Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
t Ő az ötödik Maradni szeretne Q unaföldvár nem könnyű népművelési terület. A tnűvelődési ház épülete első í formájában még a múlt szá- ’ ead végén épült, és hiába költöttek rá legutóbb is 600 ezer forintot, állapota most sem kielégítő. A falak vizesek, vakolata málik, az újonnan hozzáépített részek tervezői meg- - gondolátlanságról árulkodnak, vitt is, ahogy sajnos más hegyeken is gyakorta, a kultúra házában kapott helyet a község legtovább nyitva tartó szeszmérő helye, amit nyilván csupán az elnevezés kedvéért *Klubpresszó”-nak hívnak. Diplomás vándorok ’ Rossz körülmények között ^eredmények eléréséhez sokszoros energia szükséges. Ez a szabály áll a művelődésügyre is. Szép, esztétikus termekbe, korszerű körülmények közé sokkal könnyebb behívni az embereket, mint oda, ahol egyenetlenül fűtött szobák, recsegő, kopott berendelés vár. jja őket. A plusz energiát, a ráadás lelkesedést nem mindenki .vállalja. Dunaföldváron 1970 óta az ötödik művelődési ház igazgató dolgozik. Az elsőt — képzett pedagógus volt — eltanácsolták a művelődési házból, aztán a tanári pályáról is. A második — diplomás nép- tnűvelő — „elcsábíttatott”, olyan helyre távozott, ahol jobb körülmények várták. A harmadikat Százhalombattáról hívták el, nem sokáig ténykedett Dunaföldváron, visszament Százhalombattára. A negyedik — szintén diplomás — Dunaújvárosba távozott. Külön-külön lehetett akár ügyes szervező, kitűnő és lelkes népművelő a négy fiatalember, az a tény, hogy három esztendő alatt négyszer változott a művelődési ház vezetőjének személye, már eleve le-' hetetlenné tette a folyamatos, eredményes közművelői munkát. Erre a véleményre jutották a község vezetői is. Ezért döntöttek úgy, hogy alkalmazzák Ferenci Demetert, aki 1973 elején jelentkezett az állás betöltésére. A megyei tanács illetékesei jobban szerették volna, ha tapasztaltabb, képzett népművelő kerül Dunaföld- várra, de a községi vezetők megvédték jelöltjüket. Elegük volt a vándorokból, Ferencinek Földváron laknak a nevelőszüleij itt járt iskolába is. Lelkes fiatalember, KISZ-kultúros és régi irodalmi színpados volt, szívesörömest tanulna — őt kívánják igazgatónak. Most, 1974. szeptemberében az új népművelési évad kezdetén, a szervezési munka dandárjakor azt hallani, hogy Ferenci Demeter is elhagyja Dunaföldvárt. Nem egészen a maga akaratábóL Áz utolsó csepp Talán nem vált be a fiatalember? A művelődési ház hálózatban általános — nem földvári jelenség a vándorlás, cserélődés. Innen oda, onnan ide szegődnek a népművelők. Elkapta a láz őt is? Egyik sem. S, hogy mi a valódi ok, az nehezen bontakozott ki a Dunaföldváron elhangzott, szenvedélyes nyilatkozatokból. Ferenci Demeter huszonnégy esztendős, de kevesebbnek látszik. Gyermekképű, bár családja, kislánya van. Határozott elképzelései vannak, hisz hivatásában, a népművelés „mindenhatóságában”. Munkájára sehol sem Italian’ rosszat. Igaz is; az ő ténykedésének idején volt a duna- i földvári művelődési házban a legtöbb rendezvény, a legtöbb látogató. A főiskolára sikeresen felvételizett. A tanulást egy év halasztás után most,, kezdi újra. (A halasztást családi problémáira hivatkozva kérte és kapta meg.) Dunaföldváron szeretne letelepedni, szeretettel beszél a községről, és reménykedve a helyi közművelődési munka távlatairól. A szelíd, komoly tekintetű Ferenci Demeter valahol mégis vétett. A község vezetőinek többsége nem szereti, sőt idegesíti őket — hivatalosan szólva megromlott a kapcsolatuk. A fiatalembernek érdes a modora, hamar elveszíti a fejét, diplomáciai érzéke szinte nincs. Ha valamiről rossz a véleménye, elítéli — nemhogy megpróbálna inkább változtatni rajta. Hamar fény derült Ferenci Demeternek ezekre a tulajdonságaira. És nem csak ő bosz- szantotta — habár nem szándékosan — a főnökeit, azok sem maradtak adósok. A „viadal” eredményeként a vezetőkben megérett az elhatározás, hogy túladnak a fiatalemberen. Ferenci Demeterben pedig gyűlt a keserűség, a x bántódottság, az érzés, hogy őt és munkáját semmibe veszik. Az a bizonyos csepp a pohárba egy néhány hete lezajlott veszekedés, amin Ferenci ■-} bizony elvetette a sulykot. Felindultan tiltakozott egy rendezvény miatt — ami egyébként sem őt, sem a ház . munkáját nem zavarta — csakhogy neki nem jelezték. „Mintha semmi közöm sem lenne hozzá.” Indulatában bejelentette: Elmegy. Később rpár hiába vonta vissza a szóbeli felmondást, hiába nem adta be azt írásban. A tanácson utánanéztek: a szóbeli felmondás is elfogadható. Ferenci akármit akar; most már menjen. Türelmet szavazni A négy év alatti „ötödik” másfél éve népművelősködik. Huszonnégy éves, a munkájával elégedettek, a természetével nem. Melyik a fontosabb? Igen, a személyes kapcsolat is fontos. Egy sor eredmény alapja, feltétele. Hisszük, hogy egy huszonnégy éves ember még alakítható, nevelhető. Érett korú, felelős beosztásban dolgozó feletteseinek — akiknek szívügye a művelődés helyzete — megvan a lehetőségük arra, hogy segítsék Ferenci Demetert a változtatásban. Nem kötelező a főnöknek türelmesnek lenni, ha beosztottja ideges alkatú. Dehát, nem egyszerűen főnök —beosztott viszonyról, emberi kapcsolatról Van szó. Akik bizalmat szavaztak másfél éve Ferenci Demeternek, most szavazzanak türelKoveterulő példa Vas megyében évente mintegy 900—1000 kislakás, családi ház épül magánerőből. A településeken mindenütt megtalálhatók a sátortetős, kocka stílusban épült úgynevezett „dobozotthonok" — ami egyhangúságot idéz elő — de a túldíszített, giccses lakóházak is amelyek nem illenek bele sem a tájba, sem a város- és faluképbe. A korszerű családi házak építése érdekében a Hazafias Népfront Vas megyei Bizottságának város- és községpolitikai bizottsága tervező építészek bevonásával — széles körű felvilágosító munkát végez. Diavetítéssel egybekötött tájékoztató előadásokat tartanak az érdeklődők számára a megye településein Bemutatják a megyében mái meglévő, valóban , korszerű, a mai és a jövőbeni igenyeltet is kielégítő családi házakat. A kezdeményezést a legtöbb építkezni szándékozó örömmel fogadta, — bizonyára így lenne ez Tolna megyében is —- s hasznosítja a szakemberek tanácsait új otthona megteremtésében. , -i met.., V<y. V. F. É. Jutalom harcsafo«ás£rf A Mecsek hegyei között felt* vő Pécsi-tóban túlságosan elszaporodtak a harcsák és nagy pusztítást visznek végbe a halállományban. A hatéves ragadozóhalak között számos kapitális példány is akad: 20—30 —40 kilósak. A halállomány védelme érdekében a horgászok nagy erőfeszítéseket tesznek a Pécsitó „rémeinek” kifogására, ösztönzésül a területi bizottság jutalmat 'tűzött ki: mindazok, akik húsz kilós, vagy annál nagyobb súlyú harcsát zsákmányul ejtenek, ingyenes területi jegyet kapnak a következő évre. %ísílo Lajos*? I I > muauiussoi — Másik újításunk volt a gépi szállítás bevezetése. Nem tusakodnak ellene, nyilvánvalóan megkönnyítette a munkát. De kevés volt a csille, a vitla. Bosszankodtak emiatt eleget, talán még ma is egyik legnagyobb gond ez, hogy mindig legyen üres csille. — Jól együtt dolgoztunk a szovjet szakértőkkel, akik bizony meglepődtek, sőt megdöbbentek az 1956-os eseményeken. Azon, hogy akkor a dolgokat nem ismerő, vagy talán ismerő, de rosszindulatú emberek félremagyarázták a közös törekvéseket. Emlékszem, szégyelltük magunkat a túlkapások miatt, de nem tudtunk mit tenni. És azért különösen restelkedtünk, hogy a vállalat munkásainak egy része, sőt néhány vezetője is, részt vett az ellenforradalmi cselekményekben. Végül a szovjet szakemberek hazautaztak. — És ezzel befejeződött az uránbánya első, mondhatnám, hősi korszaka. Ami ezután következett, az már nagyüzemi termelés volt. Hamar rendbe jöttek a dolgok, bár tízmillió forint kárt okoztak az ellenforradalom viharai. — Amikor a munka megindult, zavaros körülmények között adták ki az anyagot a raktárosok. Nem kértek elismervényt, fizetést se éppen teljesítményért kaptak az emberek, akj ügyes volt, szerintem kétszer is szerezhetett pénzt egyhavi munkáért. .♦ — Mindez nem sokáig tartott. 1958-ban rendbe jött minden, új üzemeket építettünk, a szolgáltató és mélyfúrót, az ércdúsítót, amilyen nincs több az országban, kutatóintézetet alapítottunk ... — Nem haragszik ugye, ha megkérdezem, miért mondja: építettünk, alapítottunk, rendbe hoztuk, bevezettük... ? — Én ezt joggal mondom, A vállalat első magyar igazgatója én voltam. A MAI IGAZCATÓ — Volt néhány elődöm, én csak pár évre tudok visszapillantani. Ez, azt hiszem, nem is érdekes. Minden, rendben volt, nekünk nincsenek piaci problémáink, nem voltak a nyugati dekonjunktúra idején sem. Biztos üzletfelünk a Szovjetunió. — És szóbeszéd tárgya ; 1 — Mindenütt vannak hivatali titkok. Stratégiai anyagnál, mint az urán, azt hiszem, még inkább érthető ez. Tudom, ötvenhatban sok mindent fecsegtek, követeltek. Azon túl vagyunk, a megállapodás előnyös, ennyit mondhatok. Drágán bányászunk, de nekünk megéri. Többféleképpen. Először úgy, hogy a dúsított uránért fizetnek, másodszor úgy, hogy nagyarányú, kamatmentes kölcsönöket kapunk fejlesztésre. És nemcsak a bányákhoz, a hozzájuk tartozó üzemekhez, hanem — rossz kifejezéssel — a járulékos beruházásokhoz is. Lakásépítésre, • szociális, kommunális célokra... c — Beszélik, az amerikaiak is felajánlották az együttműködést, hogy felépítik az Urán várost, hogy utakat csinálnak. De mondja, mi történt volna, ha a dekonjunktúra idején, amikor náluk több bányát bezártak, nálunk is abbahagynak mindent? Mert nálunk ekkor kezdődött kifejlődni az uránbányászat, mikor a nem kommunista országok uránbányászata, ha átmenetileg is, ha részlegesen is, de válságba került. Ezt azok, akik nem ismerik a piac ingadozásait, viszont szívesen veszik a külföldi „csemegét”, nem gondolják meg. És végül az urániparban egyelőre erős a katonai érdekeltség, abban pedig nem ingadozhatunk, kinek a védelmi potenciálját gazdagítjuk. Nyilván azét, akivel együtt tartunk saját céljaink érdekében. — Nincs okom, hogy kétségbevonjam a szavait, érthető, magyarázható, amit mond. Mégis ... nemrégiben találkoztam egy bányásszal, igaz, spicces volt, de azt mondják, a kapatos ember kimondja a lényeget. Tudta, hogy miért járok a vállalatnál, azt kiabálta: „Maga sokat megtud, de az igazat sose ...!” — Erre sem tudok mást mondani, mint az előbb. Egyébként ez csak az egyik úgynevezett jfv ... „kényes” téma. Van még néhány. Az egészségi ártalom a másik, talán • az előbbinél is túlhala- dottabb. Nem akarom ismételni, amit biztosan hallott, hogy nálunk mindenki tönkremegy, s csak az elkeseredett emberek jönnek hozzánk. Inkább azt ajánlom, hogy személyesen győződjék meg az igazságról. Segítem ebben. És még valamit. Nézzen körül az Uránvárosban. A bánya adta Pécsnek. Az igazgató fáradt és elfoglalt. Várakoznak az előszobájában. De nehéz megtalálni, és ezért most udvariatlan leszek: fenntartom még néhány szóra. — Visszatérek arra. amit előbb mondott. Drágán bányásznak, tehát nem valami dús uránmezőket találtak... És mégis bányásznak. Ezt nem értem, hiszen nemcsak a kapitalista világban, hanem a népi demokratikus országokban is vannak — és ez köztudomású — gazdag lelőhelyek. Csehszlovákiában, a Szovjetunióban. Akik ott jártak, állítják, hogy dúsabb, gazdagabb mezők a mieinknél. Miért hát... ? _____ — Drágán bányászunk, de ez nekünk megéri. Ha pedig így van, akkor nem ok nélkül van így. Az urán többféle, a részletek a szakembereket érdekelhetik, a laikusoknak hiába magyaráznám. Talán még annyit, hogy nemcsak a haditechnikában, a békés felhasználásban is egyre érdekeltebbek vagyunk. Atomreaktoraink vannak. Az atomerőmű, amelyet Paksnál terveznek, ugyan még nem épült fel, de biztosan meglesz. Hogy a gyógyászatban mi a szerepe a radioaktív anyagoknak, azt hiszem, nem kell magyaráznom: az izotópok csodát művelnek. A radioaktív jód például a pajzsmirigy működéséről, vagy annak rendellenességeiről tájékoztat,' a radioaktív foszfor az agydaganatok továbbterjedését akadályozza meg, a kobalttal, céziummal keltett sugár- özönnel belső daganatokat lehet szétroncsolni. — Beszélhetnék még arról is, hogy a közlekedésben, a hajózásban, s egyáltalán az energiafogyasztásban mit jelent a hasadó anyag. A jövőt. — Az Urán város Pécs modern negyede. A vállalatnak alapvető érdeme van abban, hogy felépült. De úgy tudom, mást is kapott áz ércbánya révén Pécs. -s.>. -SM-p.,-. — Soroljam? Duna-vizet, új klinikát, talán az ország legmodernebb rendelőintézetét, új áruházakat, éttermeket, bölcsődéket, óvodákat. (Folytatjuk)