Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-23 / 170. szám
TT r r T f üadar janos : lakónegyed Varsóban Válogatott beszédek Az 1956 ősze óta eltelt közel két évtizednyi időt joggal tekintjük a jövőnket megalapozó és a fejlődésünk irányát hosszú időre meghatározó korszaknak. E korszakban úgy folytattuk a szocializmus 1945- ben megkezdett építését, hogy kiküszöböltük a korábban elkövetett hibákat, hogy következetesen a marxizmus—leni- nizmus szellemében dolgoztunk, hogy fokozódó mértékben vontuk be az állampolgárokat a közügyek intézésébe, hogy a szocialista építés programját a ma élő nemzedékek össznépi és egyéni érdekeit figyelembe véve és szolgálva hajtottuk és hajtjuk végre. Ez az ellenforradalom leverése után kialakított belpolitika párosult azzal a külpolitikával, amely lehetővé tette, hogy — a szocialista világrendszer részeként a legteljesebb egyetértésben és összhangban munkálkodva — eredményesen vegyünk részt a nemzetközi életben. Aki ismeri a hazánk fentiekben vázolt 29 éves múltját, az azzal is tisztában van, hogy ebben a fejlődésben mindig és minden vonatkozásban kezdeményező volt az MSZMP. S aki tanulmányozza Kádár János közelmúltban megjelent „Válogatott beszédek és cikkek” e. könyvét, az a korszak minden fontos problémájával, megoldott és még megoldatlan feladataival találkozik. A könyv tematikus útmutatója arról tanúskodik, hogy Kádár János beszédben és írásban társadalompolitikai, ideológiai, közgazdasági, vezetéselméleti, rétegpolitikai és nemzetközi kérdésekkel általában és rendszeresen foglalkozik. Maguk az írások és beszédek pedig azt igazolják, hogy az 1956-ban vállalt politika vonala és alapelve azóta sem (Változott. Sokszor utalunk arra, hogy e politikai vonalunk töretlen, s mentes a kilengésektől. Ennek a szükségességéről Kádár János már 1957 januárjában szólt a csepeli aktívaülésen: '„Vigyázni kell arra — mondotta —, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön, és a kettős vonal ne bomlassza többé sorainkat Ez a kettős vonal, a párton belüli egyenetlenség, a lenini normáktól való eltérés, szerepet játszott az ellenforradalom kitörésének okai között. Az 1957. május elsejei beszédében is elemzően foglalkozott Kádár János a kétfrontos harc kérdéseivel. Erre akkor különösen szükség volt, mert az ellenforradalmi káoszból kivezető úton újra és újra felmerült annak a veszélye, hogy az eseményeket egyoldalúan szemlélve csak egyfelé mérünk csapásokat, lehetővé téve, hogy a másik fronton ellenfeleink támadásba lendüljenek. Arra a kérdésre, hogy az első hónapok sikereit minek köszönhetjük így válaszolt: „Mindenekelőtt annak, hogy saját hibáinkkal is (utalás a dogmatikus hibákra — a szerk.) szakítva, lelepleztük a párt politikáját és a tömegek tisztánlátását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket, visszatértünk a nagy Lenin tanításaihoz.” — A téma nem került és nem is kerülhet le a politika napirendjéről — ez teszi lehetővé, hogy a múltra vonatkozó értékelés 1972-ben sem változott meg, ekkor a Központi Bizottság novemberi ülésén a párt első titkára fejlődésünk történelmi korszakait összehasonlítva így szól 1957-ről: „ ... pártunk .,. elvetette mindazt, ami (Kossuth — 1974) rossz volt; a szubjektivizmust, a dogmatizmust és a revizio- nizmust az elméletben, a szek- tarianizmust és a liberalizmust a politikában s a többi területen is.” Az 1956-os ellenforradalom feletti győzelem a siker for- r rásai jegyében elvi és gyakorlati feladatunkká tette a munkásosztály vezető szerepének minden vonatkozásban való biztosítását. Az első évek beszédei és írásai, a fizikai munka iránti tiszteletre, államunk munkás jellegére és arra utalnak, hogy mindig a dolgozók vállalták a szabadságharcok valódi célkitűzéseiért való harcot, hogy a magyar munkás forradalmisága a legnehezebb években is jelezte határainkon belül és kívül: nem aludt ki a forradalom lángja, még akkor sem, ha a fasizmus leírhatatlan kegyetlenséggel lépett fel a haladás ellen. A nemzet sorsának révbe jutásához „új osztálynak kellett jönnie a nép vezetésére.” Ez az osztály azonban nem csiszolni, hanem forradalmi úton változtatni akart a régi társadalmi állapotokon. A forra- dalmiság nem csupán a régi lerombolását és valami újnak a felépítését vállalta, hanem azt is, hogy híven szolgálja „a társadalmi felszabadulás, a nemzeti függetlenség és a népek barátságának ügyét”. így ötvöződik Kádár János véleményében a munkásosztály ügye a nemzetköziség ügyével és az első forradalmi munkáshatalomhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti, elvtársi kapcsolat ügyével. Bármilyen témáról is van szó — abban közvetlenül, vagy közvetve, de jelen van a Szovjetunióhoz való ragaszkodás elvi, politikai és érzelmi indokolása. Kádár János érdeme — és ez beszédeiből és Írásaiból egyaránt kiderül —, hogy munkájában és pártunk egészének tevékenységében a hatalom kérdéséhez mindig szorosan kapcsolódik a hatalom erősítésének fontos feltétele, a marxista—leninista szövetségi politika. szövetségi politikában a munkásosztály a kommunista végcélt, és azokat a feladatokat tartja szem előtt, amelyeknek megoldása az adott helyzetben közelebb visz a kommunista végcélhoz is. A fejlődés jelenlegi szakaszában a feladat a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel." E közös célra szövetkezik a munkásosztály valamennyi társadalmi rétege, és mert a cél közös, válik minden a munkásosztály, a parasztság, vagy az értelmiség helyzetét befolyásoló intézkedés egyúttal az egész társadalom érdekévé. Ezt szolgálta 1968-ban a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése, ezt a folyamatos életszínvonalemelő, szociálpolitikai tevékenység. A szocializmus jegyében lassan .feloldódnak az osztályhatárok és ha e folyamatban fellelhetőek a rétegek között olykor ellentmondások, akkor „ezeket az ellentmondásokat a szocializmus alapján, a szocializmus vívmányait tökéletesítve, közösen, egyetértésben, minden dolgozó osztály és réteg érdekeit szem előtt tartva lehet és kell megoldani.” A feladatok kitűzésére.' a végrehajtás megszervezésére, az egész társadalom bevonására és érdekeltté tételére is az ellentétek feloldása révén jön létre a dialektikus egység. A párt teremti meg ezt az egységet és mindig is vallja, hogy sikereink nem egyszerűen a döntések helyességére, hanem mindenekelőtt a társaés cikkek dalom osztályainak, rétegeinek forradalmi munkájára, magatartására vezethetők visz- sza. Kádár János megnyilatkozásaiból politikánk egyik legfontosabb alapelve körvonalazható: mindig figyelembe kell venni az embereket és így a szövetségeseink véleményét, de következetesen érvényesíteni kell a párt politikáját. Ez a következetesség megnyilvánul a hozott határozatokban, a marxista tudás terjesztésében, az egyéni gondok megértésében és a más nézetekkel való vitában is. „A politikai szövetségnek az a rendeltetése, hogy szövetségeseink közelebb kerüljenek hozzánk az ideológia területén is, és itt csak egyféle közeledés képzelhető el, az, hogy a marxizmus— leninizmus eszmerendszerét szövetségeseink fogadják el, vagy sajátítsák el olyan mértékben, ahogyan az lehetséges”. Úgy vélem, hogy erre a magatartásformára a „Válogatott beszédek és cikkek” c. kötetben közreadott beszédek és cikkek szolgáltatják a legjobb példát. SARLÓS ISTVÁN A Vas-kapu, a lengyel főváros új, modern lakónegyedei. Légi felvétel. > Három évtizede szabad Lengyelország 3. REFORMOK — TERVEK Az idén további huszonöttel gyarapodott azoknak a nagy- vállalatoknak a száma, amelyek a korszerűsített gazdaság- irányítási és tervezési rendszer szerint dolgoznak. Az elmúlt esztendőben, mint azt az év végén Jan Szydlak, a LEMP PB tagja, a KB titkára ismertette, huszonnyolc nagy iparvállalat dolgozott a reformelvek alapján. Az ellenőrzésre létrehozott, 1971 óta működő párt- és kormánybizottság 12 tagú elnöksége jó bizonyítványt állított ki. 1973. első kilenc hónapjában az országos átlagnál sokkal jobb eredményt értek el: a belső piacra 16, exportra pedig 18 százalékkal több árut szállítottak. Az idén már az új gazdálkodási elvek alapján dolgozó vállalatok adják majd a lengyel ipar össztermelésének mintegy 40 százalékát. Edward Gíerek, a LEMP első titkára nemrégiben felhívta a figyelmet arra, hogy az új rendszert továbbra is megfontolva kell bevezetni, változatlanul törekedni kell arra, hogy a dolgozók a reformban egyformán érezzék a saját és a társadalom érdekeit. Igen, de hol az érdek, amelyről Edward Gierek beszélt, amely a dolgozókat közvetlenül is érdekeltté teszi az új gazdaságirányítási rendszer sikerében? Richard Bryk, a LEMP Varsó megyei Bizottságának gazdaságpolitikai titkára náhány mondattal elmagyarázza: — 1971-ig mi is gyártottuk a „búgócsigákat”, — ha -kellett, ha nem. Fő, hogy a mennyiség meglegyen — volt a jelszó. Varsó megyében az ipar 45 százaléka most a reformelvek alapján dolgozik — itt ugrásszerűen nőnek a termelési eredmények, s az eredmény, vagyis a nyereség is. A vállalatok csak azt gyártják, ami kell! Teljesítik a tervet, s a többletprodukciót is. A többletprodukció mondjuk 10 millió zloty — az állam által meghatározott „R” 0,50, ebben az esetben 5 millió zloty a dolgozók béremelésére fordítható. Ha a többlet 20 millió, akkor természetesen 10 miliő a többletpénz. — Mindenütt 0,50 ez a bizonyos „R”? — Nem. Alapos elemzés, gazdasági számítások alapján határozták meg: Varsó megyében például 0,55—0,75, országosan pedig 0,40 és 0,90 között váltakozik. A mi megyénkben volt olyan vállalat, ahol a fizetések 26 százalékkal nőttek. A Néhány nappal később beszélgettem Stanislaw Chels- towskival, a Zycie Gospodar- cze (Gazdasági Élet) főszerkesztőjével. Szinte folytatta Richard Bryik szavait: — Mindenki többet dolgozik, ha tudja, hogy ezért több bért kap. 1971-ben azt mondtuk, hogy 1975-ig 18 százalékkal emelkednek a bérek. A nemzeti jövedelem gyors növekedése lehetővé tette, hogy már 1974-re 24 százalékot érjünk el, 1975-re 35 százalék is meglesz.,.. Mit lehet ehhez hozzátenni? Sokat. Ugyanis a lengyel országgyűlés jogi bizottsága nemrégiben vitatta meg a készülő új munkatörvény- kőnyv-tervezetet. A vitában nyivánvalóvá vált, hogy a készülő munkatörvénykönyv fontos feladata lesz a munkaviszony tartósságának a biztosítása. Részletezi mindazokat a normákat, amelyek megvédik a dolgozót attól, hogy állását elveszítse. A szakszervezetnek biztosítja a jogot, hogy ellenvéleményét megtegye. Ha mégis megtörténik az elbocsátás, a dolgozó fellebbezhet a fellebbviteli bizottsághoz, majd a munkaügyi bírósághoz. Az új jogszabályok maximális védelmet nyújtanak a munkaviszonyban álló dolgozóknak. Eddig előfordulhatott olyan eset, hogy olyan dolgozónak mondtak fel, aki bírálta az üzemben folyó pazarlást, s más visszaéléseket. Most kizárják annak lehetőségét, hogy a „kényelmetlen” emberektől az igazgató megszabadulhasson... A lengyel nemzetgyűlés, a szejm 1973. novemberében elfogadta a közigazgatást megreformáló új tanácstörvényt, amely külön választja a tanácsok népképviseleti és adminisztratív szerveit. A tanács a továbbiakban mint választott szerv határozathozatali, felügyelő és ellenőrzési jogait gyakorolja, de a tanácselnök társadalmi munkában végzi munkáját. Erre a tisztségre mindenütt a LEMP azonos szintű pártbizottságának a titkárát javasolják majd. A reformmal egyben az ország legkisebb területi egysége, a nagyközség lett. Az új nagyközségekben megindulhatnak az urbanizációs folyamatok, az embereknek nem kell ügyes-bajos dolgaikkal a járási, vagy megyeszékhelyre szaladgálnak. A számig reform közülj amelyet megkísérlek ismertetni, a negyedik ugyancsak a parasztok életkörülményeinek javítását szolgálja. A lengyel mezőgazdaságban ma mintegy 380 ezer azoknak a gazdaságoknak a száma — területük 1,5 millió hektár — amelyek tulajdonosa 50 évnél idősebb, nincsenek utódaik, koruknál fogva természetesen állandóan csökken termelőaktivitásuk. A szejm a közelmúltban tárgyalta a járadék- és részletfizetés fejében állami tulajdonba kerülő parasztgazdaságokról szóló törvénytervezetet. Az állam biztosítja a nyugodt öregkort, a jól megérdemelt pihenést azoknak a parasztoknak. akik állami tulajdonba adják földjeiket. S az állam gondoskodik, hogy a földeket megfelelően műveljék, megakadályozza, hogy a termelés csökkenjen azokban a gazdaságokban, ahol a tulajdonosok már nem képesek intenzíven dolgozni... LOMBOSI JENŐ (Következik: Hogyan él a lengyel paraszt?) A „Dél-dunántúli Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat felvételre keres GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ GYORS- ÉS GÉPÍRÓT. Jelentkezés a vállalat Tolna megyei kirendeltségén, Szekszárd, Keselyűsi út. (431)
