Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

agazin magazin • magaz

Tehetségfejlesztés — hipnózissal

Nem értek különösebben a festészethez, ezért nem vállal- kozhatom arra, hogy az előttem lévő portrék művészi értékéről véleményt mondjak. Bizonyos összehasonlítást azonban tudok tenni. Az első, számomra nem sokat mond. Talán egy öregembert, de lehet hogy egy fiút ábrázol. A második mű rajzolóját azonban irigylem. Úgy tűnik, keze biztos, jó megfigyelő, rajza egy konkrét egyéniséget, határozott jellemű embert ábrázol.

Gondolataimból beszélgető- partnerem, Vlagyimir Rajkov pszichoterápiái orvos riaszt fel:

— Mindkét rajzot egy és ugyanaz a „művész” készítette. Méghozzá ugyanazon a napon. Alkotójuk, a kísérletünkben részt vevő fiatalember valójában nem tud és nem is szeret rajzolni. Ez magyarázza első vázlatának kifejezéstelen vonalait, amelyet minden befolyásoltságtól mentesen készített. A második portrét hipnózis hatása alatt rajzolta. Azt mondtuk neki, hogy nem első éves egyetemi hallgató, mint ahogy ez a valóságban volt, hanem ő Hja Rjepin, a nagy orosz festő. A kísérleti személy énje annyira megváltozott, hogy a fiatalember nem reagált valódi nevére, nem ismerte meg magát a tükörben. Lelkesen és logikusan beszélt a festészetről, és szívesen — amint látja, nem is rosszul — rajzolt.

— Mivel magyarázható az, hogy akivel sikerül elhitetni, hogy nagy művész, sokkal jobban rajzol, mint korábban?

— Ezzel a kérdéssel eljutottunk az emberben lévő rejtett tartalékok feltárási lehetőségeinek problémájához. E tartalékok létezését számos tudós tanúsíthatja. A kutatók ugyanakkor rámutatnak arra,

hogy a lehetőségek tetszés szerinti kiaknázásának ma még csaknem elháríthatatlan akadályai vannak. A hipnózis olyan módszer, amelynek segítségével bizonyos esetekben leküzdhetők e nehézségek.

Az utóbbi években végzett kísérleteink során sikerült bebizonyítanunk, hogy az ember figyelme mély hipnotikus állapotban másfél-kétszeresére növelhető. Ugyanez mondható el az ember alkotókészségéről is. Az az egyetemi hallgató, akivel elhitetjük például, hogy kiváló matematikus, jóval kevesebb hibát vét feladatai megoldása közben, mint általában. Ugyanakkor hibaszázaléka ugrásszerűen megnő, ha a hipnotikus álomban azt mondjuk neki, hogy műveletlen, századeleji postakocsis.

Végeztünk kísérleteket a fizikai tűrőképesség fokozására is, a hipnózis állapotában. A kísérleti személyeknek meghatározott nagyságú súlyt kellett tartaniuk „amíg csak bírták”. Ezután hagytuk, hogy teljes mértékben kipihenjék magukat. A kísérletet hipnotikus állapotban megismételtettük. Míg először a kísérleti személyek tíz esetben átlagosan 66 másodpercig bírták az adott súlyt tartani, a második esetben, hipnotikus állapotban ez az idő 133 másodpercre növekedett. A fizikai tűrőképesség tehát megduplázódott.

— Ezeknek az eredményeknek bizonyára csak akkor van gyakorlati jelentőségük, ha a hipnotikus állapotban megnyilatkozó fokozott alkotó- készséget sikerül megőrizni, és normál állapotban is továbbfejleszteni.

— Ezzel kapcsolatban is vannak már eredményeink. Egyik kísérleti alanyunk, egy másodéves egyetemi hallgatónő hat évvel ezelőtt jött el először hozzánk. Rajzkészsége

körülbelül olyan volt, mint az először említett kísérletben szereplőnek. Bizonyos számú kísérlet után, szabad idejében otthon is kedve támadt rajzolni. Azóta befejezte az egyetemet, fizikus lett. Legkedvesebb időtöltése szakmáján kívül azóta is a rajzolás.

Szeretném azonban eloszlatni azok félreértését, akik azt hiszik, hogy ilyen módon könnyűszerrel alkotóképességet nyernek.

— Elterjedt az a vélemény, hogy a hipnózis gyengíti az ember akaraterejét, és egészségére is káros.

— Az igazság éppen ennek az ellenkezője. Hozzáértő alkalmazással a hipnózis erősíti az akaratot, növeli a figyelmet, javítja az emlékezőtehetséget.

— ön egy klinikán dolgozik. A sajtóban sokszor írtak már különböző megbetegedések hipnózissal történő gyógyításáról. Mi erről a véleménye önnek, mint gyakorló orvosnak?

— A pszichiátriai klinikán általában neurotikusokat gyógyítunk. Ez manapság sajnos nem ritka megbetegedés. A hipnózis, a rendelkezésünkre álló más eszközökkel együtt e megbetegedések gyógyításának igen hatékony eszköze.

V. Szkuratnyik (APN — KS)

Nyugalomba vonult az utolsó vándor ablakos

„Ablakot csináltassanak! Ablakot’csináltassanak!” A Debrecen környéki falvakban a közelmúltban utoljára hangzott fel az évtizedek óta jól ismert, megszokott kiáltás. Csaknem ötvenévi „szolgálat” után nyugalomba vonult Rep- ka József, a vándor ablakosok utolsó képviselője. Üvegszállító háti alkalmatossága, a „kroska”, a hajdan nagybecsű mesterség klasszikus szerszámaival együtt — az üvegvágóval, colstokkal, gittleverő késsel, harapófogóval, stifnikala- páccsal — múzeumba kerül. Mint néprajzi érdekesség, látható lesz mellettük kedvenc barkócafa botja is, amelyet még pályája kezdetén, mint fiatal hajtást szemelt ki a hegyközi erdőkben, bevagdosta, hogy görcsös legyen, kivágás után pedig tűzön pörkölte, hogy tartós is legyen. S a derék szerszám meg is hálálta a fáradságot: minden útján elkísérte, s nehéz teher és zabolátlan falusi kutyák ellen egyformán védelmet nyújtott.

A most 75 éves nagyhutai ablakosmester elmondotta, hogy a foglalkozást — ínás szakmáktól eltérően — míve- lőik általában az apjuktól tanulták el, s önállósodva vándorútra indultak. Egy-egy „turné” két-három hónapig tartott, s lakóhelyükre csak a

nagyobb ünnepek és a mező- gazdasági munkák idején tértek vissza. Indulásukat mindig nagy készülődés előzte meg: az asszonyok pogácsát sütöttek és néhány napra való száraz élelmet raktak a tarisznyába. A férfiak, mielőtt útra keltek, elmentek a kocsmába és hitelbe ittak, hogy szerencsés legyen az út, s tar- ■ tozásukat csak visszatértük után fizették ki. Nagyon hittek a babonákban: az indulás napján semmit nem adtak kölcsön a háztól, s azt vallották, hogy ha valaki üres vederrel átmegy előttük az úton, fekete macska vagy nyúl szalad át előttük, nem lesz szerencséjük. Még a munkavállalás során is a babonákba kapaszkodtak: reggel az első ablakszemet olcsón megcsinálták, hogy egész nap legyen munkájuk.

Maga a szakma nem volt! nehéz, inkább a „kellékek” cipelése okozott problémát: egyszerre 50—60 kiló üveget is vittek a hátukon, s elég volt egy vigyázatlan mozdulat, hogy az egész kárbavesszen. A sok teherhordás a lábukat tönkretette: visszér nélkül egyikük sem öregedett meg. Igaz, Repka még az utolsó évben is megkeresett a koszton és az adón kívül havi 2000 ío-_ rintot.

Dohányzási tilalom Görögországban

Szomorú napok köszöntének a görög gépkocsivezetőkre. Az államtanács új törvényt

Mire jó

a fecske jé #xek ?

Az utóbbi években a burmai exportlistán új cikk szerepel: a fecskefészek. A fecskefészket felhasználják a gyógyszeré- szetben, továbbá bizonyos jellegzetes távol-keleti különleges ételek elkészítésénél. A fecskefészek már jelentős bevételt hozott Burmának.

léptetett életbe, amelynek értelmében még a személygépkocsik vezetőinek is megtiltják a dohányzást. A korábbi, 1931- ben hozott törvény a személy- gépkocsik vezetőire még nem vonatkozott.

Gyilkos klorid

A viniklorid egyike a legelterjedtebb szintetikus kémiai termékeknek. Nélkülözhetetlen alkotóeleme a spray-rendszerű fertőtlenítő- és rovarirtó szereknek, a hajlakkoknak, a különböző műanyagoknak, a szemétgyűjtő zsákoknak, bevásárlószatyroknak, a szigetelő- anyagoknak, de felhasználják a protézis készítéséhez és az autókarosszéria gyártásához is. Éveken át úgy vélték, hogy a viniklorid teljesen ártalmatlan szer. A tudósok ma már épp az ellenkezőjét hirdetik: a viniklorid, amelyből évente 12 millió tonnát állítanak elő a világon, veszélyes az ember egészségére, és bizonyos körülmények között rákkeltő hatású.

Erre á megállapításra jutott

Cesare Maltoni olasz kutató, á bolognai onkológiai intézet vezetője. Három éven át végzett kísérleteket patkányokkal, egerekkel és tengerimalacokkal. Megfigyelte, hogy a viniklo- ridadag mennyiségét megnövelve, a kísérleti állatok nagy részénél veserák és úgynevezett angioszarkóma lépett fel. Ez utóbbi burjánzó szarkómás daganat a véredényeket támadja meg.

A vinikloriddal kapcsolatos első gyanú 1938-ban merült fel, amikor megkezdték a viniklorid gyártását az Egyesült Államokban. Tíz évvel később a szovjetek, majd 1966- ban az angolok hívták fel a világ figyelmét ennek az anyagnak a veszélyességére, de mindezeket a vészjelzéseA hegedülés képessége

Jógázás

Az egyik híres bombayi filmszínész túlságosan rabiává vált az italnak. Abban a reményben, hogy ez majd leszoktatja veszedelmes szenvedélyéről, orvosai azt tanácsolták neki, hogy jógázzék. Tíz hónap múlva a páciens már valamennyi gyakorlatot el tudta végezni.

„Használt-e a férjének a jógázás?” — érdeklődtek az újságírók a filmszínész feleségénél. „Valamennyire igen — válaszolta az asszony. — Most már fejtetőn állva is tud inni”,

Évek munkáját áldozzák rá sokan, hogy művészei legyenek egy-egy hangszernek, de csak keveseknek sikerül elérni e kitűzött célt. Ebben nemcsak zenei adottságuk, szorgalmuk és kitartásuk játszik szerepet, hanem testi felépítésük, a hangszer tökéletes kezeléséhez szükséges alkalmasságuk is. Akiknél ez nincs meg, azoknál előbb-utóbb kellemetlenségek jelentkezhetnek (például zongoristáknál és hegedűsöknél a makacs ínhüvelygyulladás) .

A hegedüléshez nagyon fontos az alsókar megfelelő forgathatósága. Egy nyugatnémet kutató olyan készüléket szerkesztett, amellyel ezt a tulajdonságot meg lehet mérni. így a tehetségkutatásnál már eleve eldönthető, van-e remény arra, hogy valakiből egyszer majd jó hegedűs legyen. Ezzel meg lehet takarítani a felesleges kiképzési költségeket, és el lehet kerülni

az évekig tartó gyakorlás ellenére bekövetkező kudarc okozta csalódást.

A Max-Planck Intézet munkafiziológiai laboratóriumában más hangszerekre vonatkozó alkalmassági tesztek összeállításával a képességet objektív módon megállapító készülékek kifejlesztésével is foglalkoznak.

két akkoriban nem vették kos molyán és hosszú időn át a közvélemény nem is tudott róluk.

Ahhoz, hogy ü vinikloridof nyilvánosan is vád alá helyezzék, kisebbfajta járványra volt szükség. Az utóbbi négy év folyamán 23 olyan esetet figyeltek: meg, amikor az an-’ gioszarkóma a májat támadta meg. Az áldozatok kivétel nél-i kül vinikloridot előállító gyári munkásai és a gyár közelében lakók közül kerültek ki. Elsőként a Kentucky állambeli Louisville-ben lévő Goodrich gyár munkásai között ütötta fel a fejét ez a betegség. Ebben az üzemben január folyamán angioszarkómában három munkás halt meg. A gyárban még további hét angioszarkó- más esetet fedeztek fel, hat hasonló esettel találkoztak az Egyesült Államokban, eggyel Nagy-Britanniában és eggyel Norvégiában. -A közzétett számadatok nyilvánvalóan jó-; val a realitás alatt maradtak„Általában az emberek igyekeznek kétségbe vonni, hogy az állatok vizsgálata során nyert adatok az emberre is vonatkoztathatók — mondja Maltoni. — A viniklorid rákkeltő hatásával kapcsolatos vizsgálatok azonban az ellenkezőjét bizonyítják. Reméljük, ez mindenkorra jó lecke volt.”

Olaszországban a munkaügyi minisztérium rendelet» értelmében — amerikai példára — a gyárakban (Montedison, Solvay, Anic, Liquichimi- ca) csökkentették a levegő vi- niklorid-tartalmát. Egymillió levegőrészecskére 50 viniklo- rid-részecskét engedélyeztek a korábbi 500-zal szemben. „Még ez a csökkentett koncentráció is rákkeltő hatásúnak bizonyult a kísérleti állatoknál — mondja Maltoni. — Ma még senki sem tudja megmondani, tulajdonképpen mennyi a valóban ártalmatlan százalékarány.”