Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
I « * * i vitjfc proletariat, GGimmm TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA SZERDA 197« siept. 25. XXIV. évt. 224. szóm. ARA! 0.80 Ft T Testvéri találkozás A Szovjetunióba látogató magyar párt- és kormányküldöttség körülbelül akkor lép a moszkvai repülőtér betonjára, amikor éppen harminc esztendeje annak, hogy a felszabadító szovjet hadsereg egységei Battonyánáh meg Csanádpa-lota és Uj-Nagylak táján átlépték a magyar határt és megkezdődött Magyarország felszabadítása. Igaz, az ilyen legmagasabb szintű találkozókon, tárgyalásokon, a világpolitikai szótár szerint csúcstalálkozókon, a_ visszapillantásnak, a múlt kérdéseinek aligha juthat döntően fontos szerep — a munka, a megbeszélések fő témája a jelen és a jövendő, a szocialista építőmunka legjobb feltételeinek megvizsgálása, gyakorlati kidolgozása. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szellemében is, de jelen lesz a moszkvai tanácskozóteremben ez a harminc esztendővel ezelőtti történelmi forduló. Hiszen a magyar milliók életének és munkájának alakulásában éppen ez hozta meg a lehetőséget, hogy végre a nép javára, a nép vágyainak megfelelő úton induljon tovább az élet és alkotómunka. Élet és alkotómunka egyébként úgy formálódott, alakult az elmúlt három évtizedben, hogy a magyar munkás- osztály és pártja által vezetett ország egyre inkább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szocialista közösségnek és építő tevékenységének. Büszkén emlegetett jelszóból mindennapi valósággá lett a munkás-nemzetköziség. Alapja természetesen az, amit tömör pontossággal úgy fejezhetünk ki, hogy az internacionalizmus, elsősorban a Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensőségessé- gén mérhető le. Az elmúlt három évtized bebizonyította, milyen új világot képes teremteni a szocializmus útját választott azoknak a népeknek nagy családja, amely szoros szövetségben az első és legnagyobb szocialista országgal, a Szovjetunióval, a gyakorlatban valósítja meg a proletár internacionalizmus elveit. Természetes, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség mindenekelőtt a magyar—szovjet kapcsolatokról, együttműködésünk szinte az élet minden területére kiterjedő témáiról tárgyal majd. Szóba kerül nyilván a magyar gazdaságföldrajzi térképnek az az immár meghatározó fontosságú vonalhálózata, amelyet a szocialista magyar népgazdaság vérellátó érhálózatának is nevezhetünk. A két Barátság kőolajvezetékre gondolunk, a Testvériség gázvezeték végtelen csőkígyóira, amelyek energiaellátásban és vegyipari nyersanyagellátásban, a Béke elektromos távvezetékre, amelynek surrogó drótjai a villamosáram-ellátásban adnak életet és munkát a magyar gazdaság számára. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet műszakitudományos és gazdasági együttműködés kérdéseiről szóló előadások százai mérték fel eredményeinknek éppen az együttműködésből és segítségből eredő tényeit, ilyen adatok légióját idézték a tudósok és szakemberek a közvélemény emlékezetébe. Elmondták például, hogy mintegy hatvanra tehető azoknak az országos jelentőségű, a magyar gazdaság számára létfontosságú nagy létesítményeknek és objektumoknak a száma, amelyeket — csak a legutóbbi években — a Szovjetunió segítségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai magyar valóságon, azaz városaink és faivaink új utcasorain, lakónegyedei derűs, világos színfoltjain, jó ha tudja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a magyar építőiparban. Aki elgondolkozik azon, hogy a szovjet—magyar együttműködés az alumínium- iparban, a szovjet segítség az olefinprogram megvalósításában mit jelent a magyar gazdaság számára, megérti: a felszabadulás három évtizede alatt megtett úton eddig is csak úgy tudtunk, ezután is csak úgy tudunk előretörni, ha a szocialista nagyhatalom baráti, testvéri segítségét, a magyar—szovjet együttműködést tekintjük munkánk legfontosabb elemének. A magyar—szovjet barátság úgy kapcsolódik a szocialista testvérországok együttműködése és egyre összehan- goltcbb alkotómunkájának szilárd rendszerébe, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymásba. A magyar— szovjet barátság önmagában is a hazai fejlődés legfontosabb hatóereje; egyúttal része a szocialista közösség kap- csolathálózaIának és ezzel a kor kétségkívül meghatározó erejű tényezőjének része. Hiszen a szocialista integrációra törekvő országok közössége már ma is döntő fontosságú része a világgazdaságnak: Földünk területének 18,5, a világ népességének 10 százaléka tartozik ide, ám a világ ipari termelésének egyhörmada, a világ nemzeti jövedelmének egynegyede jut a szocialista közösség országaira. I Ennek a közös holnapnak a megtervezése, a holnaphoz vezető út részleteit kidolgozó szakemberek számára adandó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista országok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű találkozóknak. A magyar párt- és kormányküldöttség mostani szovjetunióbeli útja is ezt szolgálja: a szocialista testvérországok együttműködésének, benne a magyar—szovjet kaocsolatok bővítésének megbeszélését és ennek világpolitikai alátámasztásait, a feszültséget csökkenteni kívánó, egybehangolt szocialista külpolitika elveinek megerősítését. ENSZ-közgyíilés s Mario-Soares portugál külügyminiszter az ENSZ-közgyű- lés általános vitájának hétfő délutáni ülésén elhangzott beszédének bevezetőjében kijelentette: „Most, amikor először szólalok fel az ENSZ közgyűlésében, egy újjászületett Portugália nevében beszélek, nem annak a Portugáliának nevében, amelyet a múltban oly gyakran elítéltek ebben a szervezetben.” Soares éles szavakkal bélyegezte meg a régi Portugáliát 50 éven át hatalmában tartó Salazar-rendszert. Soares hangsúlyozta, hogy Portugália kész alkalmazni a gyarmati rendszer teljes felszámolását előíró ENSZ-hatá- rozatokat. A hétfő délutáni ülésen utolsóként szólalt fel Georgiosz Mavrosz görög külügyminiszter, aki bevezetőben hangsúlyozta: „Nyilvánvaló, hogy Görögország új kormányának felül kell vizsgálnia az ország külpolitikájának bizonyos alapvető vonatkozásait azoknak az új fejleményeknek a fényében, amelyek Görögország határain belül és azokon kívül bekövetkeztek.” A görög külügyminiszter a továbbiakban kifejtette azt a meggyőződését, hogy „nincs és nem is lehet” áthághatatlan akadálya a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élésének, majd rámutatott, hogy ennek egyik leghatékonyabb előmozdítója a fegyverkezési verseny csökkentését, illetve a fegyverzetek korlátozását célzó tárgyalások folytatása. Mavrosz a továbbiakban részletesen kifejtette kormánya álláspontját a ciprusi fejleményekkel kapcsolatban, elítélte az athéni junta által bátorított júliusi puccsot és hasonlóképpen élesen elítélte a Törökország jelenlegi ciprusi katonai beavatkozását. Ahti Karjalainen finn külügyminiszter beszédében üdvözölte azokat a javaslatokat, hogy a Közel-Keleten és Dél- Ázsiában hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket, és emlékeztetett arra, hogy Kek- konen elnök már évekkel ezelőtt javasolta az észak-európai térség Oven övezetté nyilvánítását. Rámutatott, hogy az északi országok területén nincsenek nukleáris fegyverek, és 25 éves a SZOT-üdültetés' ■ ■ ünnepség Siófokon Negyedszázaddal ezelőtt kezdődött meg a SZOT-üdültetés. A jubileum alkalmából kedden Siófokon rendezett, ünnepségen Schrottner Károly a Dél- balatoni SZOT-üdülőigazgató- ság vezetője mondott beszédet. Rámutatott, hogy 25 évvel ezelőtt az állam 30 millió forinttal járult hozzá az üdültetéshez, jelenleg pedig már több mint évi félmilliárd forinttal. A Balaton déli partján lévő SZOT-üdülőkben kezdetben még csak 27 ezren kaptak beutalót, tavaly viszont már több mint százezren. A siófoki Ezüstpart mellett több új üdülőszálló és gyermeküdülő épült. Tavaly már a nagycsaládosok üdültetését is lehetővé tették, jövőre pedig megoldják a gyermekgondozási segélyen lévők üdültetését is. Az elmúlt negyedszázad alatt több mint kétszázmillió forintot költöttek a Balaton déli partján felújításokra, korszerűsítésekre. mindegyikük kitart az atom- sorompő-szerződés mellett. A chilei kérdésről szólva Karjalainen felszólította a fasiszta junta kormányát, hogy szüntesse be politikai ellenfeleinek üldözését és helyezze szabadlábra a politikai foglyokat. A válasz jogával élve Ismael Huerta ellentengernagy, Chile fődelegátusa egyszerűen letagadta, hogy a chilei börtönökben politikai foglyok lennének. Az ENSZ közgyűlése kedden magyar idő szerint 13 óra 30 perckor folytatta az általános vitát. Ekkor szólalt fel Gromiko szovjet és Callaghan angol külügyminiszter. * I Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ székhelyén találkozott Soares portugál külügyminiszterrel. Mindketten elégedettségüket fejezték ki a diplomáciai kapcsolatok felvételével kapcsolatban, amely kedvező kilátásokat nyújt a kétoldalú együttműködés fejlődéséhez. A baráti légkörben lezajlott eszmecserén megvitattak néhány nemzetközi problémát és a közgyűlés ülésszakával összefüggő kérdéseket. Elutazóit a mongol yeíeránküldöttség A Magyar Partizán Szövetség meghívására Magyarországon tartózkodott a mongol forradalmi harcok veteránjai bizottságának küldöttsége C. Csojzsamc-nak, a párt központi bizottsága tagjának, a veteránszövetség elnökhelyettesének vezetésével. Magyar- országi tartózkodásuk során tárgyaltak a Magyar Partizán Szövetség delegációjával, amelyet Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a szövetség elnöke vezetett. A delegáció kedden reggel elutazott Budapestről. Csehszlovák vendégeink Lengyelben Tegnap délután Lengyelbe, a Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetbe látogatott dr. Václáv Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Old- rich Tesarik, a Csehszlovák Kuitúra igazgatója. Ez alkalommal vendégeink társaságában volt K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke és Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára. A látogatókat Fodor János, az iskola igazgatója tájékoztatta az intézmény munkájáról. Melegen emlékezett meg arról, hogy a lengyeli szakmunkás- képző iskola és a csehszlovákiai karvalyi mesteriskola immár hat éve testvéri kapcsolatokat ápol. A továbbiakban elmondotta, hogy a hajdani grófi kastély 1946 óta áll a mezőgazdasági oktatás szolgálatában. s hogy eddig tízezernél több fiatalnak és felnőttnek kezébe adott oklevelet. Az ifjúsági tagozaton a szakmunkásképzés tízéves múltra tekint vissza. A fiatalokat három év alatt képezik állat- tenyésztő, kertész vagy növény- termesztő gépész szakmunkássá. A felnőttek számára az intézet üzemenként tart a téli időszakban három-hát hónapos tanfolyamokat. Az utóbbi három esztendőben évenként átlagosan száz-száztíz ifjú, valamint négyszáz-ötszáz felnőtt szerez szakmunkás-oklevelet; a betanított munkások száma háromszázötven és négyszáz között mozog. — Megyénk gazdasági életében igen jelentős szerepet játszik intézetünk — mondotta Fodor János igazgató. — E terület termelési értékének mintegy felét ma is a mezőgazdaság adja; a kereső lakosság mintegy harmada pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Ezért is öröm számunkra, hogy a mezőgazdaságot szeretők érdeklődése a betanított munkássá képzés rovására mindinkább a szakmunkássá képzés javára tolódik el. A vendégek Lengyelen — többek között — megtekintették azt a kiállítást, amely a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdaságának az utóbbi negyedszázadban elért fejlődését szemlélteti. Északi szomszédunknál ez alatt az idő alatt a mezőgazdasági termelés volumene 87 százalékkal, a munka termelékenysége 340 százalékkal nőtt. A gabonafélék termelése 85,6 százalékkal, a húsé 189 százalékkal növekedett. A csehszlovák mező- gazdaságban dolgozók tíz százaléka rendelkezik középiskolai. illetve főiskolai végzettséggel. A mezőgazdasági termelést negyvenegy agrokémiai vállalat segíti. Megkezdődött az általános vita