Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
I I 4 Könyvtár kerül a kultúrházi kocsma helyére Művelődéi körkép a tamási járásból Címként abból az igen tanulságos összefoglalóból ragadtunk ki egy megállapítást, amelyet Tamásiban, Páriban, 1 regszemcsén, Regölyben, Tol- nanémediben, Felsőnyéken, Szakályban, Gyönkön és Nagy- szokolyban Dúsa Gáspár témavezető irányításával végzett vizsgálatról vitatott meg a Tamási Járási Népi Ellenőr- zé=’ Bizottság. Konkrétan Tolnanémedire vonatkozik a megállapítás. Ott került könyvtár annak a színvonaltalan italboltnak, magyarán: kocsmának a helyére, amely zajos, bűzös voltával méltatlan volt a művelődési otthonhoz. A kocsma kitelepítése a népi ellenőrzés egy korábbi, 1970. évi javaslatára történt. Amint ebből sejthető, a felsorolt helységek művelődési házában, illetve otthonaiban végzett vizsgálat utóvizsgálat volt. Olyan utóvizsgálat, amelyből nem utolsó következtetésként adódik, hogy hozzáértő emberek lelkiismeretes munkájának eredményeként íoljmmatosan csökken a város és a falu közötti kulturális különbség. A kultúrházak vezetői közül máris hatan rendelkeznek a szükséges végzettséggel; egy még a könyvtárszakon folytatja stúdiumait. Csupán ketten számítanak kezdőnek ebben a munkakörben, de hatan már legalább hároméves tapasztalatokkal rendelkeznek. Különböző szintű politikai oktatásnak valamennyien hallgatói. A kölcsönös bizalom alapján jó kapcsolatokat ápolnak a helyi párt- és tanácsi szervekkel, tömegszervezetekkel. Tamásiban, Gyönkön, Tolna- némediben, Regölyben a pedagógusok többsége nem egyszerűen élvezője, hanem aktív támogatója a kulturális életnek. a művelődési otthon munkájának. A falvak nagyobb hányadában az ott lakó orvos, gyógyszerész, mérnök is szívesen segíti a kultűrházat, többnyire előadás tartásával. S mivel az anyagi támogatás léte vagy nem léte sem közömbös, jó szólnunk azokról a nem szűkmarkúan juttatott forintokról, amelyeket — például — az iregszemcsei kutatóintézettől, számos tsz-tői és ÁFÉSZ- tól kapnak a falusi művelődés hajlékai. Velük ellentétben Páriban és Tolnanémedi- ben inkább cseppen, mint csurran. A párt művelődéspolitikai irányelvei sikeresen eredményezte a világnézeti tájékoztatás fejlődését. Szakályban, Regölyben, Iregszemcsén és Tamásiban a kultúrház vezetője a pártszervezettel vitatta meg a világnézeti előadássorozat tematikáját. A tamási ifjúsági klub — a hallgatóság műveltségének magas színvonalára tekintettel — a megyei párt- bizottság munkatársait kérte fel, és nyerte meg hatrészes vitasorozat előadóiul. A KISZ-szervezetek és a kultúrházak vezetőinek közös érdeme, hogy — egy, sajnálatos módon nem működő KISZ-szervezet kivételével — megteremtették, és szilárdítják jó kapcsolatakat. A KISZ- szervezet aktivitása bizonyult, többek között, gyümölcsözőnek Szakályban, a Kapos menti ifjúsági napok megszervezése, lebonyolításakor. Mivel .az ifjúsági klubok alapítóinak többsége KISZ-tag, a kultúr- házzal közös rendezvények előkészítése, megtartásakor hasznosak tapasztalatokon alapuló okos tanácsaik. A társadalmi összefogás fontosságára nem egy vizsgálati ponttal kapcsolatban figyelmeztetett a tamási járási NEB. Arra is, hogy a társadalmi bázis egyik szervezett része a községi tanács mellett működő oktatási és népművelési bizottság. Tamásiban, Regölyben és Gyönkön az érdekeltek elmondásán túl írásos dokumentumok bizonyították e bizottságok hasznos tevékenységét. Az említett helységekben, továbbá Iregszemcsén és Szakályban az oktatási és népművelési bizottság hasznosan járult a kultúrház átgondolt terveinek megalkotásához. Gyakran tartanak közös rendezvényt a művelődési otthonok a könyvtárakkal. Gyönkön, Regölyben, Iregszemcsén, Tamásiban, Tolnanémedin, Nagy- szokolyban, Szakályban a napközis csoportok rendszeresen látogatják a könyvtárat. Túlzás nélkül szólva; óriási ötlet, hogy több faluban a nevelők az irodalmi órák összefoglalóját a könyvtár figyelmet parancsoló környezetében tartják meg. A könyv becsületét viszont sem Páriban, sem Tolnanémedin nem öregbíti a könyvtári kötetek megviselt állapotaÉrdekes vonása a Tamási Járási NEB legutóbbi tanácskozásán elhangzott javaslatoknak, hogy azok nagy többsége a vizsgálat idején szerzett jó tapasztalatokon alapszik. Elsősorban az, hogy a pártszervezetek, a községi vezetők rendszeres szellemi támogatásban részesítsék a művelődési otthonok vezetőit. Úgyszintén az, hogy a gazdálkodó és a társadalmi szervek — lehetőségeikhez mérten — nyújtsanak anyagi segítséget. A felnőtt- oktatás megszervezésének lét- jogosultságát bizonyítja, hogy az elmúlt tanévben három községben 250 felnőtt fejezte f be általános iskolai tanulmányait. Ebből következik, hogy az oktatást más falvakban is szükséges, érdemes megszervezni. A hasznos javaslatok egy része valószínűleg különösebb nehézség nélkül megvalósítható. Ilyen például az, hogy adjanak klubhelyiséget a szabályi KISZ-szervezetnek; hogy Regölyben ne csupán a művelődési otthonban, de a könyvtárban is tartsanak több kulturális rendezvényt; hogy Iregszemcsén újítsák fel az otthon menyezetét, padlóját, stb. Más javaslatok megvalósításához egy forint sem kell, de — valószínűleg — sok türelem lesz szükséges. Ezek közé tartozik annak a problémának megoldása, hogy az egyik művelődési otthonban az általános iskolások ne kény- szerűségből megtűrt, hanem szívesen látott, minél gyakoribb vendégek legyenek. Borváró Zoltán Ai uj tanévben: Á feladatok változatlanok ff. de a teendők száma nem kevés — folytatta a címbe« szereplő kijelentő mondatat Póla Káro'y, a megyei tanács művelődésügyi osztályának oktatási csoportvezetője, amikor a néhány nap múlva elkezdődő iskolai évvel kapcsolatos tennivalókról kérdeztük. Mint Ismeretes, tavaly sok új intézkedés látott napvilágot, és ezek az iskolai élet egészét átfogták. Csak példo- ként említjük a legfontosabbakat; a tananyagcsökkentést, oz új rendtartást, az osztályozás, értékelés módosítását, az érettségi vizsga reformját, a harmadik testnevelési óra bevezetését. Mint várható volt, a tananyagcsökkentés a gyerekeknek könnyebbséget jelentett, ugyanakkor a pedagógusokra új tér- heket rótt. Már csak magának az intézkedésnek a részletes, alapos megismerése sem volt könnyű feladat, nem beszélve az alkalmazásról. Idén viszont a minisztérium nem adott ki új intézkedést, legalábbis olyat nem, amely a pedagógusok terheit növelné. Ugyanakkor életbe lépett a heti kötelező óraszám csökkentése. A most kezdődő tanév tehát a tavaly bevezetett rendelkezések, módosítások gyakorlati alkalmazásának, oz elmélyült munkának lesz az ideje. Nagyon fontos, hogy mindezt összefüggéseiben lássák és ennek jegyében végezzék munkájukat a tanítók, tanárok. Az oktatási intézmények nevelési és politikai feladatai között első helyen szerepel a tanulóifjúság erkölcsi, politikai, vi. lágnézeti neveltségi szintjének emelése. Ugyancsak nagyon lényeges — mind politikai, mind pedagógiai szempontból — a fizikai dolgozókkal és gyermekeikkel történő foglalkozás. Ennek érdekében többek között javítani kell a körzeti iskolák és a mun. káslaktc települések óvodáinak, iskolóinok felszereltségét és _• a lehetőségekhez mérten — pedcgógusellátottságót. Az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a felnőttoktatás szervezeti és tartalmi korszerűsítésére. A közművelődési hotárczatbál ódádban számos új feladat vár a pedagógusokra, de szükséges az intézmények nyitottságának, társadalmi kapcsolatainak fejlesztése is. Erősíteni kell az együttműködést az üzemek, termelőszövetkezetek, valamint az iskolák között. Szükséges a közművelődési intézmények és az iskolák kapcsolatának szervezettebbé tetele. A tanítás’, tanulási folyamat színvonalának emelésében a lexikális tudás helyett hangsúlyozott szerepet kap a képességek fejlesztése. A tanítványok sorsáért érzett felelősség megköveteli, hogy javítsák a különböző szintű intézmények közötti kapcsolatokat, a pedagógusok tájékozódjanak a továbbtanulási, elhelyezkedési lehetősegekről és mindezt felhasználják a pályairányításban. Az iskolai munka szervezettségének fokozása érdekében szükséges a tantestületek eszmei, politikai, pedagógiai egységének elmélyítése, a nevelők munkahelyi közérzetének javítása. E feladatok megvalósításához — az intézmények tárgyi és személyi feltételeinek folyamatos javítása mellett — különös gondot fordítanak a meglévő lehetőségek kihasználására. Az eddigieknél fokozottabban figyelembe veszik, hogy oz oktatónevelő munka eredményességének legfőbb biztosítéka a jó pedo- gógusmunka. Az oktatás esrközei önmagukban nem tölthetik be funkciójukat, nem az a lényeg, hogy o pedagógus mivel dolgozik, hanem az, hogyan. Röviden és vázlatosan érintettük csak az elkövetkező tanév legfontosabb oktatási, nevelési feladatait, azokat a tennivalókat, amelyeket elsősorban a pedagógusoknak kell megvalósítaniuk. Azonban ehhez az egyáltalán nem könnyű munkához szükséges a szülők megértése, sőt tevékeny közreműködése is, hiszen ez elsősorban az ő gyerekeik érdeket szolgálja. Elöl T - hátul T A VOLÁNNÁL Szűcs Ferenc ül, 28 éves, rádió- és tévé- műszerész. Azt mondják róla; van érzéke az autóhoz, ö úgy gondolja, hogy mindenekelőtt Ügyelem, fegyelem, kifogyhatatlan önbizalom és higgadtság szükséges a vezetéshez. Akiben mindez megvan, annak jóbarátja a siker, és a baleset messze elkerüli. — Néhányszor álmomban is végigjárom azt az utat, amit az oktatómmal egy-egy órán megteszek. És figyelek, figyelek — mondja. Most is figyel. — Ülést beállítani, a tükörben az út előre, hátra jól látható? Kis gázt adunk! Az irányjelzőket balra kapcsoljuk!... a motor halkan felbúg. A gépkocsi a pillanat tört része alatt lágyan, szökkenve elindul. Az út előttünk kanyarog, ezüstszürke bőrén késő délutáni napsugár. Az oktató és a tanulóvezető keze alatt engedelmes „jószág” a kék Zsiguli, amelyen elöl és hátul ott a megkülönböztető T-betű. Gyakran találkozunk velük az utakon. Számuk az autó- tulajdonosok számával, az autókkal növekszik Gyarapodunk. 1973-ban Tolna megyében az MHSZ vezetőképző iskoláiban 1200-an álltak rajthoz jogosítványért. 1974-ben ez a szám már közel 1400. Csrk Szekszárdcn öt-hatszázan • nek teszült idegekkel a vol '' hoz. Foglalkozási megoszlásuk a társadalom széles skáláján mozog. Van közöttük juhász és van főmérnök is. A tanulóvezetők fele nő. A volán mellett azonban mindenki egyenjogú. A fekete, kleo-frizurás fej néha oldalra billen. A szem az ablaküvegen túlra repdes. A kéz görcsösen, mindent akarón szorítja a kormányt. Papp Éva tanulóvezető 28 éves. A Nemzeti Bankban dolgozik. Operátor és budapesti lakos. Először ül úgy autóban, hogy ő a vezető. Saját kocsija nincs, szülei talán tavaszra összegyűjtik a pénzt. A családban csak a bátyja vezet, aki mögött nem akar lemaradni ő sem. Egyedül tanul. — A műszaki nehéz és a KRESZ-t is be kell vágni, betűről betűre. Most kicsit izgulok. Szeretném az oktató tanácsát pontosan és jól végrehajtani, de ez nem mindig sikerül. A vizsgának viszont sikerülnie kell, bár ahogy magam ismerem, a vizsgadrukk még a lélegzetemet is elállítja. A KOCSIVAL a palánki bekötő úton akarunk megfordulni. Bizony ez még... Az autó megugrik, mintha szaltóra készülne, de aztán mégis a helyén marad; megkönnyebbülé- s°mre Sikerült a „művelet”. Megfordulunk. — Egy mozdulattal meg kell tudni fordulni. Vezetni úgy kell, hogy mindig észben tartsuk, az úton rajtunk kívül mások is vannak. Ha bizalmatlan a vezető, ha nem ura a volánnak, másokat is bizalmatlanná, bizonytalanná tesz — magyaráz az oktató. Feltűnik a város. Irány a rutinpálya! A Zsiguli ügyesen veszi a kaptatót. Évának sikerül simán felérni a hegytetőre. Az épülő Szekszárd látványa csodálatos. * Amikor visszaérünk, Pintér Lajost, az oktatót már várják. A következő két óra tanulóvezetője Biró János, 27 éves, Mőcsényben a termelőszövetkezetben dolgozik, és talán három év múlva lesz annyi pénze, hogy megveheti a kis Za- porozsecet. — Jó kocsi az — jegyzi meg félhangosan. — Jó bizony — bólint rá az oktató. Bíró János hozzám fordul. — Amikor először vezettem, nem mertem kinézni, az ablakon, se jobbra, se balra. Odaragadt a szemem az útra. Hiába mondta az oktatóm, nézzem, micsoda szép lábak! Nem láttam én semmit. AZ OKTATÓ MAGATARTÁSÁN, igyekezetén, ahogy a tanulóvezető feszültségét fel akarja oldani, látszik, a merev tanító—tanuló viszony helyett a barátit alkalmazza. Nem vall rossz pedagógiai érzékre. És egyszer volt ő is tanulóvezető! Fent a tetőn kiszállunk a kocsiból. Bíró János egyedül indul a gyakorlópályán lefelé, hogy aztán visszatolasson a garázsnak kinevezett piros-fehér cölöpök közé. Pintér Lajos ekkor szólal meg először. — Nézze, hogyan vezet! Nyugodtan el merem engedni. Négy óra vezetés után szinte már azt is meg tudjuk állapítani, ki milyen ember. Látja, menynyire odafigyel: nyugodt, alapos. Jó vezető lesz belőle. A tanítványairól beszél. Arról, hogy mennyire nem egyformák az emberek. Van, aki agresszív, akit egész úton csití- tani kell, hiszen az út' mindenkié. Volt olyan is, aki elsírta magát, amikor először ült autóba. Bíró János egyike a biztos kezű vezetőknek. — Az a legszebb öröm, ha valaki rámköszön, vagy integet az autójából, és tudom, hogy én tanítottam — mondja szerényen. Időközben felért még két autó, mindegyiken ott a T_ betű. Az oktatók üdvözlik egymást, ők maradnak, mi pedig visszaindulunk. • Halkul a nevetés,' félbeszakadnak a viccek, kezet fognak; az oktatók, elköszönnek egymástól. Vége a mai napnak. A városra szürkeség ereszkedik, kieyútnak a lámpák, amikor elindulunk a homokszínű Zsigulival. Az oktató Sáfrány József, 25 éves. Volt vízvezeték-szerelő és bádogos, mire félállásban oktató lett belőle. Az emberek; mindig érdekelték, és itt módja, lehetősége van megismernie őket, foglalkoznia velük. Nem kellett nagyon biztatnom, hogy magáról beszéljen. — Az én életemben mindig volt cél. Fiatalon ■ nősültem, feleségül vettem a diákszerelmemet. Házat vettünk, aztán meg autót. Van két szép gyerekünk. Letettem az oktatói vizsgát. Most tanulni szeretnék, le akarok érettségizni — sorolja. AZ OKTATÓK TANÍTANAK. és maguk is tanulnak. Ki mélyebb emberismeretet, ki pedig azt, ami emberi kiteljesedéséhez kell még — belülről fakadó Igényességből. ií- 1974. augusztus 24»
