Tolna Megyei Népújság, 1974. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

I 1 I APN-kommentár Mixon u .7 UsszÉsn a legrövidebb időn belül elismeri Bissan-Soinea fiiieüiisliél r Moszkvg, Mihail Szagatyel­jan írja: Az egyik legbonyolultabb, leghosszabb (és legzajosabb) amerikai belpolitikai válság folyamányaként Richard Nixon, az Egyesült Államok 37-ik el­nöke beadta lémondásat. A válság többsíkúsága, mélysége és elsődleges oka, nézetem sze­rint, jóval túllépi a Waterga- te-szó kereteit, ahogyan az ügyet az amerikai sajtó és tv könnyedén elnevezte. Az elnök távozása után a legelső jogos kérdés, amit az emberek feltehetnek, az, hogy mi vár a továbbiakban a nem­zetközi feszültség enyhülésére, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­ban a politikai légkör utóbbi években elért normalizálódá­sára. Természetes, hogy ezt a kér­dést mi, szovjet emberek is feltesszük önmagunknak. Az alábbiakban szeretnék vála­szolni rá: Az Egyesült Államokkal va­ló kapcsolatok javulása a Szov­jetunió számára országunk bé­keszerető lenini küpolitikája több éves erőfeszítéseinek lo­gikus és természetes eredmé­nye, a XXIV. pártkongresszu­son elfogadott békeprogram következetes megvalósításának eredménye. Az Egyesült Államokban vi­szont másként áll ez a kérdés. Csak a teljesen korlátolt em­berek nem láthatták meg ezek­ben az években, hogy a nem­zetközi feszültség enyhülésének folyamata az Egyesült Álla­mok számára most is, és to­vábbra is a korábbi amerikai külpolitikai irányvonal „gyöt- relmes átértékelésével” páro­sul, annak ellenére, hogy a hidegháborúnak ez a kurzusa már régen bebizonyította tel­jes képtelenségét. Nézetem szerint két alap­vető ok is van, amely a leg­utóbbi változásokhoz vezetett az Egyesült Államok külpoliti­kájában, és mindenekelőtt ah­hoz, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében az Egyesült Államok első ízben dolgozta ki a Szovjetunióval együtt a két ország közötti kölcsönös kapcsolatok alapel­veit, s ismerte be, hogy az atomkorszakban a különböző politikai, gazdasági és ideoló­giai rendszerű államok békés egymás mellett élésének poli­tikáján kívül más alternatíva elképzelhetetlen. Az első ok: az új nemzet­közi erőviszonyok. A másik az, hogy az ural­kodó amerikai körök számos képviselője rájött: a kommu­nistaellenes dogmák, az ame­rikai külpolitika e „szent te­henei”, az utóbbi negyedszá­zad alatt nemcsak meddőknek bizonyultak, hanem bizonyos érvágást is jelentettek az Egyesült Államok számára. A probléma nem az, hogy le­döntsék a szovjet kerítéseket, hanem az, hogy minél gyor­sabban és kellőképpen kija­vítsák az amerikai homlokza­tot. Következésképp az enyhülés politikája objektív szükségsze­rűség az Egyesült Államok számára. Ezzel magyarázhatók a többi között a hidegháború felszámolásában, az enyhülés megszilárdításában a három csúcstalálkozó során aláírt szovjet—amerikai szerződések és megállapodások segítségé­vel eddig elért sikerek. E szer­ződések és megállapodások po­1971. augusztus 14. zitív visszhangot és határozott támogatást keltettek az ame­rikai nép széles köreiben, az egyszerű amerikaitól az ame­rikai üzleti világ kiemelkedő képviselőiig, akik a múltban egyáltalán nemhogy a Szovjet­unióval való gazdasági és ke­reskedelmi együttműködésre nem voltak hajlandók, hanem nyíltan tartózkodtak attól is, hogy támogassák a néhai Ken­nedy elnök eszméjét, hogy az Egyesült Államoknak feltétle­nül véget kell vetnie a Szov­jetunióval és a többi szocialis­ta országgal szemben folyta­tott hidegháborús politikának. Amerika legszélesebb, sok­féle szintű köreiben mélysé­gesen és erőteljesen támogat­ják az enyhülés politikáját, ami meglehetősen fontos ok­ként szolgált ahhoz, hogy a Watergate-ügy kiéleződésével párhuzamosan mind világosab­ban és határozottabban hang­zottak el az óceánon túl tekin­télyes megnyilatkozások arról, hogy e belpolitikai párharc kimenetelétől függetlenül az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának változatlannak kell maradnia, s meg kell őrizni az enyhülés visszavon­hatatlanná tételének irányza­tát. Különösen az utóbbi napok, ban hangzottak el gyakran ilyen kijelentések. Elmondták ezt a két nagy amerikai po­litikai párt vezérei, elmondta Kissinger külügyminiszter is. Gerald Ford, az Egyesült Ál­lamok új elnöke első nyilvá­nos felszólalásában a legkomo­lyabb figyelmet szentelte an­nak, hogy a jelenlegi amerikai külpolitikai irányvonalat fenn kell tartani, és ígéretet is tett erre. Ezekből a tényekből levon­hatjuk a következtetést: azok a bizonyos pozitív jelek, ame­lyek az utóbbi években voltak tapasztalhatók az Egyesült Ál­lamok külpolitikájában, az or­szágon belül végbemenő rend­kívül mély és igen komoly fo­lyamatokat tükröznek. Ezzel egyáltalán nem aka­rom azt állítani, hogy Moszk­va és Washington kapcsolatá­ban „most már minden rend­ben van, csak az isten adja áldását rá” — mint mondani szokták. Maradnak még prob­lémák (köztük komolyak is), amelyeket meg kell oldani. Lesznek még kétségkívül vi­ták is, amelyeket rendezni kell. Kétségtelen továbbá: az ame­rikai vezetésben bekövetkezett változással kapcsolatban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikai irányvonalának el­lenzéke megduplázza erőfeszí­téseit, hogy az Egyesült Álla­mok nemzeti érdekei ellenére újból és újból kísérletet te­gyen, ha nem is az enyhülés megszilárdulási folyamatának a teljes meghiúsítására, de leg­alább fékezésére. Csupán azt szeretném mon­dani, hogy bármilyen heves is legyen az előttünk álló küz­delem, amelyet az enyhülésért folytatunk, a mai napig ismert tényekből kiindulva kellő op­timizmussal és meggyőződéssel állíthatjuk: aligha a hideghá­borús erőké a jövő. A jelen kevésbé borús, mint a múlt, hiszen az enyhülés politikája ma sokkal szilárdabb tömeg­bázisra támaszkodik, mint tá­maszkodott tegnap, vagy teg­napelőtt. Ami pedig magát a Water- gate-ügyet illeti, keletkezése okának elemzése külön téma lenne. Minthogy ez az ügy az Egyesült Államok kizárólagos belügye, gondolom elég, ha azt mondom, hogy a válságot szü­lő közvetlen konkrét okok nem jelentenek újdonságot, sem Amerika, sem más tőkés álla­mok számára. A hatalom édes gyümölcseiért vívott pártközi tán harc törvényellenes és titkos módszereit (sikerrel vagy ku­darccal) egyaránt alkalmazták az óceánon túl mind a távoli, mind pedig a közelmúltban, ezek önmagukban és már rég­óta a legcsekélyebb mérték­ben sem keltik fel az ameri­kai politikai élet megfigyelői­nek figyelmét. Ez azonban, is­métlem, külön téma. (APN). Szovjet tervjelentés A Szovjetunió központi sta­tisztikai «igazgatósága közölte, hogy a szovjet ipar az év el­ső hét hónapjában egészében véve túlteljesítette az időszak­ra vonatkozó termelési tervet: 8,4 százalékkal termelt többet, mint az előző év hasonló idő­szakában. Az iparban az egész évre vonatkozó növekedési elő­irányzat 6,8 százalék. A munka termelékenysége hét hónap alatt 6,8 százalék­kal emelkedett a tervezett 6 százalék helyett. A munka ter­melékenységének növekedésé­ből ered az ipari termelés nö­vekedésének 84 százaléka. Az év első hét hónapjában villamos energiából 36 milliárd kilowattórával, kőolajból 2 millió tonnával, földgázból pe­dig 1,3 milliárd köbméterrel termeltek többet, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A Ciprus jövőjével foglalko­zó genfi értekezlet résztvevői kedden délelőtt nem tartották meg korábban tervezett ple­náris ülésüket, hanem ismét nem hivatalos, kétoldalú tár­gyalásokat folytattak. James Callaghan, brit kül­ügyminiszter újságírók előtt később kijelentette: javasolta a török és a görög külügymi­niszternek, hogy az értekezlet munkáját 36, vagy 48 órára függesszék fel, és ezzel te­remtsenek lehetőséget arra, LISSZABON Vasco Goncalves portugál miniszterelnök fogadta Ar­nold Kalinyint, a Szovjetunió első nagykövetét, és szívélyes hangulatú megbeszélést foly­tatott vele a két ország kap­csolatairól. A portugál külügyminisztéri­um egyébként közölte, kine­vezte az ország moszkvai nagy­követét. Dr. Mario Neves az új nagykövet rövidesen elutazik állomáshelyére. A miniszté­rium azt is bejelentette, hogy megkezdik a nagykövetségek felállítását az európai szocia­lista országokban, annak meg­felelően, hogy Portugália és a szocialista országok között lét­rejöttek a diplomáciai kapcso­latok. Moszkván kívül egye­lőre Szófiában, Prágában és Berlinben hoznak létre nagy- követséget. ADDISZ ABEBA Az etióp fővárosban kedden bejelentették, hogy a fegyveres erők koordinációs bizottsága letartóztatta Admasszu Ret- tát, a császári udvar miniszte­rét, Hailé Szelasszié császár személyes kincstárnokát. Retta őrizetbevételét néhány nappal ezelőtt rendelte el az etióp hadsereg koordinációs bizottsága, amikor Asszefa De- missziének, a császár hadse­gédének letartóztatására is pa­rancsot adott. Az etióp fegy­Kedden valamennyi reggeli portugál lap az első oldalon közli, hogy az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa egyhangúan java­solta a világszervezet közgyű­lésének a Bissau-guneai Köz­társaság felvételét. A lapok is­mertetik Velga Simao portugál nagykövet felszólalását, amely ismételten leszögezte: a lisz-i szaboni kormány a legrövidebb időn belül kész, de jure- is elismerni független államként a köztársaságot. A nagykövet kijelentette: a portugál csapa­tokat rövid időn belül kivon­ják az országból és a közigaz­gatást mindenütt átadják a köztársaság képviselőinek. Ezekről a kérdésekről most folynak a befejező tárgyalások a portugál hatóságok és a PAIGC, Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek afrikai füg­getlenségi pártjának képvise­lői között. Lisszaboni értesülések sze­rint a csapatkivonás és a he­lyi közigazgatás átadása augusztus végére, szeptember elejére fejeződik be, s ezt kö­vetően kerül sor a formális el­ismerésre a portugál kormány részéről, illetve a diplomáciai kapcsolat felvételére Bissau- Guinea val. hogy a résztvevők konzultál­hassanak kormányaikkal. Az athéni küldöttség szó­vivője szerint a görögök elfo­gadták a halasztásra vonatko­zó brit javaslatot, de a törö­kök még nem válaszoltak Cal­laghan külügyminiszter aján­latára. A török fél hétfőn késő es­te azzal fenyegetőzött, hogy szabotálja az értekezletet, ha nem kap kielégítő választ a kanton-típusú szövetségi rend­szeren alapuló török terv elfo­gadásáról. veres erők koordinációs bizott­ságának közleménye rámutat, hogy mindkét letartóztatott személyiség vagyonát elkoboz­ták, mivel nem adták meg magukat önként az előírt ha­táridőre. ROMA . Az olasz hatóságok kedden Rodolfo Poli személyében újabb fasisztát tartóztattak le az „Ita. licus” expressz ellen elköve­tett véres merénylet kapcsán.­Poli annak Idején tiszthelyet­tesként szolgált a hadseregben, és szoros kapcsolatban állt az ejtőernyősökkel. Jelenleg egy telefonkészülékeket felszerelő vállalatnál dolgozik. A nyomo­zók megállapították, hogy az újfasiszta baráti kapcsolatban áll azzal az Italo Bonoval és Emanuele Bartolival, akiket a közelmúltban tartóztattak le a bresciai merénylettel össze­függésben. BELGRAD Á Palesztinái Felszabadítási Szervezet küldöttsége, élén Fa­ruk Kaddumival, a szervezet politikai szekciójának vezető­jével Belgrádban tartózkodik. A delegáció a Jugoszláv Dol­gozók Szocialista Szövetsége, a JKSZ és a külügyminisztérium illetékeseivel megvitatja a jelenlegi nemzetközi helyzetet, különös tekintettel a közel- keleti és a földközi-tengeri térség problémáira. Lapjelentések szerint ugyan­akkor Mozambik egyes része­in feszült helyzet alakult ki. A portugál katonai parancs­nokság az elmúlt napokban ka­tonai erősítéseket küldött An­tonio Enes kikötővárosba, ahol véres összetűzések zajlottak le. Meg nem erősített hírek sze­rint ismeretlen eredetű fegy­veres csoportok a városban lakóházakat, üzleteket támad­tak meg, fosztottak ki és gyúj­tottak fel. A lakosság egy ré­sze, főként a fehérek és az in­diai eredetűek elmenekültek a városból. A Frelimo helyi ve­zetői azt hangsúlyozták, hogy a felszabadítási szervezetnek semmiféle köze sincs az ak­cióhoz. Az ország más részein nagyjából teljes a nyugalom, s csak elszórt incidenseket je­lentenek. Angolában a hét elején ugyancsak helyreállt a rend, a portugál hatóságok azonban készenlétben állnak arra az esetre, ha szélsőséges elemek újra zavargásokat akarnának kirobbantani. Lisszaboni érte­sülések szerint a három pár­huzamosan működő felszaba­dítási szervezet, az FNLA, az MPLA és az UNITA között tárgyalások folynak a közös ál­láspont kialakítására. Hírügynökségek genfi kon­ferencia-körökre hivatkozva úgy tudják, hogy a kedd dél­előtti tanácskozáson Kleridesz ciprusi ügyvezető elnök ismer­tette a' szigetország jövőjére vo­natkozó tervét. Egyes értesü­lések 'szerint önkormányzat megadását javasolta a görög, illetve török többségű terüle­tek számára egy szövetségi kormányzat keretein , belül. Kleridesz hétfőn este elfogad­hatói lantiak minősítette a kan­ton-típusú rendszeren alapuló török tervet. Athénban bejelentették,' hogy az Egyesült Államok nagykövete kedden reggel át­adta Karamgnlisz miniszterel­nöknek Henry Kissinger, ame­rikai külügyminiszter szemé­lyes üzenetét. A görög kor­mányfő telefonon azonnal kap­csolatba lépett ä Genfben tár-«, gyaló Mavrosz külügyminisz­terrel. A levél tartalmából semmit sem hoztak nyilvános­ságra, de egyes diplomáciai megfigyelők úgy vélik, hogy Kissinger „mérsékletre” intette a görög kormányt Averoff hadügyminiszter el­nökletével Athénban kedden délelőtt tanácskozásokat foly­tatott’a görög hadsereg vezető­sége. A feltételezések szerint a vasárnap és hétfőn megtartott magas szintű katonai tanácsko­zások fényében ismét áttekin­tették a helyzetet. Az athéni kormány egyébként kedden rendeleti úton betiltott min­den gyülekezést arra az idő­re, amíg a rendkívüli állapot érvényben van. Ciprus szigetén a helyzet to-' vábbra is feszült. Keddre vir­radóra szórványos lövöldözés hallatszott Nicosiában, de ko­molyabb incidensekről nem ér­kezett jelentés. A törökök mindeddig nem válaszoltak a görög fél gesz­tusára, amellyel megkezdte a kivonulást az elfoglalt török falvakból, és szabadon bocsátott több török hadifoglyot, sőt hír szerint hétfőn török csapat­mozdulatokat figyeltek meg a szigeten, a ciprusi főváros irá­nyában, Továbbra is feszült a helyzet Cipruson

Next

/
Thumbnails
Contents