Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-21 / 169. szám
,■ .Mir- ., . < L 1 v Jf |. • *> ■■■>-- “ ^»»»»■■—««»1» ■&.«. a^p»» «m Két fényképfelvételt mutatunk be az olvasónak. Az első reprodukció, egy levelezőlapról készült, melyet nyugdíjas kollégánk, Ullmann József őriz. A levelezőlap a város neve alatt nagyjából a város utolsó épületét mutatja be, a Garay Gimnáziumot. Mellette az üres terület. melynek szélén csak két bódéféle árválkodik, az egykori vásártér. Ez volt a helyzet az I. világháború táján. Másik felvételünk majdnem ugyanabból a látószögből készült, a különbséget nem kell hangsúlyozni. A vásártér helyén ma a megyei tanács tömbje és az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának épülete áll. Hatvanévnyi különbség. Fotó és reprodukció: Gottvald Károly Gyűrű alakú autóút Évszázados rokonság — mai barátság Sziklahasadékok veszélyeztetik az Akropoliszt Ä finnugor nyelvcsalád népei már régóta érdeklődnek egymás élete, kultúrája iránt. A magyar tudósok, kutatók, már jóval az októberi forradalom előtt, igyekeztek minél többet feltárni a finnugor népek életéből. 1911-ben Magyarországon megjelent a fiatal tudós, Beke Ödön első mari nyelvtana és egy mari népköltészeti gyűjtés. Beke Ödön élete végéig ápolta kapcsolatait mari kollégáival, legutóbb 1961-ben volt a Mari Autonóm Köztársaság ven- . elégé. A hagyományos barátság néhány éve ismét gazdagodott: a Mari Autonóm Köztársaság közvetlen testvéri kapcsolatokat létesített Vas megyével. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság köztársasági tagozatának tagcsoportjai közé a 15 legnagyobb vállalat, kolhoz, szovhoz, oktatási intézmény tartozik. A helyi tagcsoportokat a köztársaságban olyan köztiszteletben álló emberek vezetik, mint a mari cellalóz- és papírgyár főmérnöke; Vlagyimir Popov, a Micsuúl kolhoz elnöke; Nyikolaj Szi- lenko, a fafeldolgozó kombinát pártbizottságának titkira; Mihail Beljakin, a Kontaktgyár igazgatója; Mihail Sza- muszov, a pedagógiai főiskola mari nyelv- és irodalom tan- ■székének professzora; Nyikolaj Pengitov, Viktor Picsugin, a Torgmas gyár főmérnöke és mérnöke; Iván Maskov és mások. A legaktívabb tagcsoport a mari cellulóz- és papírkombi- nátban működik. Itt más számos előadás hangzott el Magyarországról, az üzemi lap rendszeresen közöl cikkeket a baráti országról, gyakran szólaltat meg olyanokat, ak'K személyes élményeik alapján ismerik Magyarországot. A tagság több magyar kiadványt járat, rendszeresen rendez magyar vonatkozású fényképkiállításokat. A vállalat szoros kapcsolatot tart fenn a nyugat-magyarországi „Fűrészek” vállalattal, a közeli Szemjonovszkij MOVhozt pedig a Szombatbe: lyi Állami Gazdasághoz fűzik baráti szálak. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság mari tagozatában aktívan tevékenykednek . a helyi sajtó, rádió és televízió munkatársai. Tavaly például több, mint 200 cikk, riport foglalkozott a két testvérnép ba ■ rátságával, a köztársasági televízió és rádió pedig 23 esetben sugárzott műsort Magyar- országról. A köztársasági írószövetség közreműködésével mari irodalmi antológia készül; méltó párja lesz a kiadványnak a vasi szerzők mari nyelven megjelenő novelláskötete. Színes dokumentumfilm készült a Mari Autonóm Köztársaságról, az APN és a Magyar Televízió közreműködésével. Zenei fesztivál, diákcsere, barátsági nagygyűlések is szerepelnek a Szovjet—Magyar Baráti Társaság programjában. Jó részük már nem csupán terv: egy szép. nagy- múlti barátság eleven megnyilvánulása. N. Ribakov a Szovjet—Magyar Baráti Társaság mari köztársasági tagozatának elnöke Bulgáriában befejezéséhez közeledik az országot keletnyugati irányban átszelő hatalmas, gyűrű alakú, autóút építése. Az 1100 kilométer hosszúságú, háromsávos gyűrű összekapcsolja az ország három legnagyobb . autósztrádáját. Szélessége a síksági területeken 30, a hegyes részeken 28 méter. Az út mentén kempingeket, éttermeket, benzinkutakat, parkolóhelyeket és pihenőket építenek. A sztrádán a gépkocsik 140 kilométeres sebességgel közlekedhetnek majd. Döntetlen Rómában a tolvajok, de a rendőrség is, évről évre egyre nagyobb sikert könyvelhetnek el. 1967-ben 1587 művészeti alkotást — képet, szobrot, freskót, porcelán tárgyakat — loptak, 1972-ben viszont már 14 465-öt. Ugyanakkor az ilyen jellegű bűnügyek száma, amelyek bíróság elé kerültek, 14-szeresére nőtt — állítja Salvatore de Matteus, a kulturális kérdések titkára. Ami Jeruzsálem számára a Siratófal, Kairó számára a piramisok és Uj-Delhi számára a márványból épült Tadzs Mahal, az Athén, számára az Akropolisz. Épp ezért a görög főváros lakói és az egész világ turistái és művészeti szakértői nem csekély mértékben megijedtek, amikor meghallották Joannisz Trikalinosz egyetemi profesz- szor prognózisát, amely szerint az időszámításunk előtt az V. században dór stílusban épült Parthenon egy szép napon összeomolhat. A geológusok az Athéni Művészeti Akadémiához benyújtott kutatási beszámolójában kijelenti, hogy az Akropoliszt az évszázadok során keletkezett kőzethasadékok és föld alatti kavernák miatt súlyos veszély fenyegeti. „A sziklák hasadékai és a márványoszlopok alapjának elcsúszása abban az esetben, ha a földmozgás erősödik, teljes összeomlást válthatnak ki", véli Trikalinosz. ^ Beszámolójában a profesz- szor főként kelet—nyugati irányú hasadékokat említ — az Akropolisz északi lejtőjén levő 80 fok hajlásszögű io meter vastag mészkőrétegben, közvetlenül a Parthenon alatt —!v amelyek a földkéreg eltolódásaiból erednek. Nézeté szerint a második veszélyt az óváros felé nyúló déli old::’ barlangjai jelentik. Ezekben o barlangokban a nedvesség és a hirtelen hőmérséklet-ingadozások következtében, amelyek feszültségét idéznek elő a kőzetben, tátongó hasadékok keletkeznek, s ezek adapdó alkalommal kőomlást idézhetnek elő. Trikalinosz sürgős segítségként azt javasolja. ' hogy a meglévő hasadékokat és a régi építmények alapjait, valamint a föld alatti üregeket acéllal támasszák alá és töltsék ki cementtel. Az Akropoliszt fenyegető ■ veszélyt, amelyről a görög és a külföldi szakértők régóta vitatkoznak, eddig főként az ipari környezetszennyezésben, a légiközlekedés által előidézett légköri megrázkódtatásokban és a sok millió turista okozta kopásban látták. Egy görögországi - környezet- ' védelmi bizottság nemrégiben megállapította, hogy a^ Ak- ropoliszon a márvány az elmúlt 25 év alatt többet szenvedett, mint az azt megelőző 25 évszázad alatt. Trikalinosz geológus nótáié szerint a veszély fő oka a a szikla törékenysége. Az Ak- ropoliszhoz vezető feljáratot már egy ideje falépcsővel látták el, hogy a látogatók cipője okozta károkat csökkentsék. Egyes helyekre nem szabid bemenni; és az össíe- csuklanr készülő márványoszlopokat támasztóállványokkal szerelték fel. Az Akropolisz és főként a Parthenon, a Pallas Athénének szentelt templom a, idők folyamán sajátos sorsra jutott. A templom egymás után volt prostituáltak lakhelye, keresztényszentély és mecset. 1687 szeptemberében, amikor a velenceiek ostromolták a törököket, a törökök a Parthenon oszlopait lőszer- raktárnak használták, a velenceiek egy telitalálata okozta akkoriban a legsúlyosabb pusztításokat. Százéves újsághírek Báíaszékről Mostanában többször megfordulok a szekszárdi megyei levéltárban kutató szándékkal, Bátaszék monográfiájához keresek anyagot másodmagam- mal. Legutóbb az 1875- ben megjelenő Tolna megyei Közlöny, a Tolna megyei Népújság hajdani elődje kiegyezés utáni számait böngészgettem, hátha bátaszéki vonatkozású újsághírekre bukkanok. Kísérletem eredményeképpen hadd ismertessek néhány újsághírt ennek az aránylag békés korszaknak életéből. 1875. I. 16: „Báta- széken az ottani ifjúság zárt körű táncvigalmat rendez, tekintve — hogy ' a bátaszéki táncestélyek eddig úgy jókedv, mint kedélyességben semmi kívánnivalót nem hagytak hátra, reméljük, hogy az ismert vendégek ez alkalommal sem fognak hiányozni." 1875. VII. 14: „A múlt szombaton délelőtt és délután erős esőzés volt az egész megyében, kevés helyütt kártékony, forgószéllel vagy jéggel párosult. Bátaszéken azonban a legnagyobb mérvben romboló. A szőlőket csaknem teljesen tönkretette a jég, a vízár az országúton áthőmpölyögtette :.t a gazdag jövedelemmel biztató szőlőfürtök ezreit" 1875. IX. 8. Korai szüret lehetett a fén- tiek miatt is, de bor bőven r lehetett a községben, ha Kisasszony napján az alábbi furcsa történet bekövet- kezhetétt: „A bátaszéki polgárlegények kezdik megirigyelni az agárdiak dicsőségét, hol alig múlik el egy hét verekedés nélkül, s egész csapatokban indulnak egyik-másik legénytársuk megpáholására, Igy folyó hó aug. 22- én éjjel Liebhauser Mihály és Rohr Péter a Müller-féle kocsmánál több társaikkal meglesték Schmidt János ottani polgárlegényt, s midőn a kocsmából kijött, nekiesvén, összevissza verték csak azért, mert egy verekedésnél nem akart velük tartani. A hevesvérű teuto- burgi utódok a szeg- zárdl kir. járásbíróság börtönében elmélkedhetnek most a víg élet múlandóságáról.” 1875. XII. 29: A Közlöny arról ad hírt, hogy Goil János híres bátaszéki származású zenész Tánc című folyóiratát ezentúl Orpheus címen jelenteti meg. c- (t I. b.) „ Kel fenn Be e p
