Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Megkezdődött az aratás A nyári munkákra, az aratásra, a . betakarításra a megye mezőgazdasági üzemeiben a felkészülés befejeződött. Több mint egy héttel ezelőtt indult meg az első kombájn a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezet ősziár- pa-tábláján. Megkezdődött tehát az a nagy munka, amely nem is olyan régen még az egész ország lakosságának, de a falvak, községek fiataljainak öregjeinek szinte kivétel nélkül a legnehezebb feladatot jelentette. Kora hajnaltól késő estig megfeszített munkára volt szükség ahhoz, hogy az ország kenyerét biztosító gabona minél előbb magtárba kerüljön. Kevés vagy egyáltalán nem volt gép, amely segítse az emberi munka legnehezebb fázisait az aratást, a cséplést. Ma mi a helyzet? 1974. nyarán minden 120 hektár gabonaterületre jut egy kombájn, és ha az időjárás is kedvez, mintegy 18—22 nap alett jó szervezéssel be lehet takarítani a lábon álló termést. Ma már csaknem teljes egészében a gépekre és az azokat kezelő, kiszolgáló szakmunkásokra, dolgozókra, valamint a szervező és irányító szakemberekre, vezetőkre hárul e feladat megoldása. Nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy e nagy jelentőségű munkában mindent meg kell tenni azért az emberért, akinek helyt kell állnia a gabonabetakarítás nehéznek ígérkező időszakában. Szeszélyes időjárásunk ismét rendkívüli helyzeteket teremtett. Csapadék már volt bőven. Ha tovább folytatódik ez a betakarításra egyáltalán nem kedvező időjárás, nagyon kemény munka vár a kom- bájnosokra, szerelőkre, szállítókra és a kapcsolódó munkákban részt vevő minden dolgozóra. Mindnyájan együtt és egyformán kell, hogy érezzék feladatukat és felelősségüket a népgazdaság számára nagy értéket jelentő gabona veszteségmentes, jó minőségű betakarításában. Az üzemek vezetőinek felelőssége is igen nagy e tekintetben. E felelősségben osztoznak a pártszervezetek tagjai, szakszervezeti vezetők, osztoznak, a szocialista brigádok. Szükség van arra, hogy az emberekről való gondoskodás az illetékesekkel teljesen összhangban, egyetértésben történjen. Külön szeretném felhívni a figyelmet az ellátás jó megszervezésére. A kedvezőtlen munkakörülmények ebben az időszakban még sokszor kiik- tathatatlanul jelentkeznek. A megfelelő gondoskodás nemcsak jólesik az embernek, hanem újabb és újabb munka- lendületre serkenti őket. A munkavédelmi kérdések mindig olyankor kerülnek különösen előtérbe, amikor minden gép mozog, amikor nagy a hajtás és sürgős a feladatok megoldása. El kell érni azt, hogy minden dolgozó megfelelően ismerje a munkavédelmi előírásokat és azokat be is tartsa. Sok új gép kerül folyamatosan a mezőgazdasági termelésbe, s ezeknek más és más a munkavédelmi előírása. Nem nélkülözhető a rendszeres ellenőrzés. Szigorú intézkedésekkel sok fegyelmezetlenséget, balesetet lehet megelőzni. Meg kell tiltani a szeszes ital fogyasztását, gondoskodni kell azonban — ha kell az ÁFÉSZ-ek bekapcsolásával is — megfelelő üdítő italokról, melyekre viszont a gépeken dolgozóknak nagy szükségük van. A Minisztertanács 1974. június 19-i ülésén megállapította, hogy a kalászosgabona-be- takarítási munkák és az egyéb nyári feladatok időbeni, jó minőségű elvégzéséhez szükséges munkaerőt a mezőgazdasági üzemek a családtagok, a szabadságon levő ipari és erdészeti dolgozók, tanulóifjúság egy részének a bevonásával, továbbá a jó munkaszervezésben, a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban rejlő lehetőségek kihasználásával, a helyileg bevált anyagi ösztönzők széles körű alkalmazásával átlagos időjárás esetén biztosítani tudja. Ez a megállapítás Tolna megyében is helyénvaló. A nyári munkákat koordináló megyei operatív bizottság a legfőbb feladatokat úgy összegezte, hogy a gazdaságokban elkészített nyári munkák tervét minden szövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó ismerje meg. Személy szerint tudja feladatát, amely a tervszerű, folyamatos munkához elengedhetetlenül szükséges. Nagyon szép példája volt az elmúlt év az állami gazdaságok, szövetkezetek, vállalatok összefogásának, egymás segítésének. Ezt a koordináló munkát a termelőszövetkezetéit területi szövetségei az illetékes tanácsi szervekkel _ kiválóan oldották még. Az operatív bizottság azt kérte, hogy ebben az évben is hasonlóan nyújtsanak segítséget a bajbajutottaknak és külön kísérjék figyelemmel a' kedvezőtlen adottságú szövetkezetek munkáját. Az elmúlt évek tapasztalatai élesen vetik fel a szárítók, tárolóhelyek megfelelő előkészítésének szükségességét. 10— 15 olyan szövetkezetünk van, ahol nincs szárító, vagy kapacitása nerh kielégítő. összehangolt, jó szervező munkára van szükség ahhoz, hogy ezek a szövetkezetek a felvásárló vállalatnál, szomszédos szövetkezeteknél, állami gazdaságoknál biztosítsák a szárítást. Megítélésünk' szerint a Gabonafelvásárló és Feldolgozó, az AGROKSR, A MEZŐGÉP Vállalat felkészülése a felvásárlás és tárolás, az alkatrész- ellátás és javítás munkáira megfelelő. Mindenkinek a rendelkezésére állnak még munkaszüneti napokon is a gyors betakarítás érdekében. Kedvezően ítéljük felkészülését és zavarmentes üzemanyagellátást várunk az ÁFOR-tól, amelyre vezetőitől ígéretet kaptunk. Tolna megyében az őszi munkák sikerét már évek óta zavarta a nyári munkák komplexitásának a hiánya. Magyarázatul nem fogadható el, hogy magas a termésátlag, ezáltal nehezebb a betakarítás, mint más megyékben. A megnövekedett technikai bázis lehetőséget ad arra, hogy a betakarításon kívül az időszerű talajmunkák, a másodvetések is időben befejeződjenek. összefoglalva azt a következtetést kell fevonni, hogy időben, jp minőségben kell minden munkát végezni kezdettől a befejezésig. A betakarítás folyamatos, lendületes végzésének alapkövetelménye a jó munkaszervezés, az óramű- szerűen összehangolt munkamenet. Bízunk az állami gazdaságok, szövetkezetek, vállalatok dolgozóinak, vezetőinek, szocialista brigádjainak lelkiismeretes munkájában, az előttük álló nagy feladatok maradéktalan elvégzésében. HORVÁTH JÓZSEF a megyei tanács elnökhelyettese Mindennapok kádemkája Két, egymástól különböző gyakorlatról hadd idézzek példát: úgy adódott, hogy egy napon ugyanabban a városban négy vállalatnál érdeklődtem KISZ-tisztségviselők sorsáról. Mi történt a két évvel ezelőtti KISZ-titkárral, hogyan esett a választás a mostanira, ki törődik képzésükkel — nemcsak a politikaival, hanem a szakmaival stb. Három üzemben „kapásból” mondta a párttitkár az adatokat, mintha készült volna a beszélgetésre, pedig nem készülhetett, nem tudta előre a témát. Egyikük még háborgott is, hogy talán csak nem tételezem fel róla, hagy a tehetséges káderekről tájékozatlan? Természetesen nem tételeztem fel. Csak ugye most éppen „holt idény” yan, nincsenek választások, aki tisztjék ellátja, arra még jó néhány hónapig számíthatunk. Valójában az érdekelt, hogy e „csendes” időszakban törődünk-e eléggé a kádermunkával. Észrevesszük-e az alkalmas embereket, oktatjuk, neveljük-e őket, hogy egy-két év múlva ne legyen gond a megfáradt, vagy előbbre lépő tisztségviselők pótlása. A negyedik üzem — s ezt nem örvendezve közlöm — igazolta aggodalmamat. Mert nemigen akarták érteni a kérdést. A jelenlegi KISZ-titkár nyilván tanul valamit, ahogy a felsőbb KISZ-szerv megkívánja, és a régiek? Ki ezt, ki azt. Ez a mostani titkár tetszik a gyerekeknek, bár elég nehezen sikerült rátalálni. Tavaly még visszahúzódó, szótlan ifjúnak ismerték, valami kiránduláson vetette észre magát. Ha ügyesebb, beszédesebb, előbb is bizalmat adnak neki, hiszen „oly nehéz igazán áldozatkész fiatalt találni”. És jött a panaszáradat, hogy sokasodik a munka. Beszélgettünk tovább a szakszervezeti teendőkről, a pártmunkáról, a művezetők növekvő felelősségéről, s mindegyikből az derült ki, hogy nincs nagyobb csapás, mint a jól bevált emberek távozása. Nincs okom kisebbíteni a gondot, karikírozni sem kívánom a panaszkodót. Nemegyszer megesik, hogy nehéz pótolni a hirtelen távozó gazdasági szakembert, a vezető beosztásban dolgozó mérnököt, a művezetőt vagy a társadalmi tisztségviselőt. De azért akad arra példa, hogy a nélkülözhetetlennek tartott ember utódját is sikerül megtalálni viszonylag rövid idő alatt. Ha a kádermunkában nem ismerik a holt szezont. A gazdasági vezető, a párttitkár, a szakszervezeti titkár noteszába rendszeresen neveket jegyez föl. A nevek viselői hamarosan megbízatásokat kapnak, esetenként tanulásra biztatják őket. S közlik velük azt is, hogy belátható időn belül miféle új munkakör, társadalmi funkció ellátását remélik tőlük. Időrabló tevékenység? Látszólag az, bár úgy véljük, hogy a jó vezető mindenképpen kíváncsi beosztottjai képességeire. Nem is a notesz a legfőbb kellék, hanem a tájékozottság, és annak tudata, hogy a legjobban összeszokott gárda sem dolgozhat együtt az idők végtelenségéig. A kiválasztás természetesen csak a munka egyik fele. A másik a tapasztalatok átadása. Nincs egyedüli üdvözítő módszer. Általánosságban és kategorikusan csak azt mondhatjuk, hogy melyik a rossz módszer — a kampányszerű kiválasztás. S ilyenkor hiába hivatkoznak a közösségre, hiába mondják, hogy a kollektívának is tetszett, ők is elfogadták. Feltehetőleg jóhiszeműen adták rá szavazataikat, hiszen hamarjában ők sem tudtak jobbat. De tudtak volna korábban ajánlani képzésre, felkészítésre alkalmas embert többet is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a közösség nem tarthatja fontosnak azt a tisztséget, amelyet ötletszerűen megnevezett társuk elláthat. Hiszen ha érne valamit, nyilván jobban vigyáznának rá... Az említett városban három-egyes arányt hozott a véletlen. Feltehetőleg ennél jobban állunk. Hiszen a különböző iskolákban, politikai körökben tanulók nagy többsége tudja, hogy miért képezi magát. Nem véletlenül került oda. A mai munkájához elegendő volna tudása, a holnapi teendők mérlegelése után a jövőre készülni küldték. Ez a jó, ez a megnyugtató. Ezt érdemes követni mindenütt. Hogy az arány — lehetőleg — négyből négy legyen. A mindennapok kádermunkájában ugyanis az optimális megközelítése elvárható. M. D. Ismerkedés az új kombájnnal Az ireggzemcsei Rákóczi Tsz-ben két fiatal kombáj- nos, Kövesdi János és a Lengyelben frissen végzett ifj. Pintér István nagy örömmel kezdi az idei aratást; ők kapták az újonnan vásárolt „Ni. va” SZK—5-ös kombájnt, amelynek teljesítménye csaknem kétszerese a korábbi, megbízható „testvérnek”, az SZK—4-esnek. A két fiatal gépész szinte már az utolsó csavarig végigvizsgálta, áttapogatta az új gépet, de még mindig találnak rajta újat. Dicsérik a nagyobb lóerő- teljesítményű meghajtómotort, a rendkívül kényelmes vezető, fülkét, amelyből érdekes, lemezárnyékolása mellett is kitűnő a kilátás. A termelőszövetkezet vezetősége gondoskodott arról, hogy' a többi kombájnon is két vezető legyen, így Szabó Ferenccel Princz István, Csanádi Istvánnal Babai Attila, Boros Ferenccel Szalai 1st. ván. Jakab Lászlóval pedig Hajdú Miklós dolgozik egy partiban. Az ő kombájnjaik is fiatalok, két szezonban dolgoztak csak. így az iregi Rákóczi Tsz jó műszaki színvo. nalon végezheti az aratást. B.—G. Gemenc tájvédelmi körzet lesz ? A gemenci erdő tájvédelmi körzetté nyilvánítását kérte a Tolna megyei Tanács V. B. mellett működő Tolna megyei természetvédelmi bizottság. Javasolta egyebek között, hogy a MÉM és az OTH vizsgálja felül a vendégfogadás fejlesztésének lehetőségeit, teremtse meg ehhez az anyagi alapokat, az erdő- és vadgazdaság készüljön fel a vendégeket fogadó pontok kulturáltabbá tételére. A Tolna megyei természet- védelmi bizottság szükségesnek tartja a vadaskerti és szabadterületi vadbemutatás feltételeinek megteremtését. Kérik a Szekszárdtól 12 kilométerre levő Keselyűs környékének parkerdővé alakítását. A gemenci parkerdő területén természetes környezetben, lehetőség nyílik halászati skanzen létrehozására is. 1974. július 7.’
