Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

I « * * i vitjfc proletariat, GGimmm TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZERDA 197« siept. 25. XXIV. évt. 224. szóm. ARA! 0.80 Ft T Testvéri találkozás A Szovjetunióba látogató magyar párt- és kormány­küldöttség körülbelül akkor lép a moszkvai repülőtér be­tonjára, amikor éppen harminc esztendeje annak, hogy a felszabadító szovjet hadsereg egységei Battonyánáh meg Csanádpa-lota és Uj-Nagylak táján átlépték a magyar ha­tárt és megkezdődött Magyarország felszabadítása. Igaz, az ilyen legmagasabb szintű találkozókon, tár­gyalásokon, a világpolitikai szótár szerint csúcstalálkozókon, a_ visszapillantásnak, a múlt kérdéseinek aligha juthat dön­tően fontos szerep — a munka, a megbeszélések fő témája a jelen és a jövendő, a szocialista építőmunka legjobb fel­tételeinek megvizsgálása, gyakorlati kidolgozása. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szellemében is, de jelen lesz a moszkvai tanácskozóteremben ez a harminc esztendővel ezelőtti történelmi forduló. Hiszen a magyar milliók életének és munkájának alakulásában éppen ez hoz­ta meg a lehetőséget, hogy végre a nép javára, a nép vágyainak megfelelő úton induljon tovább az élet és alkotó­munka. Élet és alkotómunka egyébként úgy formálódott, ala­kult az elmúlt három évtizedben, hogy a magyar munkás- osztály és pártja által vezetett ország egyre inkább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szocialista kö­zösségnek és építő tevékenységének. Büszkén emlegetett jelszóból mindennapi valósággá lett a munkás-nemzetközi­ség. Alapja természetesen az, amit tömör pontossággal úgy fejezhetünk ki, hogy az internacionalizmus, elsősorban a Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensőségessé- gén mérhető le. Az elmúlt három évtized bebizonyította, milyen új világot képes teremteni a szocializmus útját vá­lasztott azoknak a népeknek nagy családja, amely szoros szövetségben az első és legnagyobb szocialista országgal, a Szovjetunióval, a gyakorlatban valósítja meg a proletár internacionalizmus elveit. Természetes, hogy a magyar párt- és kormányküldött­ség mindenekelőtt a magyar—szovjet kapcsolatokról, együtt­működésünk szinte az élet minden területére kiterjedő té­máiról tárgyal majd. Szóba kerül nyilván a magyar gaz­daságföldrajzi térképnek az az immár meghatározó fon­tosságú vonalhálózata, amelyet a szocialista magyar nép­gazdaság vérellátó érhálózatának is nevezhetünk. A két Barátság kőolajvezetékre gondolunk, a Testvériség gáz­vezeték végtelen csőkígyóira, amelyek energiaellátásban és vegyipari nyersanyagellátásban, a Béke elektromos távve­zetékre, amelynek surrogó drótjai a villamosáram-ellátásban adnak életet és munkát a magyar gazdaság számára. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet műszaki­tudományos és gazdasági együttműködés kérdéseiről szóló előadások százai mérték fel eredményeinknek éppen az együttműködésből és segítségből eredő tényeit, ilyen ada­tok légióját idézték a tudósok és szakemberek a közvéle­mény emlékezetébe. Elmondták például, hogy mintegy hatvanra tehető azoknak az országos jelentőségű, a ma­gyar gazdaság számára létfontosságú nagy létesítmények­nek és objektumoknak a száma, amelyeket — csak a leg­utóbbi években — a Szovjetunió segítségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai magyar valóságon, azaz váro­saink és faivaink új utcasorain, lakónegyedei derűs, világos színfoltjain, jó ha tudja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a magyar építőiparban. Aki elgondolkozik azon, hogy a szovjet—magyar együttműködés az alumínium- iparban, a szovjet segítség az olefinprogram megvalósítá­sában mit jelent a magyar gazdaság számára, megérti: a felszabadulás három évtizede alatt megtett úton eddig is csak úgy tudtunk, ezután is csak úgy tudunk előretörni, ha a szocialista nagyhatalom baráti, testvéri segítségét, a magyar—szovjet együttműködést tekintjük munkánk leg­fontosabb elemének. A magyar—szovjet barátság úgy kapcsolódik a szo­cialista testvérországok együttműködése és egyre összehan- goltcbb alkotómunkájának szilárd rendszerébe, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymásba. A magyar— szovjet barátság önmagában is a hazai fejlődés legfon­tosabb hatóereje; egyúttal része a szocialista közösség kap- csolathálózaIának és ezzel a kor kétségkívül meghatározó erejű tényezőjének része. Hiszen a szocialista integrációra törekvő országok közössége már ma is döntő fontosságú része a világgazdaságnak: Földünk területének 18,5, a világ népességének 10 százaléka tartozik ide, ám a világ ipari termelésének egyhörmada, a világ nemzeti jövedel­mének egynegyede jut a szocialista közösség országaira. I Ennek a közös holnapnak a megtervezése, a holnaphoz vezető út részleteit kidolgozó szakemberek számára adandó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista országok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű talál­kozóknak. A magyar párt- és kormányküldöttség mostani szovjet­unióbeli útja is ezt szolgálja: a szocialista testvérországok együttműködésének, benne a magyar—szovjet kaocsolatok bővítésének megbeszélését és ennek világpolitikai alá­támasztásait, a feszültséget csökkenteni kívánó, egybe­hangolt szocialista külpolitika elveinek megerősítését. ENSZ-közgyíilés s Mario-Soares portugál kül­ügyminiszter az ENSZ-közgyű- lés általános vitájának hétfő délutáni ülésén elhangzott be­szédének bevezetőjében kije­lentette: „Most, amikor elő­ször szólalok fel az ENSZ köz­gyűlésében, egy újjászületett Portugália nevében beszélek, nem annak a Portugáliának nevében, amelyet a múltban oly gyakran elítéltek ebben a szervezetben.” Soares éles sza­vakkal bélyegezte meg a régi Portugáliát 50 éven át hatal­mában tartó Salazar-rendszert. Soares hangsúlyozta, hogy Portugália kész alkalmazni a gyarmati rendszer teljes fel­számolását előíró ENSZ-hatá- rozatokat. A hétfő délutáni ülésen utolsóként szólalt fel Georgiosz Mavrosz görög külügyminisz­ter, aki bevezetőben hangsú­lyozta: „Nyilvánvaló, hogy Gö­rögország új kormányának fe­lül kell vizsgálnia az ország külpolitikájának bizonyos alapvető vonatkozásait azok­nak az új fejleményeknek a fényében, amelyek Görögor­szág határain belül és azokon kívül bekövetkeztek.” A görög külügyminiszter a továbbiakban kifejtette azt a meggyőződését, hogy „nincs és nem is lehet” áthághatatlan akadálya a különböző társa­dalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének, majd rámutatott, hogy ennek egyik leghatéko­nyabb előmozdítója a fegyver­kezési verseny csökkentését, il­letve a fegyverzetek korláto­zását célzó tárgyalások folyta­tása. Mavrosz a továbbiakban részletesen kifejtette kormánya álláspontját a ciprusi fejlemé­nyekkel kapcsolatban, elítélte az athéni junta által bátorított júliusi puccsot és hasonlókép­pen élesen elítélte a Török­ország jelenlegi ciprusi kato­nai beavatkozását. Ahti Karjalainen finn kül­ügyminiszter beszédében üd­vözölte azokat a javaslatokat, hogy a Közel-Keleten és Dél- Ázsiában hozzanak létre atom­fegyvermentes övezeteket, és emlékeztetett arra, hogy Kek- konen elnök már évekkel ez­előtt javasolta az észak-euró­pai térség Oven övezetté nyil­vánítását. Rámutatott, hogy az északi országok területén nin­csenek nukleáris fegyverek, és 25 éves a SZOT-üdültetés' ■ ■ ünnepség Siófokon Negyedszázaddal ezelőtt kez­dődött meg a SZOT-üdültetés. A jubileum alkalmából kedden Siófokon rendezett, ünnepsé­gen Schrottner Károly a Dél- balatoni SZOT-üdülőigazgató- ság vezetője mondott beszédet. Rámutatott, hogy 25 évvel ez­előtt az állam 30 millió forint­tal járult hozzá az üdültetés­hez, jelenleg pedig már több mint évi félmilliárd forinttal. A Balaton déli partján lévő SZOT-üdülőkben kezdetben még csak 27 ezren kaptak be­utalót, tavaly viszont már több mint százezren. A siófoki Ezüstpart mellett több új üdü­lőszálló és gyermeküdülő épült. Tavaly már a nagycsa­ládosok üdültetését is lehető­vé tették, jövőre pedig meg­oldják a gyermekgondozási se­gélyen lévők üdültetését is. Az elmúlt negyedszázad alatt több mint kétszázmillió fo­rintot költöttek a Balaton dé­li partján felújításokra, kor­szerűsítésekre. mindegyikük kitart az atom- sorompő-szerződés mellett. A chilei kérdésről szólva Karja­lainen felszólította a fasiszta junta kormányát, hogy szün­tesse be politikai ellenfeleinek üldözését és helyezze szabad­lábra a politikai foglyokat. A válasz jogával élve Ismael Huerta ellentengernagy, Chile fődelegátusa egyszerűen leta­gadta, hogy a chilei börtönök­ben politikai foglyok lennének. Az ENSZ közgyűlése ked­den magyar idő szerint 13 óra 30 perckor folytatta az általá­nos vitát. Ekkor szólalt fel Gromiko szovjet és Callaghan angol külügyminiszter. * I Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ szék­helyén találkozott Soares por­tugál külügyminiszterrel. Mindketten elégedettségüket fejezték ki a diplomáciai kap­csolatok felvételével kapcsolat­ban, amely kedvező kilátáso­kat nyújt a kétoldalú együtt­működés fejlődéséhez. A bará­ti légkörben lezajlott eszme­cserén megvitattak néhány nemzetközi problémát és a közgyűlés ülésszakával össze­függő kérdéseket. Elutazóit a mongol yeíeránküldöttség A Magyar Partizán Szövet­ség meghívására Magyarorszá­gon tartózkodott a mongol forradalmi harcok veteránjai bizottságának küldöttsége C. Csojzsamc-nak, a párt köz­ponti bizottsága tagjának, a veteránszövetség elnökhelyet­tesének vezetésével. Magyar- országi tartózkodásuk során tárgyaltak a Magyar Partizán Szövetség delegációjával, ame­lyet Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a szövetség elnöke vezetett. A delegáció kedden reggel elutazott Budapestről. Csehszlovák vendégeink Lengyelben Tegnap délután Lengyelbe, a Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetbe látogatott dr. Václáv Moravec, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság bu­dapesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövete és Old- rich Tesarik, a Csehszlovák Kuitúra igazgatója. Ez alka­lommal vendégeink társaságá­ban volt K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizott­ságának első titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke és Csajbók Kálmán, a Haza­fias Népfront megyei titkára. A látogatókat Fodor János, az iskola igazgatója tájékoztat­ta az intézmény munkájáról. Melegen emlékezett meg arról, hogy a lengyeli szakmunkás- képző iskola és a csehszlová­kiai karvalyi mesteriskola im­már hat éve testvéri kapcso­latokat ápol. A továbbiakban elmondotta, hogy a hajdani grófi kastély 1946 óta áll a mezőgazdasági oktatás szolgá­latában. s hogy eddig tízezer­nél több fiatalnak és felnőtt­nek kezébe adott oklevelet. Az ifjúsági tagozaton a szakmun­kásképzés tízéves múltra te­kint vissza. A fiatalokat há­rom év alatt képezik állat- tenyésztő, kertész vagy növény- termesztő gépész szakmunkás­sá. A felnőttek számára az in­tézet üzemenként tart a téli időszakban három-hát hónapos tanfolyamokat. Az utóbbi há­rom esztendőben évenként át­lagosan száz-száztíz ifjú, vala­mint négyszáz-ötszáz felnőtt szerez szakmunkás-oklevelet; a betanított munkások száma háromszázötven és négyszáz között mozog. — Megyénk gazdasági életé­ben igen jelentős szerepet ját­szik intézetünk — mondotta Fodor János igazgató. — E te­rület termelési értékének mint­egy felét ma is a mezőgazda­ság adja; a kereső lakosság mintegy harmada pedig a me­zőgazdaságban dolgozik. Ezért is öröm számunkra, hogy a mezőgazdaságot szeretők ér­deklődése a betanított munkás­sá képzés rovására mindinkább a szakmunkássá képzés javára tolódik el. A vendégek Lengyelen — többek között — megtekintet­ték azt a kiállítást, amely a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság mezőgazdaságának az utóbbi negyedszázadban elért fejlődését szemlélteti. Északi szomszédunknál ez alatt az idő alatt a mezőgazdasági terme­lés volumene 87 százalékkal, a munka termelékenysége 340 százalékkal nőtt. A gabona­félék termelése 85,6 százalék­kal, a húsé 189 százalékkal nö­vekedett. A csehszlovák mező- gazdaságban dolgozók tíz szá­zaléka rendelkezik középisko­lai. illetve főiskolai végzett­séggel. A mezőgazdasági ter­melést negyvenegy agrokémiai vállalat segíti. Megkezdődött az általános vita

Next

/
Thumbnails
Contents