Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-29 / 201. szám

1 i * Vidám nyaralás Magas hegyek kozott '■ Kedves kis faházak, nagy fe- ftyőerdő közepén. Ez a kép fo­gadta azt a 23 fős dombóvári csoportot, amely csereüdülésen 10 napot az NDK-beli papsdorfi Úttörőtáborban töltött, v A házigazdák vendéglátásból felesre vizsgáztak. Gazdag és szórakoztató programmal várták a 16 úttörőt, az énekeseket, a KISZ-eseket és a két vezetőt. Semmiben sem szenvedtünk hi­ányt — kivéve persze a magyaros ételeket. De ki is gondolt az evésre, ahol magas sziklák tete­jéről nézhetett a mélybe, három­száz méter magasból láthatta Szász-Svájc csodálatos vidékét. Az igazi öröm akkor következett, amikor megtudtuk, hogy Berlinbe, az NDK fővárosába is ellátoga­tunk. Szinte szédültünk, amikor felnéztünk a magas tv-toronyra. A melegben frissítő volt a vál­tozatos szökőkutak látványa. El­bűvölve sétáltunk a híres Unter den Lindenen és sorra kattogtak a fényképezőgépek a Branden­burgi kqpu előtt Utaztunk a magasvasúton, ahonnét látni le­hetett az egész várost. Voltunk Drezdában, a Zwinger- ben, ahol lenyűgözve néztük a híres képeket. A modern Prágai utca hatalmas, színes kockaköve­in járva gondoltunk az ottho­niakra is: lesz meséinivaló. Ta­lálkoztunk a pirnai műselyem- gyár dolgozóival, elmentünk a híres Bastei sziklához, amelynek tövében csónakáztunk égy kis taJ von. Gyalogtúrát tettünk Krippen- be, ebbe a kis hegyi falucskába. Az elválás volt a legnehezebb. A barátoktól, a tábortól, az or­szágtól. KOVÁCS ÁGNES Dombóvár ÁBRÁNDOZÁS Jaj de jó a négereknek Mert annyi banánt ehetnek. Mennyi a hasukba fér be S még fizetni sem kell érte. Bezzeg nekem csak spenót jut, Melyért Anya piacra fut. Mért nem megyünk Afrikába, Hol a banán nem oly’ drága? RÉGER GÁBOR úttörő Sára néni babái MEGFEJTÉS A legutóbbi úttörőoldalcm megjelent „Számoljunk gyufá­val” című rejtvény helyes meg­fejtése: X. 7—1=6; 2. 2-H=37 3. 11—5=6 vagyi 10—4=6; 4. 3—2=1. Nagyon sokan helyesen fej­tették meg a rejtvényt. Az alábbi pajtások nevét sorsol­tuk ki: Mókus Erzsi, Szekszárd, Szabó László, Paks, Szabó Eri­ka, Iregszemcse, Terényi Fe­renc, Paks, Kövecses Mária, Regöly. A könyveket postán küldjük ........... ...^ C salafinta madarak IVem könnyű dolog ám egy madárfészket megépíte­ni. A gerle is, amelyről köz­ismert, hogy nem valami hí­res építőművész, napokig ci­peli csőrében a száraz galy- lyacskákat, hogy silány ottho­nát összetákolja belőlük. A függő cinege pedig akár két hétig is építgeti hajlékony fűz- faágra erősített, zacskó alakú fészkét. Különböző növényi anyagokból szövi, fonja, de megfigyelték azt is, ha nem talál eleget a megszokott épí­tőanyagból, cselhez folyamodik. A szegedi Fehértavon történt, hogy az élelmes madárkák a közelben legelésző birkákat ke­resték fel, hátukra szálltak és a kicsípdesett finom gyapjúval bélelték ki otthonukat. A jám­bor birkák valószínűleg észre sem vették a „tolvajlást”, még a mindig éber puli sem figyelt fel az öreg fűzfa és az őrize­tére bízott nyáj között „ingá­zó” madárkákra. Akad azonban a sok között olyan madárfaj is, amely fity- tyet hány minden ősi törvény­nek, és egyáltalán nem épít fészket magának. Az erdei fü­lesbagoly például sokkal ké­nyelmesebbnek tartja, hogy egy frissen „tatarozott” varjúfész­ket foglaljon el a maga számá­ra. Képzeljétek csak el a de­rék varjút, amikor a mezőről visszaérkezve, egy nagy fülű, narancsvörös szemű baglyot talál a fészke közepén, s az rá­adásul a legfenyegetőbb káro- gásra sem hajlandó kimozdul­ni onnét. Mit tehet ezek után szegény varjú? Hátat fordít otthonának, és elindul, hogy valami alkalmas helyen új fészket építsen magának A kakukk még rajta is túl­tesz. Nemhogy fészket nem épít, de még tojásait sérd ma­ga költi ki. Kilesi a fészkeiket építő apró madarakat, vörös­begyet, nádirigót, poszátákat és egy óvatlan pillanatban fész­kükbe csempészi saját tojását. Ez a tojás a kakukk testéhez viszonyítva nagyon kicsiny, így a rászedett madarak nem ve­szik észre a cserét, mert rá­adásul a kakukktojás még szí­nében is alkalmazkodik az övé­ikhez. A kikelő fióka pedig ad­dig mesterkedik, míg vala­mennyi mostohatestvérét ki nem lökdösi a fészekből. Előfordul, hogy a kakukk a fűben rakja le tojásait és utá­na a csőrében szállítja rendel­tetési helyére. Néha azonban elyéti a dolgoj. és szűk szájú faodúba is belepottyantja. Eleinte nincs is semmi baj, a kis kakukkot a cinkék, rozsda- farkúak szorgalmasan etetge- tik, de mire arra kerülne a sor, hogy a fióka kirepüljön a nagyvilágba, már akkorára nőtt, hogy sehogy sem fér ki a nyíláson. Mostohái egy da­rabig még etetik ugyan a szűk nyíláson át kétségbeesetten ké-' regető fiókát, de azután lassan elhagyják, s szegényke nyomo­rultul éhenpusztuL 4 frikában az őserdőben él ■í“" egy seregély nagyságú, jelentéktelen színezetű madár, amely nagyon kedveli a vad- méhek viaszból készült sejt­jeit. Eredetileg csak az úgyne­vezett mézevő borzot hasz­nálta fel arra, hogy az, út­mutatása nyomán, a fészkeket kirabolja, s így ő is léphez jus­son. Később azonban rájött, hogy az emberek éppen úgy kedvelik a mézet, mint a borz, .így azután őket kezdte csalo­gatni és ágról ágra repkedve hangos szóval mutatta az utat a vadméhek odúja felé. A né­gerek ma már jól ismerik a „mézmutatót” és nyomban kö­vetni kezdik, ha feltűnik vala­hol, Nem feledkeznek meg azonban arról sem, hogy egy darab lépet hagyjanak hátra, amiből a ravasz madár jóízűen belakmározhat. Hálából ami­kor ismét méhekre bukkan, nyomban igyekszik embereket „toborozni”, hogy megszerez­zék számára a csemegét. Egy faágon ülve figyeli, amint azok a méltán haragos méhekkel viaskodnak, s ő maga csak ak­kor száll' oda, amikor már „tiszta a levegő”, és minden veszély nélkül hozzáláthat jól megérdemelt reggelijéhez. SCHMIDT EGON Több Tolna megyei úttörőtábor is „nemzetközi” volt az idei nyáron. A tamási pajtások például a varsói televíziógyár munkásainak gyerekeit látták vendégül Balatonszabadi-Sós- tón. Képünkön: fűből, kavicsból cs még ki tudja hányféle anyagból készül a lengyel címer a tábor udvarán, Láttál már ilyen háromlábú babát? Hát játszotiál-é ilyennel? Ugye nem. Pedig évszázadokig hasonló bábukkal játszadoztak a kislányok: nagymamáink, ükanyáink. Ilyen babával, mert ezt nem kellett boltban venni — vagy az árus­tól — csak egy háromágú faágát kellett keresni, aztán mara­dék anyagból ruhát varrni neki. Megyénkben az utolsó babakészítő Sára néni. Pusztai Tóth Jánosné. Decsen lakik, és a bábuk mellé számtalan tör­ténetet is mond, legtöbbet és a legszebbeket a Sárköz múlt­jából. Mikor legutóbb Sára néninél jártunk, lerajzoltuk egyik legkedvesebb babáját. A sarokban ott látod a háromlábú ágat is: ha találnál hasonlót, magad is megpróbálkozhatsz a bábkészítéssel. A bábuval kapcsolatban három kérdést is feladunk. Az első: miért kellett háromágú fa a bábkészítéshez, miért nem jó a kétágú gally? A második: hogy készülhet a baba feje? A harmadik: milyen ruha van a bábun? A legjobb válaszért jutalomkönyvet küldünk cserébe. Ä borítékra, levelezőlapra ne felejtsétek el ráírni: Úttörőknek — kisdobosoknak. Számlogika A' háromszögben elhelyezett Számok között logikai kapcso­lat fedezhető fel. E logika alapján milyen számot kell a kérdőjel helyére írni? Ezt a kis számtant bemele­gítésnek szánjuk, mivel nem­sokára elkezdődik a tanév, és ami ezzel jár: a tanulás. Elég, ha megfejtésként a kérdéses számot írjátok meg, de az sem árt, ha a háromszögeket le­rajzoljátok. A borítékra, leve­lezőlapra a következő címet írjátok: Tolna megyei Népúj­ság Szerkesztősége, 7101. Szek­szárdi Postafiók 71. Uttörők- ttek, kisdobosoknak. ^

Next

/
Thumbnails
Contents