Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
í \ ? k fioiolok I i <i I « I '3 k hatolok Középiskolás táborozok a Duna-kanyarban Az ország minden táján, tavak, folyók, festői tájak között üdülnek megyénk középiskolásai. Balatonszemes, Badacsony, Siófok, Sóstó, Verőce, Nagymaros ... egy-egy településnév, azonban e községekben lévő táborhelyek a fiatalok emlékezetében úgy élnek: itt voltam, jól éreztem magamat. A táborok közül a nagymarosit látogattam meg. Sátorok tömege fogadott; a táborhelyet az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda béreli. A Duna-kanyar összes természeti jellemzői összegeződnek a tábor körül. Visegrádi vár, a hegyek romantikája, az ezüstösen csillogó Duna. A sátrak mindössze 15—20 méterre vannak a folyótól. Ez több bonyodalmat okozott a sport terén, ugyanis a röplabdapálya a sátrak és a Duna között van, így a labda könnyen a vízbe eshet. Szerencsére egy kis fűzfasáv húzódik a parton. Gitárszó hallatszik az egyik sátorból, odamegyünk. Borda Károly vagyok — mutatkozik be az egyik fiataL — Honnan jöttél? — Szekszárdról, a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskolából, harmadikos gépész osztályban tanulok majd ősszel. — Milyen a kaja és a szállás? — A kaja nem rossz, a szállás nagyon romantikus a Duna-parton, ahol elterül. Még a sátorban sem unatkozom. Ha fekszem az ágyon, felfelé tekintve a sátor ponyvájára, mókás rajzokat fedezhetek fel, amelyeket ismeretlen „művész” alkotót fogkrémmel. — Melyek a legfontosabb napi teendők? — Állandó program: 7 órakor ébresztő, 9-ig reggeli, a lányok segítenek elmosni az edényeket, ezután, majd 12-ig változó program, 12—14 óráig ebéd. Délután kirándulás, múzeumot látogatni és testvértáborba megyünk eL — A táborban 250 fiatal üdül, nagyrészük lány. Ismerkedjünk meg eggyel a sok közül. Hódmezővásárhelyi» Lsl r~ Olyan a tábor, amilyennek elképzelted? — Az egyik osztálytársnőm volt már hasonló helyen üdülni a Balaton partján, ő mondta, hogy sátrakban fogunk aludni. A barátnőmtől tudtam meg. hogy nincs kötött program és 10 óráig van este kimenő. Azt nem gondoltam, hogy ilyen szép tájon leszünk. Csütörtökön este tábortűz mellett beszélgetünk. Kajtár Éva, Szenczy Zsuzsa, Kiss Mária. A tamási gimnáziumból érkeztek ide, ősszel a III. osztályban tanulnak tovább. — Arra gondoltunk, hogy verőcei táborba fognak beosztani. Tavaly Verőcén voltunk, ott minden este volt másmás program. De itt is jól érezzük magunkat. A nyáron még nagyoh sok fiatal üdül illetve dolgozik a különböző táborokban, reméljük, úgy járnak, mint mi, „csalódnak”, Jobb, mint vártuk... DEBRECZENI SÁNDOR — Nemzedéki probléma — az országúton... Az újságban e rovat hasábjain olvastam egy írást „Fiatalokról öregesen” címmel. A cikk írója elnéző atyai szeretettel és nagy megértéssel írt a mai fiatalok nézeteiről, életformájáról. írása végén felszólított, írjunk véleményt mi fiatalok, a nálunk 20—25 évvel idősebb nemzedékről. Egy későbbi, kb. egy hónappal ezelőtti számban olvastam arról, hogy június 30-tól a 6- os útról a közlekedés gyorsításának érdekében kitiltották az egyébként is sok balesetet okozó lassú járműveket, a kerékpárosokat és lovas szekereket. Múlt héten autóstoppal utaztam a 6-os úton Dunaföld- vártól Szekszárdig. Az utóbbi időben ritka utas lévén, ezen az útvonalon, rögtön feltűntek az újonnan elhelyezett táblák. Gyatra KRESZ-tudá- som ellenére is rájöttem, hogy ezek foganatosítják azt az új rendszabályt, amely már első olvasásakor is bosszúságot okozott számomra. A sokak által szidott autóstopnak egyik érdekessége, hogy az ember, ha csak 15—20 kilométeres út időtartamára is, de alkalmi ismerősökre tesz szert. Az autótulajdonosok nagy része is elsősorban az út unalmát elűző beszélgető partnert lát a stoposokban. Szerencsém volt, a második kocsi, akinek intettem, megállt. A tulaj, 40—50 év körüli úriember, szintén szóvá tette az új táblákat. Mint autótulajdonos helyeselte az új szabályt, bár elérzékenyült nosztalgiával beszélt ifjúkora nagy kerékpártúráiról. Eszembe jutott, hogy nekem is már többen javasolták a kerékpártúrát az autóstop helyett, lévén az egészségesebb és „szebb"’ dolog. Mindenesetre eddig nekünk, fiataloknak ez a két olcsó lehetőségűnk volt, ha országot látni, hazánkat megismerni útra keltünk. Most úgy érzem, äz egyik lehetőséget elvágták. Gondoljunk csak arra, mekkora vargabetűt kell leírnia annak a kerékpárosnak, aki például Szekszárdról Paksra akar eljutni. Balaton felé még el lehet menni a régi 6-os úton a 65-ös út elágazásáig, de nem biztos, hogy a Balaton mellett nem léptettek, vagy léptetnek a közeljövőben érvénybe hasonló szabályokat. Legnagyobb középiskolás élményeim közé tartoznak azok a kirándulások, amelyeket kerékpárral Öbányára tettünk. Most igencsak át kell böngésznem a térképet, ha elfogadható minőségű és hosszúságú utat akarok találni. Szóval a kerékpártúrák lehetőségét ez az intézkedés alaposan leszűkítette. Marad a vonat, az autóbusz — a nem éppen diákzsebre méretezett áraival, és az egyre nehezebb és sokat szidott autóstop. Tudom, vannak kedvezmények a csoportos utazók részére, van Fiatal Utazók Klubja számtalan lehetőséggel, de vannak olyanok is, akiket nem elégít ki a csoportos utazás —■ melynek kétség kívül hátrányai is vannak. Gondolok itt arra, hogy kötött program szerint, egymáshoz alkalmazkodva kell utazni, és ami a fő dolog, az ember csak azt látja, amit megmutatnak neki, általában egy város, országrész „kirakatát”. Nincs lehetősége arra, hogy benézzen a „pult alá" is. Van olyan fiatal, aki úgy szeret utazni, országot látni, hogy bármikor bárhol megállhasson, tetszés szerinti ideig ott maradhasson, ahol számára érdekes dolgot lát, akinek városképéhez a nevezetességek mellett az is hozzátartozik', hogy egy Krudy-s hangulatú kiskocsmában egy adceg pörkölt és'egy korsó dúsan habzó sör mellett elnézelődik, hogy megismerkedik egy lánynyal, hogy egyedül nézelődik a város piacterén, vagy főutcáján. Általában az utóbbiak azok, akik egyedül, vagy esetleg ketten-hárman kerékpárral, vagy autóstoppal vágnak neki az országjárásnak. Ök azok, akik a közeljövőben nem válnak autótulajdonosokká — és így a kérdést erről az oldalról nézik. A határozatok alkotói úgy hiszem az autótulajdonosok közé tartoznak, de szerintem még sincs itt antagonisztikus ellentét. Hiszen az utóbbi időben egyre kevesebbet hallunk az úgynevezett nemzedéki ellentétről. Eltűntek a „bezzeg az én időmben” — szemlélet ádáz harcosai is. Az új ' ifjúsági törvény is igazolja, hogy komoly figyelmet szentelnek nekünk, fiataloknak. Helyet biztosítanak a gyárak, a mező- gazdasági és ipari üzemek vezetőségében, az országgyűlés széksoraiban. Pont az utakról szorítanának akkor ki? Ha csak egy elfogadható minőségű útpadkát, uram bo- csá, kerékpárutat kapnánk, máris biztosítva lenne a békés egymás mellett élés az utakon is. Megjegyzem az útpadkára az autósutazás biztonsága érdekében is szükség van. Talán ha visszakapnánk ezt a lehetőséget, mi is kevesebbet szidnánk a stopolás során közömbös arccal elhúzó autósokat, és egyre többen rákapnánk a kerékpáros országjárás szépségeire, a világ nyeregből történő megismerésére. TAMÁSI JANOS Dunaföldvár Uszólecke RIMINI (I.ippay Tamás rajza) A Láng Gépgyár flombővári gyáregységében a szakmunkásutánpótlás nevelését kezdettől fogva kiemelten kezelték. Tavaly új csarnok épült, ahol megfelelő, kulturált körülmények között sajátítják el a szakma alapelemeit. Jó és rendszeres a kapcsolat a szakmunkásképző intézettel. A fiatalokkal rendszeresen törődnek' a gyáregység vezetői, a szakszervezet, és a KlSZ-szerve- zet bevonja őket munkájába. Ennek a törődésnek tulajdonítható, hogy a tavaly „felszabadult” 34 ifjú szakemberből 30 ma is itt dolgozik, az idén végzettek közül pedig eddig 2ö létesített A Láng Gépgyárion munkaviszonyt a gyáregységgel. Egy fiatal lakóhelyéhez közelebb eső munkalehetőséget keresett. Intézkedési terv készült az ifjúsági törvény végrehajtásának, a fiatalokkal való törődés hatékonyságának növelésére. A harmadéves ipari tanulók szakmunkás- bérben történő foglalkoztatásáról és a kezdő szakmunkásoknak biztosított kedvezményes elszámolásáról vezérigazgatói utasítás intézkedik. A kezdő szakmunkások az első hónapokban 50 százalékos teljesítmény elérésénél már megkapják a 100 százalékos bért. A forgácsoló és hegesztő szakmában három- hónaponként emelkedik 10 százalékkal az előírt szint és csak egy év múlva szűnik meg a kedvezmény. A többi szakmában hat hónapig részesülnek kedvezményes elszámolásban. OSZLÁNCZI JANOS A szárazföldi gyakorlatot a csípőizület alapos bemelegítésével kezdjük. Ismételjük át valamennyi lábtempóra vonatkozó gyakorlatanyagot. Kapcsoljuk össze a kar- és lábmunkát a tanultak alapján. A vízi foglalkozást néhány légzögyakorlat végrehajtása, illetve ismétlése után, lábmunkával kezdjük. Rugaszkodjunk el, kis siklás után végezzünk egy lábtempót, a karok végig nyújtva, egymás mellett lefelé néző tenyerekkel. A lábtempó után ne álljunk le azonnal. Társunk közben figyelje, hogy jól hajtottuk-e végre a lábmunkát. Néhányszor! ismétlés után közbeiktathatunk két, három, négy lábtempót is. Ügyeljünk azonban arra, hogy egy-egy tempó között mindig legyen rövid kivárás. Ezt követheti a siklás, folyamatosan végrehajtott lábmunkával, meghatározót távolságig. A mozgás elsajátítását megkönnyíti az úszódeszka, amely nem egyéb, mint egy 70—80 cm hosszú, 40—50 cm széles és 5—0 cm vastag fa. Hasaljunk a vízre, fogjuk meg a deszkát úgy, hogy a felénk eső vége az arcunk előtt legyen. Gyakoroljuk a lábtempót. A napi foglalkozás befejezéseként végezzünk siklást, méghozzá úgy. hogy iktassunk; közbe egy kar- és egy lábtempót. A szárazföldön melegítsünk be, gyakoroljuk a kar- és légzés, illetve a kar- és lábmunka összekapcsolt mozgását. A vízben: siklás a fej emelgeté- sével, légzéssel, siklás és kar- munka folyamatosan. Az utóbbi végrehajtásához végezzük el a következő gyakorlatokat: 1. siklás után egy karmunka, rövid kivárás, egy lábmunka, rövid befejező siklás és leállás. A lábmunka csak akkor kezdődhet, amikor a karok előrenyulnak alaphelyzetbe. Teljes lábmunka alatt a kezek szorosan egymás mellett vannak. 2. Siklás után két teljes tempó végrehajtása az előbbihez hasonlóan szétválasztva a kar- és lábtempd 3. Az előbbi gyakorlatnak megfelelően három teljes tempó végrehajtása. 4. A siklás közben folyamatos kar- és lábmunka, az arc csak a szemöldök vonaláig merüljön a vízbe. Végül folyamatos úszás, meghatározott távolságra emeltebb fejjel. Az emelés nyakból történik, derékmeg- hajlítás, homorítás nélkül. A foglalkozást befejezhetjük úgy, hogy a siklást — folyamatos kar- és lábtempóval — meghatározott távolságra végezzük. (Folytatjuk)
