Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

Megkezdődött az aratás A nyári munkákra, az ara­tásra, a . betakarításra a me­gye mezőgazdasági üzemeiben a felkészülés befejeződött. Több mint egy héttel ez­előtt indult meg az első kom­bájn a nagydorogi Uj Baráz­da Termelőszövetkezet ősziár- pa-tábláján. Megkezdődött tehát az a nagy munka, amely nem is olyan régen még az egész ország lakosságának, de a falvak, községek fiataljainak öregjeinek szinte kivétel nél­kül a legnehezebb feladatot jelentette. Kora hajnaltól ké­ső estig megfeszített munkára volt szükség ahhoz, hogy az ország kenyerét biztosító ga­bona minél előbb magtárba kerüljön. Kevés vagy egyálta­lán nem volt gép, amely se­gítse az emberi munka legne­hezebb fázisait az aratást, a cséplést. Ma mi a helyzet? 1974. nya­rán minden 120 hektár gabo­naterületre jut egy kombájn, és ha az időjárás is kedvez, mintegy 18—22 nap alett jó szervezéssel be lehet takaríta­ni a lábon álló termést. Ma már csaknem teljes egé­szében a gépekre és az azokat kezelő, kiszolgáló szakmunká­sokra, dolgozókra, valamint a szervező és irányító szakem­berekre, vezetőkre hárul e feladat megoldása. Nem sza­bad egy pillanatra sem meg­feledkezni arról, hogy e nagy jelentőségű munkában min­dent meg kell tenni azért az emberért, akinek helyt kell állnia a gabonabetakarítás ne­héznek ígérkező időszakában. Szeszélyes időjárásunk is­mét rendkívüli helyzeteket te­remtett. Csapadék már volt bőven. Ha tovább folytatódik ez a betakarításra egyáltalán nem kedvező időjárás, nagyon kemény munka vár a kom- bájnosokra, szerelőkre, szállí­tókra és a kapcsolódó mun­kákban részt vevő minden dolgozóra. Mindnyájan együtt és egyformán kell, hogy érez­zék feladatukat és felelőssé­güket a népgazdaság számára nagy értéket jelentő gabona veszteségmentes, jó minőségű betakarításában. Az üzemek vezetőinek felelőssége is igen nagy e tekintetben. E felelős­ségben osztoznak a pártszer­vezetek tagjai, szakszervezeti vezetők, osztoznak, a szocialis­ta brigádok. Szükség van arra, hogy az emberekről való gondoskodás az illetékesekkel teljesen össz­hangban, egyetértésben történ­jen. Külön szeretném felhívni a figyelmet az ellátás jó meg­szervezésére. A kedvezőtlen munkakörülmények ebben az időszakban még sokszor kiik- tathatatlanul jelentkeznek. A megfelelő gondoskodás nem­csak jólesik az embernek, ha­nem újabb és újabb munka- lendületre serkenti őket. A munkavédelmi kérdések mindig olyankor kerülnek kü­lönösen előtérbe, amikor min­den gép mozog, amikor nagy a hajtás és sürgős a feladatok megoldása. El kell érni azt, hogy minden dolgozó megfele­lően ismerje a munkavédelmi előírásokat és azokat be is tartsa. Sok új gép kerül fo­lyamatosan a mezőgazdasági termelésbe, s ezeknek más és más a munkavédelmi előírása. Nem nélkülözhető a rendsze­res ellenőrzés. Szigorú intéz­kedésekkel sok fegyelmezet­lenséget, balesetet lehet meg­előzni. Meg kell tiltani a sze­szes ital fogyasztását, gondos­kodni kell azonban — ha kell az ÁFÉSZ-ek bekapcsolásával is — megfelelő üdítő italokról, melyekre viszont a gépeken dolgozóknak nagy szükségük van. A Minisztertanács 1974. jú­nius 19-i ülésén megállapítot­ta, hogy a kalászosgabona-be- takarítási munkák és az egyéb nyári feladatok időbeni, jó minőségű elvégzéséhez szük­séges munkaerőt a mezőgaz­dasági üzemek a családtagok, a szabadságon levő ipari és erdészeti dolgozók, tanulóifjú­ság egy részének a bevonásá­val, továbbá a jó munkaszer­vezésben, a szocialista mun­kaversenyben és brigádmozga­lomban rejlő lehetőségek ki­használásával, a helyileg be­vált anyagi ösztönzők széles körű alkalmazásával átlagos időjárás esetén biztosítani tudja. Ez a megállapítás Tolna megyében is helyénvaló. A nyári munkákat koordi­náló megyei operatív bizott­ság a legfőbb feladatokat úgy összegezte, hogy a gazdaságok­ban elkészített nyári munkák tervét minden szövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó ismerje meg. Személy szerint tudja feladatát, amely a terv­szerű, folyamatos munkához elengedhetetlenül szükséges. Nagyon szép példája volt az elmúlt év az állami gazdasá­gok, szövetkezetek, vállalatok összefogásának, egymás segíté­sének. Ezt a koordináló mun­kát a termelőszövetkezetéit te­rületi szövetségei az illetékes tanácsi szervekkel _ kiválóan oldották még. Az operatív bi­zottság azt kérte, hogy ebben az évben is hasonlóan nyújt­sanak segítséget a bajbajutot­taknak és külön kísérjék fi­gyelemmel a' kedvezőtlen adottságú szövetkezetek mun­káját. Az elmúlt évek tapasztalatai élesen vetik fel a szárítók, tá­rolóhelyek megfelelő előkészí­tésének szükségességét. 10— 15 olyan szövetkezetünk van, ahol nincs szárító, vagy kapa­citása nerh kielégítő. össze­hangolt, jó szervező munkára van szükség ahhoz, hogy ezek a szövetkezetek a felvásárló vállalatnál, szomszédos szö­vetkezeteknél, állami gazdasá­goknál biztosítsák a szárítást. Megítélésünk' szerint a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó, az AGROKSR, A MEZŐGÉP Vállalat felkészülése a felvá­sárlás és tárolás, az alkatrész- ellátás és javítás munkáira megfelelő. Mindenkinek a rendelkezésére állnak még munkaszüneti napokon is a gyors betakarítás érdekében. Kedvezően ítéljük felkészülé­sét és zavarmentes üzemanyag­ellátást várunk az ÁFOR-tól, amelyre vezetőitől ígéretet kaptunk. Tolna megyében az őszi munkák sikerét már évek óta zavarta a nyári munkák komp­lexitásának a hiánya. Magya­rázatul nem fogadható el, hogy magas a termésátlag, ezáltal nehezebb a betakarítás, mint más megyékben. A megnövekedett technikai bázis lehetőséget ad arra, hogy a betakarításon kívül az idő­szerű talajmunkák, a másod­vetések is időben befejeződje­nek. összefoglalva azt a követ­keztetést kell fevonni, hogy időben, jp minőségben kell minden munkát végezni kez­dettől a befejezésig. A betaka­rítás folyamatos, lendületes végzésének alapkövetelménye a jó munkaszervezés, az óramű- szerűen összehangolt munka­menet. Bízunk az állami gazdasá­gok, szövetkezetek, vállalatok dolgozóinak, vezetőinek, szo­cialista brigádjainak lelkiis­meretes munkájában, az előt­tük álló nagy feladatok mara­déktalan elvégzésében. HORVÁTH JÓZSEF a megyei tanács elnökhelyettese Mindennapok kádemkája Két, egymástól különböző gyakorlatról hadd idézzek pél­dát: úgy adódott, hogy egy napon ugyanabban a városban négy vállalatnál érdeklődtem KISZ-tisztségviselők sorsáról. Mi történt a két évvel ezelőtti KISZ-titkárral, hogyan esett a választás a mostanira, ki törődik képzésükkel — nemcsak a politikaival, hanem a szakmaival stb. Három üzemben „kapásból” mondta a párttitkár az adatokat, mintha készült volna a beszélgetésre, pedig nem készülhetett, nem tudta előre a témát. Egyikük még háborgott is, hogy talán csak nem tételezem fel róla, hagy a tehetséges káderekről tájé­kozatlan? Természetesen nem tételeztem fel. Csak ugye most éppen „holt idény” yan, nincsenek választások, aki tisztjék ellátja, arra még jó néhány hónapig számíthatunk. Valójá­ban az érdekelt, hogy e „csendes” időszakban törődünk-e eléggé a kádermunkával. Észrevesszük-e az alkalmas em­bereket, oktatjuk, neveljük-e őket, hogy egy-két év múlva ne legyen gond a megfáradt, vagy előbbre lépő tisztségvise­lők pótlása. A negyedik üzem — s ezt nem örvendezve közlöm — iga­zolta aggodalmamat. Mert nemigen akarták érteni a kér­dést. A jelenlegi KISZ-titkár nyilván tanul valamit, ahogy a felsőbb KISZ-szerv megkívánja, és a régiek? Ki ezt, ki azt. Ez a mostani titkár tetszik a gyerekeknek, bár elég nehezen sikerült rátalálni. Tavaly még visszahúzódó, szótlan ifjúnak ismerték, valami kiránduláson vetette észre magát. Ha ügye­sebb, beszédesebb, előbb is bizalmat adnak neki, hiszen „oly nehéz igazán áldozatkész fiatalt találni”. És jött a panaszáradat, hogy sokasodik a munka. Beszél­gettünk tovább a szakszervezeti teendőkről, a pártmunkáról, a művezetők növekvő felelősségéről, s mindegyikből az de­rült ki, hogy nincs nagyobb csapás, mint a jól bevált embe­rek távozása. Nincs okom kisebbíteni a gondot, karikírozni sem kí­vánom a panaszkodót. Nemegyszer megesik, hogy nehéz pótolni a hirtelen távozó gazdasági szakembert, a vezető beosztásban dolgozó mérnököt, a művezetőt vagy a társa­dalmi tisztségviselőt. De azért akad arra példa, hogy a nélkülözhetetlennek tartott ember utódját is sikerül megta­lálni viszonylag rövid idő alatt. Ha a kádermunkában nem ismerik a holt szezont. A gazdasági vezető, a párttitkár, a szakszervezeti titkár noteszába rendszeresen neveket jegyez föl. A nevek viselői hamarosan megbízatásokat kapnak, ese­tenként tanulásra biztatják őket. S közlik velük azt is, hogy belátható időn belül miféle új munkakör, társadalmi funk­ció ellátását remélik tőlük. Időrabló tevékenység? Látszólag az, bár úgy véljük, hogy a jó vezető mindenképpen kíváncsi beosztottjai képes­ségeire. Nem is a notesz a legfőbb kellék, hanem a tájéko­zottság, és annak tudata, hogy a legjobban összeszokott gár­da sem dolgozhat együtt az idők végtelenségéig. A kiválasz­tás természetesen csak a munka egyik fele. A másik a ta­pasztalatok átadása. Nincs egyedüli üdvözítő módszer. Általánosságban és kategorikusan csak azt mondhatjuk, hogy melyik a rossz módszer — a kampányszerű kiválasztás. S ilyenkor hiába hivatkoznak a közösségre, hiába mondják, hogy a kollektí­vának is tetszett, ők is elfogadták. Feltehetőleg jóhiszeműen adták rá szavazataikat, hiszen hamarjában ők sem tudtak jobbat. De tudtak volna korábban ajánlani képzésre, felké­szítésre alkalmas embert többet is. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a közösség nem tarthatja fontosnak azt a tiszt­séget, amelyet ötletszerűen megnevezett társuk elláthat. Hi­szen ha érne valamit, nyilván jobban vigyáznának rá... Az említett városban három-egyes arányt hozott a vélet­len. Feltehetőleg ennél jobban állunk. Hiszen a különböző iskolákban, politikai körökben tanulók nagy többsége tudja, hogy miért képezi magát. Nem véletlenül került oda. A mai munkájához elegendő volna tudása, a holnapi teendők mér­legelése után a jövőre készülni küldték. Ez a jó, ez a meg­nyugtató. Ezt érdemes követni mindenütt. Hogy az arány — lehetőleg — négyből négy legyen. A mindennapok káder­munkájában ugyanis az optimális megközelítése elvárható. M. D. Ismerkedés az új kombájnnal Az ireggzemcsei Rákóczi Tsz-ben két fiatal kombáj- nos, Kövesdi János és a Len­gyelben frissen végzett ifj. Pintér István nagy örömmel kezdi az idei aratást; ők kap­ták az újonnan vásárolt „Ni. va” SZK—5-ös kombájnt, amelynek teljesítménye csak­nem kétszerese a korábbi, megbízható „testvérnek”, az SZK—4-esnek. A két fiatal gépész szinte már az utolsó csavarig végigvizsgálta, átta­pogatta az új gépet, de még mindig találnak rajta újat. Dicsérik a nagyobb lóerő- teljesítményű meghajtómotort, a rendkívül kényelmes vezető, fülkét, amelyből érdekes, lemezárnyékolása mellett is kitűnő a kilátás. A termelőszövetkezet veze­tősége gondoskodott arról, hogy' a többi kombájnon is két vezető legyen, így Szabó Ferenccel Princz István, Csa­nádi Istvánnal Babai Attila, Boros Ferenccel Szalai 1st. ván. Jakab Lászlóval pedig Hajdú Miklós dolgozik egy partiban. Az ő kombájnjaik is fiatalok, két szezonban dol­goztak csak. így az iregi Rá­kóczi Tsz jó műszaki színvo. nalon végezheti az aratást. B.—G. Gemenc tájvédelmi körzet lesz ? A gemenci erdő tájvédelmi körzetté nyilvánítását kérte a Tolna megyei Tanács V. B. mellett működő Tolna megyei természetvédelmi bizottság. Javasolta egyebek között, hogy a MÉM és az OTH vizsgálja felül a vendégfogadás fejlesz­tésének lehetőségeit, teremtse meg ehhez az anyagi alapokat, az erdő- és vadgazdaság készüljön fel a vendégeket fo­gadó pontok kulturáltabbá té­telére. A Tolna megyei természet- védelmi bizottság szükséges­nek tartja a vadaskerti és szabadterületi vadbemutatás feltételeinek megteremtését. Kérik a Szekszárdtól 12 kilo­méterre levő Keselyűs kör­nyékének parkerdővé alakítá­sát. A gemenci parkerdő terü­letén természetes környezet­ben, lehetőség nyílik halászati skanzen létrehozására is. 1974. július 7.’

Next

/
Thumbnails
Contents