Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

1 r * ! A ft B s F = * = az elet arterial... Földgáz Oreniiurgból Az idén a belföldi kőolaj- termelés meghaladja a 2 mil­lió tonnát, míg földgázból hoz­závetőleg 5—5,2 milliárd köb­méter kerül felszínre. Ezek a mennyiségek azonban nem fe­dezik a szükségleteket, s ezért mintegy 5,4 millió tonna kőola­jat importálunk a Szovjetunió­ból, az arab országokból pedig 7—800 ezer tonna nyersolaj érkezik. S miután a negyedik ötéves terv földgázprogramja mind a vállalati, mind a la­kossági szférában fokozni kí­vánja a fogyasztást, máris épül a Testvériség gázvezeték ma­gyar szakasza. A tervek szerint Beregdaróc és Leninváros között jövőre készül el a 130 kilométeres csőkígyó, amelyen már 1975- ben 1 milliárd köbméter szov­jet földgáz érkezik hazánkba. A csövek 800—820 millimétef’ átmérőjűek, s köpenyükben a gáz 64 atmoszféra nyomás alatt áramlik. A csőrendszer építése rendkívüli körültekin­tést igényel, éppen ezért a szovjet SzőjUzzagrahgaz kül­kereskedelmi egyesülés szá­mos, nagy tapasztalattal ren­delkező szakembert bocsátott a magyar építők rendelkezésére. A Testvériség vezeték a borsodi iparvidéket és Miskol­cot látja el földgázzal. A két­oldalú magyar—szovjet szerző­dés ugyanakkor rögzíti, hogy a későbbiekben a csővezeték Budapestig épülhet. Az építési munkához a Szovjetunió gépe­ket és berendezéseket bocsát a magyar partnere rendelkezésé­re, míg hazánk a csöveket, az armatúrákat és a műszereket biztosítja. Nemcsak Magyarország kö­tött kétoldalú földgázszállítási megállapodást a Szovjetunió­val, hanem a többi európai szocialista ország is. Lengyel- ország, Csehszlovákia és a2 NDK jelenleg összesen évi 5 milliárd köbméter szovjet föld­gázt importál, míg Bulgáriába 1 milliárd köbméter érkezik. A KGST komplex program­ja előirányozta a fűtő- és az energetikai bázis, valamint a szénhidrogén-szállítás gyors ütemű fejlesztését, s a munká­latokban való együttes részvé­tel elmélyítését. A KGST- titkárság jelentése szerint az európai szocialista országok — a Szovjetunió kivételével — 1975-ben már 60 milliárd köb­méter földgázt használnak fel. A tagállamokban kitermelt földgáz mennyisége meghalad­ja a 250—260 milliárd köb­métert, s ebből a Szovjetunió részesedése 85 százalék. Számottevő lelőhelyekkel fcsupán a Szovjetunió rendel­kezik. Uj kutakat létesítenek Nyugat-Szibériában, Türkmé- niában, a Komi Autonóm SZSZK területén, és — ami számunkra különösen fontos — Orenburg körzetében. A Szovjetunió tervei szerint a földgázmezőket csővezetékkel kötik össze, s ez lehetővé teszi, hogy már a közeli jövőben létrejöjjön a KGST-országok egységes gázellátó rendszere is. A KGST XXVIII., szófiai tanácskozásán Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió kormányfői általános egyezményt írtak alá az Orenburg körzetében talál­ható földgázkészletek közös kiaknázásáról, valamint a Szovjetunió nyugati határáig haladó 2750 kilométer hosszú gázvezeték együttes kiépítésé- rőL A szerződés szerint a Szovjetunió évente 15,5 mil­liárd köbméter földgázt bocsát partnerei rendelkezésére, illet­ve a KGST-országok részvéte­lét a beruházásban ugyancsak földgázzal egyenlíti ki. A KGST-országok e határo­zat szellemében összehangolják a geológiai kutatómunkát, ugyanis az orenburgi kerület­ben még ebben az ötéves terv- oiklusban 200 új kutat kíván­nak feltárni. A földgáz a Ro­mánia által építendő előkészí­tő és tisztító üzembe kerül, s innen indul hosszú útjára. Az új vezeték csöveinek átmérője 1420 milliméter lesz, a csőfal vastagsága 16—18 milliméter, a gáz pedig 75 atmoszféra nyo­mással áramlik. A tervezett csőkígyót az ér­dekelt országok öt szakaszra osztották. Hazánk a középső, a harmadik szakaszt építi fel, mintegy 580—600 kilométer hosszúságban, a Szovjetunió területért. A magyarok által kialakítandó szakasz építése felett a Petrolkémiai Beruházó Vállalat gyakorol felügyeletet, ez a cég szervezi és hangolja össze a munkálatokban részt vevő társvállalatok tevékeny­ségét. Az építkezés előreláthatóan három évig tart. A magyar szakasz munkálataiban 3500— 4000 szakmunkás, mérnök és technikus vesz részt. Az épí­tőknek számos természeti aka­dályt kell legyőzniük, hiszen a csőkígyó változatos talajon, fo­lyókon, utakat keresztezve ve­zet. A magyar vezetékrészen több kompresszorállomás is működik majd, továbbá jó né­hány nyomásfokozó fő- és al- állomás. A csövek hegesztése is jelentős .eohrológjai feladat elé állitj«; a szakembe ­reket, ám í téren is nagysza­bású nemzetközi kooperáció valósul meg. A vezetékek le­fektetése 1976-ban kezdődik és a csőrendszer egészét 1978- ban adják át rendeltetésének. Magyarország az előzetes ter­vek szerint 2,8 milliárd köb­méter földgázt importál az orenburgi vezetéken. BENEDEK ISTVÁN GÁBOR Varga Domokos: 4. Nálunk kínálkozott elég, nem panaszkodhatom. Azon­felül, hogy Anyja is hazaszo­rult két évre, gyermekgondozá­si szabadságra, meg magam is igyekeztem ekkoriban minél több időt otthon tölteni, ott voltak az önkéntes szülőhe­lyettesek is, főleg a két kis- sebbik fiúnk, Dombi és Gergő. Bár a többi gyerek sem ma­radt ki a jóból. Nem kérdezték már, miért akart az anyjuk még egyet. Már-már elképzelhetetlen volt számukra is, hogy ne volna Bubu. s ne körülötte forogna az otthoni világ. Mert — szó ami szó — kör rülötte forgott. Mondhatnám, egyre sebesebben, hogy néha már szédültünk bele. Csak ne lett volna olyan észvesztőén édes! Már ahogy háromhónapos korában kezét a szeme elé emelte, és irgette. forgatta, nézegette. Vagy ahogy később az arcára játék­ból odadobott pelenkát ráncigálta le kacagva: akkor is, mikor még nem tudott be­szélni, később meg már szó­val is megtoldotta a játékot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol nincs!” — mondtuk neki. „De van!” — húzta le magá­ról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat neve­tett mellé. Ugyanezt fordítva is eljátszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, de most az én fejemen volt a lecibálnivaló. Már nyúlt is érte. „De van! De van!” Mondom, némán is játszot­tuk már ezt, de nem kissebb gyönyörűséggel. A szót hogy nincs, nagyon hamar, talán már féléves, korában értette. Még el is pityeredéit mikor a vártnál hosszabb időre gug­Az amerikai agresszió évei­ben a VDK útjait és hídjait önkéntes ifjúsági brigádok vé­delmezték és javították. Fiúk és lányok álltak a légvédelmi ágyúit és géppuskák mellett, irányították a forgalmat a fő- útvonalakon és a kompátkelő­helyeknél, ártalmatlanná tet­ték az aknákat. A bombatá­madások ellenére kis időre sem szünetelt a fronttal való kapcsolat. „A szállítások frontján él­ért győzelem — mondotta Phan Trong Tue, a VDK köz­lekedés- és postaügyi minisz­tere — az egész vietnami nép győzelme, a haladó tudomá­nyos-műszaki módszerek és a nemzeti módszerek és hagyo­mányok alkotó összekapcsolá­sa.” Elcsendesedtek a harcok, ad ország a háborúban elszenve­dett sebeit gyógyítja. A pári­zsi békemegállapodás aláírása után azonnal megkezdődtek a közlekedés helyreállításának munkálatai. Mindössze egy hétre volt szükség ahhoz, hogy a VDK minden vasútvonalán meginduljanak a vonatok. A legrövidebb időn belül helyre­állítottak 40 hidat. Több száz kilométernyi autó- utat állítottak helyre, a vízi- utakat megtisztították az ak­náktól, felélénkült az ország öt legnagyobb kikötőjének éle­te. Az újjáépítésben ís segítsé­get nyújt a szovjet technika.’ A háború idején a vietnami Sofőrök a „ZIL—167”-et tartot­ták a front és a hátország leg­jobb gépkocsijának. Később a VDK útjain megjelentek a goltam le az ágy vége mögé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De ha csak az arcom takartam el a két tenyeremmel, soha nem Vette komolyan a dolgot. Oda- nyúLt a kis kezével, s fesze­gette le az ujjaimat, majd maga is eltakarta a saját ar­cát, hogy viszonozza a köl­csönt. „Nincs Bubu! Nincs!” mondtam, s ettől boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egyszer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogattam egy újságot, úgy ahogy az újságos szokta beszorítani a leveles­láda nyílásába, s odatettem a válla mögé, amint nekidölt a nagy párnájának. Hathónapos lehetett, vagy talán öt és fél, mindenesetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát, nézegetett hátra, de nem tudott úgy megfordul­ni, hogy az újságot is lássa. Izgatta viszont, hogy az a va­lami ott van, hisz látta, mikor odadugtam. Fészkelódni kez­dett kezével nyúlkálni, s nem nyugodott, amíg meg nem fogta ki nem húzta a háta mögül. Összenevettünk, s már adta is ide, hogy dugjam megint az előbbi helyre. Az ilyesféle gyakorlatok nagyon ügyessé tették a kezét. Kapott nemsokára műanyagból készült kis színes hengereket is, akkorákat, hogy jól meg tudia markolni (talán tizenkét da­rab volt egy zacskóban). Ele­inte csak rázta őket, mert csörögtek is, majd egymás te­tejére rakosgatott hármat, né­gyet, meg gurigázott velük, de egyéves kora előtt már azt is megtanulta, hogy tudja el­pattintani őket: ha az állóhen- ger szélét lenyomja egy uj­,.2.11,—130”-asok, amelyek na­gyobb terhet képesek szállíta­ni, s önsúlyuk lényegesen ki­sebb. A Szovjetunió mczdo-, nyókat és vasúti kocsikat, híd- alkatrészeket, aszfaltozógépe­ket is szállít az országnak. Fokozódik a vasúthálózat átbocsátó képessége és a vo­natok sebessége is. Az idei terv a teherforgalom 32 szá­zalékos növelését irányozza elő, ezért a helyreállítási mun­kák mellett új vasútvonalakat is építenek. Gyors ütemben folyik a tengeri kikötők fel­újítása és bővítése is. Késxülts Bulgáriában A gépgyártás a bolgár nép­gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. Termelése a jelenlegi ötéves tervidőszak vé­gére, 1975-re eléri az 1970-es termelés 2,2-szeresét. Nagy fi­gyelmet fordítanak a műszer- gyártás fejlesztésére, az eme­lő- és szállítógépek termelé­sének fokozására; Ä sumenf „Madara” gépkocsigyár a Szov­jetunióval együttműködve „GAZ 53A* típusú tehergép­kocsikat gyárt Ugyanennél & vállalatnál csehszlovák üze­mekkel közösen megkezdődött! a „Skoda” típusú tehergépko­csik összeszerelése. Bulgária a villamos targoncák legnagyobb európai exportőrje.’ A világpiacon népszerűek és keresettek a bolgár hajók, for­gácsoló szerszámgépek, mező­gazdasági gépek, hidraulikus berendezések. Jávái, az elugrik, s aztán csö­rögve esife, le megint a pad­lóra. Mindezt csak azért írom le Ilyen részletesen, mert más szülők is nyilván törik a fejü­ket milyen játékokra kapar­hatják rá azt a csöpp ember­két, akit most már hónapról hónapra jobban szeretnek. Főleg az anyja, de talárt már az apja is. Ha tud végre játszani vele, akkor bizonyo­san. Akkor már el is irigyli az anyjától. Akkor már hívja magához, s büszke rá, ha a gyerek az anyja öléből átfcí- vámkozik az övébe. „Gyere! gyere!” — nyújtja felé a kar­ját „Gyere, gyere!” S a kiesi meglendíti a felső­testét, s kapálódzmi kezd, an­nak jeléül, hogy menni akar. Bár lehet hogy fél perc múl­va anyja hívásának enged ha­sonló módon. S egy újabb fél perc múlva megint az apáé­nak. Evezi a kis kacér, hogy ő már ilyen kapós jószág lett, hogy apja-anyja felváltva ver­seng a kegyeiért. „Gyere az én lányom vagy!” „Nem is igaz, az enyém! Ide gyere, ide-ide!” Minél inkább osztozik egy ilyen apró gyereken a két szü­lő, az annál inkább a kettőjü­ké. Mert ez már annak a biz­tos jele: nemcsak anyja van, hanem apja is, igazi apja, aki teljes szívből a magáénak érzi. JÁR A BÁBA JÁR Először mászik, csak azután jár. Sőt mielőtt mászik, már sok mindent tud, hátáról a hasára, hasáról a hátára hen- geredni, magáitól felülni, lefe­küdni, négykézlábra állni, s ez utóbbi testhelyzetben elő- re-hátra ringatózni, vagyis a mi pajzán szavunk járása sze­rint ..fajfenntartó mozdulatokat végezni”. Végül már fel is tud állni, s az ágy vagy a járóka rácsaiba kapaszkodva jobbra- ballra lépegetni, közben olyan­kor a fenekére tottyanva, de izgő-mozgó kedvét ettől el nem vesztve. (Folytatjuk) Kfiludliliísfolgafi \

Next

/
Thumbnails
Contents