Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Nagyobb területen terem a zöldség — de drágábban — Tíz forint a friss uborka — kínálja portékáját pénteken délelőtt a szekszárdi piacon az asztal mögött ücsörgő néni. Néhány méterrel odébb, a termelőszövetkezetek üzletében hasonló uborka mellett 1,60-at jelez az árcédula. A paradicsom kát forint, a paprika kilója hat- hatötven. Bőven van káposzta, burgonya — előrecsomagolva —, sárgarépa, és árulnak petrezselymet. Az árak elfogadhatóak,, néhány fillér eltéréssel a tavalyihoz hasonlóak, annak ellenére, hogy az idén az időjárás néhányszor megrázta az árakat. Emlékezzünk csak a nyár eleji szekszárdi ellátásra: június végén, július elején a Tolnaker-pavilonokban egyik napról a másikra a hüvelyenként árult paprika mellé betört a kilós, 21—23 forintos árral. Két héttel később 38 forintba került egy kiló fehér paprika. Közben ezen a nyáron megtörtént a frontáttörés: ha csak néhány napon keresztül is, de az üzletekben kifejtett zöldborsót lehetett kapni. — a Tolnaker és a Paksi Konzervgyár egymásra találása révén. Az idei zöldségellátást úgy lehet jellemezni: valami folytatódott, ha lassan is, de érlelődött a korábbi, zöldségtermesztésről hozott állami intézkedések gyümölcse. De térjünk vissza a-paprikához: miért következett a 23 forintos kilónkénti ár után a harmincnyolc forintos? Azért, merj; az előbbit fóliaházak termelték, az utóbbit a szabadföldi kertészetek. Az idő- j árás miatti késés növelte csaknem kétszeresére az árakat. Az állami intézkedések, ösztönzők hatására az utóbbi két évben a megyében nagyüzemikor az igencsak kisded községnek, Szálkának a lakói ezt mondják, hangjukban nem remeg meghatottság, tekintetükben nyoma sincs érzelmességnek, vagy ehhez hasonlónak. Szeretik a falujukat és olyan természetesréggel, ahogy szülőanyját szereti az ember. Beszélni ugye arról sem szoktunk. Vannak az emberi összetartozásnak olyan szférái, amiről helyettünk a művészet beszélhet a kifejezni tudás teljes reményében. A hovatartozással is ez a helyzet nagyjából. Szálka viszonylatában ez azért érdekes különösen, mert a XVIII. századig a megyének ez a vadregényes természeti környezetbe plántált települése lakosságában „ nem volt olyan sokféle, mint attól számítva és most. Közel három évtizeddel ezelőtt felvidékiek települtek ide. Körükből már csak a nagyon öregek nem vallják magukat törzsökös szántaiaknak. A középkorúak viszont már úgy élnek itt, mint akik innen eredeztethetik elődjeik révén az életüket Pedig egyikük-másikuk itt cseperedett ifjúvá, érett emberré. < Mi az, ami Szálkában csakugyan szeretnivaló? E kérdésre a válasz lehetne éppen annyiféle, ahány idevalósi ember a válaszadásra hajlandóságot mutat. Mivel sok beszédnek sok az alja, maradjunk annyiban, hogy a város- környéki községek sorában oly szerényen meghúzódó Szálka, szorgalmas lakóinak a nyugalom és biztonság bölcsőhelye. Ezért szeretik. Az itteniek részben a termelőszövetkezetben és az erdőgazdaságban dolgoznak. A zöm azonban eljár Szekszárdra, mivel a festői szépségű Görögszó dűlő kissé elhasznált és nem kissé korszerűtlen szerpentinjén sűrűek a települést a városba kapcsoló autóbuszjáratok. a középiskolán, szak- »unkásképzős diákság is bemekben, és háztáji kiskertekben is népszerű lett a fóliás termesztés: 1970-ben mintegy 88 000 négyzetméter fólia-terület volt a termelőszövetkezetekben, az ösztönzők hatására az idén ínár 160 000 négyzetméter, amelyből 70 000 négyzet- méternyi terület fűthető. Hasonlóképpen jellemző adat, hogy áz elmúlt két évben a zöldség- termelésre húszmillió forintot ruháztak be a gazdaságok: fóliatelepre, fűtőberendezésre, növényvédő gépekre, vegyszerekre. A szabadföldi zöldségtermő terület mintegy háromezer hektárral nőtt, viszont ennek zömét a gépesített betaka- rítású, konzerviparnak alapanyagot adó növények — zöldborsó, zöldbab, fűszerpaprika — adták. A megyében, mint országosan is, visszatérően elhangzik a kérdés: ha nő a termőterület, miért nem lesz olcsóbb a zöldség? A \'álasz egyértelmű. A termelésre fordított, magasabb költségek miatt. Nyugat-Európában nem csupán azért fogyasztanak több zöldség-konzervet, mert más az ízlés. Azért is, mert ott még drágább a kézi erő, mint nálunk és hasonlóképpen nagyon kevés, mint nálunk. A gépi betakarítás viszont — minőségben __csak a konzervipart szolgálja ki. Közvetlen fogyasztásra alkalmas zöldpaprikát, paradicsomot betakarító gép nincs. Érdekes jelenség viszont, hogy a két héttel ezelőtti, néhol ötven millimétert meghaladó eső felélesztette a korábban szinte kisült uborkát. j ár inkább, hacsak nem Szekszárditól távolabbi hely iskolájába vették föl őket. A községi tanács fiatal vb- titkárától tudtuk meg, hogy tníg a Szálkához hasonló kisközségek népessége Igen erőteljesen csökken, itt állandónak látszik pillanatnyilag a lakossági lélekszám, mert nem tekinthető komoly mozgásnak az évi plusz vagy mínusz 5—6 fő. A szülőfaluhoz való ragaszkodásnak — mely a maradásban megnyilvánuló ragaszkodás — sok objektív és szubjektív összetevője van. Úgy véljük, nem járunk mesz- sze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy jó ennek a telenü- lésnek a szelleme, jó, mert egészséges az Itt lakó családok közérzete, amit igencsak meghatároz — képletesen szólva — a munkával megszerezhető kenyér nagysága és minősége, a közösségin belül az egyéni boldogulás itt sem szegényes lehetőségei. A szálkaiak döntő többsége nem nélkülözi a módot a jobb, a maibb életre, a szövetkezet, az erdőmunka és Szekszárd üzemei, intézményei ugyancsak, a jómód biztosítására adnak lehetőséget a bejáróknak, illetve eljáróknak. Nehéz is Szálkán napközben öregeken és gyerekeken kívül otthon találni a munkaképes kordákat Csak hajnalban és este eleven a község és ünnepnapokon, pihenőnapokon. Magam, ezt megelőzően valamikor tavasszal jártam Szálkán és kizárólag saját gyönyörűségemre. Becserkésztem a patakon túli legelőt övező erdőt hóvirágért, s azzal az elhatározással, hogy a bíkességes nyugalomnak ezt a természeti szépségekben bőaz egyre drágább ipari háttér. A megyében az elmúlt két év alatt mégegyszeresére nőtt fólia-terület révén korábban jutnak friss zöldséghez Szekszárd, Dombóvár, és a nagyközségek. De, magasabb áron. Fél héktár- nyi, fűthető fólia ma közel annyi energiát fogyaszt, mint másfél évtizeddel ezelőtt egy közepes tsz. Ugyancsak friss, idei példa: az aparhanti termelőszövetkezet és a Tolnaker — városellátási érdekből — 10 000 négyzetméteres hajtatóház és 50 000 négyzetméteres fóliaterületre kiterjedő kertészet létesítését kezdeményezte. A kezdeti, 30—35 milliós beruházás költségei, most a tervezés idején ötvenmillióval számolnak. A piaci költségek alakulását befolyásolja, növeli még a zöldségtermesztésben dolgozók jövedelmének alakulása. Az iparban, a népgazdaság különböző ágazataiban dolgozók keresetének növekedésével hasonló jövedelemnövekedést várnak évről évre a mezőgazdaságban dolgozók. A törvényekben, jogszabályokban biztosított lehetőségekkel élve, a közös gazdaságok is növelik a dolgozó tagjajaik évi jövedelmét. Köztudott, egy ipari üzemben a legdrágább a kézi erő. Nem kivétel a mezőgazdasági üzem sem, ahol ezer hektár gabona termését betakarítja öt-hat kombájnos, néhány hektárnyi kertészet termékeinek leszedéséhez viszont ötven-nyolcvan személy kell. Nagyon sok ok, indok, és tényező játszik közre abban, hogy a friss zöldség ára nem lett, nem lesz olcsóbb, mint a korábbi években. velkedő kis világát megkere- sem majd máskor is. Mintegy pihenésképpen. Nem kerülhetett rá sor. Most viszont, hogy a dolgom vitt Szálkára, nem csekély döbbenelemre szolgált, hogy a gyerekeken, romantikához koruknál fogva húzó fiatalokon kívül a közeli erdőt kizárólag csali hasznosnak tartják az itteni felnőtt korúak, holott a szép nekik is kínálja magát. S anélkül kínálja — adja szerencsére, hogy valamiféle idej 7 emuit falusi idillbe' kényszerítené a befogadóit. Ezért csodálkoznak a kirándulók, noha megszokták őket, legfeljebb nem értik őket. Nyugodtak, kiegyensúlyozottak itt az emberek — hallhattam több szájból, bár más és más megfogalmazásban. A tanácsházán úgy bizonyítódéit ez, hogy megtudtam: tavaly mindössze egy panaszügye volt a tanácsnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt nincsenek problémái az együttélésnek. De rendezhetőek ezek a problémák és ez nem kis eredmény, ha arra gondolunk, hogy mély hagyományai vannak nálunk az úgynevezett fülemile-pöröknek, semmike dolgokon való civódásoknak, s vérmérsékletünk is olyan átokvertén heves, hogy hamar készek vagyunk csekélyke sérelemért is örök haragot duny- nyogni vagy kiáltani. Érdemes lenne egyszer legalább néhány településünkön feldolgozni a helytörténet külön fejezeteként, mint változott meg, gazdagodott ez emberek ügyeit, a közigazgatást végző tanácsok tartalmi munkája. Sokat tudna mondani egy ilyen munka arról a. társadalmi fejlődésről, aminek Balatoni A hetek óta tartó nyaralóidő egyre nagyobb sereget vonz a Balaton partjára. Nyüzsögnek a kill- és belföldi üdülők, embzráradát az utcákon, tömeg a vízben. TÜRELMETLEN AUTÓSOK Autókaravánok. A strandok környékén talpalatnyi hely sincs, nemhogy parkírozásnyi. Az autósok egy része távor labbi utcákba tereli kocsiját, mások — egy életem, egy halálom, tapodtat sem megyek tovább — leállnak ott, ameddig eljutottak. Boltajtóban, rakodási területen, vagy a szabályosan várakozó autók* előtt, keresztben. A dolog el lett intézve, a tulaj megkönnyebbülten lépkedhet a víz felé. Ám tíz perc múlva nyitnák a boltot, megérkezett a tejeskocsi, rakodna, néhány autó menne tovább. Ha tudna. A.utóduda-koncert, kiabálás, veszekedés. Százan nyelik a bosszúságot egy-két autós miatt. Balatonalmádiban megtaláltál: a gyógymódot: egy rendőr időről időre ellenőrzi a parkoló autókat. A szab&lytalanko- ■ dók rendszáma egykettőre felhangzik a strand hangosbeszé- löjében. A türelmetlen autósok a hangosbeszélő díján felül meg egy összeget — nagyobbat — szurkolhatnak le a rendőrnek. Úgy kell nekik. KINEK KELL A HÜSZFILLÉRES? Az áruellátásra idén nem panaszkodhat egyetlen balatoni strandoló sem. A büfében I ugyan sorba kell állni, de bővnlr.hányan alkotói vagyunk és ilyen jogon élvezői is, de sokszor anélkül, hogy rendszeresen summáznánk az általunk és velünk történteket. Azt teszem például, hogy milyenek voltak az életkörülményeink ne mondjak sokat: ezelőtt tizenöt, tíz évvel? Na és mivel foglalkozott abban az Időben a tanács? Főtevékenységét igencsak a szorqsan vett közigazgatási munka alkotta. Most egyéni, családi zűrzavarok esetén is ostorhegyre áll valamelyik tisztségviselő. Nemrég például egy sok- gyermekes házaspár égetőn szükséges regulázásának feladata jutott a titkárnak. Ivott asszony is, ember is, szenvedték a gyerekeik, szomszédaik, akiket a „mi köze hozzá ?”- val torkolt le a két delikvens. Néhány beszélgetés után most azt figyelheti az egész falu, hogy észretért az emberpár. Figyelik, számon tartják és számon is kérik a nemkívánatos kilengéseket, egyebek között azt is, hogy a falu kis tantestületű, de a jelek szerint hivatásának jól megfelelő általános iskolájából kikerülő és továbbfanuló gyerekek mire mennek. Van család, ahonnan már régen kiszakadtak, saját családot alapítva a gyerekek. De még a nős, férjes gyerekek szülei is büszkék azokra, akikből orvos, mérnök, tanító, tanár lett. Valahogy az van e mögött is, hogy nemcsak kapni szeretnek a szálkaiak, hanem adni is készek. A munkáskezek mellé kiművelt, választott szakmájukhoz jól értő főket, akik elkerülve innen ugyanúgy ragaszkodnak azért Szálkához, mint azok, akik maradva, a megyeszékhely tövéből sem kívánkoznak a városi környezetbe. Nem kívánkoznak. Elég, hogy könnyen megközelíthetik Szekszárdot, akár napjában többször is. Elvégzik dolgukat, amiért beutaznak, s mennek máris haza, ahol min- d -ki ismer mindeneit és ahol jó élni , , , — lászló — mozaik ven van hideg sör, jégbe hűtött üdítő ital — még válogatni is lehet. Vásárolhatunk fagylaltot, tejet, palacsintát, sült keszeget és kolbászt. Es árulnak főtt kukoricát, igaz, elég borsos áron, négy forintért egy csövet. — Kérek egy kukoricát —■ mondom, és nyújtom a pénzt. Két egyforintos és tíz húszfilléres. Az asszony, aki éles fejhangon kínálgatja a portékát, tenyerembe néz. — Az apró nem kell — mondja, és megvetően a húszfilléresekre mutat. De hiszen az apró is pénz, teljes értékű magyar fizető- eszköz, különben több forintosom és kétforintosom sincs — magyarázom, mire az asz- szony megindul a kosarával. Menet közben veti hátra: — Adja a koldusnak . 7 7 A sors játéka, hogy még aznap, néhány órával később toprongyos öreggel találkoztam a siófoki sétányon. Az öreg hálót tartott a kezében, benne egy üres almaboros üveg. A szemén látszott, hogy nagyon szeretné újra megtölteni. A bácsika elballag mellettem, aztán úgy dönt, hogy megszólít: — Még pár forint kéne . 7 í Eszembe jut, amit a kukoricás asszony mondott, gondolom, legyen az öregnek kellemes az este, belemarkolok a pénztárcámban összegyűlt tíz- húszfilléresek közé. Az öreg éppen csak ránéz a tenyeremre, és tovább ballag: — Ezt nem kérem — motyogja. ■ COMPANY Mintha a Balaton környéki plakátok, feliratok készítői valamennyien távolba szakadt hazánkfiai lennének. Törik a magyart, kevergetik az anyanyelv szabályait az angoléval, német szavakat használnak a legváratlanabb helyeken. íme egy zöldre festett kiskapu. „Zimmer van!!!” — így, három felkiáltójellel. A siófoki plakát egy bizonyos hajóklubot hirdet, a klubot c-vel írják. A zenét az Atlantis Company szolgáltatja — nyilván mert az együttes vagy zenekar kifejezés nem illenék a környezetbe. A „klöb” mellé ... MAG A VÍZBEN Alsóörsi jelenet — de sajnos máshol is gyakori a hasonló. Kislány ül a vízparton, őszibarackot hámoz. Húzogatja a héját, és akkurátusán csomóba gyűjti. Amikor a barackkal is végzett, felmarkolja a héjakat, a maggal együtt édesanyjához viszi. Megkérdezi, hová dobja. A mama a vízte mutat, a hulladék röpül a hullámokba. A szemétkosár ötlépésnyire tőlük, félig üresen. A víz felszínén pedig egyre több a gyü- mölcsmirauik, csikk, szemét. (vfé) $ 1974, augusztus 35, A piaci árakat — ismételjük - változatlanul befolyásolja Bognár István
