Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-28 / 175. szám
A párlalapszervezefek véleményezési jogköre a kádermunka szerves része Munkahelyi hűtőszekrények Már a X. pártkongresszus határozata kiemelte, hogy „a pártmunka továbbfejlesztésének, és az ország egész fejlődésének alapvető követelménye a kádermunka javítása." Ez az elv érvényesült az azóta megjelent párthatározatokban és érvényesül a pártszervek és alapszervezetek mindennapi munkájában. Az alapszervezetekben folyó kádermunka fő feladata: áz adott területen a pártpolitikai munka eszközeivel elősegíteni, biztosítani a káderpolitikai elvek érvényesülését. Több írásunkban foglalkoztunk már a hármas követelmény szerepével, jelentőségével, most részletesen nem térünk ki rá, ha-' nem arról szólunk, hogyan segítette elő a kádermunka hatékonyabb érvényesülését az alapszervezeti véleményezési jogkör kialakítása és gyakorlata. A pártalapszervezetek döntő többsége él, s egyre helyesebben él véleményezési jogával, s e jogot fontos eszköznek tekinti a párt vezető szerepének érvényesítésében. A véleményezési jogkör kialakításakor az alapszervezetek többsége — helyeselhetően — két alapelvet vett figyelembe, egyrészt, hogy a területet átfogó leglényegesebb funkciók kerüljenek jogkörbe, másrészt, hogy a tisztségeket betöltő személyekkel érdemben tudjanak foglalkozni. Most már lényeges előrelépés történt a jogkörbe vontak számának csökkentésében, s megszűnt a túlzás, ami egykét évvel ezelőtt még több helyen tapasztalható volt. A véleményezési jogkört a pártalapszervezetek, a határozatoknak megfelelően, a kinevezés, felmentés, áthelyezés, leváltás, kitüntetés, fegyelmi eljárás kezdeményezése esetén gyakorolják. Az már semmiképp sem helyeselhető, ha ezeknél lényegesen kisebb jelentőségű kérdések esetén is ragaszkodnak az alapszervezeti vezetőségek a jogkör gyakorlásához. Az előrelépés, a fejlődés mellett azonban hiba lenne, ha nem szólnánk a néha még most is jelentkező félreértésekről, meg nem értésről. Ami a gazdasági vezetők döntési jogait, az egyszemélyi felelősség kérdését illeti, még ma is elhangzik néha a pártvezetőségek részéről: „minek vagyunk, ha ebbe sem szólhatunk bele?!”. Ugyanakkor egyes gazdaságvezetők, menekülve a felelősségtől, azt szeretnék, ha minden ügyben állást foglalna a pártvezetőség vagy a titkár. A pártalapszervezetek többsége ma már — helyeselhetően — bérügyi, jutalmazási kérdéseknél például, nem az egyedi esetekkel foglalkozik, hanem az alkalmazandó elvek kialakításában működik közre. Megtörténik még — mind ritkábban —, s főként ahol a titkár egyszemélyben foglal állást, hogy szubjektív, egzisztenciális okok miatt elvtelen kompromisszum születik, de ez ellen az irányító pártszervek fellépnek, s ilyen esettel már csak elvétve lehet találkozni. Sokáig gondot okozott, hogy az alapszervezetek többször nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a káderpolitikai elvek megsértése esetén jelzést küldjenek a felsőbb pártszervnek. Kimondatlanul is érvényesül néhány esetben az az elv, hogy „most mi engedünk, legközelebb a gazdasági vezető enged majd”. Ennek elvtelen- ségét nem kell hangsúlyozni. Nagy előrelépést jelent azonban a párt Központi Bizottságának 1973. november 28-i határozata, amely szerint a jövőben — és már a jelenben is —, amennyiben a pártvezetőség nem ért egyet a gazdasági vezetés döntésével a véleményezési jogkörbe vont káderek személyi ügyében, akkor az egyet nem értésnek halasztó hatálya van, vagyis döntés a felsőbb pártszerv állásfoglalásáig nem születhet. Ez rendkívül megnövelte az alapszervezeti vezetőségek io- gát, de ugyanannyira felelősségét is. A döntés így valóban kollektív állásfoglalás eredménye, s utólag senki sem tudja elhárítani magáról a felelősséget. A kollektív véleményalkotás eredményeként elmondhatjuk, hogy a döntések többsége megfontolt, körültekintő. Tovább kell lépni a számonkérés terén.. jobban figyelemmel kell kísérni a vezető beosztásba javasoltak további munkáját, segítséget adni nekik, ha kell, bírálni magatartásukat, helytelen intézkedéseiket, s különös figyelmet fordítani arra, miként segítik területükön a vezetői utánpótUj számítástechnikai intézmény A számítástechnikai szakemberképzés biztosítására és a gyakorló szakemberek tájékoztatására új intézmény alakult Budapesten. A Nemzetközi Számítástechnikai Oktató Központ, a SZÁMOK és a Számítástechnikai Tájékoztató Iroda egyesült KSN Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ néven, rövidítése továbbra is SZÁMOK. A SZAMOK tanfolyamain évente 8—10 ezer hallgató szerez alap- és felsőfokú számítástechnikai szakképesítést igazoló oklevelet. Külföldről, főként a fejlődő országokból is érkeznek rendszeresen a tanfolyamokra hallgatók. A hazai számítástechnikai oktatás és szakemberképzés fejlesztésére ugyanis az elmúlt évben 2,2 millió dollár támogatást kapott a SZÁMOK az Egyesült Nemzetek Szervezetétől. Az ENSZ-támogatás célja, hogy a hazai intézet nemzetközi oktatóbázissá fejlődjék. A központban a magas képesítésű, több nyelven beszélő oktatók szeptembertől már nemzetközi hallgatóság előtt tartják az első idegen nyelvű tanfolyamot. Eddig 500-nál többen jelentkeztek a hállgá- tók a fejlődő országokból. A következő évtől már rendszeressé válik a nemzetközi idegennyelvű oktatás. Az új intézmény profilja a számítástechnikai képzésen kívül az oktatást elősegítő anyagok és módszerek fejlesztése, a külföldi és a hazai szakirodalom gyűjtése, rendszerezése és számítástechnikai szak- folyóiratok szerkesztése. A SZÁMOK a jövő évben beköltözik a kelenföldi Etele téren épülő új székházba, amely Közép-Európa legkorszerűbb számítástechnikai kutató- és tájékoztató bázisa lesz. (MTI) lás, a „második vonal” biztosítását. Pártalapszervezeteink mintegy háromnegyede rendelkézik középtávú iskoláztatási tervvel. Mind több minősítésben szerepel ma már a továbbképzésre,. az iskoláztatásra vonatkozó javaslat. Azonban nem elég beiskolázni valakit, ösztönözni a továbbtanulásra, s lehetőséget biztosítani számára, hogy tudását, ismereteit gyarapítsa, hanem ellenőrizni is kell, hogyan áll helyt vállalt kötelezettségében, , A felsoroltakon kívül, természetesen, még nagyon sok eredményről, s gpndról lehetne beszélni, a kádemunka egy kis részét tárgyaltuk csak, s annak is csupán néhány ve- tületét, - de igyekeztünk érzékeltetni, hogy . az a pártszervezet, amely véleményezési jor gával jól él, biztosítja a zavartalan munka feltételeit és egyszersmind megteremti a továbbfejlődés lehetőségeit is. Befejezésül ebben foglalhatnánk össze a tapasztalatokat és főleg az abból adódó feladatokat, amelyeket a megyei pártbizottság a témával foglalkozó ülése az alapszervezetek figyelmébe ajánlott: Nagyon fontos feladat az alap- szervezeti testületi jogkör erősítése; a káderpolitikái elvek, benne a hármas követelmény együttes alkalmazása; a káder- munka demokratizmusának erősítése. Folyamatosan segíteni ;és ellenőrizni KelP'áZ'iskoláztatási tervek teljesítését, a politikai és szakmai képzés egységét, fíívánatos, hogy a felsőbb pártszervek rendszeresen kérjék ki és vegyék figyelembe személyi kérdésekben az alapszervezetek véleményét. L. Cy. Nem régóta varrnak. Bevonulásuk a munkahelyekre akkor kezdődött el tömegesen, amikor a nőpolitikái határozatok megvalósításához láttunk és túljutottunk már a fontossági sorrend elejére állított, legsürgősebb feladataink . végzésén. A munkahelyekre akkor érkeztek az első nagy űrtartalmú Lehelek, Szara- tovok és a fiatal munkásnők nem, az. idősebbek csodálkoztak úgy ezekre a gépekre, mint akik nem akarnak hinni a szemüknek. Az idősebbekre valóban meglepetésként hatott, ami a fiatalabbaknak természetesnek tűnt. Ennek oka igen kézenfekvő, hiszen az idősebbek emlékezhettek több olyan epizódra, amelyek közül számos igen megnehezítette kettős hivatásukat. E sorok írója például Zámbó- néra emlékezett, saját tapasztalat híján. Zámbónéra, aki szinte naponta úgy érkezett a munkahelyre, mint egy kis karácsonyfa, mert a munkaidő végeztével otthon várta négy gyerek, s ezeken kívül — magát nem számítva — két felnőtt, az ura és anyósai A kis termetű, gömbölyű asszonyka mindennapos terhét nagy műgonddal helyezte el a gépíróasztalhoz közeli ablakpárkányon. Ott aszalódott egész nap a reggel még harmatos főzelékféle és gyümölcs. A látványnak is gyönyörű húsféleségek is ott tartózkodtak, ,s azon a paraszti ésszel is belátható alapon, hogy reggel mindenből inkább kapható a szebb, a jobb, az olcsóbb. S igazán .„elmenne az esze a nekeres- df vásárba, ha akkor kezdene Ű család napi ellátásáról gondos: kodni, amikor letelik a munka. , . A ideje. Zőmbónét tiszteltük, géha szántuk, s mulattunk is rajta, mert a főnök, ha éppen bal lábbal kelt. .'AAiti - , Tranzitkikötő épül a bajai Duna-partoii Az állandóan növekvő dunai'áruszállítás lebonyolítására új trän- zitkiköíő épül Baján. A'kikötő jövő őszre készül el és a Duna— Majna—Rajna csatorna megnyitására már a nemzetközi áruforgalom átrakodásának egyik fontos állomása lesz. Képűnkön: Előregyártott betonelemeket szerelnek. ____ (MTI-foto) k iabált az ablakpárkányra rögtönzött kirakat miatt. — Kérem, ez egy közhivatal, és nem zöldségkiállítás! Hányszor kell mondani, hogy nem tűröm?! A főnöki kitöréseket Zámbóné a szobrok néma nyugalmával tűrte, csak nagy ritkán mordult néhányat, és akkor, amikor becsukódott az ajtó, mert így látta tanácsosabbnak kifejteni a véleményét a férfiak fölháborító értet-i lenségéről. — Majd megváltozna az optikája ennek is, ha a felesége rábízná a napi beszerzéseket! —- prüszkölte és pár napon át nem rakta reggeli zsákmányát az ablakpárkányra, hanem elrejtette az íróasztal mellé, vagy alá, hogy a látvány ne ingerelje a főnököt. Zámbóné azóta nyugdíjba ment, a főnök úgyszintén. Ez utóbbit gyakorta látni többszörös nagyapaként szatyrokkal fölszerelve, piacra menet, vagy boltból jövet. Valamit most tanul, és nem baj, hogy csak most, hiszen jobb későn is, mint soha. Mindazonáltal szent meggyőződésem, hogy a Zámbónékkal már most ő sem randalírozna reggelenként. Hogyan is randalírozhatna? Előbb a hivatalokba kéretőztek be a nők, családanyák otthoni műszakját megkönnyítő hűtőszekrények, hogy ne az ablakpárkányok, íróasztali rejtekek teljenek meg a jókor reggel bevásárolt élelmiszerekkel. Újabban mind több üzem, hivatal vásárol szociális és kulturális alapjából hűtőszekrényt kölcsönözhető porszívót, mosógépet. A férfi munkatársak nem, de az asz- szonyok, a lányok különösen tudják ezeknek a gépeknek vásárló- értéket felülmúló hétköznapi értékét. — Jóval több ez, mint a nőnapi köszöntés, ami egy évben egyszeri — mondta nekem nem olyan régen egyik járási székhelyünkön a tanácshivatai adminisztrátora. Véleményében nincs egyedül, mivel a köszöntő szavak csakugyan elrepülnek, a tetteit azonban maradnak és segíteni maradnak a dolgozó nőnek, kinek vállára minden intézkedésünk ellenére naponta több nehezedik még mindig, mint férfikollégái vállára. Ezért is lett ennek a jegyzetnek tárgya a hűtő- szekrény, amit himnikus hangon dicsérni túlzás lenne, de dicsérni kell, s biztatni is a legkülönfélébb munkáltatókat, hogy szerezzenek be minél többet belőlük, mert ezek a hasznos fehér szekrények nem olyan hervadékonyak, mint a nőnapi hóvirágcsokrok. Ezek segítenek, ezek csakugyan megkönnyítik a dolgozó nők életét, napi gondjait. S ez hozzánk méltóbb gondosSzekszárdi öntözőberendezések Mongóliának Már negyedik esztendeje, évente tíz-húsz komplett garnitúra öntözőberendezést szállítanak a Mongol Népköztársaságba Szekszárdról, a testvéri szocialista ország mező- gazdasága fejlesztésének elősegítésére. A Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalattól, hazánk öntözőcsőgyárából most indították útnak az idei utolsó szállítmányt; ebben az évben mintegy harminc tehergépkocsi-rakományt kitevő 18 komplett hordozható, alumínium csöves (MA 2Q0-as típusú) öntözőberendezést készítettek Mongóliának. Az öntözőberendezéseket az óbudai csomagoló vállalatnál rakják ládákba, és vasúti vagonokban szállítják el a távoli baráti országba.
