Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-03 / 153. szám
Köszönik — és többnyire intézkednek Látogatóiban fontos embereknél Áldás és gond az ipartelepítés Az éjjeliőrök ellenőrzése, — amint az alábbiakból kitűnik, — főként azért fontos' tűzoltói és rendőrfeladat, mivel a legilletékesebbek: a munkahelyi vezetők gyakran elhanyagolják. Ha másként lenne, örömükre szolgálhatna, amit egy-egy, errei áldozott éjszakán tapasztalnak: rendet, a közös vagyon, a társadalmi tulajdon lelkiismeretes védelmét. Ennek sokszor az ellenkezőjére bukkan az ellenőrzés;, végző rendőr, tűzoltó. A kölésdi Egyetértés Tsz területén — például — azt konstatálja, hogy ugyanaz a hatvanöt éves ember „vigyáz” a lovakra, mint az istállótól hozzávetőleg egykilométeres távolságban lévő sertéstelepre- Az előttünk ott járt ellenőrük — bejegyzésük tanúsága szerint — elhitték, hogy tud egyszerre két helyen őrködni. Ugyanennek a szövetkezetnek másik telepén egyetlen ember feladata, hogy vigyázzon a sertésekre, a szarvasmarhákra, sőt az utóbbiak gondozásával is törődjék egy keveset. A rendőr- és a tűzoltótiszt szerint ennyi munkát huzamos időn át nem lehet követelni egy embertől. A tengelici Petőfi Tsz értékes lovait Szilágyi Ferenc nem egyedül, hanem kutyájával együtt őrzi. Ez derék; ám kevésbé az, hogy az istállók ' környékén mélységes sötét honol. Gyenge a világítás a sertéstelep bejáratánál is; ott, ahol szinte a tolvajok számára kikészítve állnak a, táposzsá- kok tucatjai; A zsákot csak éppen vállra kell kapni a rakodóról... Minden olyan gazdaságban. ahol ekkora a hanyagság, kár csodálkozni azon, hogy nem fejlődik a jószág. Persze, hogy nem. És ez a kár sokkal nagyobb annál ami a táp megfogyatkozásából közvetlenül éri a gazdaságot A sertéseket az egyik istállóban Nagy Mária és Kász- P-ári Györgyné paplanos nyo- szolyán szenderegve „őrzi”. A hivatalos személyeknek semmikép nem sikerül a7j asszonyokkal megértésre juijniok- Az előbbiek az éjjeliőrök kötelességeiről beszélnek; az utóbbiak pedig váltig azt hajtogatják, hogy, hatvan forintot kapnak egy éjszakára. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz-’een anélkül alkalmazták éjjeliőrnek Békés1 Mihályt, hogy meggyőződtek volna: tud-e telefonálni. Nem tud. Természetesen akkor'sem tudna, ha sürgős szükségben kellene a tűzoltóságot, vagy a rendőrséget értesítenie... A gépműhellyel átellenben lévő sertésszállások körül hajnali szürkület. Kapuvári Mátyás éjjeliőr hiába kattogtatja a villanykapcsolókat. Hiába, mivel- kiégett az izzó. A tehén- istállóban a -tűzoltó százados Bordács Istvánt kérdi, ki ellenőrzi az éjszakások .munkáját. A szénszál, fehér hajú tehenész hosszasan eltöpreng, majd méltóságteljesen válaszol ; — Az öregisteni Tréfának szánta a feleletet.’Mégsincs kedve -senkinek nevetni. A Szekszárdi Állami Gazdaság hipermodern sertéstelepe mögött van — egyelőre — egy ’ má-sik,. ahová nem szoktak vendégekét ' kalauzolni. Háromnegyed öt. Gyalogos közeleg a kirakatba nem való telep felől. Rácz Kálmán éjjeli- ' őr. — Ki van most a telepen? — kérdj a rendőr főhadnagy. — Hétre jönnek a gondozók. — Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki hányra jön. hanem arra, hpgv .ki őrzi' most a takarmányt, a sertéseket? — Hát... A kutya meg a lakat. Néhány perccel később meggyőződhettünk ' arról, hogy a kutya, csak addig vigyázott, amíg a tűzoltó csúnyáéi rá nem nézett. Akkor elinalt. Ami pedig a lakatot illeti, az első épületnél azért nem biztosította a tolvajok elől, a jószágot, mivel nem volt. A másodiknál azért, mivel — hiába volt. A szárnyaskaput puszta kézzel ki lehetett nyitni- A nádtetős épületek egyikén a,villámhárító vezetéke a nádszalak közé bújt a reggeli harmat elől. A tűzoltó megpróbálja helyére illeszteni; ám szerszám y hiányában eredménytelenül. Nos, ahol ilyen állapotok uralkodnak, azon sincs mit csodálkozni, hogy orrfacsaró bűz vezet ahhoz- a gödörhöz, ahonnan elhullott állatok, maradványait hordják ,s?:ét rókák, kó-bor kutyák. Az ellenőrzésen észleltekről a rendőrség is, a tűzoltóság is írásban tájékoztatja a gazdasági vezetőket. Mindkét szervnél szokás, hogy a hibák kijavítására. tanácsot is adnak; úgyszintén az, hogy jutalomra .javasolják az,éjszaka helytálló munkásait, az éber éjjeliőrö- . két. A szignalizációkra érkezett válaszokban a gazdasági vezetők mindig megígérik — és többnyire meg is valósítják —, az intézkedést. A sütőipari vállalat szekszárdi telepén, például, az éjszakai portást mentesítették az alól, hogy a zsemlyemorzsa szavatossági idejét neki kelljen a zacskón feltüntetnie. A reftdőrség javaslatára a FÜSZÉRT igazgatója félezer forinttal jutalmazta az őrt, majd személyesen köszönte meg a rendőrtisztnek. hogy alaposan körülnézett a nagy értékeket tároló telepen, a Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Szövet- ; kezet elnöke új telepgondnokot vett fel. A MEZŐGÉP Vállalat igazgatója megjutalmazta a tűzoltóság és a rendőrség által javasolt személyeket, az ellenőrző könyvet meghamisító éjjeliőrt pedig fegyelmileg elbocsátotta. A tengelici Petőfi Tsz elnöke az ellenőrzés idején külföldön volt. Helyette az ellen- • őrző bizottság elnölte dobatta ki.a fekvőhelyeket a kutricák közül; 6 intézkedett, hogy az alváson ért asszonyok arra az éjszakára még az általuk any- nyira lebecsült hatvan forintot se kapják meg. Ugyanebben a szövetkezetben jutalomban részesült a lovak őrzője. Jutalom ütötte markát Tímár Lajos éjjeliőrnek is, akit immár — a rendőrség szignaiizációjának eredményeként — újonnan beállított személy segít munkájában. A kölesdj Egyetértés Tsz- nek az az intézkedése, hogy gondoskodott a sertéstelep külön őrrel történő őrzéséről, egyetértésre méltó. (Bocsánat a szójátékért!) A szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz elnöke nyomatékosan utasította az éjjeliőrt, hogy a jövőben ne benn az istállóban „vigyázzon”, hanem úgy, hogy rendszeresen körüljárja a gazdasági épületeket. A szövetkezet másodállásba villanyszerelőt vett fel azért, hogy a térvilágítás megfelelő voltáról gondoskodjék. A Szekszárdi Állam; Gazdaság sertéstelepének vezetője szintén megköszönte , a tűzoltóság és a rendőrség figyelmeztetését. Megszervezte a telep őrzését, megjavíttatta a villámhárítót: majd a gazdaság főállattenyásztőjével egyetértésben intézkedett az állati tetemek elégetéséről, a maradványok elföldeléséről. Borváró Zoltán Borsó, barack Bátaszékről A bátaszéki Búzakalász Tsz- ben megkezdődött a borsó és a barack szállítása. A szövetkezet tavaly 15 vagon fejtett borsót küldött Szegedre Mire- lite-tartósításra; az idén kétszer ennyit küld. 1973-ban 50 vagon őszibarackot értékesített a közös gazdaság; ebben az esztendőben 55 vagonnal ad el. Éveken ót óhajok, kívánságok élén mindenütt az állt: ipart, ipart. Történelmi örökségünk egyike, hogy akadtak erőteljesen, s alig, vagy egyáltalán nem iparosított körzetek, település- csoportok. Az iparosítás igénye érthető, indokolt. A nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez nem kellett annyi ember, mint korábban, a keresetre, a kenyérre azonban mindenkinek szüksége volt, van. A hatvanas években gyorsult a vidéki iportelepítés, s bekövetkezett a fordulat: az addig minden második ipari foglalkoztatottnak munkát adó Budapest aránya folyamatosan csökkent, s ma száz ipari dolgozóból 67 vidéken található! Nyolc, tíz esztendeje még öles beszámolók jelentek meg egy- egy új üzem átadásáról. Ma tenyérnyi helyet kap az ilyen esemény az újságban. Természetes lett. Egy évtized alatt olyan „mezőgazdasági" megyékben, mint Bács-Kiskun, Békés, Somogy, Szabolcs-Szatmár, az iparban foglalkoztatottak száma legalább megkétszereződött. Átrajzolódott az ország térképe, mert minden megye kialakította az új ipari létesítmények hálózatát. Úgy tűnt: nincs megállás, most már ez így lesz nagyon sokáig. Talán ezért, talán,az ipar településformáló, embert átgyúró hatásáért szerették volna majd’ minden községben, hogy náluk is legyen üzem, munka helyben az embereknek. Ez az egyik része a dolognak. A másik pedig az, amire közben jöttünk rá. Arra például, hogy mint másban, ebben sem nélkülözhető a tervszerűség, a többszörös átgondoltság. A helyi és az országos érdekek egyeztetése. A hatékonyság követelményének fokozatos érvényesítése. Joggal állapította meg a párt X. kongresszusa határozatában: „Az elmult években az iparosítás jelentős vonása volt a vidéki ipar- fejlesztés gyorsulása, az egyes területek gazdasági fejlettségi színvonala közötti különbségek csökkenése. Ezután is ezt az Irányvonalat kell követni, még határozottabban a területi adottságoknak megfelelően, fejlesztve mind az ipart, mind a me-’ zőgazdaságot." Azaz világosan megfogalmazódott az az igény, hogy a területi adottságok jussanak nagyobb szerephez, s hogy nemcsak az ipart, de a mezőgazdaságot is szükséges fejleszteni. A teendők finomabb Vonásaira, minőségük megváltozására figyelmeztetett a párt X. kongresszusának határozata. Arra, hogy az ipar hozta pldás, gondokkal társult. Megtörtént, hogy öreg, elavult berendezések kerültek az új üzembe. A nagy öröm közepette, — ipart telepítenek — elfelejtődött a hozzá szükséges víz, út, villamos energia.-i A megengedhetőnél tarkábbra sikerült az ipar új térképe, némelyik településen a hangos ui- jongást a hangos panaszkodá-s váltotta fel. Mert kiderült, az emberek ugyan szívesen vállalnak helyben munkát, de kevés közöttük a szakképzett. Az asszonyok, ha eljönnek hazulról, bölcsődét, óvodát sürgetnek. Parcellázásra van szükség, mert az új gyár dolgozói közül sokan építkezni akarnak, de ehhez meg kell teremteni, vagy bővíteni a közművekét . .. Baj ez? Az a hiba benne, hogy e kézenfekvő teendőkre nem mindenütt készültek fel. Volt, ahol váratlanul érte a várost, a községet, de egy-két dologban a járást, a megyét. Vízhiány, energiaproblémák, a sokat emlegetett infrastruktúra elmaradottsága — ezekkel kényszerült szembenézni o tanács és a lakosság. Visszájára fordult volna az áldás? A gondok az átfogóbb tervezésre, a minden tényezőt mérlegelő döntések szükségességére figyelmeztettek. « Nagy eredményekre, c vidéki fppr dinamikus fejlődésére támaszkodik ez a felismerés. S éppen az alapok szilárdsága biztat a sikerrel. Azzal, hogy most már üzem és település együtt keresi a megoldásokat, vállvetve teremti elő a szükséges eszközöket. Azzal, hogy önös érdekeket félretéve, valóban együtt él, fejlődik, gyarapodik ipdr és település, üzem és környéke. & MÉSZÁROS OTTO Emberek a megyehatáron Felsőnyék • i 3. Akit a hivatása már összehozott egynéhány termelőszövetkezeti elnökkel, az jól tudja, hogy e tisztség viselői többnyire nem a legelégedettebb emberek. Ha nem sikerült valamit elérniük, akkor azért. Ha sikerült, úgy azért, mert többet akarnak. Utóbbi szándékkal Ács István elvtársnál sincs hiba, az eddigi eredményekkel, saját sorsával mégis elégedett. A termelőszövetkezet idáig öt elnököt „fogyasztott”, egyszer már őt is; — Megbuktattak, — mondja. Aztán újraválasztották. A termelőszövetkezet területe 2240 hektár, ebből 1576 a szántó. 172 férfi és 78 nő dolgozik a gazdaságban. A nyugdíjasok, járadékosok száma 185. A búza tavaly 42,6 mázsát hozott hektáronként, a kukorica 50,4-et, a cukorrépa 250- et, a pillangósok 45-öt. A szőlő egy hektárról 109 mázsát, ami 90 ezer forintos árbevételt jelentett. Egy tízórás munkanapra 96 forintot fizettek, egy rendszeresen dolgozó tag átlagkeresete a közösből 23 ezer forint volt. — Közepes. — Az! A családok jó részében azonban van eljáró is. . Előkerül a múlt évi bérjegyzék és kiválasztunk egy átlagosnál valamivel jobban dolgozó tagot. Évi jövedelme 32 500 forint volt. A fia eljár az építőiparba, nála jogosnak tűnik az évi 30 ezres keresettel számolni. A háztájiban hizlalt öt sertés után 3000 forintra becsüljük a tiszta hasznot. Ez 65 500 forint. A család háromtagú. A különböző kategóriába sorolt nőknek évi 130—160, a férfiaknak 170—190 tízórás munkanapot kell dolgozniuk, hogy megillesse őket a 12 napos fizetett szabadság. A termelőszövetkezet bérszabályzatát sokszorosították, mindenki megtudhatja belőle, hogy mire jogos és mire köteles. További juttatások: 1. minden közös munkában töltött 5 esztendő után 1 százalék tagsági pótlék. 2. minden megkeresett 100 forint munkabérre 3 kiló szemes kukorica. 3. utak, árkok, erdők kaszálása után a teljes termés, a hazaszállítást téríteni kell. 4. az előző évi kötelező munkanapok teljesítése után 90 négyzetméter zöld lucerna, a nyugdíjasoknak és járadékosoknak 50 négyzet- méter. 5. ugyanilyen alapon 6. illetve 3 mázsa bálázott szalma 50 Ft q egységáron. — Idősek a termelőszövetkezet tagjai? — Is. ötvenketten vannak a harminc év alattiak. Mindez rendkívül vonzónak tűnik. Vonzóbbnak, mint munkába indulni reggel fél hatkor és visszaérni valahonnan messziről este fél hétkor. Olyan falu persze még nem akadt, ahol a termelőszövetkezetnek ne lenne ellenlábasa, olykor a tagjai közt is. Az elnök határszpmlére invitál, egy idős nyugdíjas szintén, csak ellenkező előjellel. Előbbi azt akarja megmutatni, hogy milyen szép a határ, utóbbi, hogy milyen csúnya. Valószínűleg mindketten tudnának példával szolgálni, de most nem a határjárás a dolgunk. Egy kérdés: — \fannak új jelentkezők a termelőszövetkezetbe ? — Vannak. A múlt évben is többet elutasítottunk.» — Elutasítottak? — El. Minősítjük a belépni szándékozó tagokat Akárkire nincs szükségünk— Itt érdemes megállni egy pillanatra. A faluból nagyon sokan járnak el. de ezek szerint nem is tehetnének mást A termelőszövetkezet féltucatnyi szakvezetője és az elnök (aki cseppet sem titkolja, hogy neki viszont nyolc általános iskolai végzettsége van csupán) nagyon sokszor bajban van azzal, hogy kinek, milyen munkát adjon. — A legnagyobb zavarba jönnék, |ja most mindenki itthon akarna dolgozni! Természetesen nevetséges lenne azon ábrándozni, hogy az ingázás Magyarországon máról holnapra szűnjön meg. Ez nem hazai, hanem világ- jelenség, és az üzemek sem működhetnének zavartalanul, ha nem lettek volna és nem lennének bejáró dolgozók. A fenti érvelés egy kicsit mégis sántít. A felsőnyéki szőlők emberemlékezet óta kitűnő bort adnak. A termelőszövetkezet modern. 30 holdas szöllejének termését adja el, nem borát. A domb még több nagyüzemi szőlő, a Sió-part öntözés, kertészkedés után kiállt, a szőlészet, kertészet, borászat pedig munkaerőigényes. A téli hónapokban igaz, hogy a kertészet kevésbé, de melléküzemágakat is láttunk már télen prosperálni. Nem feladatunk azonban, hogy szaktanácsokat adjunk egy mezőgazda- sági nagyüzem vezetőjének. Csak a tényeket, akartuk ösz- szegezni. Felsőnyéken, a megyehatáron megalapozott jómódban él, aki dolgozik. (Vége) ORDAS IVÁN j
