Tolna Megyei Népújság, 1974. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-21 / 221. szám

< Bolgár elektroni ősi pari küldöttség megyénkben G. Kalaikovnak, az Elektro- energetika, bolgár elektromos művek tröszt vezérigazgatójá­nak vezetésével bolgár elektro­mosipari delegáció tartózkodik hazánkban. A delegációt Bu­dapesten fogadta dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter. Budapesten több üzemet tekin­tettek meg bolgár vendégeink. Magyarországi tartózkodásuk során két napot töltöttek Tolna megyében. Csütörtökön Pakson a bol­gár küldöttséget, amelynek egyik tagja l. Ruizev, a BKP energetikai pártszervezője, So­mi Beniamin, a megyei párt- bizottság titkára. Nagy Zoltán, az ERBE főmérnöke és Váradi László, a megyei pártbizottság pjlttszervezője fogadta. A küldöttséget elkísérte Tol­na; megyei útjára Schiller Já­nos,. a Magyar Vlilamosművek Tröszt vezérigazgatója és dr. Czettner Tamás, a Magyar Vil­lamosművek Tröszt termelési igazgatója is. A bolgár delegáció, mint Schiller János vezérigazgató elmondta, a két villamosipari irányító szerv kétéves munka­tervének kidolgozása céljából érkezett hazánkba. Ennek ke­retében került sor a tapaszta­latcsere jellegű látogatásokra, á többi között megtekintették a paksi atomerőmű építkezését is.’ Ez különösen jelentős a két szervnek egyaránt, hiszen a Bolgár Népköztársaságban a forradalom 30. évfordulója tiszteletére már felavattak egy. a majdani paksihoz hasonló, 400 mW-os atomerőművet. . Szekszárdon tegnap fogadta a küldöttséget K. Papp József, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Ellenőrző Bi­zottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Ezután ellátogattak a műszer­gyárba, később a vörösbor­fesztiválra, ahol Szabópál An­tal, a megyei tanács elnöke fo­gadta 'a delegációt. Látogatást tettek bolgár vendégeink a BVK szekszárdi gyárában is ■és városnézésen ismerkedtek a megyeszékhely nevezetességei­vel. Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Ami a munkásoknak joga, az a vezető szervek, személyek kötelezettsége — ami a veze­tő szervek, személyek jogköré­be tartozik, az a munkások számára legtöbbször kötelezett­ségként jelenik meg. Tömö­ren így foglalható össze az a sajátos kapcsolatrendszer, mely a munkahelyeken — az élő, létező demokráciát felté­telezve — kialakul. Beszéljünk azonban világosabban erről a kapcsolatrendszerről, mert se­gítségével az üzemi, munka­helyi demokrácia nagyon fon­tos jellemzőjéhez jutunk el: az egymásrautaltsághoz. TÍZSZER UGYANAZT Ma már senki nem vitatja — elvben! — a munkásoknak azt a jogát, hogy véleményt mon- hassáriak a gyár, a vállalat, üzemük, műhelyük dolgairól, sőt újabban már arra is van példa, hogy bizonyos vezetői posztok betöltőiről. Természe­tesen a vélemények keretét a demokrácia fórumai adják meg; ott hangzanak el. Eddig nincs hiba. A gond abból szár­mazik, hogy a gyár, a válla­lat vezető szervei, személyei nem ismerik fel, vagy nem látják el kötelezettségüket: a vélemények összegyűjtését és elemzését, az ellentmondó ál­láspontok egybevetését, a ja­vaslatok elbírálását s az azok­ra való válaszadást Holott mindezeknek útját, módját tételes jogszabályok je­lölik ki, elvi alapjait pedig vi­lágosan megfogalmazta a Mi­nisztertanács 1973. június 27-i ülése, az ott hozott határozat. Ezek szerint mi sem könnyebb a számonkérésnél? Nem egé­szen. Ha tízszer elmondják a munkások, hogy nincs meleg­víz a fürdőben, s nem törté­nik intézkedés, az egész egy­szerűen — ne féljünk a szó­tól — disznóság. Ám ha újra meg újra azt bírálják, hogy öreg gépeiknél a javítások miatt sok az állásidő, akkor nem olyan egyszerű az intéz­kedés. Persze, választ adni ak­kor is kelL ELTÉRŐ NÉZŐPONTOK A gyári, vállalati szervezet­ben elfoglalt helyük alapján az embereknek eltérő a néző­pontja, s ennek következmé­nyeként a véleménye is. Nem hibája, akadálya a munkahe­lyi demokráciának, hanem ter­mészetes kísérője a különfé­le vélemények elhangzása, a sűrűn egymásnak ellentmondó javaslatok megtétele. . Nem a munkások dolga, hogy egyez­tessék az álláspontokat, meg­rostálják á javaslatokat. Ez a vezetés kötelezettsége. Vajon pusztán azért, mert demokratikus keretek adtak számára fórumot, minden vé­lemény helyes, igaz lenne, minden javaslat ésszerű, meg­valósítható? Az egy-egy mun­kahelyen tapasztalható feszült­ség, rossz légkör legtöbbször abból ered, hogy az érintettek óvakodnának tiszta vizet önte­ni a pohárba, tartózkodnak a nyílt, egyenes beszédtől. Nem mondják a fehérre, hogy fe­hér, a feketére azt, hogy fe­kete. Hallgatnak, vagy mellé­beszélnek. Esetleg némely dol­gokban intézkednek, más ügyekben nem. Miért? Senki nem tudja. A bizonytalanság ára Nagy árat fizet ilyen esetek­ben a közösség. Ott, ahol nincs világos rendje a vélemények, javaslatok elbírálásának, sor­sának, hamar táptalajra lel az a nézet, hogy nem érdemes szólni, fölösleges az igyekezet. társul ehhez az is, hogy a vezetők nyilván nem akarnak cselekedni, ezért a csend. Bár megtörténhet, hogy rajtuk kí­vülálló okok miatt nem tud­nak intézkedni. Ezt azonban közölniük kellene, illene. Közismert igazság, hogy ott kell választ adni minden vé­leményre, javaslatra, ahol az elhangzott. Ezt az alapelvet azonban sokan és sűrűn meg­sértik, figyelmen kívül hagy­ják. Látszólag nem idevágó, Megnövekedett követelmények Amikor napvilágot látott a Központi Bi­zottság jól ismert novemberi határozata, nagy érdeklődést váltott kj a párttagság, de az olyan pártonkívüliek körében is, akik felvé­telüket szándékozták és szándékozzák kérni a kommunisták közösségébe. A határozat a legteljesebb egyetértésre talált, a pártépítés­re vonatkozóan az a követelmény is, hogy ja­vítani kell a fizikai dolgozók arányát a párt­ban, de különösen az, hogy növelni kell a követelményeket a jelentkezőkkel szemben. Erről beszélgettünk Szauter Józseffel, a tolnai pártbizottság titkárával, aki már az el­ső mondatban azt hangsúlyozza: — A pártépítés nem kampány, a minőség javítása a cél. A, nagyközségi pártbizottsághoz tizenhat alapszervezet tartozik, összesen 650 taggal. Semmiképp sem lenne szerencsés, ha valami­féle statisztikai összehasonlítást tennénk a lakosság lélekszáma és a párttagok száma között, egyébként az arány jó. A legfontosabb az, hogy a pártszervezetek átfogják az egész területet, a kommunisták a termelő- és tár­sadalmi munka motorjai. Szilárd az alap, amelyre továbbépítkezni kelL — Nem kampánymunka a pártépítés, még a fizikai dolgozók arányának kívánatos növe­lése sem az. Ezt megbeszéltük az alapszerve­zeti titkárokkal is. Arra semmi esetre sem törekszünk, hogy kifejezetten értelmiségi vagy alkalmazotti jellegű pártszervezetekben erőszakoljuk a fizikai dolgozók felvételét, de az sem cél, hogy bárhol — csak a statisztika javítása érdekében — engedményeket tegyünk a jelentkezőkkel szemben. Aztán arról beszél a titkár, hogy a jelent­kezés nem jelent, nem is jelenthet, egyszer­smind felvételt is. Igaz, egyetlen jelentkezőt sem lehet elutasítani anélkül, hogy megfelelő szinten tárgyalták volna kérését, de a munka zöme a tulajdonképpeni előkészítésre helye­ződött. — Mikorra tudják előkészíteni a jelent­kezőt? — Szauter József ebben látja a jó pártépítési munka egyik előfeltételét. Meg kell kérdezni, mit értenek Tolnán, a nagyközségi pártbizottságon azon, hogy elő­készítés, de a kérdést csak úgy lehet feltenni, hogy egyszersmind megkérdezzük, kit talál­nak alkalmasnak a párttagságra a megnöve­kedett követelmények alapján. — Ki jöhet számításba a felvételnél? — A pártbizottság titkára röviden összefoglalja a legelengedhetetlenebb követelményeket. — Aki termelőmunkájában átlagon felül teljesít. Termelésben és magánéletben példamutató. Tekintélye van a dolgozók’ előtt. Valamelyik tömegszervezetben társadalmi munkát végez. A párt politikájának megvalósításáért most is dolgozik és a jövőben is tenni kíván. Tömör fogalmazás, nem kis követelmé­nyek. Viszont ez az út, hogy a párt a legjob­bak szervezete, élcsapat legyen. — Az alapszervezeti vezetőség, a párt­csoport figyelemmel kíséri a jelentkező elv­társ munkáját. Pártmegbízatásokat adnak ne­ki, gondoskodnak rendszeres politikai tovább­képzéséről, és általában javasolják, hogy va­lamilyen politikai iskolába iratkozzon be. Ugyanakkor növelje szakmai képzettségét is. Az idén kilenc új tagot vettek fel a tol­nai nagyközségi pártbizottság irányítása alá tartozó alapszervezetekbe, egy jelölt elbírá­lása ezután történik meg. Hat új igény van, ennyi elvtárssal foglalkoznak jelenleg az alap­szervezetek, hogy alkalmassá tegyék őket a párttagsággal járó követelményekre. Hogy ezek a számok a realitást tükrözik-e, eldön­teni nem egy újságcikk feladata, a pártbizott­ság titkára megfelelőnek tartja. S elmondta még azt is, hogy szinte minden alapszerve­zetben különös gonddal foglalkoznak a nők­kel és a fiatalokkal. L. Gy. valójában nagyon is idetartozó példával élve: a kormány kö­telezte a minisztereket, hogy az országgyűlési ülésszakokon elhangzó képviselői észrevéte­lekre, javaslatokra záros ha­táridőn belül válaszoljanak. Ami országos ügyekben meg­tehető, az megoldhatatlan egy gyár, vállalat kapuin belül? IGENIS: SZERVEZETTSÉGI Nem lehet eléggé hangsú­lyozni: a munkahelyi demok­rácia csak akkor érvényesül­het, akkor töltheti be szere­pét, ha szorosan kötődik a ma­ga kívánta szervezettséghez. Ahhoz, hogy rendszeresen meg­tartsák a különböző tanácsko­zásokat, az ott elhangzottakat szervezetten — felelősökkel, határidőkkel stb. — feldolgoz­zák, s a döntések, intézkedé­sek meghozatala után nem ke­vésbé szervezett formában ke­rüljön sor a végrehajtásra, vá­laszadásra. Erre — ahogy a munkahelyi demokrácia fej­lesztésének más teendőire szin­tén — nincsenek csalhatatlan módszerek, mindenütt alkal­mazható megoldások. A gyár, a vállalat sajátos helyzete szabja meg, hogy milyen utat járjanak be a vélemények, a javaslatok. Legtöbbször az az út, ami­kor rögtön, a helyszínen vá­lasz adható, megfogalmazható az intézkedés. Hosszabb ideig tart az, amikor mérlegelni szükséges a különböző ténye­zőket, a vállalati szervezet és a javaslat egyeztethetőségét, amikor mások véleményét is ki kell kérni. Egy valamit nem szabad tenni: ráülni a javaslatra. Mégis, ahol gond van, ott ez a tipikus. Feltehe­tően azért, mert az érintett vezetők maguk sem ismerik világosan hatáskörüket, lehe­tőségeiket, helyüket a válla­lati szervezetben, esetleg azért, mert azok nincsenek is pon­tosan kijelölve. így tovább ad­ják a „labdát”. Ahhoz tehát, hogy a vélemények, javaslatok sorsa minél rövidebb legyen, elengedhetetlen a vezetők jog­körének, felelősségük határai­nak számonkérhetően pontos, világos megvonása. Ha ez meg­történik, ha képesek ér­demben intézkedni a vé­lemények, javaslatok nyo­mán, akkor jön el annak az ideje, hogy a demokratikus úton hozott döntéseket, utasí­tásokat a beosztottak — azaz a javaslattevők — fegyelme­zetten végrehajtsák. Nemcsak logikus rendje ez a dolgoknak, hanem az érdekek diktálta útja is. Hiszen végső soron minden vélemény, ja­vaslat egy célt szolgál: a leg­alapvetőbb emberi tevékeny­ség, a munka, vagy a munka közegének, környezetének, lég­körének javítását. Mészáros Ottó II kongressrnsl munkaverseny hírei A Dombóvári Univerzál Ipari Szövetkezetben a közelmúltban értékelték a XI. pártkongresz-^ szus és hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulója tisztele­tére meghirdetett munkaver­seny eredményeit. Az értéke­lést követően a szövetkezet 93 dolgozóját összesen 29 700 fo­rint pénzjutalomban részesítet­ték. A három első helyezést elért brigád az anyagi elisme­résen kívül vándorzászlót, a három második helyezett pe­dig oklevelet kapott. * A Tolna megyei Építőanyag­ipari Vállalat dolgozói az el­múlt hónapok során teljesítet­ték eredeti éves tervüket, sőt hamarosan a kongresszus tisz­teletére tett felajánlásukat is teljesítik. Kiemelkedő munkát végeztek a kavicskotró részleg dolgozói. Az elmúlt évivel azo­nos létszám, valamint techni­kai berendezések mellett a ta­valyi 105 ezer helyett idén 160 ezer köbméter kavicsot hoztak! fel a Duna medréből. , * \ A dombóvári vasúti csomó­pont vontatási főnökségének dolgozói kiemelkedő eredmé­nyeket értek el a megnöveke­dett teherforgalom lebonyolítá­sa terén. A nagy erejű teher­vonati mozdonyok teljesítmé­nyét 19,2 százalékkal jobban használták ki. így egy-egy mozdony havonta átlag nyolc­cal több tehervonatot tud Dóm-- bóvárról Budapestre vinni: Növekedett a mozdonyok üzemkészsége, melyet nagyban segít az, hogy a felülvizsgálata munkákat nem csupán nappal, hanem a nap valamennyi órá­jában elvégzik. A Tolna megyei Kövendi Sándor Cipőipari Szövetkezet fiataljai kongresszusi felaján­lásaik során vállalták, hogy jelentős mértékben kiveszik ré­szüket a szekszárdi szövetkeze­tek fiataljai számára készülő pinceklub építésében. A régóta húzódó munka most újabb lendületet kapott. A Kövendi Sándor szövetkezet fiataljai az elmúlt hét végén részt vettek az építkezésben. Talajmunká­kat végeztek s egy teherautó­val hordták el a kitermeli földet w • n*? A Tolna megyei Szolgáltat« Ipari Szövetkezet dolgozói fel­ajánlásaik során ígéretet tet­tek a termelési érték növelésé­re. Felajánlásukat időarányo­san teljesítették, s így az el­múlt év hasonló időszakához képest idén napjainkig közel ötmillió forinttal több értéket termeltek. A lakossági szolgál­tatás ke ínállió-százhuszon- kilencezer forinttal növekedett. A szövetkezet szocialista bri­gádjai közül a legtöbb novem­ber 7-re teljesíti egész évre szóló kongresszusi felajánlását. Szeptember 22-27 Nemzetközi útügyi konferencia Budapesten A Nemzetközi Útügyi Szö­vetség (IRF) szeptember 22— 27 között Budapesten rendezi meg az európai regionális út­ügyi konferenciát — jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján Kiss Dezső közlekedés- és pos­taügyi miniszterhelyettes, a konferencia elnöke. A nemzetközi tanácskozáson több mint 600 résztvevőre szá­mítanak. sok szakember tart majd előadást a szocialista or­szágokból és az európai tőkés államokból egyaránt, de a ten­gerentúlról, főleg az USÁ-ból is több közlekedési szakértőt várnak Budapestre. A konfí rencia 100 előadása hét műn kaülésen hangzik el. A részi vevők megvitatják majd a kö; lekedésbiztonsággal, az úthálc zat-fejlesztéssel és építési tect nikával, a környezetvédeler szerepével, az utak súlyterhe lésével és a sebességkorlátc zással kapcsolatos kérdéseke 1974. szeptember 21.

Next

/
Thumbnails
Contents