Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

V

\

t

E£özGp—ÄÄzsici

cppidS^d

Al-Biruni születésének millenniuma

Az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetének folyóirata, az UNESCO- Kurier, legutóbbi számát teljes egészében Abu al-Rayhan Mohammed ihn-Ahmad al-Biruni, az első ezredfordulón élt arab szellemóriás emlékének szentelte, születésének tavalyi millenniuma alkalmából. Kiváló életrajzírója. Jacques Boilot francia orientalista így jellemtematfkailag iskolázott és minden érdekli, ami az emberi léttel kapcsolatos. A XI. század kezdetén úgy jelenik meg, mint a tudományos gondolkodás élharcosa, a szó legmodernebb értelmében... Vallási téren igen nagy türelemről és tárgyilagosságról tett tanúságot. Elsősorban megismerésre és megértésre törekedett, miközben többnyire előítéletek nélkül közeledett a dolgokA tények tiszteletét, a megfigyelések pontosságát és helyes értékelését A tudományos megfigyelés úttörője című tanulmányában Mohammed Salim Atchekzai professzor, a párizsi Sorbonne-on az afgán nyelv tanára is kiemeli. Idézi al-Biruni elméletét a földtani korszakokról és az ehhez felsorolt bizonyítékait:

„A tenger szárazfölddé és a szárazföld tengerré lett. Ameny- nyiben ezek a változások az emberiség létezése előtt mentek végbe, nincs tudomásunk róla, amennyiben utána következtek be, nem emlékezünk rá, mert az azóta eltelt idő elmosta az esemény bizonyítékait, főként, ha azok fokról fokra következtek be... Az Arab-sivatag azelőtt tenger volt, amely aztán megváltozott, eredeti formájának nyomai azonban még ma is láthatók, hogyha kutat vagy gödröt ásunk. Az ember ilyenkor először por-, homok- és kavicsrétegre bukkan, s lent a talajban végül kagylókra. üvegre és csontokra, s ezekről nem állíthatjuk azt, hogy tudatosan ásták itt el őket. Nem, mert hiszen olyan kövek kerülnek napvilágra, amelyekben kagylók, halak és kopoltyúk csontváza van bezárva, kifogástalan állapotban, vagy eredeti állapotuk lenyomata, miközben az állatok maguk feloszlottak."

Amikor al-Biruni ezeket írja, Európa, Nagy Károly birodalmának széthullása után, a

X. században, a középkor mélypontján áll. Lakosságát szinte megbénítja az ezredfordulóra jósolt világvége. Ugyanekkor Közép-Ázsia a virágkorát éli. Az Elő- és Közép- Azsiában kialakult erős iszlám birodalmak gazdag és fényűző udvaraiban sok tudós és művész gyűlt össze, akiknek a munkássága páratlan értékekkel gazdagította az emberi művelődés történetét, elég talán, ha a tudós Avicennára és a költő Firdauszira utalunk. Hozzájuk mérhető nagyság volt al-Biruni is.

A kiváló szovjet orientalista, Bobojan Gafurov akadémikus foglalja össze életrajzi adatait a bevezető tanulmányban: al-Biruni 973-ban született Chorism szultanátusban, a mai Üzbegisztán területén, az Arai- tótól délre, az Amu-Darja alsó folyásánál. A korabeli szociális ' lázongások és dinasztikus küzdelmek miatt igen hányatott élete volt. Megfordult a mai Irán. Afganisztán, Pakisztán és India területén. Szüleit nem ismerte, egy tudósnál nevelkedett, Kath városában, amely Chorism fővárosa volt. Chorism egyike volt a X—XI. században összeomló arab ka- lifátus romjain keletkezett államoknak, megőrizte és továbbfejlesztette a ragyogó arab civilizációt, amelynek emlékei, a pompás paloták, mecsetek, függőkertek, kolostorok még ma is, romjaikban is csodálatot keltenek. Al-Biruninak görög házitanítója volt, aki a természet szeretetére és ismeretére tanította, nevelőapja pedig az euklidészi geometriával és a ptolemaioszi csillagászattal ismertette meg. Csakhamar az iszlám világának kiemelkedő szellemisége lett, univerzális géniusz, hiszen egyaránt kiváló csillagász, matematikus, fizikus, geográfus, farmakológus, történész, nyelvész, filozófus és költő. Egyik kortársa azt mondta róla:

„Két ünnepnap kivételével egész esztendőn át sohasem tette le kezéből az írószerszámot, szeme sohasem hagyta abba a figyelést, szelleme állandóan bizonyosságot keresett."

Ez az állhatatosság a . magyarázata bizonyára, hogy 1048-ban bekövetkezett haláláig 150 művet adott ki, köztük 70 csillagászati értekezést, 20 matematikai és 18 irodalmi művet Azonban csupán 27 műve maradt ránk, a többi még lappang vagy elpusztult.

Munkásságának jelentőségét talán egy-két adat is érzékeltetheti: például mindössze 190 kilométeres eltéréssel számította ki a Föld kerületét, s meglepő pontossággal állapította meg a fémek fajsúlyát; nála az arany fajsúlya 19 (ma: 19,3), a vasé 7,92 (ma: 7,9).

Egyszerű megfigyeléseken alapuló, de cáfolhatatlan érveket hoz fel a Föld gömbalakú- ságának bizonyítására is. A A Föld-felszín konvex görbületének bizonyítása után még más bizonyítékokat is felsorol:

„Ha megfigyeljük az árnyékot, amelyet a Föld a Holdra vet, meg kell állapítanunk, hogy az árnyék szélei lekerekítettek. Ez különösen holdfogyatkozáskor látható világosan. Akkor a Föld egész kerülete látható, amely

árnyékot vet. Fel kell tehát tételeznünk, hogy a Földnek a Nap által bevilágított része és az árnyékot adó rész kört alkot... Az ilyen elfedések számosak és a Föld különböző részein is megfigyelhetők. Minden megfigyelés arról tanúskodik, hogy a Földnek a Holdra vetett árnyéka legömbölyített. Nem lehet tehát kétségünk a Föld formáját illetően:a Föld gömb alakú.”

Legjelentősebb történeti műve A régi népek kronológiája című, amely a teremtéstől és a vízözöntől kezdve a X. századig írja le az emberiség történetét.

A róla szóló emlékezések szerint egyik művéért a szultán egy elefántrakomány ezüsttel akarta megajándékozni. Al- Biruni a következő szavakkal utasította vissza az ajándékot:

„Ez az ajándék eltávolítana a tudományoktól, ám a bölcsek tudják, hogy a pénz hamar elfogy, de a tanulás megmarad. Tudó-, mányos ismereteimet ezért sohasem fogom a múló pompa talmi csillogására cserélni."

Az UNESCO-Kurier a sok jeles tanulmány mellett egy miniatűr antológiát is közöl műveiből. Az Indiáról szóló művében olvasható a következő anekdota:

„Egyszer megkérdeztek egy bölcset, hogy a tudósok miért tülekednek a gazdagok ajtói előtt, míg a gazdagoknak semmi kedvük sincs ajtót nyitni a tudósokra. Ennek az a magyarázata, mondó a bölcs, hogy a tudósok nagyon is ismerik a pénz hasznosságát, míg a gazdagoknak fogalmuk sincs a tudomány nemességéről.”

Az érdekes cikkeket számos illusztráció kíséri s az érdeklődő olvasó egy kis bibliográBiruni világtérképe, a mai Tas- kentben készítette. Jelmagyarázat: 1. Kaspi-tenger, 2. Kína, 3. India, 4. Perzsa-öböl, 5. Vöröstenger, 6. Fekete-tenger, 7. Földközi-tenger, 8. Egyiptom, 9. Marokkó, 10. Andalúzia, 11. Baltitenger, 12. Atlanti-óceán.

fiát is talál a legújabb al-Bi- runi-fordításokról. A folyóirat különszáma így valóban igen jó és szemléletes tájékoztatást ad al-Biruni életéről és munkásságáról (azt is megtudjuk, hogy szovjet film készül az életéről), s mindezzel méltóképpen emlékezik meg e közép-ázsiai szellemóriás millenniumáról. (UNESCO-Kurier, 8/1974. németül.)

HOMORÖDI JÓZSEF

Egy lap al-Biruni egyik csillagászati művéből: a Holdfázisok ábrázolása. A Nap fent egy fekete korong.

Nagy eső zuhoghatott azon a tájon, méteres kolbászokat tölthettek azon a vidéken, ahol a mi utcánk egyetlen zöldségese emberré cseperedett. Mert olyan hosszú ő, mint egy kisebb fajta villanypózna, dagadt, mint a káposztáshordó, ar- qa piros az egészségtől, mint a jonatán alma. Nos, a mi utcánk egyetlen zöldségesét immár egy esztendeje ismerem — ő az őslakó, én vagyok a jöttment idegen —, s immár esztendeje észrevettem, hogy ellenszenves vagyok neki. Amikor először beléptem, nagy megdöbbenést láttam a szemében. Kértem egy kiló cseresznyét. Nagy műgonddal kiválasztotta a legcsúfabbakat.

Jó üzletember különben, kedvében jár a vásárlóinak,

Utcánk zöldségese

még olyan hajmeresztő dolgokat is megenged, hogy a kedves vevő maga válassza ki a neki legmegfelelőbb portékát. A következő alkalommal magam is válogatni kezdtem. De emberem, a pózna, a káposztáshordó, s a jonatán alma szerencsés egyvelege rámmordult:

— Maga csak ne válogasson!

Hónapokkal később: nagy eső zuhogott a mi vidékünkön, bokáig ért a sár, s mert ugyebár előbb a tyúlc, aztán a tojás, a mi vidékünkön is előbb a lakótelep, aztán épült az út. Sáros lábbal léptem az üzletbe. Mindenki így tett, de a pózna csak rám ordított:

— Talán megtörölnénk a cipőnk talpát!? Hogy micsoda emberek vannak! Szebbnél szebb árut tartok én, maguk is megmondhatják hölgyeim és uraim, de ez válogat, turkál, és fur- kál, bejön ide sáros lábbal, ráadásul még tolakszik is, nem is értem magukat hölgyeim és uraim, miért engedik tolakodni.

Haragosan előugrott a pult mögül, és három később jött asszonyt is elém rángatott.

Nemrégen úgy hozta a sors, hogy az üzletben csak négyszemközt találkoztam a mesterrel. Ö zord volt hozzám, mint rendszerint, én behúzott nyakkal kértem egy kiló barackot, szintén, mint rendszerint, ö kiválasztotta a legcsúfabbját és megeresztett végre valami emberi-féle hangot, igaz, meglehetősen agresszíven.

— Ugye, maga abban a sarokházban lakik?

— Nem — mondtam —, én nem lakom abban a sa- rokházban.

A pózna, a káposztáshordó és a jonatán alma szerencsés keverékéből kitört a jóízű nevetés.

— Akkor vissza az egész! Akkor itt tragikus tévedésről van szó! Nagy szerencséje, hogy nem maga az,

aki abban a sarokházban lakik.

— Mit vétett az a sarokházas? — kérdeztem megkönnyebbülten.

— Most már nem érdekes — mondta a mester —, ha nem maga az, akkor tárgytalan.

Kapcsolatunk egy csapásra megjavult. Már név szerint ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk. De a sarokházas hasonmásom történetét harapófogóval sem tudom kiszedni belőle. Ha belépek, nyájasan mosolyog, s bűbájos öniróniával megfenyeget: maga csak ne válogasson! És barátsága jeléül kiválasztja nekem a világ legcsúfabb gyümölcseit.

SIMON LAJOS

hoz és kész volt bátran kiállni az igazság mellett. Az első volt a mohamedánok közt, aki nagy jóindulattal tanulmányozta az indiai tudományt és filozófiát, ugyanakkor közvetítette Indiának a görög szellemet és tudáskincset.”

tzi őt az emlékszám Hosszú Odüsszeia című tanulmányában:

„Fáradhatatlanul kutatta a pozitív tényeket, amelyeket gondosan megvizsgált és kritikailag megvilágított. Gondolkozása ma-* i i

Azarguin perzsa festő fan- < táziaképe al-Biruniról. ,

i

i