Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

í \ ? k fioiolok I i <i I « I '3 k hatolok Középiskolás táborozok a Duna-kanyarban Az ország minden táján, tavak, folyók, festői tájak kö­zött üdülnek megyénk középiskolásai. Balatonszemes, Ba­dacsony, Siófok, Sóstó, Verőce, Nagymaros ... egy-egy tele­pülésnév, azonban e községekben lévő táborhelyek a fia­talok emlékezetében úgy élnek: itt voltam, jól éreztem ma­gamat. A táborok közül a nagymarosit látogattam meg. Sáto­rok tömege fogadott; a táborhelyet az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda béreli. A Duna-kanyar összes természeti jel­lemzői összegeződnek a tábor körül. Visegrádi vár, a hegyek romantikája, az ezüstösen csillogó Duna. A sátrak mindössze 15—20 méterre vannak a folyótól. Ez több bonyodalmat okozott a sport terén, ugyanis a röplabdapálya a sátrak és a Duna között van, így a labda könnyen a vízbe eshet. Szerencsére egy kis fűzfasáv húzódik a parton. Gitárszó hallatszik az egyik sátorból, odame­gyünk. Borda Károly vagyok — mutatkozik be az egyik fiataL — Honnan jöttél? — Szekszárdról, a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépisko­lából, harmadikos gépész osztályban tanulok majd ősszel. — Milyen a kaja és a szállás? — A kaja nem rossz, a szállás nagyon romantikus a Duna-parton, ahol elterül. Még a sátorban sem unatkozom. Ha fekszem az ágyon, felfelé tekintve a sátor ponyvájára, mókás rajzokat fedezhetek fel, amelyeket ismeretlen „mű­vész” alkotót fogkrémmel. — Melyek a legfontosabb napi teendők? — Állandó program: 7 órakor ébresztő, 9-ig reggeli, a lányok segítenek elmosni az edényeket, ezután, majd 12-ig változó program, 12—14 óráig ebéd. Délután kirándulás, múzeumot látogatni és testvértáborba megyünk eL — A táborban 250 fiatal üdül, nagyrészük lány. Ismer­kedjünk meg eggyel a sok közül. Hódmezővásárhelyi» Lsl r~ Olyan a tábor, amilyennek elképzelted? — Az egyik osztálytársnőm volt már hasonló helyen üdülni a Balaton partján, ő mondta, hogy sátrakban fogunk aludni. A barátnőmtől tudtam meg. hogy nincs kötött prog­ram és 10 óráig van este kimenő. Azt nem gondoltam, hogy ilyen szép tájon leszünk. Csütörtökön este tábortűz mellett beszélgetünk. Kajtár Éva, Szenczy Zsuzsa, Kiss Mária. A tamási gimnáziumból érkeztek ide, ősszel a III. osztályban tanulnak tovább. — Arra gondoltunk, hogy verőcei táborba fognak be­osztani. Tavaly Verőcén voltunk, ott minden este volt más­más program. De itt is jól érezzük magunkat. A nyáron még nagyoh sok fiatal üdül illetve dolgozik a különböző táborokban, reméljük, úgy járnak, mint mi, „csa­lódnak”, Jobb, mint vártuk... DEBRECZENI SÁNDOR — Nemzedéki probléma — az országúton... Az újságban e rovat hasáb­jain olvastam egy írást „Fia­talokról öregesen” címmel. A cikk írója elnéző atyai szere­tettel és nagy megértéssel írt a mai fiatalok nézeteiről, élet­formájáról. írása végén fel­szólított, írjunk véleményt mi fiatalok, a nálunk 20—25 év­vel idősebb nemzedékről. Egy későbbi, kb. egy hónap­pal ezelőtti számban olvastam arról, hogy június 30-tól a 6- os útról a közlekedés gyorsítá­sának érdekében kitiltották az egyébként is sok balesetet okozó lassú járműveket, a ke­rékpárosokat és lovas szekere­ket. Múlt héten autóstoppal utaztam a 6-os úton Dunaföld- vártól Szekszárdig. Az utóbbi időben ritka utas lévén, ezen az útvonalon, rögtön feltűn­tek az újonnan elhelyezett táblák. Gyatra KRESZ-tudá- som ellenére is rájöttem, hogy ezek foganatosítják azt az új rendszabályt, amely már első olvasásakor is bosszúságot okozott számomra. A sokak által szidott autó­stopnak egyik érdekessége, hogy az ember, ha csak 15—20 kilométeres út időtartamára is, de alkalmi ismerősökre tesz szert. Az autótulajdonosok nagy része is elsősorban az út unalmát elűző beszélgető partnert lát a stoposokban. Szerencsém volt, a második kocsi, akinek intettem, meg­állt. A tulaj, 40—50 év körüli úriember, szintén szóvá tette az új táblákat. Mint autótulaj­donos helyeselte az új sza­bályt, bár elérzékenyült nosz­talgiával beszélt ifjúkora nagy kerékpártúráiról. Eszembe ju­tott, hogy nekem is már töb­ben javasolták a kerékpártúrát az autóstop helyett, lévén az egészségesebb és „szebb"’ do­log. Mindenesetre eddig nekünk, fiataloknak ez a két olcsó le­hetőségűnk volt, ha országot látni, hazánkat megismerni út­ra keltünk. Most úgy érzem, äz egyik lehetőséget elvágták. Gondoljunk csak arra, mek­kora vargabetűt kell leírnia annak a kerékpárosnak, aki például Szekszárdról Paksra akar eljutni. Balaton felé még el lehet menni a régi 6-os úton a 65-ös út elágazásáig, de nem biztos, hogy a Balaton mel­lett nem léptettek, vagy lép­tetnek a közeljövőben érvény­be hasonló szabályokat. Legnagyobb középiskolás él­ményeim közé tartoznak azok a kirándulások, amelyeket ke­rékpárral Öbányára tettünk. Most igencsak át kell böngész­nem a térképet, ha elfogad­ható minőségű és hosszúságú utat akarok találni. Szóval a kerékpártúrák lehetőségét ez az intézkedés alaposan leszű­kítette. Marad a vonat, az autóbusz — a nem éppen diák­zsebre méretezett áraival, és az egyre nehezebb és sokat szidott autóstop. Tudom, vannak kedvezmé­nyek a csoportos utazók ré­szére, van Fiatal Utazók Klub­ja számtalan lehetőséggel, de vannak olyanok is, akiket nem elégít ki a csoportos utazás —■ melynek kétség kívül hátrá­nyai is vannak. Gondolok itt arra, hogy kötött program sze­rint, egymáshoz alkalmazkod­va kell utazni, és ami a fő dolog, az ember csak azt lát­ja, amit megmutatnak neki, általában egy város, ország­rész „kirakatát”. Nincs lehe­tősége arra, hogy benézzen a „pult alá" is. Van olyan fiatal, aki úgy szeret utazni, országot látni, hogy bármikor bárhol megáll­hasson, tetszés szerinti ideig ott maradhasson, ahol számá­ra érdekes dolgot lát, akinek városképéhez a nevezetességek mellett az is hozzátartozik', hogy egy Krudy-s hangulatú kiskocsmában egy adceg pör­költ és'egy korsó dúsan hab­zó sör mellett elnézelődik, hogy megismerkedik egy lány­nyal, hogy egyedül nézelődik a város piacterén, vagy fő­utcáján. Általában az utóbbiak azok, akik egyedül, vagy eset­leg ketten-hárman kerékpár­ral, vagy autóstoppal vágnak neki az országjárásnak. Ök azok, akik a közeljövőben nem válnak autótulajdonosokká — és így a kérdést erről az ol­dalról nézik. A határozatok alkotói úgy hiszem az autótulajdonosok közé tartoznak, de szerintem még sincs itt antagonisztikus ellentét. Hiszen az utóbbi idő­ben egyre kevesebbet hallunk az úgynevezett nemzedéki el­lentétről. Eltűntek a „bezzeg az én időmben” — szemlélet ádáz harcosai is. Az új ' ifjú­sági törvény is igazolja, hogy komoly figyelmet szentelnek nekünk, fiataloknak. Helyet biztosítanak a gyárak, a mező- gazdasági és ipari üzemek ve­zetőségében, az országgyűlés széksoraiban. Pont az utakról szorítaná­nak akkor ki? Ha csak egy elfogadható minőségű útpadkát, uram bo- csá, kerékpárutat kapnánk, máris biztosítva lenne a békés egymás mellett élés az utakon is. Megjegyzem az útpadkára az autósutazás biztonsága ér­dekében is szükség van. Talán ha visszakapnánk ezt a lehe­tőséget, mi is kevesebbet szid­nánk a stopolás során közöm­bös arccal elhúzó autósokat, és egyre többen rákapnánk a kerékpáros országjárás szép­ségeire, a világ nyeregből tör­ténő megismerésére. TAMÁSI JANOS Dunaföldvár Uszólecke RIMINI (I.ippay Tamás rajza) A Láng Gépgyár flombővári gyáregységében a szakmunkás­utánpótlás nevelését kezdettől fog­va kiemelten kezelték. Tavaly új csarnok épült, ahol megfelelő, kulturált körülmények között sa­játítják el a szakma alapelemeit. Jó és rendszeres a kapcsolat a szakmunkásképző intézettel. A fiatalokkal rendszeresen tö­rődnek' a gyáregység vezetői, a szakszervezet, és a KlSZ-szerve- zet bevonja őket munkájába. Ennek a törődésnek tulajdonít­ható, hogy a tavaly „felszaba­dult” 34 ifjú szakemberből 30 ma is itt dolgozik, az idén végzettek közül pedig eddig 2ö létesített A Láng Gépgyárion munkaviszonyt a gyáregységgel. Egy fiatal lakóhelyéhez közelebb eső munkalehetőséget keresett. Intézkedési terv készült az if­júsági törvény végrehajtásának, a fiatalokkal való törődés hatékony­ságának növelésére. A harmad­éves ipari tanulók szakmunkás- bérben történő foglalkoztatásáról és a kezdő szakmunkásoknak biztosított kedvezményes elszámo­lásáról vezérigazgatói utasítás in­tézkedik. A kezdő szakmunkások az első hónapokban 50 százalékos teljesít­mény elérésénél már megkapják a 100 százalékos bért. A forgácsoló és hegesztő szakmában három- hónaponként emelkedik 10 száza­lékkal az előírt szint és csak egy év múlva szűnik meg a kedvez­mény. A többi szakmában hat hónapig részesülnek kedvezményes elszámolásban. OSZLÁNCZI JANOS A szárazföldi gyakorlatot a csípőizület alapos bemelegíté­sével kezdjük. Ismételjük át valamennyi lábtempóra vonat­kozó gyakorlatanyagot. Kap­csoljuk össze a kar- és láb­munkát a tanultak alapján. A vízi foglalkozást néhány légzögyakorlat végrehajtása, il­letve ismétlése után, lábmun­kával kezdjük. Rugaszkod­junk el, kis siklás után végez­zünk egy lábtempót, a karok végig nyújtva, egymás mellett lefelé néző tenyerekkel. A lábtempó után ne álljunk le azonnal. Társunk közben fi­gyelje, hogy jól hajtottuk-e végre a lábmunkát. Néhány­szor! ismétlés után közbeik­tathatunk két, három, négy lábtempót is. Ügyeljünk azon­ban arra, hogy egy-egy tempó között mindig legyen rövid kivárás. Ezt követheti a siklás, fo­lyamatosan végrehajtott láb­munkával, meghatározót tá­volságig. A mozgás elsajátítá­sát megkönnyíti az úszódesz­ka, amely nem egyéb, mint egy 70—80 cm hosszú, 40—50 cm széles és 5—0 cm vastag fa. Hasaljunk a vízre, fogjuk meg a deszkát úgy, hogy a felénk eső vége az arcunk előtt legyen. Gyakoroljuk a lábtempót. A napi foglalkozás befejezé­seként végezzünk siklást, méghozzá úgy. hogy iktassunk; közbe egy kar- és egy lábtem­pót. A szárazföldön melegítsünk be, gyakoroljuk a kar- és lég­zés, illetve a kar- és lábmun­ka összekapcsolt mozgását. A vízben: siklás a fej emelgeté- sével, légzéssel, siklás és kar- munka folyamatosan. Az utóbbi végrehajtásához végezzük el a következő gya­korlatokat: 1. siklás után egy karmunka, rövid kivárás, egy lábmunka, rövid befejező sik­lás és leállás. A lábmunka csak akkor kezdődhet, amikor a karok előrenyulnak alap­helyzetbe. Teljes lábmunka alatt a kezek szorosan egymás mellett vannak. 2. Siklás után két teljes tempó végrehajtása az előbbihez hasonlóan szét­választva a kar- és lábtempd 3. Az előbbi gyakorlatnak megfelelően három teljes tem­pó végrehajtása. 4. A siklás közben folyamatos kar- és lábmunka, az arc csak a szemöldök vonaláig merüljön a vízbe. Végül folyamatos úszás, meghatározott távolság­ra emeltebb fejjel. Az emelés nyakból történik, derékmeg- hajlítás, homorítás nélkül. A foglalkozást befejezhetjük úgy, hogy a siklást — folya­matos kar- és lábtempóval — meghatározott távolságra vé­gezzük. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents