Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-12 / 161. szám
1 f < 9 Vizünk, ivóvizünk Tengelicről az a panasz érkezett, hogy a csapokból csak időnként folyik víz, az se tiszta, sőt olykor valamilyen csokoládészerű lére emlékeztet. Utánajártunk, igaz.- A tengelici vízmű a régebbiek közé tartozik, egyetlen kútra települt és így ki van szolgáltatva a kút körül végbemenő változásoknak. A föld ugyanis távolról sem olyan nyugodt a lábunk alatt, miként azt ér_ zékelni véljük. Az egyetlen kút valamilyen mélyben végbement földmozgás következtében eltömődött, a falubeliek rákényszerültek immár tíz éve elhanyagolt ásott kútjalk használatára: — szinte azonnal jelentkeztek a bélbetegségek. A KÖJÁL azóta fertőtlenítette a kutakat, de az időszaki vízellátás legnagyobb részének terhét egyelőre mégis csak a termelőszövetkezet viseli. Az állattenyésztést ellátó kút feleslegét bocsátják a falu rendelkezésére, lökésszerűen, hisz állandóan „nincs, ki vizet merjen hosszú csatornára”, a közös állatállományt el kell látni. A tengeliciek gondja nem egyedülálló a megyében. Különböző erőforrásokból még mintegy tizenöt helyen újabb kutakat furat a megye (így például Németkéren is), amelyekkel az ilyen és hasonló problémákat végérvényesen meg lehet oldani. A megoldás Tengelicen az év végére várható. Hibás nincs, ha csak nem az anyaföld, visz- szaélés. vagy éppen bűnös mu- lasztSs nem történt. Nemcsak Tengelicen isznak azonban vizet a megyében. Érdemes a „vízhelyzettel” nagyobb arányokban is foglalkozni. ,.Ösztövér kútágas. h írihorgas gémmel -Mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel: Óriás szúnyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérét most szíja ki.” Most ne Arany Toldi-jának első énekére gondoljunk, hanem kútjainkra, melyek között ugyan már kevés a gémes, de másmilyen van bőségesen, sőt ezek nagyon jelentős szerepet játszanak- ivóvízellátásunkban. 1970-ben a megyében 77 607 lakás volt. Ezek közül: a lakásban lévő vízvezetékből kapott vizet: 14 066 lakás; a lakáson kívüli vízvezetékből: 9526 lakás; a ház telkén lévő kútból: 23 520 lakás; a telken kívüli vízvezetéki közkifolyóból: 19 781 lakás; a telken kívüli fúrt (artézi) kútból: 4547 lakás; egyéb modem: 6167 lakás. közlekedési és vízügyi osztálya vezetőjétől kaptuk a felvilágosítást mely szerint a megye területén a tavalyi év végéig 45 vízműtársulatot szerveztek. Az idén további három, míg jövőre két társulás létrejötte esedékes. A IV. ötéves terv során a megye községeinek majdnem fele tagja lesz valamilyen vízműtársulásnak, ami nem csekélység, de nem is olcsó. Amíg 1958- ban egy-egy belépőnek átlagosan 2000—2500 forint hozzájárulást kellett fizetnie, addig ez az összeg tavaly megközelítette a 8—9000 forintot, sőt a speciális műszaki problé8860 lakásba kellett száz méternél távolabbról hordani vizet. Az egyéb mód alatt nyilvánvalóan a régi községi kutakat kell érteni, melyek fertőződé- si veszélye is nagy. Az utolsó népszámláláskor a megye lakásainak 18,1 százalékában volt vízvezetéki ivóvíz. Szek- szárdon ez a mutatószám 54,1 százalékos volt Dombóvárott 27,3, a bonyhádi járásban 18,5, a dombóváriban 7,6, a paksiban 11,6. á szekszárdiban 14,6, a tamásiban 12,0 százalék. Vödörben, kannában ivóvizet hordani nem gyönyörűség. 1970-ben Tolna megyében 8860 lakást száz méternél távolabbról, 21 635 lakást ennél közelebbről, de mindenhogyan gyalogszerrel láttak el ivóvízzel. * A kisebb települések vízellátását elsősorban a községenként szervezett vízműtársulatok oldják meg. Fábián Imrétől, a megyei tanács építési-, mákkal küzdő Alsónánán még ennél magásabb összeget is. Részletes adatok még nincsenek a fejlődésről, de az 1970-es helyzethez viszonyítva javult a megye vízellátása. A IV. ötéves tervben el kell érni a 65 százalékos ellátottsági szintet. A megye lakosságának közműves vízellátása 1973 végén már 62 százalékos volt. A tengelici „csokoládéhoz” hasonló példákra időnként a szekszárdiak is találnak. Nemcsak itt, de megyeszerte is komoly gondot okoz a vízellátást biztosító kutak magas vas- és mangántartalma, az elszíneződés okozója. Szekszárdorí a vastalanító napi 7500 köbméteres kapacitása nincs arányban a napi 10—12 ezer köbméteres víztermeléssel, illetve -fogyasztással. Ezért a .jelenlegi kutak vízének egy része közvetlenül, a vastalanító berendezés megkerülésével jut a hálózatba. A panaszok jogosságát tehát nem lehet vitatni. A vastalanító bővítése még ebben az évben befejeződik és ekkor 19 500 köbméter napi tisztítási kapacitású lesz. Ez megoldás, de csak ideig-óráig. mert az előbecslések szerint a város vízfogyasztása 1980— 1985 között eléri majd a napi 25 ezer köbmétert. Az V. ötéves terv elején Dombóvár önálló vízellátását is meg kell oldani, mert a szakaszosan idetelepülő ipari üzemek fokozatosan lekötik a vízszolgáltatás kapacitását. Tolna megve városiasodása az ország más megyéihez viszonyítva meglehetősen elmaradott. Fejlődés változatlanul az iparosítástól várható. Az ipari munkahelyek igénynövekedést is teremtenek. Aki megszokta, hogy az üzemben munka végeztével rendesen tisztálkodhat, az eiőbb-utóbb otthon is megköveteli ezt. Jellemző különbség látható akkor, ha ■azt vizsgáljuk, hogy száz lakás közül hány volt fürdőszobával, mosdófülkével felszerelve. Az egyes járások szélső4rt“kei: Bonyhádi járásban legtöbb: Nagvmányok (54), legkevesebb Závod (i). A dombóvári járásban Dalmand (25), Nak (3). A paksi járásban Paks (24), Bi- kács (9). A szekszárdi járásban Tolna (29), Sióagárd (3). Ä tamási járásban Tamási (32), Értény és Koppányszántó (2— 2). Sióagárd lakossága klasz- szikusan helyben élő, itt a háború után telepítési változások alig történtek. Ugyanakkor a sok ingázót, tehát ipari munkahelyen dolgozót adó Kakas- don 100 lakásból 15-ben, Zom- bán 21-ben volt fürdőszoba, vagy mosdófülke. Az V. ötéves tervben foglalt célkitűzés az, hogy a tervidőszak végére a városi közműves-ellátottság 95 százalékos, a községeké 90 százalékos legyen és ezzel is szűnjön a falu és város közötti különbség. ORDAS IVAN fotó: Komáromi Zoltán 1970-ben a megyében 29 687 lakás ilyen módon kapott ivóvizet. Lassan érik a paradicsom, paprika Még mindig zömmel import paradicsom van a piacokon, mert eddig az időjárás kedvezőtlenül alakult: a hosszú esőzések ugyan elősegítették a palánták fejlődését, a szükséges meleg azonban elmaradt és ez visszavetette a paradicsom, a paprika érését. Mindkét fontos zöldségnövény 10—12 nappal később érik be, és így a kiegyensúlyozott piaci ellátást csak nagy erőfeszítéssel, import áruk biztosításával lehet fenntartani. Különösen a paprika fejlődése lassult le, ez ugyanis a leg-melegigényesebb zöldségféle. Az árakat minden évben a szántóföldön termesztett paradicsom nyomja le jelentősen, így lesz az idén is. A mező- gazdasági szakemberek arra számítanak, hogy a paradicsom július 18—20-a táján nagyobb mennyiségben kerül majd a piacokra. A paprika valamivel később érik be, az úgynevezett főszezoni értékesítésre, addig még szükség lesz a „zöldség- házakból” kikerülő árura. Az egyéb zöldségfélékre jő idő járt. a gyakori esőt meghálálták a növények. Szépen fejlődik a gyökérzöldség, amely jobb termést ígér, mint az elmúlt évben és a káposztafélék növekedésével szintén elégedettek a kertészek. (MTI) A brigád ebédszünetben — Ebéd! Az épülő ház folyosói hirtelen benépesülnek. Jönnek a brigádtagok, ki hegesztést, ki csőhaj lítást, ki vésést hagyott abba. A földszint egyik szobájában deszkából készült asztal köré ülünk. Gomolygó cigarettafüst. Tizenkét férfi — egy brigád. Mostani munkahelyük a Mikes utcában épülő garzonház. Karbonári György, a brigádvezető, fiatal ember. — 1968. május 1-én alakultunk, — mondja — és azóta egy-két esettől eltekintve nem volt változás a brigádban. Megtörtént, hogy valaki nem tudott beleilleszkedni a közösségünkbe és elment. De ez ritkán fordult elő. Sajátos jubileumhoz közeledik a brigád. A megyehatáron túli építkezésekkel együtt rövidesen az ezredik lakás köz- pontifűtés-szerelését végzik. — Ennyi munkában összeszoktunk — jegyzi meg Kovács László, az egyik alapító tag. — Bőven vannak közös emlékek is, — szól közbe Csabai János — hiszen megjártuk mi, így együtt a siófoki, komlói építkezéseket. Jó ideje csak Szekszárdon dolgozunk. Voltunk a 160 lakásoson, a Mészáros Lázár utcai toronyházakban. — Melyik volt a legkedvesebb építkezés. — A Kölcsey lakótelepi. Mert ott kapott szövetkezeti lakást az egyik brigádtagunk. Csabai János, —> mondja a brigádvezető. Emlékek a közösségi összetartásról : Karbonári György kerítést akart építeni. Nem szólt a többieknek, a dolog mégis kitudódott, s azon a vasárnapon, amelyikre a munkát tervezte, hat brigádtag jelent meg segíteni. A tizenkét férfi közül 9 szakképzett, három segédmunkás. Ez utóbbiak egyikének nem volt meg a 8 általános iskolai végzettsége. Amíg tanult, a brigádtagok helyette is dolgoztak. — A kereset? — 2200—4500 között. Attól függ, ki mióta van a szakmában és hogyan dolgozik. Az öt nős brigádtag közül kettő házat épített, egynek tanácsi, egynek szövetkezeti lakása van. Az ötödik anyósáék- nál lakik, neki viszont autója- van. Valamennyi brigádtag rádió- és tévétulajdonos. Mindegyikük járatja a Tolna megyei Népújságot, öten a Nép- szabadság, hárman pedig a Magyarország rendszeres olvasói. A Karbonári-brigád az elmúlt évek során jó hírnévre tett szert a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai között. Háromszor nyerték el a szocialista brigád címet, hárman Kiváló dolgozók.' Az üzemi demokráciáról beszélgetve egy esetet mesélnek el, amely a közelmúltban történt. A brigád legújabb és egyben legfiatalabb tagja országos szakmai ifjúsági versenyen harmadik helyezést ért el. öt is a vele hasonló korú társak órabérével foglalkoztatták. A brigádtanács összeült, döntöttek. Másnap néhányan bementek a vállalat központjába. — Két nap múlva itt volt a fizetésemelésről szóló papír — teszi hozzá elégedetten Csabai János. Adnak a szellemi gyarapodásra is: ketten középiskolában tanulnak. Júniusban izgult értük a brigád, Karbonári György a gimnázium 3., Gáspár Győző a 2. osztály anyagából vizsgázott. Mivel töltik a szabad idejüket? Akad, hiszen minden szombat szabad. A legtöbben akkor is dolgoznak, házikertben, otthoni barkácsműhely- ben. Hárman bélyeggyűjtők, mondják, sok idő megy arra is. Jó néhány közös programot szerveztek eddig. Kirándultak, moziba mentek. Észrevétlenül szalad az idő. Fritsi József az órájára néz. — Sietni kell, — mondja — az ebédlő a Wosinsky lakótelepen var. Lassan elnéptelenedik a ház. VARGA JÓZSEF