Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

Az áryizs A központi szervek — az MSZMP Központi Bizottsága 1972 novemberi ülésének ide­vonatkozó határozata végre­hajtásaként — a hatékonyabb árellenörzés és árstabilitás — érdekében több témakörben a Bevételi Főigazgatóság, vala­mint a hozzá tartozó területi igazgatóságok és megyei hiva­talok munkáját is érintő dön­tést hoztak. Az árügyekkel kapcsolatos feladataink lényegében három csoportba sorolhatók: 1. Az árkalkulációk (árve­tések) szabályszerűségének vizsgálata, az időkalkulációk­kal történő összehasonlítása az eddigieknél fokozottabban kerültek napirendre; 2. Ä termelői ár alakulása és a vállalati nyereségnövek­mény összefüggéseinek vizsgá­lata. E tevékenység keretében egy-egy zárt egységre vonat­koztatva kell vizsgálni a ki­alakult jövedelmek, a nyere­ségnövekmény és a termelői ár összefüggéseit (ún. horizon­tális árvizsgálatok). Ennek természetesen következménye lehet a termékek árkalkulá­ciójának, a tisztességtelen ha­szon fennforgásának további vizsgálata is» w­3. Kizárólag központilag ki­jelölt termékek .(termékcsopor­tok) áralakulásának vizsgála­ta, valamint az árváltozás ókainak elemzése. Ez nemzárt körű vizsgálat, több egységet érint (ún. vertikális árvizsgá­latok). • r A fenti teendőkkel kapcso­latos konkrét feladatok a Pé­csi Területi Igazgatóság (Ba­ranya, Somogy, Tolna és Za­la. megye) vonatkozásában, jelenleg napirenden vannak, és jelentős súllyal szerepelnek a vizsgálati programokban. 1974. I. félévében a négy megyében főleg az árkalkulá­ciók szabályszerűségével kap­csolatos vizsgálatokat végez­tünk, valamint néhány gazdál­kodó egységnél horizontális árvizsgálatot bonyolítottak le revizoraink. Árnyilvá ntartással a vizsgált egységek egy része nem ren­delkezik (mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek). Gyakran a meglévő árnyilvántartás nem felel meg a követelményeknek. Az önköltségszámítási sza­bályzat a téma vizsgálatába bevont gazdálkodó egységek több mint felénél nem áll rendelkezésre, vagy nem fe­lek meg a vállalat jellegének, vagyis csak általánosságokat tartalmaz. ­Tizenegy vállalat közül mindössze kettőnél látszik biz­tosítottnak az előkalkuláció (árvetés) és az utókalkvláció összhangja. A többi egységnél ez az összhang nem biztosí­tott. Ennek igen sok egymás­tól eltérő oka lehet. Ezek kö­zül sorolunk fel itt néhányat: — Néhány vállalat árveté­sébe a rendeletekben meg­határozott nyereségszázalékot állítja be, ezzel szemben tény­legesen (utókalkuláció szerint) ennél lényegesen magasabb hasznot realizál. 1974. Július 21 gálatok tapasztalatai — Előfordult, hogy az elő­kalkulációban beállított anyag helyett annál lényegesen ol­csóbbat használtak fel a ter­mék előállításánál. — Tapasztaltuk a fentieken kívül azt is, hogy olyan ter­mékek, anyagok felhasználását tervezik az árvetésben, ame­lyek később nem is kerülnek feldolgozásra. Az árformákat vizsgálati ta­pasztalataink szerint általában helyesen alkalmazzák. Az ellenőrzött gazdálkodó szervek közül mindössze há­romnál volt árváltozás. Az ár­változások (árnövekedések) csaknem kizárólag' az alap­anyagoknál bekövetkezett ha­tósági árváltozások következ­ményei. Jelentős hiányosságként ke­rült megállapításra, hogy hét gazdálkodó egység közül öt nem rögzítette árpolitikai irányelveit. Különös figyelmet fordítot­tunk az előírtnál vagy az el­fogadhatónál magasabb nyere­séget árvetésükbe beállító vál­lalatok árral kapcsolatos te­vékenységének vizsgálatára, a tisztességtelen haszon előfor­dulására. Jegyzőkönyv felvételére két esetben került sor a fenti ok miatt. A tisztességtelen haszon rea­lizálásának okai az alábbiak voltak: <' — Burkolt árdrágítás (mi­n őségrontás). — Szabad árral rendelkező olyan termékről új árvetési költségkalkuláció készítésének elmulasztása, amelynek a tel­jes önköltség 10 százalékát meghaladóan éves viszonylat­ban csökkentek a ráfordításai. készített költségvetésben elő­írt kézi földmunkát a vállalat géppel végezte el. Kérdésként merül fel, hogy a tervező a jogszabályoknak megfelelően jár-e el, amikor kézi földmun­kát irányoz elő akkor is, ami­kor a kivitelező gépi erőt al­kalmaz, illetve, hogy a gépesí­tésből adódó előny teljes egé­szében jogosan illeti-e meg a kivitelezőt. összefoglalóan megállapít­ható, hogy az árral kapcsola­tos problémák zömmel a szö­vetkezeti szektorban jelent­keznek. Fokozottan vonatko­zik ez a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekre, ’ amelyek vizsgálatát a második félévben fokozott ütemben és mélyebb tartalommal fogjuk végezni. Másrészt eddigi vizsgálataink tapasztalatai alapján a vizs­gálatok programjainak készí­tése, az esetleges párhuzamos­ságok elkerülése érdekében fokozottabban kell tartani a kapcsolatot az árhatósággal. Annál inkább szükségesnek látszik mindez, mivel az ár­problémák nemcsak a gazda­sági-politikai vezetőket foglal­koztatják egyre nagyobb mér­tékben, hanem a közvéleményt is. A helyi közigazgatási szeri ve.k„ árellenőrzési szerepe is fejlődésben, forrásban van, és biztosra vesszük,' hogy a be­vételi apparátus ez irányú te­vékenységére is fokozottabban tartanak igényt a jövőben az _ illetékesek. Vi BEIN GYÖRGY PM. Bevételi Főigazgatóság pécsi területi igazgatósága Számftőgéppeí „készül” az őt Magyar—NDK «gazdasági útépítési kísértetek Az országos úthálózat fejlesz­tésénél külön gondot okoz a me­zőgazdasági utak hálózatának ki­építése és korszerűsítése; ezeken az utakon ugyan nem erős a for­galom, de annál nagyobb súlyú járművek közlekednek rajtuk, ami alaposan igénybe veszi az útszer­kezetet. Probléma az is, hogy az utak építésére aránylag kis ösz- szegek állnak rendelkezésre, en­nek ellenére nem lehet halogatni az építési program megvalósítá­sát. Idén ugyanis mintegy fél­millió hektáron már úgynevezett termelési rendszerek működnek. Ezek rvagy teljesítményű jármű­veket alkalmaznak, s „kiszolgálá­sukhoz" legalább 1500 kilométer utat kell folyamatosan kiépíteni, nem is beszélve az egyéb hagyo­mányos üzemekről, amelyeknek hasonló igényeik vannak. A mezőgazdasági útépítési program megvalósítása—omeny- nyiben az összes szükségletet fi­gyelembe veszik — évente leg­alább egymilliárd forintos beru­házással járna, jelenleg is éven­te 600—700 millió forintot költe­nek ilyen célcsoportos beruhá­zásra. A költségek csökkentésére, illetve a legjobb útépítési mo­dellek kiválasztására az NDK mező-, erdő- és élelmiszer-gazda­sági minisztériuma, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közös kísérletsoroza­tot kezdeményezett. A program­ban elektronikus számítógépek­kel dolgoznak a tervezők, akik megállapítják, hogy milyen köl­csönhatás van a nagy teljesít­ményű mezőgazdaság? szállító-' müvek és az utak felépítménye között, meghatározzák oz opti­mális útszéíességet és kiválaszt­ják a legolcsóbb módszereket. Mindehhez alapul veszik a mező­gazdasági száHítás speciális jel­legéből adódó eddigi tapaszta­latokat A közös kísérletek során eddig három új utat építettek, kettőt az NDK-ban adtak át. egyet pedig Magyarországon. Mindegyik út 28—35 szakaszból áll. Ezeken olyan anyagokat próbálnak ki, amelyekre a következő években számíthatnak a mezőgazdasági szakemberek, és amelyeknek fel- használása nem okoz a helyszí­nen gondot Az így elkészített kísérleti utakon a számítógépek­kel meghatározott terv szerint 2—5 évig élettartam-próbákra kerül sor, és sok ezer mérés alapján alakítják majd ki a leg­megfelelőbb konstrukciót. A tervezés szakaszában a szakemberek az elemzésekkel máris megállapították, hogy az úthálózat kiépítése mindenkép­pen a biztonságosan megtérülő beruházások közé tartozik. Igaz, az új utak beruházás-igényesek és „létük" a termelés mennyisé­gét csak közvetve növeli, de an­nál nagyobb mértékben fokozzák o gépberuházások hatékonysá­gát, javítják a szervezettséget; mindez együttvéve lehetővé teszi a termelési szerkezet korszerűsí­tését és a jövedelmezőség toko­zását Kulcsszerepben a szereli — Árképzési előírások, irányelvek megsértése az ár­kialakításnál. .,. Ezen megállapítások követ­kezményeként és egyéb ár­vetési, áralkalmazási hiányos­ságok észlelése kapcsán a vizs­gálatot végző revizorok három esetben javasolták az árható­ság tájékoztatását (ssignalizá­CÍÓt)» o*' • * •­Több esetben származott probléma a tervezőiroda ál­tal készített költségkalkulá­ciók (árvetések) kivitelező vál­lalatok által való alkalmazá­sából (építőipari vállalatok). Előfordult, hogy az organi­zációban közös megegyezéssel felvett tételek módosításának indokoltságát sem a beruházó, sem a tervező nem vizsgálta felül, azt a kivitelező kíván­sága szerint, minden alapo­sabb indoklás nélkül elfogad­ták. Mivel rögzített áras mun­káról van szó, és a költség- vetésbe felvett tételt szám­lázzák, nem lehet közömbös az építtető számára a kivitelezés költségeinek alakulása. Tapasztaltuk azt is, hogy az építőipari szövetkezet, mivel költségvetés készítésével nem foglalkozik, a saját termelésű bedolgozásra kerülő termékek árát sem számítja ki, hanem az ezek előállításához felhasz­nált anyagmennyiséget és köz­vetlen bért az építési munka­helyekre terhelik. Ezáltal je­lentős nyereségtől esnek el. Az egyik vállalatnál a maxi­mált áras munkáknál igen ma­gas nyereséghányadot talált a vizsgálat. Megállapítást nyert, hogy a tervezővállalat által Ha valaki Ujberekben azt kérdezi, kit tartanak kulcsszerepben levőnek, a legtöbben habozás nélkül válaszolnak: — Mátrai Gyuszit, á szerelőt. A negyvenen aluli, mindig mosolygó négy- gyermekes családapa legfőbb erénye: hihetet­len munkabírása, szorgalma, lelkiismeretessége. Amikor a gépek kint dolgoznak a határban, nem számít neki a munkaidő. Dolgozik késő éjszakába nyúlóan, felkelthetik hajnali három, kor, üzenhetnek déli napsütésben, fogja kis szatyrát és megy. Ä szekszárdi gazdaság JD- traktorainak, kombájnjainak, szecskázógé­peinek ő a mindentudója. A kis szatyorban ott van a gépek szerkezeti rajza, egy angol— magyar társalgási szótár — s a. JD-kombájn leírása mellett elfér az évre szóló munkásőr­szolgálati beosztás. Beszélgetés közben eszembe jut a mező­gazdaságban dolgozó fiatalok megyei fórumán elhangzott kritikai megjegyzés egy, szakmun­kás-iskolát végzett fiatalról, aki úgy ült trak­torra: márpedig nem fog a gép alá feküdni. Nos, Mátrai Gyula gépipari technikumi érettségivel a zsebében, ha kell, bármilyen időben aláfekszik a gép alá. S ha azt mond­ja; Komám ez a masina mehet, akkor a traktoros, a kombájnos nyugodtan visszaülhet a gépre. Ajánlottak már neki nem is egyszer kép­zettségének megfelelő, vezető beosztást mind­annyiszor azzal hárította el: — Hagyjatok engem csak melózni. öi nem szeretek, nem tudok másoknak paran­csolgatni, utasíthatni. Tedd ezt, tedd azt Annak idején, a gépipari technikum elvég­zése után ipari üzem várta, végül mégis itt J maradt a mezőgazdaságban, itt manadt Vj-. berekben. — Azt hiszem, apámtól örököltem a me-' zőgazdasági gépek szeretetét. Nem tudok el­képzelni nagyobb örömet, mint ha a „bedög­lött” gépet megbütykölhetem, és újra mozgás­ba jön. Mindenkinek a maga mestersége a legszebb. Nékem az enyém a legszebb. És a legtöbb ember arra törekszik, hogy professzor legyen a szakmájában. Azt tartja a közmondás; az alma nem esik messze a fájától. Annak idején, az újbe- reiki gazdaság gépműhelyében idősebb Mátrai Gyula nem elégedett meg azzal, hogy csak javítsa a G—35-ösöke.t. a vetőgépeket, csép­lőgépeket; különféle újításokon törte a fe­jét. Az ifjabb Mátrai Gyulának nem volt elég az a gödöllői tanfolyam, amely a John Deere gépekkel megismertette. Mivel nem volt rész­letes, magyar nyelvű üzemeltetési leírás, szer­zett egy angol—magyar szótárt és ráérő ide­jében annak segítségével forditgatta az angol nyelvűt. A traktorosokkal, a kombájnosokkal /a legjobb, baráti összhang van. Másként nem. is lehetne ezeket a milliós értékű gépeket üze­meltetni. Nagyon jó fül kell ezekhez/ a gé­pekhez, meghallani a legkisebb gyanús zö­rejt, a legkisebb rendellenességet. — Vigyázz, komám, itt valami zűr van . U! Gyere komám, valami nem stimmel... A kis szatyorban a papírok között ott lapul egy értesítés is, amelyben a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága közli, hogy ifj. Mátrai Gyulát felvették a , Marxizmus- I.enimzmus Esti Egyetemre. Bognár István

Next

/
Thumbnails
Contents