Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

4 i 1 t fiatalok Nyári munkák, nyári tervek Gimnazista és szakmunkás- tanuló szekszárdi fiatalokkal beszélgetünk. Színhely: a Tartsay lakótelepi ifjúsági klub kényelmesen berende­zett, kellemesen nűvös helyi­sége. A szerda esti klubfog­lalkozás témája viszont égető­en aktuális, többen már ala­posan le is bámulták tőle; Tehát: nyár —■ vakáció — ínunka. — Hogyan kapcsolódnak ezek a dolgok számotokra, hol dolgoztok, milyen a mun­ka, a kereset, mit terveztek a vakációra? — locsolok héhány hűsítő kérdést az ép­pen munkából érkezett klub­tagokra. Elsőként Fehér Mari frissül fel, ő a legbarnább, kezdi a sort. — Ez a harmadik nya­ram, amelyen dolgozom. Mondhatom, jó helyet fog­tam ki, az állami építők hű­vös irattárában tevékenyke­dem. Napi nyolc órát dol­gozunk, hétforintos órabér­ben, minden szombat szabad. A munka érdekes, reggel hat­tól Hamar elszalad a munka­X idő, délután már szabad va- Í gyök. Ilyenkor edzésre járok, | atlétizálok. Készülök az or­szágos vidék-bajnokságra. Ez <_ augusztus elején lesz Sze­geden. Keresetemből egy igá­éi farmernadrágot szeretnék venni. A nyár további részé- j: ben egy hétig leszek pesti barátnőmmel Domboriban. utána náluk egy hétig Pes­ten. Eddig sem ültem otthon, a családdal Siófokon voltunk. — Az nem lehetett rossz! veszi át a váltóbotot osz­tálytársától Bay Endre, aki éppen most érkezett a Bala­tonról. Neki azonban nem jutott a barnító krémből, így aztán romantikusan halvány­lila .., — Nekem is ez a harma­dik nyár, melyen dolgoztam. Most a Sárköz-Völgységi Víz­ügyi Társulatnál voltam két hétig. Földmérés, bejelölés a munka, szintén hétforintos órabérben, szabad szombattal. — Csak én vagyok ilyen tapasztalatlan a munkában! — szerénykedik Szabó Mária. — Ebben az évben dolgoztam először. Eddig szüleim nem engedtek. Jövőre érettségizem, nem árt egy kis előzetes ta­pasztalat, mert utána való­színű, hogy dolgozni fogok, így kerültem az I. számú böl­csődébe. A munkaidő tíztől délután hatig tart, kb ezer forintot kapok egy hónapra. Tizennyolc nagycsoportosra kell vigyáznom. Foglalkozom velük: etetés, öltöztetés, ágya­zás, ruha javítás és természe­tesen játék. Főleg a szabad­ban vagyunk, itt a mászőka a legveszélyesebb ... Úgy lá­tom, ehhez a munkához nagy hivatásszeretet kell és az a legfontosabb, hogy minden gyerekkel egyformán törőd­jenek, ne legyenek kedven­cek. * — Témánál vagyunk! — csillan föl Dömösi Csilla sze­me. — Szerintem a gimiben többet törődhetnének a nyári programok szervezésével, fő­leg ott, ahol igény is van rá! {Építőtáborba nem mindenki Jut el, a közös nyári kirándu­lás megszervezése pedig több­nyire mindig csak terv ma­rad. Persze az is probléma, hogy a gimisek csak a közös munkával szerzett pénzen me­hetnek kirándulni. Ilyen mun­ka egy évbén általában egy­szer adódik — a kirándulásra pedig tavasszal kerül sor. Kü­lönben most én is dolgozom, a szekszárdi kertészetben, reg­gel hattól tizenkettőig, hat­ötvenes órabérben, egy hó­napig. Jó helyre kerültem, munka is van: kapálás, bim- bóztatás, tulipánhagyma-tisztí­tás, de a hobbimnak is élhe­tek — szeretem, gyűjtöm a bogarakat, a pénzből lemeze­ket veszek, azokat is gyűjtöm. A komoly és könnyűzenét egyaránt kedvelem, ja, és egy klassz fapapucsot... A nyári program: egy hét Pesten, az­tán háromnapos kirándulás, útirány Eger—Miskolc—Agg­telek. — Persze a gimisek köny- nyebben tehetik; — veszi át a szót nagy lendülettel a cso­koládébarna Szabó Zoli, szer­számkészítő szakmunkásta­nuló. — Mi nem vállalhatunk nyári munkát, hiszen szerző­désünk van a vállalattal. Pe­dig jó lenne, ha mi is kap­hatnánk az iskolától hozzájá­rulást nyári munkához, leg­alább egy-két hétre! Az ösz­töndíjból — kétszázötven fo­rint — annyit félretenni, hogy egy jó kis kirándulásra me­hessünk, nehéz. Szerencsére a bátyám dolgozik, ő ad pénzt, így én is utazhatok. Először a Balcsi, itt kempingtáborba megyünk a barátaimmal, az­tán Abony, Túrkeve a prog­ram, ez is maszek alapon. A suliban nálunk is kevesen jut­nak utazási jegyekhez tábo­rokba. a közös utakat nagyon ki kell érdemelni. — Az is segítene, ha a nyá­ri ösztöndíjat egyben előre kikaphatnánk! — adja a ja­vaslatot Bebesi Lajos, Zoli iskolatársa. — Vagy több al­kalmi munkára lenne lehető­ség. Mi már sok helyen ér­deklődtünk, eredmény nél­kül. A vagonkirakást például átvette a ’ Volán, az is jő lett völna. így aztdír maradnák az itthoni programok, klubok, könyvtár, strand, hangverse­nyek, Dombori — és egy kis takarékoskodással a nagyobb kirándulóhelyek is elérhetőek mindenki számára. — No és el ne felejtsétek a közös zebegényi kirándulást! — zárja le a vitát a klubve­zető: Herczeg István Üszólecke O Gyakoroljuk a karmunkat. A partner álljon a vízen fekvő ta­nuló terpesztett lába közé és a combja alá nyúlva segítse a karmunkavégzést. Kezdetben helyben, majd előrehaladással gyakoroljanak. Fogjuk meg a korlátot. A segítő a gyakorlat­végző mögött áJI, és a tanult módon a lábfej fogásával vezes­se a lábmunkát A helyes ritmus kialakításában nagy szerepe van a segítségadásnak. Kezdetben a partner számol­jon, ütemezze a mozgást. Ami­kor már érzi, hogy nem kell ve­zetni a lábát, engedje önállóan tempózni a tanítványát, de sza­vakkal javítsa a hibákat. A foglalkozást ma is siklással fejezzük be. Szárazföldön kezdjük a foglal­kozást gimnasztikával. Melegít­sük be a vállövet és a csípő­ízületet. Végezzük néhány kar- és törzskörözést. Ezután kapcsol­juk össze a karmunkát a légzés­sel, állásban és ülésben. A kar- és a lábmunkát, valamint a lég­zést gyakoroljuk a pádon, illetve a medence szélén, hasonfekvés- ben. A vízben szemben álló párok­ban: vontatás, lábmunka. A von­tató a társ csuklóját fogja és a víz színe alatt egymás mellett tartja a két kezét. A gyakorlat- végző könyöke és válla nyújtva. A gyakorlatot megemelt fejjel és tetszés szerinti légzéssel végez­ze. A hangsúly a lábtempó gya­korlásán van. Ezután álljon le a tanuló a medence fala vagy a társa elé. Rugaszkodjon el, és végezzen siklást nyújtott karral és enyhén terpesztett lábbal. A biztonságos siklás után gya­korolja helyben a légzést: ma­gastartás, belégzés, merülés az orrnyeregig. A víz alatt megkez­di a kilégzést, s akkor fejezi be, amikor az áll vonaláig kiemelke­dett a vízből. Gyors belégzés és az előzőek ismétlése. Kis pihenő után siklás bólogatással, elru­gaszkodás, és siklás közben ki­emeljük a fejünket a vízből, le­vegőt veszünk, majd kifújjuk a vízbe. Első alkalommal csak egy­szer hajtsuk végre a siklás köz­ben a be- és kilégzést, majd fo­kozatosan annyiszor, ahányat a siklás ideje alatt végrehajtha­tunk, Ismételjük ót a karmunkát vízben törzsdöntés helyzetében, helyben és séta közben. Rugasz­kodjunk el és siklás közben vé­gezzünk először egy karmunkát. A siklós kezdetekor a karok ki­induló helyzetben (csuklók össze­érnek, a tenyerek enyhén kifelé és lefelé). Az erőteljes áthúzás akkor kezdődik, amikor a siklás lendülete csökkenni kezd. A kar­munka befejezése után várjunk eqy kicsit, hagyjuk, hogy a len­dület vigyen tovább, s csak ez­után álljunk le. (Folytatjuk) Kísérleti ssínpad Tíz nap a Kísérleti színpadunk tagjai hazaérkeztek a Művelődés- ügyi Minisztérium és Népmű­velési Intézet által első ízben, kísérleti jelleggel megrende­zett amatőr művészeti tábor­ból. A kiliántelepi táborban hat csoport, köztük a szek­szárdi kísérleti színpad igye­kezett kielégíteni a balatoni műsorigényt. A strandokon és tereken a közönség hatalmas tapssal vi­szonozta előadásainkat. A 10 napos táborozás programjá­ban szerepelt Debreceni Ti­bornak, a Népművelési Inté­zet osztályvezetőjének a tá­bor feladatairól, Németh Im­Ifiúsáefi tábor Tácon Tácon a nemzetközi ifjúsági építőtábor fiataljai dolgoz­tak az egykori római település, Gorsium ásatásainál. A francia, finn, észt, lengyel és magyar diákok munkája nyomán lassan kibontakozik a IV. századbeli temető. Az úticél: Mint minden évben, idén is a sok belföldi mellett egy külföldi útra is indul a szek­szárdi fiatal utazók klubja. Huszonketten utazunk Bul­gáriába, a Fekete-tenger part­jára, Albenába. Tavasszal, egy Express- programfüzetből néztük ki ezt az utat. A fő szempont az volt, hogy a FŰK még nem járt Bulgáriában, de a másik ok sem kevésbé mérvadó: aránylag olcsó ez az út, 1140 forintba kerül. Ehhez jön még az útiköltség, oda-vissza, és a költőpénz. Elég alaposan felkészültünk a túrára. Igyekeztünk részle­tesen megismerni Bulgária földrajzát, történelmét, kul­túráját, gazdasági helyzetét, a bolgár nép életét, szokásait, gondolkodásmódját. A buda­pesti KUK tavaly szervezett túrát Bulgáriába, és két klub­tag igyekezett az ott szerzett tapasztalatokat élőszóban és Bulgária diák segítségével átadni, Dr( Pataki József, aki már nyolc ízben járt ott idegenvezető­ként, szakavatottan, a legna­gyobb részletességgel beszélt a számunkra idegen világról. Földrajzi, történelmi tájékoz­tatója mellett megismerked­hettünk néhány érdekes nép­szokással, jellegzetes étel- és italkülönlegességgel. Előadását néhány humoros úti kalanddal is „fűszerezte”. Utifilm- és diavetítésekre is sor került. így képet kap­hattunk Bulgária nevezetes tájairól, a Balkán hegység sziklás csúcsairól, a forró Aranyhomok igéző szépségé­ről, és az ezer színben pom­pázó rózsakertekről. Sok újat, érdekeset szeret­nénk látni, tapasztalni. Hal­lottuk, hogy az ott élő embe­rek nagyon kedvesek, barát­ságosak, és erről remélhető­leg' mi is meggyőződhetünk. Nagy Vendel Balatonon rének, a folklór és a művé­szetek kapcsolatáról, Fábián Lászlónak, a modern képző- művészeti irányzatokról és Márton Gézának beatről szóló előadása. A diákkal és mag- netofónszalagokkal illusztrált előadások során izgalmas vi­ták alakultak ki a tábor részi­vevői között. A záróestén Eless Béla, a Népművelési Intézet munka­társa, az Országos Színjátszó Tanács titkára köszönte meg munkánkat, s mi is kellemes érzésekkel tudunk csak visz- szaemlékezni a munka és szó­rakozás élményeire, baráta­inkra. Csötönyi Judit Országjáró úttörők A németkéri úttörőcsapat ti­zenegy tagja vett részt az or­szágos úttörőelnökség által meghirdetett expedíciós kerék­pártúrán. A túra résztvevői Győrből indultak, az úticél pedig Nagykanizsa volt. Be­járták hazánk szép tájait, a munkásmozgalom hőseinek éle­tével, munkásságával ismer­kedtek. A két hét alatt kere­ken ötszáz kilométert kere­keztek. így aztán nemcsak is­mereteik, hanem testi erejük is gyarapodott. Elmondhatják. hogy most már nemcsak tér­képről ismerik 'a Eis-Alföldet'. a Kőszegi hegységet, Göcsejt és a zalai dombvidéket. LAMM JÁNOS táborvezető

Next

/
Thumbnails
Contents