Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-24 / 223. szám
I \ > V Az álomváros árnyékában 660 gyerek helyzete -— Miben bízik a paksi III. számú általános iskola tantestülete ? A vénasszonyok nyarának egy szép, napsütéses délelőttjén Hanák Ottóval, a paksi III. számú iskola igazgatójával ott álltunk az iskolájához tartozó óvoda kapujában és néztük a jövőt. A jövő balra előttünk volt látható, a dombtetőn, színes, emeletes házak formájában. A múltba csak két lépést kellett volna tennünk, vagyis megfordulni és bemenni az óvodába, ahonnan éppen kijöttünk. Ez az óvoda a legfurcsább ilyen jellegű intézmény, amelyben valaha is jártunk. Magját egy volt orvoslakás képezi, de gyerekek vannak a külön álló régi rendelőben, és egv tízezer forintért bérelt sötét, nedves, egér- járta teremben is. Nemsoká ra pedig abban az épületbe- is lesznek, melynek fala beli' repedt, a padlója földes. A éoület 300 ezer forintjába k rült a nagyközségi tanácsnak, melyet e kiadásért senki nem akar kárhoztatni, hiszen mást nem tehetett, valamit tenni azonban mindenhogyap kellett. — Toldozgatunk», foldozga- tunk — így az igazgató, aki most kért engedélyt egy hetedik óvodai csoport felállítására. Ha megkapja, ezek részére hozzák majd rendbe az új épületet. Gyerek ugyanis (szerencsére!) van, férőhely viszont nincs. Az óvoda 170 kis lakója más nehéz helyzetű ilyen intézményekhez viszonyítva is szinte képtelenül összezsúfolva él. Másik képünk a viszonylag még „legtágasabb” teremben készült, ebédelés előtt. Az asztalok és ágyak közti hely állna rendelkezésre — elméletben — játszásra. Az óvoda 16 dolgozójának „szociális” helyisége a másfélszer-másfél méteres vezető óvónői iroda. Ismét Hanák Ottó igazgató: ' — Paks fejlődik, ezt mindenki tudja. Egyelőre az a helyzet, hogy az óvodánkba •járó 170 gyerek, meg az a 490 körüli, aki az iskolát látogatja, többnyire jobb körülmények közül indul otthonról, mint amilyenek közé érkezik. Pontosabban: az óvodában rosszabb, az iskolában még rosszabb helyzet várja..: —- Még rosszabb? — Igen; Mindehhez hozzá szeretném tenni, hogy harminc év alatt még sosem dolgoztam ilyen lelkes, ügyszerető, minden jóra fogékony kollégák között, mint, jelenleg. De ők is elfáradnak. — Mitől? — A körülményektől! • A „körülmények”. Szép gyűjtőfogalom, amire ha akarjuk mindent rá lehet fogni. A körülményeket részben örököltük egy olyan rendszertől, melyben természetesnek tűnt, hogy a paksi iskolákat „rangsorolták”. A mai III. számú akkor „proli”-nak számított. A régi elemi épületében ma már csak a felső tagozat van. Ez fejlődés. Fejlődés az is, hogy a legkisebb tornaórán is szaharai port verő udvar végében nem csekély társadalmi segítséggel politechnikai műhelyt emeltek. Itt ma tanterem van, mert tanterem kellett a szaporodó számú gyerekeknek. Az új iskolaépület bővítésre vár. Itt a napközi is. Erős két műszak árán, az előbb említett óvoda udvarán működik az a konyha (gyalázatos körülmények között), ahol 330 személyre főznek és ahonnan — részben a gyerekek segítségével — a forgalmas úttesten át hordják az ételt, ebben az esetben is nehéz fizikai munkát végző asszonyok. — A fejlődés, a változás reménye? Az igazgató: — Az iskola bővítésére, amihez hely van, eredetileg 11 milliós határértékű tervről beszéltünk. Később 6 millióról, ma 4 és félről, a nagyközségi tanács elnöke, Oláh elvtárs, kollégánk. Neki legalább any- nyira fáj minden gondunk, mint nekünk. — Mi segíthetne? — Ha a régóta ígért terveket mielőbb megkaphatnánk, és a bővítésnek ez már nem lehetne gátja. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben úgy döntött, hogy támogatja a paksi iskolahelyzet jobb irányba fordultát. Kedves Henrik, a pedagógus-szakszervezet megyei titkára lapunkban megjelent tanévnyitó cikkében is hangsúlyozta a szak- szervezet segítő szándékát. A tettek lesznek a legérdekesebbek. ORDAS IVÁN Fotó: Gottvald Károly Szükségmosdó a III. sz. általános iskola új épületében. Ebédelés előtt, az ágyak végében. Menni vagy maradni? Ösztönző nyugdíjpótlék, mindenki javéra NEMRÉGIBEN tanúja ehettem egy vitának, amelynek résztJ vevői azt feszegették, hogy vajon reális-e a nálunk alkalmazott nyugdíjkorhatár? Köztudomású, hogy öregségi nyugdíj a férfiakat hatvan, a nőket ötvenöt éves kor betöltése után illeti meg. Ennél alacsonyabb nyugdíjkorhatár egyetlen iparilag fejlett államban sincs. (A Német Demokratikus Köztársaságban, Ausztriában és Angliában 65 illetve 60 év. Hollandiában és az NSZK-ban egységesen 65 év, Svédországban egységesen 67 év a nyugdíjkorhatár.) Magyarországon a nyugdíjkorhatárt elért népesség arányának fokozatos emelkedését a gyermekek arányszámának fokozatos csökkenése kíséri, s mert a legutóbbi népesedéspolitikai intézkedésektől — a dolgok természetéből következően — nem várhatók azonnali eredmények, csökken az aktív keresők aránya, akikre a nyugdíjasok ellátásának kötelessége is hárul. A statisztikusok azt is kiszámították, hogy a hatvanadik életévükben nyugdíjazott férfiak átlagosan még 16 évig, az ötvenöt éves korukban nyugdíjazott nők még 23 évig veszik igénybe a nyugellátást. Mindezek alapján úgy látszik, hogy a bevezetőben jelzett kérdést még akkor is indokolt feltenni, ha egyébként közismert, hogy a fikizai munkások többsége a korhatár eléréssko/ habozás nélkül a nyugdíjat választja. Más a helyzet — érvelnek sokan — az értelmiségiekkel, különösen a magasan képzett szellemi foglaíkozásúakkal. A hatvanéves férfi, az ötvenöt éves nő — ha egyébként egészséges —: munkaerejének, alkotóképességének teljében lehet, s a törvényes lehetőségen kívül kevés ésszerű indok szól a nyugdíjazásul! mellett. NEM VITÁS: az érvelés logikus, de hiba lenne olyan következtetésre jutni, hogy — különösen ebben a munkaerőuiséges korban — luxus az ilyen alacsony nyugdíjkorhatár fenntartása. Hiba lenne, ugyanis ezt a kérdést nem lehet kizárólag gazdasági szempontból vizsgálni, másrészt fölöslegesek is lennének az efféle vizsgálódások. Viszonylag kevesen tudják — s ez nem vet valami jó fényt a vállalatok, a munkahelyek nyugdíjelőkészítő bizottságainak munkájára —, hogy aki akar, s akinek a munkájára szükség van, az a nyugdíjkorhatár után is dolgozhat. Az erről szóló rendelet kifejezetten ösztönzi a nyugdíjba készülőket, hogy néhány évig még vállalják a rendszeres munkát. Havi fizetésük mellé nyugdíjpótlékot kapnak: fizikai ^munkakörben minden munkában töltött további év után hét, egyéb munkakörben három százalékkal emelkedik a nyugdíjuk. Nehány év* munka után tehát a korábbi alapfizetésüket erősen megközelítő összeggel mehetnek nyugdíjba. A rendelet két éve lépett érvénybe, s bár az érdekeltek teljes köre — a hiányos propaganda miatt — nem ismeri, viszonylag sokan éltek a lehetőséggel. Tavaly az öregségi nyugdíjak egy- harmadát már a pótlék figyelembevételével, állapították meg, jelenleg 66 ezren dolgoznak a nyugdíjpótlék igénybevételevei. Da dolgozhatnának többen is. A NÉPGAZDASÁG szinte valamennyi területén a jelenleginél jóval több, nagy tapasztalatú szakember munkájára lenne szükség, s jóval céltudatosabban, jóval átgondoltabban kellene a vállalatoknál munkájukat megszervez™. A rendelet csak lehetőség: gyakorlati értéke a megvalósítótól függ, magyarán attól, hogy a vállalatok — különösen ahol szüntelenül panaszkodnak a munkaerőhiányra — mennyire veszik komolyan a rendelet adta lehetőséget. Mert nem mindegy, hogy egy kvalifikált szakmunkást — tovább foglalkoztatás címén — például segédmunkásként dolgoztatnak, vagy egy műszaki alkalmazott számára néhány évig valami látszat munkakört kreálnak. A segédmunkássá degradált szakember — mert munkáját, tudását, tapasztalatait lényegébe/! semmibe veszik — aligha él a lehetőséggel: nyugdíjba készülő kollégáik előtt pedig ott a figyeimeztető rossz példa... A tovább dolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék a munkaerőgondok enyhítésének lehetőségét nyújtja a vállalatok számára, a magasabb nyugdíj lehetőségét az egyén számára, s nem utolsósorban az értelmes, alkotómunka lehetőségét mindenki számára, akiknek nyugdíjazása mellett — a törvényes lehetőségen kívül — valóban kevés ésszerű indok szól. VÉRTES CSABA Szüreti karnevál Kőszegen Jelmezes felvonulást, szüreti karnevált rendeztek vasárnap Kőszegen. A városban és környékén nagy hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek. Ezt bizonyítják a régi levéltári dokumentumok is. Egy 1599- ben készült jegyzőkönyv például arról tanúskodik, hogy a hegyoldalakon 800 hold szőlő pompázott. Ezt tükrözi az 1740- től vezetett szőlőjövések könyve is, amelybe minden év György-napján szertartásosan berajzolták a kőszegi hegy különböző dűlőiről származó szőlőhajtásokat. ■ Kőszegen a legnagyobb események közé számított évtizedekkel ezelőtt a szüret? megkezdése, amit minden esztendőben valóságos népünnepély tett emlékezetessé. A kedves népszokást, a látványos felvonulást, mostanában is megtartják, s az idén — a kedvezőtlen. időjárás ellenére is — minden eddiginél impozán- sabb volt. A jelmezes felvonulók játékos jelenetekben, történelmi képekben elevenítették fel a szőlőkultúra nevezetes eseményeit Károly Róbert korából a legújabb időkig. A karnevált este a Jurisich- vár lovagtermében vidám szüreti báljai fejezték be. 1974. szeptember 24.
