Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-04 / 154. szám
ialolo BeifPCSlRIlI ff W'W Bii ez Feri János nevét gyakran olvashatjuk a Népújság sportrovatában. Nem véletlenül, hiszen kevés ilyen lelkes sportolója van a Szekszárdi Városi Sportiskola ifjúsági ökölvívó-szakosztályának. Nemrégen jött vissza Egerből, a Bornemissza Gergelyem] ék versenyről, ahonnan az ő súlycsoportjában az első helyezést hozta haza. Pehelysúlyú öklöző, 57 kiló. Négy éve sportol aktívan. Legnagyobb eredménye eddig, hogy ifjúsági válogatott kerettag, kétszer lett a vidék bajnoka, egyszer országos har. madik helyezett volt és tíz- lizenöt emlékversenyt nyert meg. — Miért éppen az ökölvívást választottad? — Ehhez a sportághoz vannak meg legjobban az adottságaim. Találok benne fantáziát. Valahogy úgy érzem, hogy nem is csinálhatnék mást. — Sokan mondják, hogy durva sport. Mi a véleményed erről? — Elismerem, hiszen ez tény, Ennek ellenére nem riaszt vissza. Sokat edzek — hetente ötször. Sok gyorsasággal a technika fejlesztésével, rengeteg mozgással, az ide-: gek összpontosításával legyőzhető az ellenfél. Jobban mondva csak így győzhető le. Egy-egy mérkőzés nagy taktikai harc, észmunka. Ha bemegyek a ringbe, nagyon furcsa érzés fog el. Nem, nem- csupán félelem, mert az is van — hazudik, aki azt mondja, hogy nem fél — hanem versenyláz, és a rettentően erős győzniakarás. — Milyen érzés győzni? — Körülbelül huszonötször voltam első. Az ember, amikor kihirdetik győztesnek, úgy érzi, mintha feldobták volna. Elfeled mindent, nem fájnak az ütések helyei, büszke arra, hogy eljutott idáig. A fáradtságot sem érzi, nyugodt, pedig az eiőbb alig tudott menni. Csodálatos dolog. — Milyen versenyre készülsz? — Nemrégiben három hétig edzőtáborban voltam Budapesten. A Népstadion Szállóban* laktunk. Szigorúan sportszerű életmódot folytattunk. Augusztusban lesz _ a verseny az NDK ökölvívóival. Egyszer már találkoztunk velük Baján. Készülök a Gemenc-kupára. Az ott nyújtott teljesítményemtől függ, hogy aranyjelvényes ökölvívó leszek-e. — Az aktív sportolás utáni időre milyen terveid vannak. — Jelenleg a Városgazdálkodási Vállalatnál vagyok központifűtés-szerelő. Hamarosan szeretnék leérettségizni. Aztán majd a katonaság után a TF-et akarom elvégezni. hogy edző lehessek. Most egyelőre még sportolni szeretnék. Az Újpesti Dózsával tárgyalnak a szakvezetőim. Lehet, hogy ősztől már ott versenyzek. — Szabad idődben mit esi. nálsz? — Sportolok. Ezúton is szeretném megköszönni az edzőmnek, Sumicz Árpádnak a sok munkát, amit rám áldozott. Az q érdeme, hogy idáig eljutottam. — Az ökölvívás sok lemondással jár. . — Nekem talán a legnagyobb gondom az étkezés. Állandóan túlsúlyban vagyok. Versenyek előtt jön az „egy kifli” korszak. No.. és s^n cigaretta, sem ital, és lányok sem. A sportszerű életmód nem engedi meg . . . •gy -I Önfeledten. Kicsit ütött-kopott ez a vi_ , üámpark, csak a gyerekkori emlékek színes máza teszi kedvesebbé a játékokat, rozzant épületeket. Kicsit lemaradt a világtól ez a csodaváros. Kár. Nincs olyan ember, aki ne szeretne néha elmerülni egy képtelen park látványosságaiban! Főleg, ha az ember — gyerek . . . Egy hűvös nyári napon sétáltunk végig a parkon, olyan fiatalokat keresve, akik még így, most is élvezik a vidámparkot, szíwel- lélekkél kormányozzák a kisautót, repülnek a hajóhintában, pörögnek a csészealjakban . . . Az itt készült fotók közül mutatunk be kettőt. Lányok a csészealjban. Vita Öregekről — fiatalosan A lig néhány héttel túllépve a huszadik életévet, ne- jjéz az öregségről írni. Persze az ember látja maga- körül az idősebbeket, ismeri az „öreg” szó jelentését, de Jelfogni valahogy nem tudja igazi értelmét. Fiatalos hévvel sietek az utcán, ügyes-bajos dolgaimat igyekszem elintézni. Van bőven. Szüleim gyakran mondják, hogy régen nem volt ilyen rohanó az élet. Dolgoztak a földjeiken, nyugodtak voltak. Elhiszem nekik. Miközben rohanok, erre gondolok. Amikor elértem a célhoz, nem találtam ott senkit! Talán ő is éppen rohant valahova? Korunkra jellemző a túlterheltség. Idegesek az embereki Általában a fiatalok. Kevés kivétellel türelmetlenek, elégedetlenek. Nem tanultak az öregektől. (Nem lenne jobb az „idősebb” szót használni?) Aki már élete nagyobb részét leélte, talán nem akarja, de sokszor nem is tudja megérteni a „torzonborz”, olykor érthetetlen szai'akat használó fiatalokat. Persze azt könnyű mondani, hogy több megértéssel közeledjünk egymáshoz. A két korosztálynak különböző a gondolkodás- módja. Egymástól meglehetősen távoli. Persze nemzedéki ellentétek mindig is voltak, az azért mégis jó, hogy a „szakadék” a 60-as évek végén nagyobb volt, mint most. 1974-ben. A közeledés fokozódását nem tartom kizártnak. Előle elzárkózni a legnagyobb ostobaság lenne. A társadalom szilárd alapja az idősebb generációból áll össze. Ezt gondolom nem vitatja senki. Ok hivatottak arra, hogy az utánuk következő nemzedéket vezessék a helyes útra, és készítsék fel őket a rájuk váró feladatokra. A sokaságból, az átlag gyűrűjéből kitörni akarókat karolják fel, segítsék, ne pedig a „Mit akarsz te tacskó?” politikát folytassák. Tudom, hogy a fiatalok átveszik, igenis átveszik a tapasztalatokat és meghajlanak a nagyobb tudású, és igazságos, bölcs tanácsokat adó idősebbek előtt. Nehéz magamat elképzelni öregnek. Hiába tudom, hogy talán egyszer az leszek. így, húszévesen, nem lehet igazán átérezni. Talán akkor kezdődik majd a baj, ha magamon veszem észre: öregszem. Lehet, hogy később én is másként látok majd sokmindent, és nem így írnám meg ezt a pár sort, ahogy most. Mostanában is elég jó viszonyban vagyok az idősebbekkel, próbálom megérteni, talán sokszor fontoskodó, de mégis kialakult gondolatvilágukat. Be. kell vallanom, évsem mindig értem meg őket. Hogy bizonyos tekintetben jobb nekik? Talán így van, de ez az élet rendje. % I NAGY VENDEL. <*» Schubert Péter grafikái Pécsett A tartalom a betű által él, a betű él és gyönyörködtet önmagában is ... — Ez a mottója annak a kiállításnak, amely a pécsi Kisgalériában nyílt meg. A kiállító Schubert Péter grafikusművész, akinek ez az első önálló kiállítása. Pécsett végezte a művészeti gimnáziumot és a műszaki főiskolát. Három éveSzek. szárdon dolgozik nyomdagrafikusként és a Tolna megyei képzőművészeti stúdió vezetője. Grafikái a betűk világába vezetik el a tárlat látogatóit. Úszólecke Úszni jó, úszni szép, úszni egészséges, sőt olykor még hasznos is. 3. Szárazföldön ismételjük át a légzés gyakorlatait. Ezután álljunk szögállásba (zárt lábfej), kéz a csípőn. Erőteljes, gyors be- légzés közben, terpesztett térddel és egyenes törzzsel mély térdhajlítás, majd nyújtás közben légzésszünet. Egy ütem kivárása után kilégzés, utána újra kezdődik a térdhajlítás és az újabb légzés. A légzőgyakorlatoknál mindig ügyeljünk arra, hogy ne szédüljünk. Tartsunk szüneteket a gyakorlatok között. Ismételjük át, gyakoroljuk a karmunkáról tanultakat. A mellúszás tábmunkájónak tanulását célszerű otthon elkezdeni. üljünk le a talajra, nyújtsuk ki és zárjuk össze a lábunkat úgy, hogy a sarkok érjenek össze, de a lábfejek forduljanak ki és ,,pipáljanak". A kezünkkel támaszkodjunk a csípő mellett a talajon. Lassú mozdulattal húzzuk fel a lábunkat, a sarkak csúsztatásával, miközben nyissuk szét a térdünket. A lábfejek kifelé fordulva „pipálnak”. A második ütemre csúszf■v'suk vissza a lábunkat a kiinduló helyzetbe. Ezt a gyakorlatot sokszor kell Ismételni. Amikor a „pipáló" tartást eléggé érzékeljük, álljunk fel, fogjuk meg a szék karfáját. Húzzuk fel az egyik lábat (lábujjak és a térd kifelé néz), a sarok csúszik végig a másik lábszáron, valamivel a térd fölé. Majd ejtés kiinduló helyzetbe, ütemezés: nyújtott „egy", gyors „kettő”. A tanmedence szélén, vagy pádon feküldjünk hasra úgy, hogy a pad vége a csípőnknél legyen, s két kézzel kapaszkodjunk meg a pad széleiben. A lábtempót (a lábak felhúzása, a lábfejek kifordítása, a lábak nyújtása és zárása) gyakoroljuk összekapcsolva. Hasznos, ha az úszni tudó segítőtárs ilyenkor bokánál fogva irányítja a helyes mozgást. Derékig érő vízben játsszunk fogócskát, keressünk a víz alatt különféle tárgyakat, majd gyakoroljuk az első nap alkalmával ismertetett légzést a vízben. Ezután fogjuk meg társunk kezét, vegyünk sok leve- qőt, merüljünk le és fújjuk ki a levegőt a víz alatt. Két-három gyakorlat után, csak az orrnyeregig merüljünk, s így fújjuk ki a vizet. Pihenésként csináljunk néhány vízigombócot. (folytatjuk) _____^
