Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
\ \ Gyerekek a gyárban Mire kíváncsi a KISZ-sxervezet —* Csellengés ellen foglalkoztatás r Hasznos, sőt ma már hagyományosnak mondható gyakorlat hazánkban a fiatalok nyári szünidei foglalkoztatása. Az e témáról folytatott beszélgetéseknél ugyan gyakran elhangzik a „gyerek” szó is, de úgyszólván sosem rosszalló hangsúllyal. Elhangzott a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárában Wolf Györgynek, a terjedelmesítő üzem főművezetőjének szájából is. Így: I, NÉGYEZER CSÉVE r — Mindig örömmel üdvözlöm a gyerekeket a gyárban. Tetszik érdeklődésük, kíván- csiskodásuk. Ezt lehetőleg úgy elégítjük ki, hogy a gyár bemutatását megelőzően baleset- megelőző tájékoztatást tartunk részükre. Jobbadán már ilyenkor megmutatkozik, kit hová osszunk be. Persze, arra is fi- f gyelemmel, hogy az egyik fel- n nőtt ügyesebben bánik- a gyerekkel, a másik kevésbé. Csonka István például, remekül ért 0 nyelvükön. Az ősz bajuszú Csonka Ist- -íván szabódik, hogy ő „csak” Segédmunkás, s hogy többet sem tett a természetesnél... Pedagógusok a megmondhatói, : mennyire nem könnyű rátalálom a természetesre, a helyesre. Csonka István — talán ösztönösen, talán tudatosan — még az üzemi demokráciából is ízelítőt adott. Nyárra kapott gyerekeinek az volt a dolga, hogy a csévéket szín és nagy- , jság szerint rendezzék. A fiatalok ' saját kívánságuk szerint dolgoztak egyik nap a hűvös pincében, másik nap az úgynevezett Stem-telep szellős színében. Naponta mindegyikük körülbelül négyezer csévét tett a ..helyére. A szép rend meg- ; könnyíti majd az őszi, téli munkát. A fonógyárban foglalkoztaJ , főtt szünidősök egyike Geren- V Idái Ferenc. A sál- és nyakken- '■ ídőrészlegnél ő volt az egyetlen ?;,férfi”. A palánki technikum tanulója. Ezen a nyáron dolgozott először. — Körülbelül egy hétbe tellett, amíg megszoktam, hogy más az iskolai, megint más a gyári fegyelem, — emlékezett. fi— A gyár valahogy, talán tiem mondom pontosan, a saját ..éllenőrzésű fegyelemre szoktat, hiszen itt nem ülünk pad- ban a tanár előtt. — Egy hónap alatt egy ezrest kerestél. Mire költöd? — Talán veszek valami ruhafélét. Talán Pestre megyek egy hétre. Megnézem az állatkertet. a Vidámparkot. — A pesti program után nem sokat hozol vissza Tolnára ... — Nem baj. A szüleim azt mondták, arra költőm, amire akarom; nem hiányzik a háztartásból. Sziegl Vincéné munkaügyi osztályvezető mondja el, hogy esztendeje félszáz gyereket vettek fel nyárra, az idén harmincat. Tavaly szorongató létszámhiánnyal küzdött a gyár. HA TŰL SOK A MUNKA — A szállítmányok érkezésétől is függ, hány gyereket tudunk foglalkoztatni — jegyzi meg az osztályvezető. — A foglalkoztatás mértéke elsődlegesen nem bérkérdés. Több. A nyári munka idején a szakmát is szeretnénk megkedvelteim a fiatalokkal. Ha túl sok a munka, elriadnak. Ha túl kevés: ez rontja a munkamorált, mert a gyerekek egy része hasznos tevékenység lehetőségének hiányában szinte rákényszerül a csellengésre . . . Nálunk, a fonógyárban, jól dolgozik a szakszervezet. Eny- nvi év tapasztalatának birtokában vizsgál atszerűen szűrhetné le, melyek a bevált ió módszerek, melyek lehetnének még jobbak. Ezzel a figyelemre méltó gondolattal a textilgyárban is találkoztunk. Halász Benjáminná KISZ-titkár azzal kapcsolatban említi, hogy az üzemi négyszög egyik tanácskozásán spontán módon vetődött fel az ötlet; ha a felnőtteket ösztönzi a munkaverseny, miért ne volna jó hatással a gyerekekre is. Ebben az évben műhelyenként a három legszorgalmasabb fiatal részesül társai előtt dicséretben és jutalomban. A FIZETÉS Az idén harminchét, tavaly hatvanhét fiatalt alkalmazott nyári munkára a textilgyár. Részben azért kevesebbet, mert tavaly óta a géptisztítást immár állandó dolgozók végzik, részben azért, mivel a felvételt megelőzően figyelmeztették a szülőket is, a fiatalokat is; a bér a munka ellenértéke. Aki úgy érzi, csak az előbbiből venné ki szívesen a részét, jobb, ha otthon marad— Az alkalmazásnál — akár a fonógyárban — a gyár dolgozóinak gyermekeit részesítették plőnyben. Pintér Jánosné munkaerőgazdálkodó megjegyzi, hogy két év alatt tizenkilencen vonultak nyugdíjba a gyárból; a nyári foglalkoztatás sikere tehát részben azzal is mérhető, mennyire biztosítja az utánpótlást, jóllehet, annak nem a szünidei munka az egyetlen forrása. A tavalyiak közül — például — Szommer Erzsébet, Szauter Mária, Mészáros Mária lett gyári dolgozó; az ideiek közül Szalai Boriska és Schmidt Mária jelentkezett őszinte lelkesedéssel szakmunkásképző iskolára. — Mivel a „nyáriak” közül jócskán mentek építőtáborba is, * nyaralni is, foglalkoztatásuk ideje két héttől egy hónapig terjedt, — vette át a szót a KISZ-titkár. — Még az egy hónap sem sok ahhoz, hogy a „vendégeket” bevonjuk a KISZ-életbe, megismerjük őket, megtudakoljuk: mi tetszett, mi nem tetszett a gyárban. őszintén kíváncsiak vagyunk reá. Remélem, a csúcsvezetőség megtalálja az információgyűjtésnek azt a módját, amely a textilgyár vezetőit hozzásegíti ahhoz, hogy a nyári foglalkoztatás céljait jövőre még teljesebben érhessük eL B. Z. Az utolsó vizsgálat A Magyar Elektronikai Ellenőrző Intézetben, az elektromos árammal működő készülékeket forgalomba kerülés előtt ellenőrzik. Képünkön: Lengyel gyártmányú asztali ventillátor levegőáramlását vizsgálják. (MTI Fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Újdonságok — kísérletek A világ első közvilágítási társasága 1810-ben alakult, ötvenezer font alaptőkével. A London Westminster Gas- compagnie ötmillió fontot, alaptőkéje százszorosát költötte kísérletekre, míg végül is 1814-ben fényleni kezdtek az utcai lámpafüzérek. A ráfordítás hat év alatt megtérült... Ritka kivételtől eltekintve minden újdonság kísérletezéssel jár. A kísérletezés kockázattal. Ne vállaljuk? Vannak, akik elhárítják. Az igények sürgette vállalkozásnak útját állja az-óvatoskodás. Mi lesz ha; nem látszik biztosnak; kétséges a haszna — így kezdődnek a magyarázatok. A mai érdekek túlzott súlya hamis irányba billenti a mérleg nyelvét, s az a látszat, mintha fölösen fogyasztaná a forintokat a kísérleti üzem, a kutatólaboratórium. Az viszont, hogy a termélőrészle- gékben végzett kísérletezgetés mennyibe kerül — milyen sokba! —. nem lényeges, hiszen egybemosódik a különböző költségnemekkel, áthárítható a felhasználóra, a fogyasztóra. Ám mi lesz holnap, holnapután? Hazánk nemzeti jövedelmének három százalékát költi tuMegnyugtaíó az augusztus eleji növényvédelmi helyzet r A mezőgazdasági termelők az aratással egy időben jó ütemben folytatják az időszerű növényvédelmi munkákat; ennek eredményeként a növényegészségügyi helyzet augusztus elején megnyugtató •— tájékoztatták a MÉM-ben az MTI munkatársát. A szőlőskertekben az elmúlt napokban a legtöbb helyen a hetedik permetezésre került sor, egyes üzemekben nyolcadszor részesítették védelemben a növényeket. A szőlőperonoszpóra idén különösebb gondot nem jelentett, mert sokáig hűvös volt az időjárás, és ez meggátolta a fertőzés kialakulását, az elmúlt napokban azonban az ország különböző vidékein felütötte fejét a pero- noszpóra, s ezért újra permeteztek. Ennél nagyobb munkát adott a szakembereknek a szőlőlisztharmat, amely egyebek között a balatoni borvidéken, valamint Baranyában és Pest megyében valószínűleg kisebb-nagyobb terméskiesést is okoz. főleg a kistermelőknek. A tömeges fertőzést azonban sikerült megakadályozni; az előzetes növényvédelemnél különösen a mezőgazdasági nagyüzemek értek el jó eredményeket. A nagyüzemi termelők kombinált kezelést alkalmaztak, egy időben több növényi betegség ellen használtak fel különféle vegyszereket, s ez jó hatásúnak bizonyult. Az almafa-lisztharmat elleni védekezésre is sor került, a fertőzés helyenként eléggé makacsnak bizonyult, emiatt augusztusban is nagyszabású megelőző jellegű növényvédelmi akciók vannak folyamatban. Munkában az Országos Borminősítő Intézet Az Országos Borminősítő Intézet az elmúlt hónapokban 14 ezer bor-, borpárlat-, sűrített must-, és pezsgőmintát Vizsgált meg. A szakemberek mintegy kétezerrel több italmintáról mondtak szakvéleményt, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az intézet összesítő jelentése szerint a forgalomba hozott borok minősége az egy évvel korábbihoz képest javult, s a kifogásolt borok aránya csökkent. Különösen azt tartják je. lentősnek, hogy a forgalomban egyre nagyobb arányt képviselő palackozott boroic ellen volt kevesebb kifogás. Ez azonban nem jelenti azít, hogy .nincs szükség további minőségjavításra, a' javulás aránya ugyanis eléggé kicsi, és még mindig eléggé sok borminta nem felelt meg a szabványoknak. Több száz liter hamisított italt is találtak az ellenőrök a vizsgálat során. Különösen a termelői borkimérésekben vizezik az italokat nagyobb arányban. dományos kutatásra, ami nemzetközi összehasonlításban sem rossz arány, összegszerűen ez tavaly több, mint tízmilliárd forint volt. Nagy summa. Sajnos azonban, legésszerűbb fel- használásának láncolatában itt-ott gyengék a szemek. Kedvezőtlen az élő és a holt munka aránya a kutatásban és kísérletezésben, szegényes az eszközellátottság. A tudományos intézetekben is, s az üzemekben még inkább. Némelyik üzemi kísérleti műhely a század elejéről itt felejtett ipartörténeti emléknek nevezhető csak, s nem korszerű kutatóhelynek. Olykor a legegyszerűbb eszközök pótlására is kunyerálni, kérincsélni kell a pénzt. Mintha szegény rokonként kopogtatnának érte, úgy kezelik őket. Holott ők a bábái a holnapi többnek. Persze, ha értelmét látják igyekezetüknek; ha a vállalati szervezetben érvényesül a logikus rend, rendszeresség. S ha nem, akkor rángatják elő a kísérleti üzemieket, amikor a munkahelyi próbálkozások csődbe mentek. Mert ez sem ritkaság. Kétszázötven körül van a vállalati, gyári kutatóhelyek számai s majdnem harmincezer ember tevékenykedik ott. Esztendőnként 13—14 ezer témával foglalkoznak. Az ezen a területen dolgozók egyhar- ■ mada rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Úgy tűnik, tekintélyes a sereg. Csakhogy a majd harmincezer főnyi gárda idejének csupán egyharmada jut tényleges kutató-, fejlesztő- munkára. A szegényes felszereltség miatt a szükségesnél jóval tovább tart egy-egy vizsgálat, elemzés, mérés. Pocsékolódik az idő, az energia. S vele füstté válhatnak a holnapra, holnaputánra remélt többlet forintok. Ez az a „takarékosság”, mely tíz forint fejében ötvenről mond le. Vizsgálatok szerint ugyanis a .jól működő vállalati kutatóhelyek, kísérleti üzemek ilyen arányban gyarapítják a befektetett forintokat. Igaz, ma még nem alakult ki olyan — ahogy ezt szakmai tolvajnyelven mondják — kényszerpálya, mely a kívánatos irányba, a kutatóhelyek, a kísérleti üzemek fejlesztésére sarkallná a termelőket. Elboldogulnak anélkül is. Ám véletlennek tartsuk, hogy a legdinamikusabban fejlődő iparágaknál leljük a legtöbb üzemi kutatóhelyet, kísérleti üzemet? S ott, ahol az erős exportérdekeltség, a nemzetközi piacokon tapasztalható éles verseny ezt kikövetelte? Amikor valami már égető szükség, azt a cselekvés késedelmességének rovására kell írnunk. A hatékony vállalati gazdálkodás egyik alappillére az időbeni fölismerés, akár termék- vagy gyártásfejlesztés-: ben, akár kutatási irányokban, kísérletekben. Nem különálló dolgok ezek. Egyik sem lehet meg hosszabb ideig a másik nélkül. A kutatások eredményeinek alkalmazását meggyorsítja a kísérleti üzem, s az ott született eredmények már nagyobb kockázat nélkül ültethetők át a napi termelésbe. Egyszerű igazságok a fentiek. Talán éppen ezért nehéz elfogadni, s tudatukban cselekedni? Világos képet adott a gondokról a párt Központi Bizottsága a tudománypolitikai irányelvekben, amikor egyebek között megállapította? „Nem fejlődtek eléggé az üzemi kutató-fejlesztő helyek. A termelésben alkalmazható kutatási eredmények realizálását hátráltatja, hogy hazánkban nem létesültek megfelelő számban kísérleti jellegű gyártásra alkalmas félüzemi részlegek .. Ä Központi Bizottság a fentieket 1969. június 26—27-i ülésén szögezte le. Öt év telt el azóta. Az akkor megrajzolt képet lényegesen módosító változások csak lassan érlelődnek. Pedig e változások gyümölcseinek közös tálunkon nagyon is lenne helye. MÉSZÁROS OTTO 1974. augusztus 10. /
