Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
A pártbizalmi Hz alapszervezeti munka kulcsembere Ok a fejcsóválásra Háromnapos közúti ellenőrzést tartott e héten a rendőrség és a KPM. E hetvenkét óra tapasztalatai — sajnos — bővén adnak okot a fejcsóválásra; ugyanakkor választ arra a kérdésre, hogy annyi ember nemes erőfeszítése ellenére miért nem növekszik az elvárható mértékben a közlekedés ‘ biztonsága. A fegyelmezetlenségek miatt. A KPM ellenőreinek megállapítása szerint sok a meg nem engedett módon használt közületi gépkocsi. A rendőrség 1100 járművet, közülük 704 gépjárművet ellenőrzött. Ezeknél 107 figyelmeztetés hangzott el; 8á járművezetőt helyszínbírs'ágoltak; 25-Öt feljelentettek; egynek bevontak a jogosítványát; kettőt vérvételre állítottak elő. Négy személy ellen ittas vezetés miatt indult eljárás. A 704 gépjármű közül 18-ról le kellett venni a hatósági jelzéseket; Műszaki szempontból 51 gépjármű esett jogos kifogás alá. •Talán már ennyi is segítene megérteni, miért történt megyénkben tíz nap alatt 24 baleset, miért vesztette szeptemberben öt ember az életét közlekedési baleset miatt, — mégis érdemesnek látszik folytatni a gondolatsort. Az említett mulasztásokon kívül azon is lemérhető a nemtörődömség, hogy számos újdonatúj autó szégyenkezett — gazdája helyett..; — ápolatlanul; hogy sokakról derült ki: hónapok, évek óta „mégfeledkeztek" járművük átíratásáról. Akadt olyan motorkerékpár is, amelynél hat egymást követő tulajdonos nem tett eleget az átíratás negyvennyolc órán belüli kötelezettségének. Valószínű, hogy az autósok, motorosok többsége vérig sértődne, ha arra kérné őket valaki, hogy tanuljanak közúti fegyelmet a kerékpárosoktól, fogatosoktói. Pedig akad ám közöttük, aki tisztes különóradíjért is tanulhatna, mert ráfér. A gyalogosok sem maradtak ki — saját érdekükben — „a szórásból”. Közülük 27-en figyelmeztetésben, ketten helyszíni bírságolásban részesültek. Borváró Zoltán Turistacsoport indult TamlinvN A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatának 28. pontja így hangzik: „Az alapszervezetekben pártcsoportokat létesítenek, ahol a pártcsoport munkáját, magatartását, a pártmegbízatások teljesítését rendszeresen értékelik. A pártcsoportok munkáját pártcsoportgyűlésen megválasztott bizalmiak irányítják”. A szervezeti szabályzat — érthető módon — azt rögzíti. amit a pártcsoportoknak tenniük kell. Ám ennél jóval tágabb az a kör — ugyancsak érthető módon —, amely a pártcsoportok tevékenységének lehetőségeit fogja át. A pártcsoportok egy részében még a kötelezettségek teljesítése sem problémamentes, a kommunisták e legkisebb közösségeinek tekintélyes hányada viszont jó érzékkel, felelősségtudattal hasznosítja lehetőségeit. Az okok, némi leegyszerűsítést megengedve, mindkét esetben a pártbizalmi személyében kereshetők. SOKFÉLE KÖVETELMÉNY Megtörtént, hogy a pártalap- szervezetben, ahol ismétlődő gondok voltak a tájékozottsággal, a taggyűlések előkészítésével és aktivitásával, a pártmegbízatások ellátásával, ugrásszerűen jávult a munka. Holott a vezetőség ugyanúgy dolgozott, mint addig, a megtárgyalandó kérdések sem változtak. Csupán a három pártcsoport élére új ember került. Korábban úgy választották ki a bizalmiakat; te ülsz az íróasztalnál. te vagy a legköny- nvebben elérhető, légy te a bizalmi. S nem az igyekezettel volt a baj, hanem az alkalmassággal, a körülményekkel. Az íróasztaltól — a munka jellege miatt — nem lehetett felállni. Késve, vagy még úgy sem jutottak el az információk a pártcsoportok tagjaihoz, akik viszont az egész gyárban mozogtak. A bizalmiak úgy vélték, ami fontos, azt úgyis megtudják elvtársaik a taggyűlésen ... ám oda már felkészülten kellett volna érkezniük ... Hasonló gondokkal jó néhány pártalapszervezet küzd. A fentebb említett kommunista kollektívában is időbe telt, míg fölismerték: a pártcsoportok tevékenysége nem formalitás, a bizalmi feladata sokkal ösz- szetettebb. mintsem hogy befejeződjön a tagdíjak beszedésével, a rendezvényekre való mozgósítással. Rájöttek: a bizalmi kulcsember, sokféle követelménynek kell megfelelnie. Emberi alkalmasságán, kapcsolatteremtő készségén túl legyen érzéke a lényeges és a lényegtelen szétválasztásához, ne féljen kezdeményezni, ha szükségét érzi, terven kívül hívja össze a pártcsoportot, ne várjon mindenben a vezetőség a taggyűlés állásfoglalására. NEM LÁTSZAT-TISZTSÉG E rövid felsorolás is tanúsítja, hogy a bizalmi nem látszat-tisztség viselője, vagy ha az, akkor nem képes jól ellátni a dolgát. A hibákért, mulasztásokért ilyen esetben legkevésbé ő kárhoztatható. Sokkal inkább azok, akik megválasztották, akik úgy gondolták — mert eléggé általános gyakorlat ez még a pártalapszer- vezetek egy részénél —. köny- nyű munka, s a más feladatokkal, otthoni gondokkal amúgy is leterhelt elvtársuk megbirkózik vele. A pártcsoport tevékenységét irányító bizalmi egész embert kívánó tisztség! Mégis, a vezetőség, a taggyűlés, mint az alapszervezeti munka legfőbb fóruma, a szükségesnél kevesebb figyelmet tanúsít a pártcsoportok, a bizalmiak működése iránt, s amit még szűkebb marokkal mér, az a segítség, az értő útbaigazítás. Az alapszervezet munkatervében a kelleténél ritkábban szerepel sok helyen a pártcsoportok helyzetének áttekintése, az értékeléssel összekötött beszámoltatás. Van, ahol két esz-, tendő is eltelik enélkül, a vezetőség csak arra ügyel, hogy. megtartsák a pártcsoport-érte- kezleteket, s a tagdíjakkal időben leszámoljanak a bizalmiak. Ami ilyenkor elsikkad, az éppen a lényeg: a munka tartalmi része. Az, mi történik a pártcsoport-megbeszéléseken, a tagok miként vesznek részt minden időben és minden helyzetben a politizálásban. A HATÁSKÖR Akad persze ellenvetés. Így az, hogy a pártcsoportoknak, a bizalmiaknak nincs hatásköre. Igaz, papíron, jog szerint nincsen döntési joga, határozat- hozatali lehetősége. Ám hatásköre mégis tág a bizalminak éppúgy, mint a pártcsoportnak. Mert bár nem számoltathatja be a gazdasági vezetőt, de meghívhatja a pártcsoport- értekezletre, felvilágosítást kérhet minden ügyben, magyarázatot bizonyos intézkedésekre. A pártcsoport nem hoz határozatot, de valamennyi kérdésben, s főként égető, aktuális problémákban állást foglalhat, javaslatokkal léphet fel a taggyűlés elé. A pártcsoportnak akkora a hatásköre, amekkorát kíván magának — a nagyüzemi pártbizottság titkára fogalmazott így, gyakorlati tapasztalatai alapján. Tegnap a kora reggeli órákban Tolna megyeiekből álló turistacsoport indult szovjetunióbeli testvérmegyénkbe, Tambovba. A 30 fős turista- csoportot; Czank József, a Tolna megyei Mozi üzemi Vállalat igazgatója, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének tagja'Nézeti.' A kirándulók megyénk különböző területeiről, ipari, mezőgazdasági üzemekből és intézményekből indultak a Szovjetunióba Tartalmas, színes program várja a vendégeket. Tegnap autóbusszal indultak Budapestre, majd repülőgéppel Moszkvába utaztak. A Szovjetunió fővárosából Tambovba mennek vonattal. Téstvérme- gyénkből egynapos kirándulásra Moszkvába utaznak, majd Szocsjban, a világhírű üdülőhelyen pihennek, Kijevben a város nevezetességeivel ismerkednek., Október 1-én érkeznek vissza Tolna megyébe. A kirándulók valamennyien munkahelyük MSZBT-tágcso- portjának tagjai. Tegnap újból elolvastam néhány táblát a város parkjaiban, s a feliratokon rágódva ismét arra a végkövetkeztetésre jutottam; ezek a megjelenésük óta sokszor leszólt, gúny céltáblájának kitett szövegek végső soron annak a jámbor és naiv logikának a tükrei, amely mindig saját gondolkodásmódját követve jobbítaná a világot, ebben az esetben a maga kis világát. Felteszem, hogy akiknek annak idején az ötlet kipattant a fejükből, azok a többség eszével gondolkodnak, a többség viselkedésnormái szerint élnek: nem borogatják fel a parkokban a padokat, nem tapossák le a tulipánágyásokat, nem törik össze a Garay Szállóban a WC-kagylót és vonaton utazva nem bicskázzák meg a műbőrülést, csupán használják azt. Mondom, újból elolvastam néhány táblát, s rádöbbentem: ez a mi nagy-nagy tévedésünk. Az, hogy magunkból indulunk ki, jól, rosszul, saját eszközeinkkel próbálunk hatni azokra, akiknek tőlünk messze eltérő nyomvonalon jár az eszük kereke. Ilyenformán a táblákra írt szöveget el se olvassák, amennyiben véletlenül végigfutnak rajta, értelmét, könyörgő lényegét fel sem fogják, hiszen általában kiskorúak. Talán annak lenne még valami visszatartó ereje, ha a táblákra írt szöveg a rontok, a bontók műfajában íródna. Valahogy így: „Hapsikám, padboroga- tásért kijár öt akkora füles, hogy még apóca korodban is mesemlegeted.” Életemben eddig mindössze egyetlen olyan tiltó szöveggel A nagykorú felnőtt találkoztam, amely nagyjából szinkronban volt azoknak az észjárásával, akikhez a jobb belátás reményében szólt. „Feltalálóját” amolyan autodidakta pszichiáternek vélem. A szöveget évekkel ezelőtt a söntés- pultok fölött olvastam: „Ne lopd el a poharat. Holnap itt újra megtalálod.” Gondolom, a pohártolvaj megrendült, mélyen magába szállt, s némi lelki tusa után belátta, valóban hülyeség ellopni a poharat, hiszen gyakorlatilag mindig az övé, mindössze annyi a különbség, hogy nem otthon tartja, hanem a kocsmában. Nagyon nehéz mindenki kedvére cselekedni. Valamelyik nap a Tolna megyei Népújságban valaki szóvá tette, a Garay téri autóbusz-megállónál — írd és mondd — mindössze egyetlen pad árválkodik, a várakozók jobb híján letelepedhetnek a járdaszélre. Néhány sor az egész, s az észrevétel találkozott az illetékesek helyeslésével. Nyomban intézkedtek, másnap négy vagy öt pad sorakozott a Garay téri autóbusz- megállónál, helyreállt a békesség. Idáig minden a legnagyobb rendben. Kis ügy, mégis közügy, de kissé félve arra gondolok, legközelebb valakinek eszébe jut, hogy a városi autóbusz-megállóknál sehol nincs váróterem, s majd követelni kezdik, építsenek. A Garay téri padok ürügyén én most ne<m is annyira a padokról, inkább a „látókörről” szeretnék beszélni. Arról, hogy gyakran képletesen szólva, nem látunk tovább a Garay térnél. Nézzük csak. Egy autóbusz- megálló, az csupán autóbusz- megálló, nem pedig pályaudvar, ahol esetleg órákat kénytelen várakozni a menetrendhez igazodó utas. Amennyiben egy helyijárat vonalán az egyik megállónál az utas 30—40 perceket ácsorog, bizony, csakugyan elfárad. Ezzel szemben ennyi időre, hiszen bőven van ideje, a Garay térről nyugodtan elballaghat a közeli parkba, ahol van pad bőven, s van autóbuszmegálló is. Ugyanakkor a Garay téren hovatovább az ott parkírozó gépkocsiktól mozdulni sem lehet. De mondom, nem is ez a lényeg, inkább az, hogy mit nem látunk meg. Olyan levelet ritkán hoz a posta, amelyben a levélíró felháborodva közölné, X, vagy Y tört, zúzott, tépett, szaggatott. Igazán közösségi szemmel nézzük környezetünket, világunkat ? várják az orvos munkáját. Majd ha kinyitják az ajtót, bemehetek, illetőleg, amikor sorra kerülök, bemehetek, addig tessék várni. Csakhogy várakozók gyakran látják: az egyik rendelőintézeti dolgozó jön a barátnőjével, a másik a nagynéniét hozza, a harmadik a szomszédasszonyt vezeti karon fogva, zörög — neki szabad —, s „kivételezettjével” dölyfösen bevonul az órák óta várakozók orra előtt a rendelőbe. Amire a betegek többségének fél napja, egész napja rámegy, az a kivételezettnek várakozás nélkül mindössze tíz—tizenöt perc. Ilyenkor mindig eszembe jut: olykor talán a „mellőzöttség” az ok, s a rongálás, a rombolás csupán okozat. Nos, ezekről a tiltó táblákról mintegy közbevetőleg eszembe jut a rendelőintézet, meg a folyosók zsúfoltsága. Sok a beteg, s az ajtókra kiírták: Ne kopogj. Érhető, a türelmetleneket valamilyen módon meg kell gátolni abban, hogy zaAz asszony sírt, jajgatott. „Elsüllyedek, esküszöm, nem tudom, mi történt velem. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom ...” Sokszor magam előtt látom az asszony könyörgő tekintetét. Szánom őt, tudva, igazat mondott: nem tudja, mi történt vele, amikor azt a nyavalyás konzervet elemelte. Én sem tudom, legfeljebb sejtem. Nem, nem a rövidzárlatra gondolok. Valami másra, amit még valóban a múltból cipelünk magunkkal. Az asszony abban a tudatban, hogy nem látja senki, leküzdhetetlen vágyat érzett pénz nélkül, munka nélkül „gyarapodni”, s gyorsan behajított néhány konzervet a ridikülbe. Szerintem a szocializmus valamilyen módon egy hatalmas önkiszolgáló bolt, és sokak vesztét éppen az okozza, hogy miután nem látnak se eladót, se felvigyázót, se ellenőrt, feltör bennük a „kapitalista tendencia”, úgy hiszik, szabad a vásár. így vagy úgy, egyaránt érvényes ez az igazgatóra is, meg a segédmunkásra is, egy bizonyos helyzetben. De van itt még valami kiskorúság a szocializmushoz. A hatalmával visszaélő, a jogtalan előnyöket biztosító igazgató pont úgy gyerekésszel gondolkodik, mint a bőrülést megbicskázó segédmunkás. Egyik sem képes felfogni: a sajátját károsítja, to- vábbmenve, azért, hogy a mi rendünk mindenkinek előlegezi a nagykorúságot, s ha nem áll mindegyőnk mögött ellenőr, alttól még „nem szabad” a vásár. Itt jut eszembe az a sajtó- tájékoztató, ahol elmondták, a vendéglátóipar retteg a budapesti vásároktól. Rengeteg kár éri: evőeszközök, poharak ezreinek vész nyoma, hiába minden éber figyelés. Helvezzenek el értelemre ható táblákat? Igen ám, de ahol van értelem, ott nincs szükség táblára. Ezért gondolom: minden tiltó táblánál többérő azon fáradozni, hogy a „kiskorú” felnőtt „nagykorú” felnőtté váljék. SZEKULITY PÉTER
