Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
nyelvtudomány műhelyébe A rádió és a televízió műsorában nem ritkák a nyelvművelő, nyelvhelyességi témák. Napi- és hetilapjaink is közölnek néha ilyen témájú írásokat. Néhány nyelvészünk nevét az ország lakossága szinte olyan jól ismeri, mint közéletünk egy-egy személyiségét. Mégis, ha valaki a nyelvtudományt csak ezekből a megnyilvánulásokból ítélné meg, könnyen téves képet alakíthatna ki magában. A nyelv- tudományi kutatómunka ugyanis — minden többi tudományághoz hasonlóan — sokkal szélesebb körű annál, mint amit a napi hírközlő szervek segítségével megismerhetünk belőle. KETTŐS FELADAT Az utóbbi két évtizedben nyelvtudományunknak kialakultak a kutatóhelyei, ahol a munka meghatározott tervek szerint folyik. Ezek a kutatóhelyek az MTA Nyelvtudományi Intézete, illetőleg a felső- oktatási intézmények nyelvészeti tanszékei. A társadalomtudományi kutatómunkának — így a nyelv- tudományinak is — kettős feladata van. Egyrészt ki kell elégítenie a szakterület korszerű elméleti, módszertani, szakmai igényeit, másrészt eleget kell tennie a társadalmi hasznosság követelményének. Ez a kettős cél a kutatómunka során természetesen nem válik el ilyen mereven egymástól. Mert kétségtelen, hogy pl. a Magyar Értelmező Kéziszótár c. munkát, amely 100 000 példányban jelent meg, készítői gyakorlati céllal állították össze: hogy közvetlenül emelje társadalmunk széles rétegeinek anyanyelvi műveltségét. De ahhoz, hogy ezt a gyakorlati célt korszerűen meg tudják valósítani, előzőleg alapos és szerteágazó tanulmányokat kellett végezniük a nyelvtudomány több területén. Ha röviden is, tekintsük át ezek közül a legfontosabbakat! Az általános nyelvészet a nyelv általános jellegű, elméleti kérdéseivel foglalkozik. A nem szakember részére minden bizonnyal meglepő, hogy még ideológiai, filozófiai voBepillantás a natkozásban is milyen bonyolultak az efféle — oly egyszerűnek látszó, de megnyugtató módon máig meg nem oldott — kérdések, mint az, hogy: a nyelvi jelentés; a szójelentés és a szóalak viszonya;, a mondat meghatározása; a nyelv és a gondolkodás, a nyelv és a társadalom össze-, függései; melyek azok a sajátosságok, amelyek minden nyelvre jellemzők; stb. Hasonlóan sok problémát vetnek fel ez egyes módszertani kérdések elméleti vonatkozásai is (pl. a matematikai módszerek alkalmazása a nyelvtudományban), illetőleg a különféle újabb elméletek, irányzatok — például az utóbbi időkben a generatív nyelvészet, a szemiotika, a nyelvszociológia, stb. T- megismerése, alkalmazása és meghonosítása. ÖSSZEFOGLALÓ MÜVEK Nyelvészeink többsége természetesen a magyar, illetőleg a finnugor nyelvtudomány területén dolgozik. Vizsgálják a mai köz- és irodalmi nyelvet, nyelvjárásainkat, a magyar nyelv történetét. Folynak különböző módszertani eljárások alapján nyelvtani, a szókészlettel foglalkozó, statisztikai, jelentéstani, kísérleti fonetikai stb. kutatások. A finnugor nyelvészek pedig elsősorban a legközelebbi rokon szovjetunióbeli nyelvekkel, a vogullal, oszt- jákkal, illetőleg a zürjénnel, a cseremisszel, valamint a szamojéd nyelvekkel foglalkoznak. Itt és most még a legjelentősebb könyvek felsorolására sincs mód, legfeljebb néhány nagyobb. egészben vagy részben elkészült összefoglaló művet említhetek meg. Pl.: A magyar nyelv értelmező szótára; A mai magyar nyelv rendszere; A magyar, nyelv történeti-etimológiai szótára; A magyar szókészlet finnugor elemei; A magyar nyelvjárások atlasza; Petőfi- szótár; stb. Előkészületben van több más nagyszabású munkálat is; pl. Nyelvművelő Kézikönyv; A magyar kiejtés kézikönyve; Uráli etimológiai szótár; Magyar szinonimaszótár; Uj Magyar Tájszótár. Elkezdődtek — többek között — egy történeti magyar nyelvtan, valamint a magyar nyelv gyakorisági szótárának a munkáláfái. Az ' érdeklődő olvasó a Magyar N; ’.v, a Magvar Ny. vor, illetőleg, a Nyelvtudományi K i .zlemények' c. folyóiratok- jalaj£üjp ki • at némi. áttekintést ezeVi a két nagy területen folyó munkáról. SOKSZÍNŰ TUDOMÁNYÁG Nagy hagyományai vannak Magyarországon a szláv nyelvek kutatásának, a szlavisztikának, Az orosz mellett főleg a szlovák és a szerb-hor- vát nyelv történeti kérdéseivel, e nyelvek magyr.-országi nyelvjárásaival foglalkoznak kutatóink. Folyóiratuk a Stu- dia Slavica. Nemzetközi viszonylatban is igen tekintélyes ága a magyar nyelvtudománynak a keleti nyelvek kutatása, az orientalisztika. Hazai kutatói főleg a török és a mongol nyelveket kutatják. Itt említhetjük meg, hogy az arabnak, a kínainak is vannak elismert szakemberei Magyarországon. Fontos területe a hazai nyelvészetnek a romanisztika és a germanisztika is. Különösen jelentősek a hazai német nyelvjárási és nyelvtörténeti kutatás eredményei. Gyorsan fejlődő területe a nyelvtudománynak az alkalmazott nyelvészet. Művelői különösképpen arra törekednek, hogy kutatásaik eredményeit a társadalom közvetlenül js felhasználhassa. A nyelvművelés és a helyesírás témaköre mellett maiunk ma különösen előtérbe kerültek a magyar nyelvet valamilyen más nyelvvel (angol, orosz, francia, német, szerb-horvát) egybevető „kontrasztív” nyelvtani. kutatások, a különféle ' statisztikai vizsgálatok, s elsősorban ezen a területen egyre nagyobb szerepet kapnak a nyelvészetben is a számítógépek. S a nyelvtudósok részt vesznek természetesen az anyanyelvi oktatás korszerűsítését előkészítő munkákban is. TMUE SAMU a nyelvtudományok doktora ISZLAl ZOLTÁN: SZÉLJEGYZET A JELENLÉTRŐL PÁLYAUDVARON (MTI Foto — Benkő Imre felvétele) Még látjuk egymást. Engem néz szemed. Találkozásunk mégis: szinte álom. Kaucsuklabda — közömbös vízsugáron. Mindegy: földobódik, vagy leesett. Tudod is te, miért mégy el tőlem, öngyilkos vagy! Jobb éned nálam hagyod '.n eltűnök előled az időben. Téged nyársukra döfnek csillagok. Tocsáss meg. Én lettem a gazdagabb. Ki — nem tudja, hova, — de tovább utazik Nekem ne ints! Magányos, ki marad s egyedüllétével a csömörig lakik. — Hát jó szakmát választott a fia — mondta elismerően az egyik szomszéd —, úgy furikázik az országokban, ahogy mi megyünk ki a határba. Doktor Kopogós legjobban az olyan lapokat szerette, melyek a tengert ábrázolták. Azokat csirizzel ráragasztotta a falra, hogy munka közben is rájuk pillanthasson. Ha láthattam volna — gondolta sokszor —, csalt egyszer, legalább a háborúban. De még ott is csak a szántóföldön csapott belém a gránát. Mintha meg lenne írva, hogy egész életemben csak szántóföldeket, réteket, akácerdőket meg ezt a 'döglött mocsarat lássam itt a falu alján. Igyekezett minden könyvet elolvasni, amiben a tengerről írtak, vagy ahhoz kapcsolódott a cselekmény. Vett egy iskolai atlaszt, és esténként sokáig nézegette rajta a kékkel jelzett foltokat. Már álmából felriasztva is meg tudta volna mondani, hol helyezkedik el az Arab-tenger, az Égéi, a Balti, vagy hol terül szét, mint egy nagy kék viaszosvászon asztalterítő, az Atlanti-óceán. Tulajdonképpen tévét is a ■ nagy víz miatt vásárolt. A tengerrel kapcsolatos műsorokat mindig gondosan aláhúzogatta piros ceruzával, és aztán izgatottan várta az adást. Olyankor elfelejtette magányát, a falábát, a ctoőrctnokkal zsúfolt kis bazárt, és elképzelte, hogy ott ül valamelyik hajókabinban, alatta meg hömpölyög, csapkod, morog az óceán. Amikor legközelebb Hazalátogatott a fia, azt mondta neki: — Megkérnélek én valamire, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. Mert egy kicsit tán szokatlan kívánság... — Tessék csak, apám, ha módomban áll, szívesen megteszem. Miről lenne szó? Az öreg előkerített egy üres kövidinkás üveget, gondosan megtörülgette, majd szégyenlős tétovasággal nyújtotta oda a fiának. — Ha legközelebb a tengerhez mégy, merítsd már, meg benne, aztán hozd el nekem. Nem kívánom én ingyen a fáradságodat. — Ugyan, ez a legkevesebb — tette el az üveget a fiú, — két hét múlva megyek Szudánba, ott van a Vörös-tenger, majd kiszaladunk a tárgyalások szünetében. De mi a csodának ez magának? — Ne törődj vele... csak merítsd meg. Szeretném látni, milyen vize van, meg aztán, — nevetett fel apró, kicsit keserű nevetéssel —, ha én nem mehetek a tengerhez, jöjjön el az hozzám. A fiú megcsóválta a fejét, akart még néhány szót mondani ennek az egésznek az értelmetlenségéről, de ahogy a kicsire görbadt, sóvárgó szemű öregemberre pillantott, magába fojtotta. Talán valamit megérzett abból, hogy ami neki szinte mindennapos élménv, az apjának egy életre szóló lehetne. Szudánba utazva gondolt is rá. kérőbb teljesen kiment a fejéből. Csak otthon jutott eszébe ismét, mikor az ajándékokat osztotta ki a feleségének meg a gyerekeknek. A szennyes ingek alól szinte vádlón pucérkodott elő az üres kövidinkás üveg. — Fiacskám — kérte a feleségét —, juttasd már eszembe, ha megyek Lengyelországba, hogy merítsem meg ezt az üveget a Balti-tengerből. Tudod, az aoám... nahát, erre kért meg, aztán mindig elfelejtem. Látszik, hogy az öreg a leg- pil\entebb agyú köztünk, mert csak neki juthat eszébe ilyen marhaság! Lengyelországból jövet már határozottan idegesítette, hogy megint feledékeny volt. Annál is inkább, mert ezután szándékozott meglátogatni az öreget, családostól. Mit mondjon majd naki? Doktor Kopogós ott várta őket a ház előtt. Amikor megállt a piros Volkswagen, a köszöntések után mindjárt az üveget kérdezte. Nagyon sokat fogyott, zsugorodott a legutóbbi találkozás óta, és a fiú döbbenten állapította meg, hogy lassan már csak a falába lesz rajta a régi, a felismerhető. — Az igazság az, apám — kereste zavartan a szavakat —, hogy meg akartam én meríteni a tengerben, de aztán eszembe jutott, mennyivel érdekesebb lenne, ha az óceánból hoznék. Az mégis estik más, mint a t"—•'*! Két b 'Tap múlva Spr ”-'gea utazom, majd ot‘ ;i‘ It'm az Atlantióceánból. — Azért jó lett volna nekem a tengerből is, de hát ahogy gondolod-, fiam... — Na de nem jöttem ám üres kézzel — lélegzett fel megkönnyebülten a fiú, — hoztam magának tíz pár remek sámfát. Ügyis megkoptak már nagyon a régiek, ezeknek biztosan jó hasznát veszi. Spanyolországba repülése előtt felírta a határidőnaplójába, az elintéznivalók közé: egy üveg óceán. Nagyon szé- gyellte, hogy ezt a semmiséget még mindig nem tette meg az apjának, és aggasztotta az öreg állapota is. Csak nehogy késő legyen már! Spanyolországban aztán meg is merítette az üveget az óceánba, de később a szállodában felejtette. A repülőgépen jutott eszébe, és nagyon dühös volt magára, az apjára, az egész Atlanti-óceánra. Otthon első útja a közértbe vezetett. Egy liter kövidinkát vásárolt, aztán beleöntötte a lefolyóba (ezt a bort sosem szerette, savat csinált), majd az üres üveget teleengedte vízzel. Beletett néhány kanál sót, összerázla, ledugaszolta. Nahát — gondolta elégedetten —, ez már jóval előbb is eszembe juthatott volna, megkímélve magam egy sor fölösleges idegességtől. Az apja helyett csaknem egy csontváz feküdt a nagy csíkos dunna alatt, amikor mágiáto.Tatta. A szeme, mint két szürke kavics, a koponyára aszalódott, homokszínű bőrben. Arról panaszkodott, hogy fázik, és már a dunna sem melegíti. A szomszédasszony valami klumplipépet főzött neki, és suttogva újságolta, hogy nem sokáig húzhatja az öreg. — A doktor úr már kétszer is be akarta küldeni a kórházba — mondta —, de nem engedte. Azt felelte, inkább itthon akar meghalni, pedig én tudtam, hogy igazán csak magát várta. Az üveg ekkor már ott hor- pasztotta a dunna tetejét. Doktor Kopogós erőtlenül végig- hűzta rajta az ujjait, és sokáig nézte. Égy üveg óceán, gondolta, és kavicsszürke szemével látni vélte benne a végtelen kékséget, hajókkal, bálnákkal, csodálatban furcsa tengeri csillagokkal, kagylókkal, csigákkal. És felsóhajtott a gyönyörűségtől, hogy az a rengeteg csodavilág, Emiről annyiszor olvasott, vagy amit a tévében látott, most ott tiszteleg előtte két csík között a dunna tetején, beszorítva egy kövidinkás üvegbe. Aztán arra kérte a fiát. hogy töltsön belőle egy pohárba. — Csak nem akarja meginni édesapám? Hiszen veszettül sós, kimarja még a torkát is... — Hátha ez... ez s°í't — súgta az öreg —. nem akarok én többet, mint e^v kortyot... Csak éonen megízleini, megforgatni kicsit a számban... Ivott egy kortyot, de nem érezte, hogy sós. Csak azt tudta, hogy most az óceánból ivott, a távoli, az elérhetetlen, a végtelen óceánból!
