Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

A Pekingben folyó szoyjet—Idnai Laíárfárgy áfásokról

Dr. Pados János halálára

Valóság és valótlanságok a szovjet—kínai tárgyalásokról

Irta: Adam W. Wynoeki

T A KÉRDÉS LÉNYEGE

Nézzük csak meg ezeket az úgynevezett ideiglenes lépéseket. Ez szükséges ahhoz, hogy megtudjuk, mi rejlik mögöttük. Ezúttal a fő kérdésre szeretném felhívni a figyelmet: Peking hangzatos szóbeli nyilatkozatokat tesz arról, hogy kész a Szovjetunió és Kína közötti határkérdések rendezésére, ugyanakkor a legkülönbözőbb apró-cseprő kifogásokkal élve makacsul elzárkózik azelől, hogy hozzáfogjon a szovjet—kínai határvonal vizsgálatához, azaz napirendre tűzze azt a kérdést, melynek vizsgálata, mondhatni, az egész kérdés lényege. Elképzelhető-e a határkérdés bárminemű rendezése a határvonal vizsgálata nélkül? A pekingi tárgyalásokon ez az első számú és legfontosabb kérdés.

A kínai képviselők viszont nagy hangon hirdetik, hogy először valamiféle feltételeket kell megteremteni és csak azután lehet a határvonallal foglalkozni. De kérdem én, miféle feltételekről is van szó? Az ideiglenes jellegű kérdésekkel foglalkozó tárgyalásokhoz, melyek — mint tudjuk — 1969. októbere óta folynak — megvannak a feltételek, a fő kérdés — a határ megvonása — közvetlen vizsgálatához viszont állítólag nincsenek meg. De miben különböznek az előző feltételek az utóbbiaktól? Hol itt az értelem és a logika?

De ha már az úgynevezett feltételekről beszélünk, megjegyezzük, hogy a Szovjetunió még a szovjet—kínai tárgyalások megkezdése előtt megtette a határon a megfelelő lépéseket.

A szovjet határőrség parancsnoksága például az alábbi utasításokat kapta:

— továbbra is gondosan fenn kell tartani a normális kapcsolatokat a szovjet és a kínai határőrség és a határ menti hatóságok között és meg kell őrizni a fennálló határ- helyzetet (status quót);

— változatlanul be kell tartani azt az eljárást, mely szerint valamennyi határ menti kérdést konzultáció útján, a jószándék és a jóakarat szellemében kell megvizsgálni —• úgy, hogy a határon a jószomszédi helyzet fennmaradjon, fegyver és erő alkalmazására ne kerüljön sor;

— a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népei közötti hagyományos baráti viszony alapján a jóindulat, a jóakarat és a kölcsönösség széliemében kell figyelembe venni mindkét ország határ menti körzetei lakosságának a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos érdekeit;

— a határ mentén nem folyhat a másik fél ellen irányuló propaganda, a megafonok használatát is beleértve.

Ezek a döntések elősegítik a kedvező légkör kialakulását, mind a két ország kapcsolataiban, mind pedig a határ menti normális helyzetet illetően.

A szovjet kormány ezekről a lépéseiről haladéktalanul és hivatalosan értesítette a kínai felet, feltételezve, hogy a kínai kormány is hasonló lépéseket fog tenni.

Valóban, a kínai fél hamarosan tájékoztatást adott arról, hogy hasonló intézkedéseket tett. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a kölcsönös megértés és a felek által hozott intézkedések következetes végrehajtása megteremtette a szükséges feltételeket egyrészt a határ menti feszültség megszüntetéséhez, másrészt a tá rgy alásokhoz.

Úgy gondolom, hogy mindez már önmagában is feleslegessé teszi „a megbeszélésekhez szükséges feltételek hiányának” hangoztatását. Az is eszünkbe jut — és ezt a gondolatot szeretném még egyszer hangsúlyozni —, hogy Peking szerint, úgy látszik, arra megvannak a feltételek, hogy a szovjet—kínai határhelyzet

(status quo) fenntartásáról szóló ideiglenes megállapodás ügyében tárgyalások kezdődjenek és a jelenlegi határhelyzet e tárgyalásokat nem akadályozza, nincsenek viszont meg a feltételek a határ megvonásával kapcsolatos tárgyalásokhoz. Még ha nem is ismerjük a jelenlegi pekingi tárgyalások részleteit, akkor is arra kell gondolnunk, miközben közvetett kérdésekről folyik a vita, tulajdonképpen már be is lehetne fejezni az érdemi tárgyalásokat.

Arra a következtetésre jutunk, hogy a Kínai Népköz- társaság javaslatát — hogy tudniillik elsőnek a status quo fenntartásáról kell ideiglenes megállapodást kötni — először is nem a helyzet diktálja, másodszor, pedig 1969. október 7-i nyilatkozatában maga a kínai kormány ismerte be, hogy javaslata túllépi a szovjet és kínai kormányfők 1969. szeptember 11-i megállapodásának kereteit, hogy javaslata „külön javaslat”.

Az átmeneti megállapodás megkötéséről szóló tárgyalások nyilvánvalóan csak arra jók, hogy meghatározatlan időre elodázzák a határ megvonásáról, azaz a fő kérdésről folyó tárgyalásokat. Míg korábban ezt csak találgathattuk, hamarosan világossá vált, hogy Kínának éppen ez a szándéka.

50.

— Lépcső az alagsorba?

Frank arcán meglepetés tükröződött: — Hát az meg minek?

— Hogy eredetileg miért volt rá szükség, arról fogalmam sincs — mondta a lány. — Mi ugyanis már úgy örököltük az egész hóbelevancot az előző lakótól, amikor évekkel ezelőtt ideköltöztünk. De az a lényeg, hogy ez Ut látja, ez egy csapóajtó.

Odalépett, megfogta a fogantyút: — Talán segítene. Elvégre mégiscsak maga a férfi.. i

Miközben a fogantyút markolták, egy pillanatra ujjaik cinkosan összesimultak.

— Na látja, ennyi az egész. Ilyen könnyen föl lehet nyitni. Aztán ha kedve támad az embernek, akkor itt, ezen a lépcsőn lesétálhat az alagsorba.

— És érdemes? — mosolyo- dott el a férfi.

A lány^lértette a célzást:

— Hát én nem túlságosan szoktam jeleskedni azokban a dolgokban, amelyek a házi munkát jelképezik. Inkább apa jár csak le. ö hordja fel a tüzelőt, meg a lomkamrában ő tárolja azokat a vackokat, amikre már semmi szükség, de azért szorgalmasan egyre csak gyűjtögeti és

ALAPTALAN KÖVETELÉSEK

A szovjet fél azt hangoztatta, hogy a tárgyalások tárgyát képező valamennyi kérdés megoldásának leggyorsabb útja a határ megvonásáról folyó vita. Amikor azonban kiderült, hogy a kínaiak semmiképpen sem kívánnak egyetérteni ezzel a felfogással, és hogy a tárgyalások befagyasztására törekszenek, a szovjet elvtársak az álláspontok közelítése és a tárgyalások előrehaladása érdekében beleegyeztek abba, hogy egy közvetítő megállapodást dolgozzanak ki és kössenek a Kínai Népköztársasággal; ebben a megállapodásban a határhelyzet fenntartásával, a fegyveres konfliktusok megelőzésével és a határkérdések tárgyalások útján történő megoldásával kapcsolatos rendelkezések szerepelnének.

Ezek után várható volt, ha a kínai fél a határmegvonás megtárgyalására és a határkérdés végleges eldöntésére valamilyen oknál fogva nem mu- totott készséget, most konstruktív álláspontra helyezkedik és legalább a közvetítő megállapodás kidolgozása elé nem gördít akadályokat, nem folytat halogató politikát.

A Kínai Népköztársaság azonban — mint ezt a kínai vezetőknek a nyugati burzsoá körök képviselői számára adott számos nyilatkozatából látjuk — más álláspontra helyezkedett. Az objektív valóságot figyelmen kívül hagyva makacsul megpróbálja keresztülvinni követeléseinek feltétel nélküli elfogadását, bár erre a legkisebb alapja sincs,

hordozgatja le oda őket.. 1 De most már csukjuk le gyorsan, mert olyan dohos levegő áramlik onnan fölfelé. Meg különben is, azt mondják, pockok és egerek tanyája ez az alagsor... A múlt héten is, amikor a téli tüzelőt meghozták, panaszkodott az egyik tüzépes rakodó, hogy egy macskányi nagyságú pocok majdnem megharapta a lábát ... Fájdalomdíjat követelt az ijedségért...

Frank közben visszaeresztette helyére a csapóajtót: — No és hogy intéződött el az incidens ?

— Kapott két üveg sört aputól. És attól úgy elmúlt az ijedtsége, hogy szerintem legszívesebben visszament volna az alagsorba odatartani a másik lábát a legközelebbi pocoknak.

Frank nevetett. Közben azonban arra . gondolt: szóval meghozták a tüzelőt*... Hát ez bizony megnehezíti, ezért módosítja bizonyos mértékig a dolgokat.

Az volt ugyanis a terve, hogy az egyik hét végén eltávolítja Dannerékat egy napra a lakásból. Az egész családot.

De ha itt a tüzelő, akkor nem lesz elég egy nap. Kettő kell. Hogy míg ők odavannak, Bódi a lehető legnagyobb nyugalomban, és minden rizikó nélkül dolgozhasson.

(Folytatjuk)

PÁPP ZOLTÁN:

Lépcső az alagsorba

Ma délután öt órakor kíséri utolsó útjára rokonai, barátai, munkatársai és tisztelőinek nagyon széles tábora dr. Partos Jánost, a szekszárdi madrigálkórus karnagyát. Élete öt- venegyedik évében mondta fel a szolgálatot túlhajszolt szive. Távol a megyétől, Kőszegről szállították a szombathelyi kórházba. Annak a kórusnak sokadik szereplését készült vezetni, melynek nyugodtan mondhatjuk, hogy megteremtője, szigorú, de mindig a legmagasabb művészi követelményekhez ragaszkodó vezetője volt és melyet országos hírnévre juttatott. Ke-: vesen voltak, akik a klasszikus énekkultúra fejlesztése érdekében többet tettek, mint ő. Nevét itt-ott még piakátok hirdetik a megyeszékhelyen, a tervek szerint a régi megyeháza udvarán tegnap vezényelt volna. Azt az áldozatos munkát, melyet a szakmája szerint jogász, hivatása szerint művész Partos János végzett, ezután már másnak kell folytatni helyette. Emléke, mint minden igazi alkotó emberé, nagyon sokáig fennmarad tanítványai, tisztelői emlékezetében.

Változatos júliusi közművelődési program

A következő hetekben több színes közművelődési program teszi változatossá a nyári időszak kulturális életét. Hetedik alkalommal találkoznak Pécsett a nemzetközi ifjúsági zenei tábor vendégei. Ezen mintegy 150 fiatal ismerkedik két héten át zenei kultúránkkal, elsősorban Kodály Zoltán életművével. Július 19-e és 21-e között tartják Debrecenben a VI. kelet-magyarországi néptáncfesztivált, amelyen Heves, Szabolcs, Szatmár, Szolnok és Hajdú-Bihar megye 12 néptánccsoportja vesz részt.

Július 22-től a hónap végéig fogadja a vendégeket Hajdúnánáson a fiatal írók, költők és előadóművészek alkotótábora. A résztvevőknek módjuk nyílik elbeszélgetni . művelődéspolitikusokkal, neves előadóművészekkel, szerkesztőkkel az irodalomról, az irodalmi színpadi és hivatásos színpadi munkáról. A tábor vendégei tsz- és üzemlátogatáson is részt vesznek.

Július 19-től augusztus elsejéig Tokajban táboroznak a

képzőművészeti szakkörök alkotói, illetve az ifjú népművészek, július 27-től pedig Balatonalmádin nyílik alkalom a karnagyok közös tábo^ rozására.

A hónap eseményeként ren-J dezik meg a BKV kórusok fesztiválját, Aggteleken július 21. és 23-a között. Balaton- földvár ad otthont július 27— 28-án a nyugat-magyarországi néptáncfesztiválnak. Sopron lesz a színhelye július 28- án és 30-án a kamarakórus- fesztiválnak. Bizonyára sola fiatalt vonz majd július 29-éa a debreceni ifjúsági parkban a Tiszántúl legjobb beat-együt-; teseinek hangversenye is.

Miskolcon, a megyei műveJ lődési központban, július lfr* tói a hónap végéig tart nyitva egy gazdag anyagot felvonultató népművészeti kiállítás. A képzőművészeti program másik érdekessége az a tárlat, amely a győri műcsarnokban nyílik július 26-án, Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész alkotásaibóL

Ekkor döntött a balatoni ví- kendezés mellett.

Előbb azonban még el kellett vinni a lányt a fővárosba.

Ez az út jobban, kellemesebben sikerült, mint ahogy eltervezte. Szinte meghatotta a lány szépsége, s az, hogy az eddig vállalt önmegtartóztatás után pont neki ajánlkozott föl.

Ezen kissé még el is érzékenyült

Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy amikor Edit elaludt a lefüggönyözött abla- kú szállodai szobában, ne kezdjen el kutatni a táskájában, és ne vegye magához az ott talált kulcscsomót.

Bódi — aki ugyanebben a szállodában lakott — már izgatottan várta.

— Itt vannak a kulcsok. De nagyon sietned kell, mert egykét órán belül biztos fel fog ébredni a lány. Meg tudod addig csinálni a gipszmásolatot?

Bódi rápillantott a kulcsokra.

— Hát persze. — Majd nem sokkal később megjegyezte. — Hiába, úgy látszik, már ez a világ sora. Az alja munka nekem jut. Azt is sürgősen kell csinálni... Bezzeg te bizonyára nagyon nagy, sőt kifejezett nyugalommal szerezted meg a kulcsokat... Gondolom ugyanis, hogy nem egyik pillanatról a másikra altattad el azt a lányt, akit ugyan csak messziről láttam, de tényleg veszedelmesen csinos.

— Na, tűnj el gyorsan, és intézd a dolgod — vágta hátba barátságosan Frank.

ö pedig ment vissza a lány szobájába.

Napokkal később aztán] amikor már biztossá vált, hogv sor kerül a kétnapos balatoni víkendre, mindent tüzetesen megbeszélt Bódival] aki időközben leutazott már a nagy vidéki városba, ám óvatosságból egy másik szállodában váltott szobát.

— Minden pontosan úgy maradt, ahogy huszonhat évvel ezelőtt volt — magyarázta neki. — Csak egy probléma van: már behordták a tüzelőt. Úgyhogy, ha abban a pincerészben pakolták le, ahol mi elástuk a ládát, akkor nem lesz könnyű dolgod. Viszont van bőven időd. Két napra megyünk.

Bódi örömtől ragyogó arccal mondta: — Most már bevallhatom neked, soha nem hittem abban, hogy még egyszer visszajutunk ide. Meglátod, minden a legnagyobb rendben fog lebonyolódni.' Nem lesz semmi baj. Vasárnap este, mire visszaérkezel a Balatonról, nálam lesz a láda.

Másnap reggel a sötétkék

Lancia megállt a kettes számú villa előtt, s a Danner- família bepakolt

Miután kigördült az utcából, nem sokkal később Bódi is megérkezett. Kivárta az alkalmas pillanatot, s amikor úgy érezte, senki nem tartózkodik a közelben, gyors, ruganyos léptekkel az ajtóhoz ment, és elfordította a zárban a kulcsot. Mielőtt bárki is észrevehette volna, már ott is állt a hallban. S aktatáskájából egy összecsukható nyelű ásót és eev ugyanilyen lapátot vett elő.

4 (Folytatjuk) i