Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-19 / 167. szám

I i I „Fürdővonat érkezik...’' 4 szociális ellátás alakulása A tamási vasútállomáson megáll a „Piroska”, a dombó­vár—veszprémi szárnyvonal elegáns, kényelmes, és megle­pően tiszta motorvonata. A kalauz tréfásan így biz­tatja a felszállókat: — Tessék igyekezni a fel­szállással. A fürdővonat azon­nal ii\duL Az elmúlt kánikulai na­pokban valóban, szinte für­dővonat szerepét töltötte be a „Piroska”. Reggel Pécs fe- . lől hozta a fürdőzőket, dél­után Veszprém felől. De ér­keznek fürdőzők a többi vo­natokkal, a Szekszárd—Siófok közt közlekedő autóbuszok­kal, különjáratokkal, gépko­csikkal. Sőt, a Balatonon nya­raló külföldiek közül is so­kan ruccannak le Tamásiba, megmártózni a meleg vízben. — Korábban a téesz jóvol­tából vasárnaponként Igalba jártunk — magyarázza egy kocsolai néni. — Ez a tamási fürdő azért jó, mert közel van az állomáshoz. Akár minden­nap jöhetünk, egyik vonattal jövünk, a másikkal megyünk, közben bőven van idő a meg­mártózáshoz. Ritka adottság, hogy Tolna megye nyugati részén egyszer­re két meleg vizű fürdő nyújt­hat felüdülést öregnek, fiatal­nak egyaránt. ____ A meleg vizű medencébe ép­pen a dalmandi óvodások vo­nulnak be sorban, visongó örömmel, az óvónők felügye­lete mellett. — A déli vonattal jöttünk fel, háromkor a „Piroskával” utazunk vissza — mondja egyik óvónő. . •— Azt tapasztaljuk, hogy a tamási termálfürdő egyre ismertebb lesz — állapítja — A múlt hónapban el­készült hideg vizű úszómeden­cében már negyven gyerek tanult meg úszni, és máris indul újabb negyven gyerek­kel a következő tanfolyam. Összetalálkozunk a nagy­községi tanács vezetőivel is, akik szemrevételezni jöttek: a költségvetési üzem dolgozói hova állítsák fel a Közúti Gépellátó Vállalat tamási üzemének dolgozói által ké­szített hintákat, játszóeszkö­zöket. Közben mutatják az újonnan elkészült kabinsort, amelynek révén még 1975 végéig meg Nagy Sándor, a fürdő vezetője. — Vasárnap ezeröt­száz vendégünk volt. Jöttek Tatabányáról, Komlóról, Hód­mezővásárhelyről, Szegedről. Hétközben is öt-hatszáz ven­dégünk jön naponta. Ma pél­dául a dalmandi óvodásokon kívül jöttek iregszemcseiek, a tamási napközisek. vendéget tudnak kulturált kö­rülmények között fogadni. — Ott lent, Miklósvár alatt jelölünk ki területet víkend- házépítéshez. A fürdőnek nagyon szép hátteret ad a fenyvesborítot­ta Várhegy, tövében az utób­bi években épült utcasorral. — Ezt a természeti egysé­get, mint a tamási erdő köz­ségig érő nyúlványát legfel­jebb két-három vállalati üdü­lő bonthatja meg, csak any- nyira, amennyire a környezet­be illeszkedik — mondják kérdésünkre a tanács vezetői. Bognár—Gottvald Magyarország lakóinak 16,8 százaléka 60 éven felüli. Tol­na megyében 18,7 százalék azoknak az idős embereknek a száma, akik betöltötték a 60. évet. Az átlagéletkor nö­vekedése hozta magával a felnőttvédelmi szociális gon­doskodás fokozásának szüksé­gességét. A megyei tanács egészség- ügyi osztályán dr. Simon Fe­renc szociálpolitikai csoport- vezető tájékoztatott bennün­ket megyénk szociális ellátá­sának alakulásáról, különös tekintettel az idős emberek­re. Elmondta, hogy az öregek szociális gondozását területileg és intézményesen oldottuk meg. A területi gondoskodás elsődlegesen pénzjuttatást, rendszeres, vagy esetenkénti anyagi segélyt jelent. 1973- ban 1686 rászoruló idős em­bernek több mint ötmillió forint összeget fizettek ki a megye helyi tanácsai. 1 Mindenki hallott már az öregek napközi otthonának hálózatáról. Kilencről tizen­nyolcra emelkedett a megyé­ben lévő napközi otthonok száma. 1975 végéig további négy megnyitása várható. A napközi otthonok célja, hogy a családi gondozást nélkülö­zőknek otthont adjanak, ahol az öregek feltalálják magu­kat, beszélgethetnek, televí­ziót nézhetnek, esetleg köny- nyű, számukra alkalmas munkát is végezhetnek. A házi gondozást a hozzá­tartozó nélküli mozgásképte­len, vagy mozgásban korláto­zott emberek ellátására szer­vezték meg. Jelenleg a két városban, a járási székhelye­ken és a kiemelt községek­ben dolgoznak kinevezett szo­ciális gondozónők. 1975-ig mintegy tizenhatan látják el ezt a feladatot. Az ötödik öt­éves tervben számuk har­minchatra emelkedik. Kilenc gondozónő dolgozik az öregek napközi otthonában. A szo­ciális gondozónők munkáját a megyében 15 tiszteletdíjas társadalmi aktíva is segíti, 115-en pedig tiszteletdíj nél­kül látják el rendszeresen aa idős embereket. A társada­lom különböző rétegeiből ke­rülnek ki ezek a patronálok. Van közöttük úttörő, általános és középiskolás, vöröskeresz­tes és szocialista brigád tag. Hasznos lenne még jobban ki­szélesíteni ezt a nagyon hu­mánus mozgalmat! Tolna megyének változat­lanul tíz szocialista otthona van. Az intézményekben gon­dozottak száma 1969-ben 807j 1974-ben 939 volt. A szociális otthoni elhelyezésre várók szá­ma 124. Elhelyezésük minden esetben indokolt, de gondo­zásba vételükre üresedéskor és csak folyamatosan kerül sor. Negyvenen általános, ti­zennyolcán betegotthoni, hat­vannégyen elmeotthoni, ket­ten pedig tbc-s otthoni elhe­lyezésre várnak. 1974. január elsejével át­szervezték az otthonokat. A gyönki és alsótengelicl otthont például 40—40 férőhellyel fekvőbetegotthonná alakítot­ták, a regölyit pedig elmebe­teg-ellátó otthonná szervez­ték. A gyönki otthont a ter­vek szerint további 30 férő­hellyel bővítik. Végül dr. Simon Ferenc el­mondta azt is, hogy a szo­ciális intézmények a felújí­tások, rekonstrukciók követ­keztében tényleges otthonok­ká válnak. A mennyiségi fej­lesztés után most az ellátás minőségét kell javítani, ami nem kis gond. Házasságkötések új rend szerint A tanácsok anyakönyvi hi­vatalai tanúsítják, hogy a há­zasságkötést szabályozó ren­delkezéseket kitűnően előké­szítették az illetékesek a rá­dió, televízió, sajtó segítségé­vel. Senki sem méltatlankodott a szekszárdi tanácson sem, amiért harminc nappal előbb kell bejelenteni a házasság­kötési szándékot, és a fiata­lok azt is természetesnek ve­szik, hogy házasság előtt ta­nácsadáson kell részt venniük. A harmincnapos bejelentés a komoly házassági szándék­kal rendelkezők számára a rendelet előtt sem jelentett problémát, hiszen az esküvői előkészületek amúgy is hosz- szabb időt igényelnek. Inkább az idősebb partnerek között fordult elő, hogy egyik nap­Zökkenő nélkül ról a másikra kérték a házas­ságkötés kitűzését. Legtöbb­ször élettársakról volt szó, akik már kipróbált kapcsola­tot óhajtottak törvényesíteni. Igaz, előfordult Szekszár- don is olyan eset, amelyhez hasonlóak miatt született a be­jelentési kötelezettség. A nagykorúság határán éppen csak átlépett fiatalember, és azonos korú leány helyett a két atya jelent meg a há­zasságkötésre kitűzött napon az anyakönyvvezető előtt. Mindketten elmondták, hogy mennyire felelőtlen és éretlen elhatározásnak tartják gyer­mekük korai házasságkötését, amelyet egyébként néhány hetes ismeretség előzött meg. Az anyakönyvvezető, bár meg­értette az atyák aggályait, mégsem mondhatott mást, mint hogy a két fiatal nagy­korú, joguk van a házasság- kötésre. Az atyák távoztak, és tá­vozott a tanács épülete elől a két ifjú házasulandó is — megijedvén az atyai indula­toktól. .. A két fiatal egyébként az­óta már régen „mással jár”, minden bizonnyal válás lett volna a vége a hirtelen ki­gondolt házasságnak. Orszá­gos vizsgálódások szerint a hirtelen elhatározásból kö­tött frigyek majd minden esetben a válóperes bíróság élőtt végződnek. Nem kell a fiatalok na­gyobb részét felszólítani sem, hogy jelenjen meg házasság előtti tanácsadáson: jó részük a bejelentkezéskor hozza or­vosi papírjait is. Egy esetben fordult elő, hogy a fiatal menyasszony panaszkodott, amiért a törvények arra kényszerítik, hogy olyanokat hallgasson meg a tanácsadá­son, amitől „pirulnia kellett”. Az anyakönyvvezető ezek- után kissé meghökkent, ami­kor a felháborodott ara személyi adataiból kiderült, hogy már van egy gyermeke... A névviselési választék egyelőre még nem befolyásol­ja a fiatalasszonyok döntését. Július elseje után egyetlen alkalommal fordult elő. hogy valaki férjének csak a veze­téknevét vette fel a -né tol­dással, mellé kapcsolva saját nevét. Többen vannak azon­ban, akik régebben kötöttek házasságot, és most szeretné­nek élni az új névviselési le­hetőségek valamelyikével. Az ő kérelmüket úgy kezelik, mint más névváltoztatási ké­relmeket, tehát a megfelelő intézkedések után semmi aka­dálya. Az újfajta asszonynevek el­fogadása, megszokása nem történt meg egy csapásra a rendelet életbe lépésekor. Azok a fiatalasszonyok, akik már korábban éltek a lehetőség­gel, és megtartották saját ne­vüket a házasságkötés után is, tapasztalják, hogy na­gyon sok helyen a hivatalok­ban hem hajlandók tudomást venni róla, hogy lánynéven ugyan — de asszonyok. A szülészeten pedig mindenkiből menthetetlenül „-né” lesz, ha így a hivatalos, ha nem. Végezetül még egy érde­kesség a szekszárdi anya­könyvi hivatalból: ez az év a házasságkötések ■ évének ígérkezik.' Eddig mindössze hússzal’ kevesebben kötöttek házasságot, mint tavaly egész évben...- r- vf« rr j /

Next

/
Thumbnails
Contents