Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-31 / 177. szám
Várkonyí Nándor: LE Leonardo nem sokra becsülte a könyvműveltséget, testes- től-lelkestől a természet felé fordult, belőle merítette minden tudományát. Egész élete szakadatlan megfigyelés, kísérlet, tapasztalatgyűjtés. írásaiban is szüntelenül s oly hévvel hangsúlyozza ezek elsőrendű fontosságát, hogy bátran az empirizmus megalapítójának tekinthetjük, noha a rendszeresség hiányzik belőle. Végérvényes igazságként jelenti ki: „A tudás a tapasztalat leánya”. Tagadja az okkereső elmemunka igazságlelő képességét, túlzással szólva, csak azt hiszi el, amit lát. A tapasztalás, az érzékelés szerinte tévedhetetlen; 7,Azt mondják — írja —j hogy a tapasztalatból született ismeret gépies, és csak az az ismeret tudományos, amely az elmében születik és ott végződik. Ami pedig a tudományból fakad és kézművességbe torkollik, félig mechanikus. Az én felfogásom az, hogy amely tudományok nem születtek tapasztalatból, minden bizonyosság anyjából, s amelyek nem végződnek kézzelfogható gyakorlatban, vagyis amelyek eredete, kialakulása és végcélja nem megy át az öt érzékszerv valamelyikén, hiúak és telve vannak tévelygéssel. (. í.) Az igazi ismeret nem ábrándokkal táplálja kutatóját, hanem mindig az első, az igaz, ismert alapelvekből kiindulva, fokról fokra halad, mindvégig helyes következtetésekkel. Ezt láthatjuk a matematika elemeinél, amelyek a számon és mértéken alapulnak..: Itt nem lehet arról vitatkozni, hogy kétszer három több-e vagy kevesebb hatnál, sem pedig arról, hogy a háromszög szögeinek kisebbnek kell-e lenniük két derékszögnél, hanem örök hallgatásban semmisül meg minden ellenkező érvelés. Ezeket a tudományokat békén élvezhetik híveik, ami nem lehetséges a csalóka, tisztán spekulatív tudományoknál." : 1 Szemmel láthatS, Rogy Leonardo gondolkodásmódja merev, funkcionális hibában szenved: a jelenségeknek csak a mechanikus oldalát látja. Szerinte a tapasztalás sohasem téved, s ha mégis hibás eredményre vezet, annak is van magyarázata: '„A tapasztalás sohasem téved, hanem a ti ítéleteitek tévednek félre, minthogy olyan eredményeket vártok tőle, aminők a mi kísérleteinkből nem eredhetnek." Intő példaképpen felhozza a régi tudósokat, kik érzékelhetetlen, tehát be nem bizonyítható dolgokról vitáztak, míg a szemük előtt állókat fel sem ismerték vagy félremagyarázták. „vfe” - ’•» • i Nem vitás, hogy Leonardo szemléletmódja éppoly egyoldalú, mint az ó- és középkor tudósaié: a belső érzékelést, a szellemi tapasztalást, az elvont vagy közvetlen tudást Betanított könnyű munkára női dolgozókat felvesi_ a Szekszárdi Nyomda. (471) nemhogy nem ismeri el, hanem egyáltalán nem ismeri, míg azok éppen erre alapították szemléletüket. Ez az egyoldalúság nyilván pszichikai alkatából ered, csak azoknak a jelenségeknek tulajdonít realitást, amik az érzékelés útján jutnak tudatunkba. Természetes tehát, hogy csupán gépies folyamatokat, ok- és okozatsorokat tud meglátni bennük, vagyis az életet azonosítja mechanikus megnyilvánulásai vaL Született mérnök, Edison előfutára: példátlan számú fölfedezése, találmánya egytől egyig mechanikai elven alapul; ha egy szerszámra vagy gépezetre rátekint, nyomban fölfedi azt a formát, amelyben célját tökéletesebben szolgálhatja. Am, ami minden feltalálónak fölébe helyezi: a mechanikai elvet éppúgy meglátja a csillagok, az ég a Föld, az elemek játékában, a felhők, szelek, a tengerek, a folyók mozgásában, a hegyek, a völgyek formálódásában, mint a fák, a füvek növésében, a madárszárny verésében, a kisujj vagy a mosoly izmának rándulásában. Leonardo fölfedezi a mechanikus világelvet, melyet majd Kopernikusz, Kepler és Newton dolgoz ki. Idáig nem jut el, mert hiányzik belőle éppen az, amit a régi tudósok hibájának mond: az elvont gondolkodás, a filozófiai szemlélet adománya, s ami utódait, a nagy rendszerezőket eredményeikhez segítette. Az újkor világképéhez, mely négyszáz évig uralkodott a tudományban és formálta a történelmet, Leonardo rakja le az alapkövet. Minden mechanizmus ä mozgás egy fajtája, a mozgás pedig az erőből születik. Az ó- és középkor nemigen volt tisztában a dinamika Viszonyával a statikához, Leonardo azonban világosan megérti az erő szerepét a mozgásban, és jelentőségét a világfizikában, s Arisztotelész primum ágensétől eljut az erő lelkesült dicséretéig. ;,A mozgás minden élet oka,’ a mozgás oka pedig az erő." Mivoltát megragadni nem tudja ugyan,' aminthogy mi sem ismerjük, de sokat töpreng rajta,' s végül ;,szellemi”, azaz anyagon kívüli jelenségnek fogja föl: „Az erőt szellemi, testetlen és láthatatlan hatóképességnek nevezem,’ a testekben rövid életre támad, amidőn valamely véletlen kényszer kimozdítja természetes helyzetéből és nyugalmából. Szelleminek neveztem, és láthatatlannak mondom, mert a testnek, amelyben létrejön,’ sem súlya, sem térfogata nem növekszik, és rövid életűnek, mert mindig iparkodik okát leküzdeni, s miután leküzdötte, maga megsemmisül.” Fölismeri benne az élet alapmozzanatát, a gondolat valósággal átszellemült állapotba hozza, és költői sorokba önti látomását; '„Az erő egész az egészben és egész annak minden részletében. A lassúság erőssé teszi, a gyorsaság gyöngévé teszi. A kényszer alatt ét, a szabadságban meghat. A nagy hatóképesség ösztönzést olt bele a halálra. Dühöngő hatalommal űzi el, ami pusztító akaratának ellenáll. DO Szüntelen ellenkezésben él azzal, amin uralkodik. Midőn magát leigázza, mindent leigáz. Nélküle semmi sem mozog. Nélküle nem hallatszik se hang, se zaj." Ezek a tételek a mechnikus életszemlélet katekizmusának mondhatók, s talán tetőfokot jelentik, ahová Leonardo természetismerete felhatolt. A legmagasabbrendű tudománynak tekinti, mert nemcsak az élet törvényeit fedi föl, hanem gyakorlatilag is az emberiség javára hasznosítja a természet erőit: „Az instrumentális vagy mechanikus tudomány igen nemes és szerfölött hasznos, mert általa fejtik ki tevékenységüket az élő dolgok, amikben mozgás van”. És minthogy a mechanika (a mozgás) törvényei matematikailag megfogalmazhatók, módot nyújtanak a világ, az egyetemes élet törvényrendjének le- rögzítésére: „A mechanika a matematikai tudományok paradicsoma, mert általa jutunk el a matematikai gyümölcsökhöz”. Ezeket a gyümölcsöket majd Kant szüreteli le, és a modem természettudomány hasznosítja, de íme, Leonardo évszázadokkal előbb kijelöli az utat. Sőt kimondja a tételt, amit a mai fizika tudománya bizonyítani vél vagy kíván: a világ, a létezés ős-páncipiuma az erő. Vizet az olajba ! Növeli a teljesítményt, csökkenti a légszennyeződést Az ok egyszerű; a hő hatására a parányi vízcseppecskék tágulni kezdenek és gőzzé alakulnak, eközben pedig a gőzzé változó vízcseppek apró részekre bontják az olajat. Minél kisebb részekre sikerül lebontani a tüzelőanyagot,' annál több hő nyerhető elégetéskor, mivel a parányi ré- szecskák létrehozásával azok felülete megnövekszik, s így elégetésükkor több helyen találkozva az oxigénnel az égés tökéletesebben megy végbe. Az elmúlt télen több helyen kipróbálták az ultraszó- nikus reaktort és a tapasztalatok szerint a vízzel kevert olaj azonos fűtési érték mellett 25 százalékos fűtőanyaga megtakarítást tesz lehetővé. Ennél is kedvezőbb eredményeket értek el a gépkocsikkal folytatott kísérletek során. Az ultraszonikus reaktor által előállított emulziót a karburátorba vezetik, s ezzel a gépkocsik fogyasztása csaknem a felére csökken, a kipufogógázok a reaktor alkalmazásának hatására szinte észleltté-; tétlenné válnak. A mellékelt rajz jól mutatja az olaj és a víz’keveredésének eljárását, valamint hatását. 1. a vízcseppeket a reaktor bekényszeríti az olaj- cseppek belsejébe. 2. A felmelegített vízcseppecskék az égőfejbe Vezetve tágulni kezdenek. 3. A vízcseppek gőzzé robbannak szét, s ezzel szét- agritva az olaj részecskéket, növelik azok felületét. Jelenleg —. nagy titoktartás közepette — az amerikai autógyártás központjában —, Det- roitban végeznek kísérleteket az ultraszonikus reaktorral, s mivel ez az eljárás forradalmasítja az autógyártást, ezért az új eljárás részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Drágállja az üzemanyagot? Keverjen az olajhoz, vagy a benzinhez vizet, s így csaknem felére csökkentheti gépkocsija fogyasztását. Ez a tanács kóklerségnek hangzik, de egy angol mérnök találmánya azonban éppen ezzel a módszerrel kívánja csökkenteni az olajfogyasztást, s készüléke emellett a levegő szennyezése elleni harcban is jó segítségnek ígérkezik. Egy angol feltaláló, Eric Cottel egy 22 éve szabadalmazott találmányát szedte ismét elő az íróasztalfiókból az olajválság nyomán. Készüléke, egy ultraszonikus reaktor emulziók készítésére alkalmas, vagyis két vagy több egyébként nehezen keveredő folyadékból készít keveréket, nagy rezgésszámú hanghullámok segítségével. Ha a vizet és az olajat ösz- sze lehet keverni, akkor csökkenthető a légszennyeződés, ^ OLAJ ÉGCffJ mivel a vízgőzben lévő oxigén táplálja az égést a levegő oxigénje helyett, s így a levegő nitrogénje kizárható a folyamatból, a levegőben lévő nitrogén az égés során vegyületeket képez az oxigénnel és ezek alkotják a legveszélyesebb légszennyező gázokat. A szakértők korábbi véleménye szerint az olaj- és a víz egyszerű eszközökkel, gazdaságos módon nem keverhető össze. Cottel megcáfolta ezt a hiedelmet, mert készüléke tízezred milliméteres parányi részecskékre bontja fel a vízcseppeket, s így egyenlően elkeverhetők azok az olajrészecskék között. Az emulziónak nevezett keveréket elégetve azt tapasztalták, hogy csökkent a füstgázok meny-, nyisége és ugyanakkor növekedett a tüzelőanyagok által leadott hőenergia nagysága. Kozmikus Sok minden történt 1972. május 24-e óta. amikor Moszkvában aláírták a megállapodást a szovjet—amerikai együttműködésről a világűr békés célú kutatásában és hasznosításában. Az együttműködés széles körű: közösen tanulmányozzák a Hold és a bolygók szerkezetét és fejlődését, kutatják a természeti környezetet, közösen végzik a kozmikus meteorológiai, biológiai és’ egészség- ügyi kísérleteket. Folynak az előkészületek a Szojuz és az Apollo szovjet, illetve amerikai űrhajók közös repülésére és összekapcsolására. E bonyolult munka alapvető célja: biztonságossá tenni az ember repülését a világűrben. A második nem kevésbé humánus feladat: kibővíteni a tudományos űrkutatások lehetőségeit az emberiség javára. Nem kétséges, hogy a két kozmikus nagyhatalom szellemi és anyagi erőfeszítéseinek egyesítése igen nagy lehetőségekkel kecsegtet A kozmikus repülés fejlődését nagymértékben előreviheti az űrhajóknak a világűrben való összekapcsolása. A kozmikus technika állandó tökéletesedése és megbízhatóságának fokozódása ellenére senki sem lehet biztos abban, hogy a világűrben nem kerül váratlanul veszedelmes helyzetbe. A bajba jutott űrhajón annak kell segítenie, aki erre minél gyorsabban képes. Olyan ez, mint ahogyan a tengeri hajózásnál hagyományossá vált: az S. O. S. segélyjelekre az a hajó tér el eredeti útirányától, és siet a szerencsétlenség színhelyére, amelyik a legközelebb tartózkodik. Lehetséges-e S. O. S. a világűrben? Lehetséges, csak a reális segítséghez az kell, hogy a segítségre siető űrhajó „vontató- kötélre" foghassa a bajba jutott hajót vagy átmentse a legénységet a saját fedélzetére. Ehhez viszont az szükséges, hogy minden űrhajót egységes megközelítő és összekapcsoló eszközökkel szereljenek fel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és az amerikai NASA szakemberei azon fáradoznak, hogy megteremtsék a világűrben nyújtandó kölcsönös segély rendszerének műszaki alapját A konstruktőrök előbb megvizsgálták a közös eszközök kidolgozásának lehetőségeit és, megvitatták a műszaki együttműködés alapelveit. A következő — a két ország kozmikus erőfeszítései további fejlődése szempontjából rendkívül fontos lépés volt a világűr területén kifejtendő együttműködésről szóló megállapodás aláírása. A rendszerek összeegyeztethetősége az egész tervezet kulcsa. Az utóbbi két évben a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakemberei 23-szor találkoztak, hogy megvizsgálják és jóváhagyják a javasolt szerkezeteket, értékeljék az e célra szolgáló eszközök összeegyeztethetőségét. A figyelem középpontjában a repülés biztonsága áll. Át kell gondolni és ki kell elemezni a repülés idején bekövetkezhető különféle eshetőségeket, amelyek zavarják vagy gátolják a normális tevékenységet. Jóllehet a hajók személyzetének tudása, tapasztalata és bátorsága nyilvánvaló, a közös repülés tervezőinek mégis minden eshetőségre készen ki kell dolgozniuk a személyzet és a földi szolgálatok működését. (APN-KS)
