Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

4 VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYES. Ml TOLNA MEGYEI tä*W£;3Sr NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEOYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VASARNAP 1974 szép». 29. XXIV. év». 228. szám. ARA: 1.20 Ft Győzniképes Eszembe jut egy korábbi vita, amely akörül folyt, hogy voltaképpen mikortól tekinthe­tő néphadseregnek a néphad­sereg. Sokan voltak azon a véleményen, hogy természete­sen 1949-től, amikorra máraz élet, a politika más területein lezajlott a nagy fordulat és így kezdetét vehette az új tí­pusú hadsereg erőteljes fej­lesztése is. Mások előbbre, il­letőleg régebbre teszik a mérföldkövet, 1945-re vagy még korábbra, amikor a szov­jet hadifogolytáborokban elő­ször jelentkeztek magyarok, hogy harcolni kívánnak a fa- siszmus ellen, a haza fel­szabadításáért. Megint mások azt állítják, hogy már az ezer­nyolcszáz-negyvennyolcas sza­badságharcban is lényegében népi hadsereg küzdött az or­szág függetlenségéért, a ha­ladásért, aztán itt volt ezer* kilencszáz-tizenkilenc, a Ta­nácsköztársaság magyar vö­rös hadserege, amely minden tekintetben megfelelt a nép­hadsereg iránti követelmé­nyeknek. Később csillapodtak a szern vedélyek, csendesült a vita és ez alighanem így van jól. Hiszen mindegyik álláspont­ban sok az igazság, bajos volna megfellebbezhetetlen határvonalat húzni a múlt ki­emelkedő eseményei között aszerint, hogy ekkor meg ek­kor még nem volt népi a hadseregünk, ettől meg ettől kezdve pedig azzá vált Fegy­veres testületeink tagjainak esküje egyértelmű: szabad­ságharcos elődeink példája nyomán védelmezik a szocia­lista hazát, ha kell, az életük árán is. Ez a lényeg, illetőleg az, hogy fegyveres erőink hí­ven teljesítik is kötelességei­ket, és rendelkeznek mind­azzal, ami a haza védelmé­hez, a létfontosságú felada­tok ellátásához szükséges a szocialista országok közös ka­tonai szervezetében: A fő kérdés kétségtelenül az, hogy az adott időszakban mennyire ítélhető felkészült­nek és ütőképesnek a haza külső és belső védelmére hi­vatott fegyveres erő? A vá­lasz erre rendkívül kedvező. Harci gyakorlatok egész sora bizonyítja, hogy néphadsere­günk lépést tudott és tud tar­tani a mindinkább növekvő követelményekkel, parancsno­kai és fiatal katonái egy­aránt elsajátították mindazo­kat az ismereteket, amelyek szükségesek a legmodernebb harceszközök hozzáértő alkal­mazásához és bármilyen hely­zetben képesek sikeres együtt­működésre fegyverbarátaink­kal. A Belügyminisztérium szervei, a törvényesség szigo­rú betartásával, híven őrköd­nek azon, hogy senki se sért­hesse meg büntetlenül ország­határainkat, ne léphessen fel államrendünk, közrendünk el­len. Munkásőrséaünk pedig a legnagvobb áldozatokra is kész, hű társa valamennyi f=ayveres testületnek a mun­kás-paraszt hatalom védelmé­ben. A fegyveres szolgálat —az alkotmány szavaival — meg­tisztelő állampolgári köteles­ség. A fogalmazás pontos. Csakugyan megtiszteltetésnek számít őrködni az ország bé­kés alkotómunkájának bizton­ságán, de egyúttal kivételes felelősséggel járó kötelesség is. Olyan hivatás, amelyhez manapság már nem elegendő a puszta elszántság, az ál­dozatkészség. Tudás is kell hozzá, éspedig nem kevés. Valamikor, még húsz­huszonöt esztendővel ezelőtt is lényegesen kevesebb isme­retre volt szüksége annak, aki egyenruhát öltött. Ha meg­tanulna az úgynevezett alaki szabályokat, elsajátította a lö­vészet vagy valamelyik más feayvernem alapfogalmait, máris kész katonának tekin­tették, mondván, hogy a töb­bin majd átsegíti a lelkese­dés, az öntudat. Azóta a fegyveres erőknél is nagyot változott a világ. A tudomá­nyos-műszaki fejlődés követ­kezményeként a haditechnika úgyszólván mindennap meg­hökkentő újdonságokat pro­dukál, s ezzel lépést kell tar­tani a mi fegyveres erőink­nek is, és ezen belül nem­csak a parancsnokoknak. A fiatal katonáknak, karhatal- mistáknak, határőröknek az elszántság és lelkesedés mel­lé ma már szakmaként kell megtanulniuk a fegyveres szolgálatot; sokan számító­gépekkel dolgoznak, techniku­si szjnten kell érteniük a kor­szerű technikához, milliós, sőt milliárdos értékű berendezé­seket bíznak rájuk. A legmodernebb haditech­nika sem csökkenti azonban az ember szerepét. Végső so­ron a magasan képzett em­berek uralják és irányítják ezt a korszerű technikát, rajtuk múlik, hogy milyen biztonság­gal védjük határainkat, ha­zánk légtérét, belső rendün­ket. A feqyveres erők kivéte­les felkészültséget követelő feladatainak végrehajtásához nem mindennapi erköcsi tu­lajdonságok is kellenek és örömmel nyugtázhatjuk, hogy e téren szintén nincs okunk aggodalomra. Hadseregünk és más fegyveres testületeink a fiatalok példásan jó nevelő­iskolája, ahol nemcsak a szükséges szakismereteket ta­nulhatják meg, hanem felelő­sen gondolkodó, hazájukért áldozatokra képes emberekké érhetnek. Biztonsagot nyűitő tudat, hoqy^ fegyveres erőink, szoros testvéri szövetségben a szo­cialista közösség fegyveres erőivel hű és oyőznikéoes védelmezőink, őrzői a béké­nek, a haladásnak, az embert szolgáló társadalmi rendnek. Ezért is köszőntiük ünnep- naoiukon, az 1848—49-es hon- védserea oákozdi gvőzelmé- nek százhuszonhn*od;k év­fordulóián megkülönböztetett szeretettel katonáinkat, határ- őreinkét karhatalmistáinkat és munkásőreinket A. 1. Piri- és fcemáityiitötfsépÉ Leninpian Lenin és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlék­helyeivel ismerkedett szomba­ton délelőtt a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség. Reggel Kádár János és a magyar küldöttség tagjai, Ká­dár Jánosná, valamint Mihail' Szuszlov és más szovjet sze­mélyiségek, akik elkísérték delegációnkat Leningrádba, a várostól mintegy 35 kilomé­terre fekvő Szesztroreckij Razli tóhoz hajtattak. Itt hú­zódott meg egy kunyhóban Lenin 1917 júliusában és au­gusztusában az ideiglenes kor­mány üldözése elől és itt ír­ta Állam és forradalom című művét. Lenin akkor menekült Raz- livba, amikor Polovcev tá­bornok, a petrográdi katonai körzet parancsnoka különleges osztagot szervezett elfogatásá- ra és fizikai megsemmisítésé­re. Az ellenforradalmi beállí­tottságú lapok a legfantaszti­kusabb híreszteléseket terjesz­tették a bolsevikok vezérének hollétéről. Valójában Lenin mindösz- sze néhány kilométerre volt a várostól, a forradalom szí­vétől, és két hónapon keresz­tül innen — Razlivból — irá­nyította a fegyveres felkelés előkészületeit. Ott-tartózkodá- sának emlékeit, valamint a Lenin razlivi napjainak kö­rülményeire emlékeztető mu­zeális tárgyakat tekintették meg a magyar és szovjet ve­zetők. A visszafelé vezető úton a gépkocsikaraván megállt Szesztroreck falu határában, ahol a második világháború idején a frontvonal húzódott, és ahol ma domborművel dí­szített kőfal őrzi Leningrád hős védőinek emlékét. A városba visszaérve, a de­legáció a Néva folyó partja felé vette útját, ahol — im­már 26 éve — a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hajója — az Aurora cirkáló horgonyoz. A cirkáló árbocára a magyar küldöttség érkezé­sekor felvonták a piros-fehér- zöld lobogót. A fedélzetre lé­pő Kádár Jánost Jurij Fjodo- rov elsőosztályú kapitány, a hajó parancsnoka üdvözölte. A cirkáló, amely a század elején a cári hadiflotta büsz­kesége volt, a forradalmár matrózok jóvoltából a nagy október egyik jelképévé vált. Innen, a ma emléktáblával ellátott hathüvelykes orom­ágyúból adták le a lövést, amely a Téli palota ostromá­nak, a fegyveres felkelés győ­zelmének előhírnöke volt. Fjodorov kapitány a ma­gyar- és szovjet vendégeknek részletesen elmondta az Aurora történetét, kiemelve, hogy noha a forradalom hajó­ja 1941-ben, a fasiszta táma­dás idején nem tudott kifut­ni kikötőjéből, a maga mód­ján akkor is kivette részét a forradalom vívmányainak vé­delméből : ma is félelmetes lövegeit leszerelték és a vá­ros határában lévő Holló­hegyen vetették be őket az ostromló német csapatok el­len. Kádár János az Aurora fe­délzetén találkozott a cirkáló legénységének veteránjaival, köztük a ma már 82 eszten­dős Ivan Nazarovval, aki 1917-ben, a Téli palotára le­adott történelmi visszhangú lövés időpontjában az Aurora matróza volt. Kommunista szombat Szekszárdion Több mint 2500 ember önkéntes munkája Tegnap Szekszárdon kom­munista műszakot tartottak az Állami Építőipari Vállalatnál és a Mechanikai Mérőműsze­rek Gyárában. Előbbi helyről Tarjáni Lajos igazgató tájé­koztatott bennünket: — A kommunista szombatra vonatkozó javaslat a szocia­lista brigádok vezetőitől szár­mazott, így a közösségek elha­tározásának tekinthető, — mondotta. — Reggel 7 órától délután egyig tartottunk mű­szakot, fizikai dolgozók és a közvetlen termeléshez tartozó irányítók mintegy kétezrem Végeredményről természete­sen még nem tudok számot adni. Az elhatározás az volt, hogy a 100 százalékos túlórá­ban kifizetett összeget egy vietnami iskola építésének tá­mogatására fordítjuk. A köz­ponti havi díjasok, több mint kétszázan, ugyancsak hat órai munkájuk bérét ajánlották fel erre a célra. A Mechanikai Mérőműsze­rek Gyárából Szabó Károly szb-titkárral beszéltünk: — A mi műszakunk 6-tól 12-ig tartott, ugyanakkor, ami­dőn a budapesti anyavállalat dolgozói is hasonlót vállaltak. Mintegy 300—350 személy vett részt a kommunista szomba­ton, létszámunknak hozzáve­tőlegesen fele. Számosán jöt­tek be az ingázók közül is. Dolgozóink úgy határoztak, hogy a termelésben és az iro­dákban eltöltött munkáért járó bért egy városi gyermek- intézmény támogatására ajánl­ják fel. Elutazott Harst Reinl Egy hétig tartózkodott me­gyénkben és előadókörúton vett részt Horst Reinl,- Tolna testvérmegyéje, a Karl-Marx- Stadt megyei glauchaui járási pártbizottság agitáci ós propa­ganda titkára. Horst . Reinl több előadást tartott propa­gandisták, a pártoktatás elő­adói számára. Meglátogatott több üzemet és termelőszövet­kezetet, ismerkedett megyénk számos intézményével. Horst Reinl-t fogadta K. Papp József, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első t:tkára is. Beszélgetést foly­tattak a két megyében folyó agitációs- és propagandamun­káról.' NDK-beli vendégünk tegnap befejezte Tolna megyei láto­gatását és előadókörútját.

Next

/
Thumbnails
Contents