Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

1 f < 9 Vizünk, ivóvizünk Tengelicről az a panasz ér­kezett, hogy a csapokból csak időnként folyik víz, az se tiszta, sőt olykor valamilyen csokoládészerű lére emlékez­tet. Utánajártunk, igaz.- A tengelici vízmű a régebbiek közé tartozik, egyetlen kútra települt és így ki van szolgál­tatva a kút körül végbemenő változásoknak. A föld ugyan­is távolról sem olyan nyugodt a lábunk alatt, miként azt ér_ zékelni véljük. Az egyetlen kút valamilyen mélyben vég­bement földmozgás következ­tében eltömődött, a falubeliek rákényszerültek immár tíz éve elhanyagolt ásott kútjalk hasz­nálatára: — szinte azonnal je­lentkeztek a bélbetegségek. A KÖJÁL azóta fertőtlenítette a kutakat, de az időszaki víz­ellátás legnagyobb részének terhét egyelőre mégis csak a termelőszövetkezet viseli. Az állattenyésztést ellátó kút fe­leslegét bocsátják a falu ren­delkezésére, lökésszerűen, hisz állandóan „nincs, ki vizet mer­jen hosszú csatornára”, a kö­zös állatállományt el kell lát­ni. A tengeliciek gondja nem egyedülálló a megyében. Kü­lönböző erőforrásokból még mintegy tizenöt helyen újabb kutakat furat a megye (így például Németkéren is), ame­lyekkel az ilyen és hasonló problémákat végérvényesen meg lehet oldani. A megoldás Tengelicen az év végére várható. Hibás nincs, ha csak nem az anyaföld, visz- szaélés. vagy éppen bűnös mu- lasztSs nem történt. Nemcsak Tengelicen isznak azonban vizet a megyében. Érdemes a „vízhelyzettel” na­gyobb arányokban is foglalkoz­ni. ,.Ösztövér kútágas. h írihorgas gémmel -Mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel: Óriás szúnyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérét most szíja ki.” Most ne Arany Toldi-jának első énekére gondoljunk, ha­nem kútjainkra, melyek között ugyan már kevés a gémes, de másmilyen van bőségesen, sőt ezek nagyon jelentős szerepet játszanak- ivóvízellátásunkban. 1970-ben a megyében 77 607 lakás volt. Ezek közül: a la­kásban lévő vízvezetékből ka­pott vizet: 14 066 lakás; a la­káson kívüli vízvezetékből: 9526 lakás; a ház telkén lévő kútból: 23 520 lakás; a telken kívüli vízvezetéki közkifolyó­ból: 19 781 lakás; a telken kí­vüli fúrt (artézi) kútból: 4547 lakás; egyéb modem: 6167 la­kás. közlekedési és vízügyi osztá­lya vezetőjétől kaptuk a fel­világosítást mely szerint a megye területén a tavalyi év végéig 45 vízműtársulatot szerveztek. Az idén további három, míg jövőre két társu­lás létrejötte esedékes. A IV. ötéves terv során a megye községeinek majdnem fele tag­ja lesz valamilyen vízműtár­sulásnak, ami nem csekélység, de nem is olcsó. Amíg 1958- ban egy-egy belépőnek átlago­san 2000—2500 forint hozzájá­rulást kellett fizetnie, addig ez az összeg tavaly megköze­lítette a 8—9000 forintot, sőt a speciális műszaki problé­8860 lakásba kellett száz méternél távolabbról hordani vizet. Az egyéb mód alatt nyilván­valóan a régi községi kutakat kell érteni, melyek fertőződé- si veszélye is nagy. Az utolsó népszámláláskor a megye la­kásainak 18,1 százalékában volt vízvezetéki ivóvíz. Szek- szárdon ez a mutatószám 54,1 százalékos volt Dombóvárott 27,3, a bonyhádi járásban 18,5, a dombóváriban 7,6, a paksi­ban 11,6. á szekszárdiban 14,6, a tamásiban 12,0 százalék. Vödörben, kannában ivóvi­zet hordani nem gyönyörűség. 1970-ben Tolna megyében 8860 lakást száz méternél távolabb­ról, 21 635 lakást ennél köze­lebbről, de mindenhogyan gya­logszerrel láttak el ivóvízzel. * A kisebb települések vízel­látását elsősorban a községen­ként szervezett vízműtársula­tok oldják meg. Fábián Imré­től, a megyei tanács építési-, mákkal küzdő Alsónánán még ennél magásabb összeget is. Részletes adatok még nin­csenek a fejlődésről, de az 1970-es helyzethez viszonyít­va javult a megye vízellátása. A IV. ötéves tervben el kell érni a 65 százalékos ellátottsá­gi szintet. A megye lakosságá­nak közműves vízellátása 1973 végén már 62 százalékos volt. A tengelici „csokoládéhoz” hasonló példákra időnként a szekszárdiak is találnak. Nem­csak itt, de megyeszerte is ko­moly gondot okoz a vízellátást biztosító kutak magas vas- és mangántartalma, az elszínező­dés okozója. Szekszárdorí a vastalanító napi 7500 köbméte­res kapacitása nincs arányban a napi 10—12 ezer köbméte­res víztermeléssel, illetve -fo­gyasztással. Ezért a .jelenlegi kutak vízének egy része köz­vetlenül, a vastalanító beren­dezés megkerülésével jut a hálózatba. A panaszok jogossá­gát tehát nem lehet vitatni. A vastalanító bővítése még eb­ben az évben befejeződik és ekkor 19 500 köbméter napi tisztítási kapacitású lesz. Ez megoldás, de csak ideig-óráig. mert az előbecslések szerint a város vízfogyasztása 1980— 1985 között eléri majd a napi 25 ezer köbmétert. Az V. öt­éves terv elején Dombóvár ön­álló vízellátását is meg kell oldani, mert a szakaszosan ide­települő ipari üzemek fokoza­tosan lekötik a vízszolgáltatás kapacitását. Tolna megve városiasodása az ország más megyéihez vi­szonyítva meglehetősen elma­radott. Fejlődés változatlanul az iparosítástól várható. Az ipari munkahelyek igénynöve­kedést is teremtenek. Aki meg­szokta, hogy az üzemben mun­ka végeztével rendesen tisztál­kodhat, az eiőbb-utóbb otthon is megköveteli ezt. Jellemző különbség látható akkor, ha ■azt vizsgáljuk, hogy száz lakás közül hány volt fürdőszobával, mosdófülkével felszerelve. Az egyes járások szélső4rt“kei: Bonyhádi járásban legtöbb: Nagvmányok (54), legkevesebb Závod (i). A dombóvári járás­ban Dalmand (25), Nak (3). A paksi járásban Paks (24), Bi- kács (9). A szekszárdi járás­ban Tolna (29), Sióagárd (3). Ä tamási járásban Tamási (32), Értény és Koppányszántó (2— 2). Sióagárd lakossága klasz- szikusan helyben élő, itt a há­ború után telepítési változások alig történtek. Ugyanakkor a sok ingázót, tehát ipari mun­kahelyen dolgozót adó Kakas- don 100 lakásból 15-ben, Zom- bán 21-ben volt fürdőszoba, vagy mosdófülke. Az V. ötéves tervben foglalt célkitűzés az, hogy a tervidő­szak végére a városi közmű­ves-ellátottság 95 százalékos, a községeké 90 százalékos legyen és ezzel is szűnjön a falu és város közötti különbség. ORDAS IVAN fotó: Komáromi Zoltán 1970-ben a megyében 29 687 lakás ilyen módon kapott ivó­vizet. Lassan érik a paradicsom, paprika Még mindig zömmel import paradicsom van a piacokon, mert eddig az időjárás kedve­zőtlenül alakult: a hosszú eső­zések ugyan elősegítették a palánták fejlődését, a szüksé­ges meleg azonban elmaradt és ez visszavetette a paradicsom, a paprika érését. Mindkét fon­tos zöldségnövény 10—12 nap­pal később érik be, és így a kiegyensúlyozott piaci ellátást csak nagy erőfeszítéssel, im­port áruk biztosításával lehet fenntartani. Különösen a pap­rika fejlődése lassult le, ez ugyanis a leg-melegigényesebb zöldségféle. Az árakat minden évben a szántóföldön termesztett para­dicsom nyomja le jelentősen, így lesz az idén is. A mező- gazdasági szakemberek arra számítanak, hogy a paradicsom július 18—20-a táján nagyobb mennyiségben kerül majd a piacokra. A paprika valamivel később érik be, az úgynevezett főszezoni értékesítésre, addig még szükség lesz a „zöldség- házakból” kikerülő árura. Az egyéb zöldségfélékre jő idő járt. a gyakori esőt meg­hálálták a növények. Szépen fejlődik a gyökérzöldség, amely jobb termést ígér, mint az el­múlt évben és a káposztafélék növekedésével szintén elége­dettek a kertészek. (MTI) A brigád ebédszünetben — Ebéd! Az épülő ház folyosói hirte­len benépesülnek. Jönnek a brigádtagok, ki hegesztést, ki csőhaj lítást, ki vésést hagyott abba. A földszint egyik szobájában deszkából készült asztal köré ülünk. Gomolygó cigarettafüst. Tizenkét férfi — egy brigád. Mostani munkahelyük a Mi­kes utcában épülő garzonház. Karbonári György, a brigád­vezető, fiatal ember. — 1968. május 1-én alakul­tunk, — mondja — és azóta egy-két esettől eltekintve nem volt változás a brigádban. Meg­történt, hogy valaki nem tu­dott beleilleszkedni a közössé­günkbe és elment. De ez rit­kán fordult elő. Sajátos jubileumhoz közele­dik a brigád. A megyehatáron túli építkezésekkel együtt rö­videsen az ezredik lakás köz- pontifűtés-szerelését végzik. — Ennyi munkában össze­szoktunk — jegyzi meg Ko­vács László, az egyik alapító tag. — Bőven vannak közös em­lékek is, — szól közbe Csabai János — hiszen megjártuk mi, így együtt a siófoki, komlói építkezéseket. Jó ideje csak Szekszárdon dolgozunk. Vol­tunk a 160 lakásoson, a Mészá­ros Lázár utcai toronyházak­ban. — Melyik volt a legkedve­sebb építkezés. — A Kölcsey lakótelepi. Mert ott kapott szövetkezeti lakást az egyik brigádtagunk. Csabai János, —> mondja a brigádvezető. Emlékek a közösségi össze­tartásról : Karbonári György kerítést akart építeni. Nem szólt a többieknek, a dolog mégis kitudódott, s azon a vasárnapon, amelyikre a mun­kát tervezte, hat brigádtag je­lent meg segíteni. A tizenkét férfi közül 9 szakképzett, három segédmun­kás. Ez utóbbiak egyikének nem volt meg a 8 általános is­kolai végzettsége. Amíg tanult, a brigádtagok helyette is dol­goztak. — A kereset? — 2200—4500 között. Attól függ, ki mióta van a szakmá­ban és hogyan dolgozik. Az öt nős brigádtag közül kettő házat épített, egynek ta­nácsi, egynek szövetkezeti la­kása van. Az ötödik anyósáék- nál lakik, neki viszont autója- van. Valamennyi brigádtag rádió- és tévétulajdonos. Mind­egyikük járatja a Tolna me­gyei Népújságot, öten a Nép- szabadság, hárman pedig a Magyarország rendszeres ol­vasói. A Karbonári-brigád az el­múlt évek során jó hírnévre tett szert a Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat bri­gádjai között. Háromszor nyer­ték el a szocialista brigád cí­met, hárman Kiváló dolgozók.' Az üzemi demokráciáról be­szélgetve egy esetet mesélnek el, amely a közelmúltban tör­tént. A brigád legújabb és egyben legfiatalabb tagja or­szágos szakmai ifjúsági verse­nyen harmadik helyezést ért el. öt is a vele hasonló korú társak órabérével foglalkoztat­ták. A brigádtanács összeült, döntöttek. Másnap néhányan bementek a vállalat központ­jába. — Két nap múlva itt volt a fizetésemelésről szóló papír — teszi hozzá elégedetten Csabai János. Adnak a szellemi gyarapo­dásra is: ketten középiskolá­ban tanulnak. Júniusban iz­gult értük a brigád, Karboná­ri György a gimnázium 3., Gás­pár Győző a 2. osztály anyagá­ból vizsgázott. Mivel töltik a szabad ide­jüket? Akad, hiszen minden szombat szabad. A legtöbben akkor is dolgoznak, házikert­ben, otthoni barkácsműhely- ben. Hárman bélyeggyűjtők, mondják, sok idő megy arra is. Jó néhány közös progra­mot szerveztek eddig. Kirán­dultak, moziba mentek. Észrevétlenül szalad az idő. Fritsi József az órájára néz. — Sietni kell, — mondja — az ebédlő a Wosinsky lakó­telepen var. Lassan elnéptelenedik a ház. VARGA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents