Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

■ Gőzfűtésű üstben fő az ebed Uj szociális létesítménnyel gazdagodott a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Szekszárdon, a Keselyűsi úti telepen a közelmúltban adták át azt a közel négymilliós költ­séggel épült épületet, amely­ben a korszerű üzemi kony­hát és az ebédlőt helyezték el. Ugyancsak itt található tálaló, mosogató, raktár, a konyhai személyzet öltözője, valamint három, mélyhűtésre is alkal­mas tárolóhelyiség. Az épít­kezésen jelentős társadalmi munkát végeztek a vállalat dolgozói: kétszázezer forint ér­tékű szakipari munkát vállal­tai?- . j A konyha kapacitása ezer adag, jelenleg hétszáz ebédet főznek naponta. A felét hét különböző munkaterületre szál­lít ják. Az új épületben kapott he­lyet a büfé, amelyben a dol­gozók reggelizhetnek és uzson­názhatnak, az orvosi rendelő és egy kis tanácskozóterem. r '—kz— A mai menü: halászlé, rántott hal rizzsel és paprikasaláta. A tágas ebédlőben egyszerre kétszázan étkezhetnek. Általános Iskolások gyógyii elültetése Az 1974—75-ös tanévben is utazhatnak gyógyüdülőbe azok az általános iskolás korú gye­rekek, akiknek egészségügyi állapota megkívánja az üdül­tetésnek ezt a formáját. A gye­rekek közül a kiválasztásnál azok kerülnek elsősorban elő­térbe, akik vérszegények, akik­nek szükségük van levegővál­tozásra, vagy akik vegetativ neurózisban szenvednek. So­kan közülük túlérzékenyek a környezetük káros hatásaira, és családjuk gazdasági és szo­ciális helyzetük nem engedi meg a pihenés, az iskola mel­letti gyógyító üdülés más for* máját. Tolna megyében az elmúlt öt esztendőben 300—350 gye­rek részesült gyógyüdültetés- ben. Az alsó és felső tagoza­tos fiúknak, lányoknak többsé­ge, körülbelül 80 százaléka vi­déki gyerekek köréből került ki. Eddig a gyógyüdültetés szep­tember elsején, az iskolai év­nyitókkal egy időben kezdő­dött, ezt nemcsak a szülők, a pedagógusok is bizalmatlanul fogadták. A bizalmatlanságot az a vélemény táplálta, hogy a tanévkezdéskor elszenvedett hátrányt év közben a kisdiá­kok nehezen tudják úgy be­hozni, hogy a tanulmányi ered­ményeikben ne essenek vissza. Az új tanévben ezen a téren jelentős változás történik, amennyiben gyógyüdültetésre az első csoport csak október elsején indul. Az iskolás gye­rekek egyébként a tanulásban az üdülés alatt nem maradnak le, mert az üdülőkben biztosí­tott az oktatás. Az alaptantár­gyakat — mint amilyen a ma­tematika, magyar és orosz nyelv — üdülésük alatt is ta­nulják a gyerekek. Nincsenek tehát kitéve a behozhatatlan lemaradás veszélyének. Az üdültetés 23 napős; éi mindössze 230 forintba kerül a szervezett dolgozók gyerekei­nek. A SZOT-gyógyüdülők kü­lönben az ország legszebb, leg­egészségesebb vidékein vannak.' A Tolna megyeiek többsége változatlanul Tóalmáson, Or- mándon, Parádfürdőn, Parád- sasváron üdülhet, miközben egészségükre orvosok vigyáz­nak. Orvosok állítják össze számukra a napi ötszöri étke­zés kalóriadús étrendjét is. Az üdültetésre a jelentkezési lapokat a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa időben kiküldte az iskolákba. Az iskolák pedig eljuttatták ezeket a szülőkhöz, illetve a szülők munkahelyi szakszervezeti bizottságához, csatolva a jelentkezési laphoz a szükséges orvosi javaslatot is. ... Régebben gondot jelentett a nagy családok gyermekeinek gyógyüdültetése, mert csak a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők üdülhettek. Most a szakszervezet külön segítsé­get nyújt a nagy családoknak,' és lehetővé teszi, hogy a gyógyüdültetésben részesülhes­sen minden arra rászoruló gyermek, tanulmányi eredmé­nyétől függetlenül. Uj még az is, hogy Bonyhádon az üdülés­re rászoruló gyermekek üdül­tetés; díját a szülőket foglal­koztató vállalat szakszervezeti bizottsága fizette be. Az SZMT üdülési felelősei most végzik a visszaérkezett jelentkezési lapok feldolgozá­sát. E munka végén dől el, hogy ki lesz az a hatvanöt ál­talános iskolás korú gyermek,1 aki Tolna megyéből gyógy­üdültetésben részesül ebben a tanévben, s- kik lesznek azok, akik október elsején elsőként indulhatnak a SZOT valame­lyik gyógyüdülőjébe. A dinnyeárus Jó dinnyének nem kell cégér. — mond­ja a dinnyeárus. A teherautó pla­tóján két gyerek, a bódé előtt férfi. Bent a bódéban almaképű, mosoly­gós asszony. Né­gyen alkotnak lán­cot, kézről kézre adogatják a görög­dinnyét. — Hó rukk! — mondja az egyik srác nevetve, lehet vagy 12—13 éves, a másik sem sokkal idősebb ná­la. — Na már alig van néhány a sa­rokban. ., Bumm! A rosszul irányított dinnye reccsenve ér földet, s illata megcsiklan­dozza a nyitásra várakozók orrát. Amint kikanyarodik az autó a piactér­ről, a vevők meg­rohanják az eláru­sító kisablakot. Van, aki sokallja az öt forintot, mert máshol olcsóbb a dinnye, de akad olyon is, aki azt mondja, a jó diny- nyének ára van. üres kézzel kevesen Távoznak. Pataki Lajosné ér- sekcsanádi dinnye­árust'pár év áfa a szekszárdiak régi is­merősként üdvözöl­hetik a piacon. Az idén ő állította fel először a bódéját, hogy a finom arzec- ki dinnyéből ked­vükre válogathassa­nak és eleget ve­hessenek a szek­szárdiak. Egy hét alatt 65 mázsát adott el, az éjszaka újabb 28 mázsát szedtek le, de már az is fogytán van. Juliska néni —- mert akik gyakran megfordulnak a piacon, így ismerik — eleinte a csilla­gos ég alatt aludt a dinnyéivel. Most bódéban lakik. A bódé falán fogas, rajta ruhák, a fek­vőhelyén tarka min­tás ágynemű. Az asztalnak kineve­zett ládán pedig bögrében friss víz, hogy kéznél legyen, ha megszomjazik. Az idén rádiót is hozott magával. Unalom ellen azon­ban jobb gyógyszer a beszélgetés. Vé. ge-hossza nincs a szónak. így gyor­sabban megy az idő. Megtudhatja bárki, hogy 17 éve­sen ment férjhez, az ura akkor 18 éves volt. Volt néhány hold földjük, azon gazdálkodtak. A munka mellett ak­koriban keveset szó­rakozott. Legfeljebb lakodalmakba járt, mert táncolni na­gyon szeretett. Szí­vesen keringőzne még most is, ha nem fájna annyita lába. Később — 1960-ban — ők is termelőszövetkeze­tiek lettek. Van két fia. Szakmát tanul­tak. Az idősebt mezőgazdasági gép­szerelő, a kisebb kőműves. Mindl^t- tőnek hét falura szóló esküvőt csaptak, 400—400 vendég­gel. Levágtak 6 bir­kát, 2 disznót és 210 tyúkot. Most kettecskén élnek a férjével. — Hogyan lettek dinnyeárusok? — Az érsekcsa- nádi Búzakalász Termelőszövetkezet 106 holdon termel görögdinnyét. Ré­szes művelésre hat holdat vállaltunk az urammal. Arról is mesél Ju­liska néni, hogy árult már dinnyé’ Dombóváron és Mo­hácson. De a szek­szárdiakat szereti mert azok nemcsak vásárolnak, szívesen beszélgetnek is. Közben ki lehet szolgálni a soros vásárlókat, az újon­nan érkezőket. Négy darab görög­dinnye kerül I? egy­más után a mérleg­ről, darabonként ? ■—10 kilogrammosak A vevő leszámolje a 140 forintot. Nem kér lékelést. Tavaly is vásárolt érsek- csanádi dinnyét, az­óta tudja, hogy Juliska néni igazat szól: a jó dinnyé nek nem kell cé­gér, .. — veress —*

Next

/
Thumbnails
Contents