodott... A füléig szaladt a szája. — Vége, Matvej Ivanics. többet nem ébresztem fel magukat éjszaka. Befejeztem. — Hát igen — mondta Matvej, és ment a dolga után, de magában azt gondolta: „Minek örülsz, te tinó? Nyinka majd szorosra fogja a gyeplőt. A Krecsetovok mind olyanok”. Elmúlt egy hét. A hold fénye éjszaka ugyanúgy bevilágított az ablakon, a kertből beáradt az üröm és a zsenge burgonyaszár erős szaga... Csend volt. Matvej rosszul aludt. Felébredt, cigarettázott... Kijárt a pitvarba kvászt inni. Kiment a tornácra, leült a lépcsőre és cigarettázott. Világos volt a faluban. És síri csend. Fazekas László fordítása Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadó Népszerű történelem sorozatában megjelent Tilkovszky Lóránt: SS-toborzás Magyarországon című, sok érdekes dokumentumot is tartalmazó könyve. Második kiadásban látott napvilágot a Kossuthnál a neves szovjet riporter, Vszevolod Ovcsinnyikov: A cseresznyefa ága című japán útinaplója, amely a távol-keleti ország sok érdekües kulisszatitkába is bepillantást nyújt. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai között szerepel Dé- kány Kálmán: Jelzőtűz című novelláskötete. Az Olcsó Könyvtár sorozatában jelent meg Leonyid Leonov: Az üstökös című regénye. A Diák- könyvtár új kötete Kisfaludy Károly két vígjátékát — A kérők, Csalódások — tartalmazza. A Magyar remekírók sorozatban látott napvilágot egy Mikszáth-kötet, a Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival és A fekete város című regényekkel. Most jelent meg Keszthelyi Zoltán fantasztikus regénye, a Megváltozott világ. Több új verseskötet is a könyvesboltokba került, így Radnóti Miklós összes versei és műfordításai, Gyergyai Albert: ősz és tél között, Urbán Gyula: Családi vadászat. Weöres Sándor: 111 vers. Pardi Anna: Mennyi út az ajtód előtt, Timár György: Hármasoltár című verseskötetei. Héra Zoltán esszéit tartalmazza A költemény felé, Kurucz Gyula kisregényét és elbeszéléseit pedig A mákszem hölgy. A Tankönyvkiadó most megjelent kötetei a különböző szintű nyelvtanulást segítik. Ismét kapható a Tanuljunk nyelveket!, sorozatban Király Rudolf: Spahyol olvasókönyv tanfolyamok és magántanulók számára, s ugyanebben a sorozatban — 2. kiadásban — a Francia nyelvkönyv első kötete. Az Idegen nyelvi kiskönyvtár új füzetei az oroszul és az olaszul tanuló diákok, illetve felnőttek előrehaladását könnyítik meg. Horváth József Angol—magyar diáklevelezése függelékben közli a jellegzetes amerikanizmusokat is. A pedagógusok színvonalasabb oktató-nevelő munkáját segíti a Didaktikai játékok az általános iskola felső tagozata számára az irodalom, a nyelvtan, a földrajz és a történelem tanításához. A Magyar Helikon újdonsága Balázs Béla: Halálos fiatalság, című kötete, amely drámákat, tanulmányokat tartalmaz. Fehér Ferenc és Radnóti Sándor válogatásában, illetve szerkesztésében. A Mezőgazdasági Könyvkiadó megjelentette A gyümölcstermesztés technológiáját. Az elegáns, fehér vászonkosztümös nő nem lehetett több harmincöt évesnél. Gyönyörű, éjfekete haja volt. Búzavirágkék szemével idegesen pillantott a fiatalemberre, aki váratlanul mellette termett a forgalmas utcán és kellemesen duruzsoló hangon így szólt: — Csókolom a kezét. Elnézést kérek, hogy ismeretlenül megszólítom. A nő megsemmisítő pillantást vetett rá: — Utcán nem ismerkedem. Menjen a dolgára! A férfi elszántan folytatta o társalgást: — Bocsánatot kérek a tolakodásért, de miután nincs más lehetőségem, hogy megismerkedjünk, szeretném, ha egy kicsit elbeszélgetne velem. — Ha azonnal nem tűnik el, rer.dőrt hívok! — kiáltotta a nő és ftszfaltbetyár gyors léptekkel elindult. A férfi szaporán talpalt utána. — Értse meg — magyarázta lihegve —, nem akarok szemtelen- kedni... De végre itt a nagy alkalom... — Vegye tudomásul, nálam semmiféle kalandról nem lehet szó! — Könyörgök, nekem tisztességes szándékaim vannak... — Mindegyik így kezdi — legyintett a nő megvetően. — Lehet, hogy mindegyik így kezdi, de én másképp folytatom — mondta a férfi jelentőségteljesen. — Ugyebár ön Spalek Dóra, az Egyesült Kalapművek igazgatónője? — Én vagyok — bólintott a nő kicsit csodálkozva. — Kérem szépen, három hete próbálok személyesen beszélni önnel, de a titkárnője mindig elutasított. Ezért voltam bátor most megragadni az alkalmat, még ha ezzel kockáztatom is, hogy asztal tbety árnak néz. — Mi az óhaja? — A múltkor vásároltam egy kalapot. Az ön vezetése alatt álló gyár készítette. Másfél órai használat után a kalap szétfoszlott. Ez a kitűnő minőség,, amit olyan büszkén reklámozlak? Az ilyen pocsék áru a fogyasztók elleni merénylet, s ezért ön felelős. A nő dühösen, villámló tekintettel meredt a férfira: — Nem vagyok köteles önnek itt válaszolni, de elmondhaton hogy vannak bizonyc nyersanyag-problémáink, azonkívül a mur kaerőhiány... — A vásárló a pér zéért minden körűimé nyék között elvárjt hogy használható árt kapjon. Ezt tessék tu domásul venni! Spalek Dóra sértő dötten vállat vont: — Szóval nem is merkedni, udvarolt akart, hanem reklamál ni? — Úgy van. Ragasz ködöm hozzá, tessé engem kárpótolni eg használható kalappa Holnap jelentkezem ér . te a gyárban. — Megkaóia. Le gyen vele boldog! I én még azt hittem csak egyszerű, rokon szenves aszfaltbetyár ral van dolgom. Mi csoda szemtelen alakol járnak az utcán! Galambos Szilveszter
