Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

A Pekingben folyó szoyjet—Idnai Laíárfárgy áfásokról Dr. Pados János halálára Valóság és valótlanságok a szovjet—kínai tárgyalásokról Irta: Adam W. Wynoeki T A KÉRDÉS LÉNYEGE Nézzük csak meg ezeket az úgynevezett ideiglenes lépése­ket. Ez szükséges ahhoz, hogy megtudjuk, mi rejlik mögöt­tük. Ezúttal a fő kérdésre sze­retném felhívni a figyelmet: Peking hangzatos szóbeli nyi­latkozatokat tesz arról, hogy kész a Szovjetunió és Kína kö­zötti határkérdések rendezé­sére, ugyanakkor a legkülön­bözőbb apró-cseprő kifogások­kal élve makacsul elzárkózik azelől, hogy hozzáfogjon a szovjet—kínai határvonal vizs­gálatához, azaz napirendre tűzze azt a kérdést, melynek vizsgálata, mondhatni, az egész kérdés lényege. Elképzelhető-e a határkérdés bárminemű ren­dezése a határvonal vizsgála­ta nélkül? A pekingi tárgya­lásokon ez az első számú és legfontosabb kérdés. A kínai képviselők viszont nagy hangon hirdetik, hogy először valamiféle feltételeket kell megteremteni és csak az­után lehet a határvonallal fog­lalkozni. De kérdem én, mi­féle feltételekről is van szó? Az ideiglenes jellegű kérdé­sekkel foglalkozó tárgyalások­hoz, melyek — mint tudjuk — 1969. októbere óta folynak — megvannak a feltételek, a fő kérdés — a határ megvonása — közvetlen vizsgálatához vi­szont állítólag nincsenek meg. De miben különböznek az elő­ző feltételek az utóbbiaktól? Hol itt az értelem és a logika? De ha már az úgynevezett feltételekről beszélünk, megje­gyezzük, hogy a Szovjetunió még a szovjet—kínai tárgyalá­sok megkezdése előtt megtet­te a határon a megfelelő lépé­seket. A szovjet határőrség pa­rancsnoksága például az alábbi utasításokat kapta: — továbbra is gondosan fenn kell tartani a normális kap­csolatokat a szovjet és a kí­nai határőrség és a határ menti hatóságok között és meg kell őrizni a fennálló határ- helyzetet (status quót); — változatlanul be kell tar­tani azt az eljárást, mely sze­rint valamennyi határ menti kérdést konzultáció útján, a jószándék és a jóakarat szel­lemében kell megvizsgálni —• úgy, hogy a határon a jószom­szédi helyzet fennmaradjon, fegyver és erő alkalmazására ne kerüljön sor; — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság népei közötti hagyományos baráti viszony alapján a jóindulat, a jóakarat és a kölcsönösség széliemében kell figyelembe venni mind­két ország határ menti kör­zetei lakosságának a gazdasá­gi tevékenységgel kapcsolatos érdekeit; — a határ mentén nem foly­hat a másik fél ellen irányuló propaganda, a megafonok használatát is beleértve. Ezek a döntések elősegítik a kedvező légkör kialakulását, mind a két ország kapcsola­taiban, mind pedig a határ menti normális helyzetet ille­tően. A szovjet kormány ezekről a lépéseiről haladéktalanul és hivatalosan értesítette a kínai felet, feltételezve, hogy a kí­nai kormány is hasonló lépé­seket fog tenni. Valóban, a kínai fél hama­rosan tájékoztatást adott ar­ról, hogy hasonló intézkedé­seket tett. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a kölcsö­nös megértés és a felek által hozott intézkedések következe­tes végrehajtása megteremtet­te a szükséges feltételeket egy­részt a határ menti feszültség megszüntetéséhez, másrészt a tá rgy alásokhoz. Úgy gondolom, hogy mindez már önmagában is felesleges­sé teszi „a megbeszélésekhez szükséges feltételek hiányá­nak” hangoztatását. Az is eszünkbe jut — és ezt a gon­dolatot szeretném még egyszer hangsúlyozni —, hogy Peking szerint, úgy látszik, arra meg­vannak a feltételek, hogy a szovjet—kínai határhelyzet (status quo) fenntartásáról szó­ló ideiglenes megállapodás ügyében tárgyalások kezdődje­nek és a jelenlegi határhely­zet e tárgyalásokat nem aka­dályozza, nincsenek viszont meg a feltételek a határ meg­vonásával kapcsolatos tárgya­lásokhoz. Még ha nem is is­merjük a jelenlegi pekingi tár­gyalások részleteit, akkor is arra kell gondolnunk, miköz­ben közvetett kérdésekről fo­lyik a vita, tulajdonképpen már be is lehetne fejezni az érdemi tárgyalásokat. Arra a következtetésre ju­tunk, hogy a Kínai Népköz- társaság javaslatát — hogy tudniillik elsőnek a status quo fenntartásáról kell ideiglenes megállapodást kötni — először is nem a helyzet diktálja, má­sodszor, pedig 1969. október 7-i nyilatkozatában maga a kínai kormány ismerte be, hogy javaslata túllépi a szov­jet és kínai kormányfők 1969. szeptember 11-i megállapodá­sának kereteit, hogy javasla­ta „külön javaslat”. Az átmeneti megállapodás megkötéséről szóló tárgyalá­sok nyilvánvalóan csak arra jók, hogy meghatározatlan idő­re elodázzák a határ megvo­násáról, azaz a fő kérdésről folyó tárgyalásokat. Míg ko­rábban ezt csak találgathattuk, hamarosan világossá vált, hogy Kínának éppen ez a szándéka. 50. — Lépcső az alagsorba? Frank arcán meglepetés tük­röződött: — Hát az meg mi­nek? — Hogy eredetileg miért volt rá szükség, arról fogal­mam sincs — mondta a lány. — Mi ugyanis már úgy örö­költük az egész hóbelevancot az előző lakótól, amikor évek­kel ezelőtt ideköltöztünk. De az a lényeg, hogy ez Ut lát­ja, ez egy csapóajtó. Odalépett, megfogta a fo­gantyút: — Talán segítene. Elvégre mégiscsak maga a férfi.. i Miközben a fogantyút mar­kolták, egy pillanatra ujjaik cinkosan összesimultak. — Na látja, ennyi az egész. Ilyen könnyen föl lehet nyit­ni. Aztán ha kedve támad az embernek, akkor itt, ezen a lépcsőn lesétálhat az alagsor­ba. — És érdemes? — mosolyo- dott el a férfi. A lány^lértette a célzást: — Hát én nem túlságosan szoktam jeleskedni azokban a dolgokban, amelyek a házi munkát jelképezik. Inkább apa jár csak le. ö hordja fel a tüzelőt, meg a lomkamrá­ban ő tárolja azokat a vac­kokat, amikre már semmi szükség, de azért szorgalma­san egyre csak gyűjtögeti és ALAPTALAN KÖVETELÉSEK A szovjet fél azt hangoztat­ta, hogy a tárgyalások tárgyát képező valamennyi kérdés megoldásának leggyorsabb út­ja a határ megvonásáról folyó vita. Amikor azonban kide­rült, hogy a kínaiak semmi­képpen sem kívánnak egyetér­teni ezzel a felfogással, és hogy a tárgyalások befagyasztására törekszenek, a szovjet elvtár­sak az álláspontok közelítése és a tárgyalások előrehaladá­sa érdekében beleegyeztek ab­ba, hogy egy közvetítő meg­állapodást dolgozzanak ki és kössenek a Kínai Népköztár­sasággal; ebben a megállapo­dásban a határhelyzet fenn­tartásával, a fegyveres konf­liktusok megelőzésével és a határkérdések tárgyalások út­ján történő megoldásával kap­csolatos rendelkezések szere­pelnének. Ezek után várható volt, ha a kínai fél a határmegvonás megtárgyalására és a határ­kérdés végleges eldöntésére va­lamilyen oknál fogva nem mu- totott készséget, most konst­ruktív álláspontra helyezkedik és legalább a közvetítő meg­állapodás kidolgozása elé nem gördít akadályokat, nem foly­tat halogató politikát. A Kínai Népköztársaság azonban — mint ezt a kínai vezetőknek a nyugati burzsoá körök képviselői számára adott számos nyilatkozatából látjuk — más álláspontra helyezke­dett. Az objektív valóságot figyelmen kívül hagyva maka­csul megpróbálja keresztül­vinni követeléseinek feltétel nélküli elfogadását, bár erre a legkisebb alapja sincs, hordozgatja le oda őket.. 1 De most már csukjuk le gyorsan, mert olyan dohos levegő áramlik onnan fölfelé. Meg különben is, azt mondják, poc­kok és egerek tanyája ez az alagsor... A múlt héten is, amikor a téli tüzelőt meghoz­ták, panaszkodott az egyik tüzépes rakodó, hogy egy macskányi nagyságú pocok majdnem megharapta a lá­bát ... Fájdalomdíjat követelt az ijedségért... Frank közben visszaeresz­tette helyére a csapóajtót: — No és hogy intéződött el az incidens ? — Kapott két üveg sört aputól. És attól úgy elmúlt az ijedtsége, hogy szerintem leg­szívesebben visszament volna az alagsorba odatartani a má­sik lábát a legközelebbi po­coknak. Frank nevetett. Közben azonban arra . gondolt: szóval meghozták a tüzelőt*... Hát ez bizony megnehezíti, ezért módosítja bizonyos mértékig a dolgokat. Az volt ugyanis a terve, hogy az egyik hét végén eltá­volítja Dannerékat egy napra a lakásból. Az egész családot. De ha itt a tüzelő, akkor nem lesz elég egy nap. Kettő kell. Hogy míg ők odavannak, Bódi a lehető legnagyobb nyugalomban, és minden rizi­kó nélkül dolgozhasson. (Folytatjuk) PÁPP ZOLTÁN: Lépcső az alagsorba Ma délután öt órakor kíséri utolsó útjára rokonai, barátai, munkatársai és tisztelőinek nagyon széles tábora dr. Par­tos Jánost, a szekszárdi mad­rigálkórus karnagyát. Élete öt- venegyedik évében mondta fel a szolgálatot túlhajszolt szive. Távol a megyétől, Kő­szegről szállították a szom­bathelyi kórházba. Annak a kórusnak sokadik szereplését készült vezetni, melynek nyu­godtan mondhatjuk, hogy megteremtője, szigorú, de min­dig a legmagasabb művészi követelményekhez ragaszko­dó vezetője volt és melyet or­szágos hírnévre juttatott. Ke-: vesen voltak, akik a klasszi­kus énekkultúra fejlesztése érdekében többet tettek, mint ő. Nevét itt-ott még piakátok hirdetik a megyeszékhelyen, a tervek szerint a régi megye­háza udvarán tegnap vezé­nyelt volna. Azt az áldozatos munkát, melyet a szakmája szerint jogász, hivatása sze­rint művész Partos János vég­zett, ezután már másnak kell folytatni helyette. Emléke, mint minden igazi alkotó em­beré, nagyon sokáig fennma­rad tanítványai, tisztelői em­lékezetében. Változatos júliusi közművelődési program A következő hetekben több színes közművelődési program teszi változatossá a nyári idő­szak kulturális életét. Hetedik alkalommal találkoznak Pé­csett a nemzetközi ifjúsági zenei tábor vendégei. Ezen mintegy 150 fiatal ismerkedik két héten át zenei kultú­ránkkal, elsősorban Kodály Zoltán életművével. Július 19-e és 21-e között tartják Debre­cenben a VI. kelet-magyaror­szági néptáncfesztivált, ame­lyen Heves, Szabolcs, Szatmár, Szolnok és Hajdú-Bihar me­gye 12 néptánccsoportja vesz részt. Július 22-től a hónap végéig fogadja a vendégeket Hajdú­nánáson a fiatal írók, költők és előadóművészek alkotótá­bora. A résztvevőknek módjuk nyílik elbeszélgetni . művelő­déspolitikusokkal, neves elő­adóművészekkel, szerkesztők­kel az irodalomról, az irodal­mi színpadi és hivatásos szín­padi munkáról. A tábor ven­dégei tsz- és üzemlátogatáson is részt vesznek. Július 19-től augusztus else­jéig Tokajban táboroznak a képzőművészeti szakkörök al­kotói, illetve az ifjú népmű­vészek, július 27-től pedig Balatonalmádin nyílik alka­lom a karnagyok közös tábo^ rozására. A hónap eseményeként ren-J dezik meg a BKV kórusok fesztiválját, Aggteleken július 21. és 23-a között. Balaton- földvár ad otthont július 27— 28-án a nyugat-magyarorszá­gi néptáncfesztiválnak. Sop­ron lesz a színhelye július 28- án és 30-án a kamarakórus- fesztiválnak. Bizonyára sola fiatalt vonz majd július 29-éa a debreceni ifjúsági parkban a Tiszántúl legjobb beat-együt-; teseinek hangversenye is. Miskolcon, a megyei műveJ lődési központban, július lfr* tói a hónap végéig tart nyitva egy gazdag anyagot felvonul­tató népművészeti kiállítás. A képzőművészeti program má­sik érdekessége az a tárlat, amely a győri műcsarnokban nyílik július 26-án, Czóbel Béla Kossuth-díjas festőmű­vész alkotásaibóL Ekkor döntött a balatoni ví- kendezés mellett. Előbb azonban még el kel­lett vinni a lányt a fővárosba. Ez az út jobban, kelleme­sebben sikerült, mint ahogy eltervezte. Szinte meghatotta a lány szépsége, s az, hogy az eddig vállalt önmegtartózta­tás után pont neki ajánlkozott föl. Ezen kissé még el is érzé­kenyült Ám ez nem akadályozta meg abban, hogy amikor Edit elaludt a lefüggönyözött abla- kú szállodai szobában, ne kezdjen el kutatni a tás­kájában, és ne vegye ma­gához az ott talált kulcs­csomót. Bódi — aki ugyanebben a szállodában lakott — már izgatottan várta. — Itt vannak a kulcsok. De nagyon sietned kell, mert egy­két órán belül biztos fel fog ébredni a lány. Meg tudod addig csinálni a gipszmásola­tot? Bódi rápillantott a kulcsok­ra. — Hát persze. — Majd nem sokkal később megjegyezte. — Hiába, úgy látszik, már ez a világ sora. Az alja munka ne­kem jut. Azt is sürgősen kell csinálni... Bezzeg te bizo­nyára nagyon nagy, sőt kife­jezett nyugalommal szerez­ted meg a kulcsokat... Gon­dolom ugyanis, hogy nem egyik pillanatról a másikra altattad el azt a lányt, akit ugyan csak messziről láttam, de tényleg veszedelmesen csi­nos. — Na, tűnj el gyorsan, és intézd a dolgod — vágta hát­ba barátságosan Frank. ö pedig ment vissza a lány szobájába. Napokkal később aztán] amikor már biztossá vált, hogv sor kerül a kétnapos ba­latoni víkendre, mindent tü­zetesen megbeszélt Bódival] aki időközben leutazott már a nagy vidéki városba, ám óvatosságból egy másik szál­lodában váltott szobát. — Minden pontosan úgy maradt, ahogy huszonhat év­vel ezelőtt volt — magyarázta neki. — Csak egy probléma van: már behordták a tüzelőt. Úgyhogy, ha abban a pince­részben pakolták le, ahol mi elástuk a ládát, akkor nem lesz könnyű dolgod. Viszont van bőven időd. Két napra megyünk. Bódi örömtől ragyogó arc­cal mondta: — Most már be­vallhatom neked, soha nem hittem abban, hogy még egy­szer visszajutunk ide. Meglá­tod, minden a legnagyobb rendben fog lebonyolódni.' Nem lesz semmi baj. Vasár­nap este, mire visszaérkezel a Balatonról, nálam lesz a láda. Másnap reggel a sötétkék Lancia megállt a kettes szá­mú villa előtt, s a Danner- família bepakolt Miután kigördült az utcá­ból, nem sokkal később Bódi is megérkezett. Kivárta az al­kalmas pillanatot, s amikor úgy érezte, senki nem tartóz­kodik a közelben, gyors, ru­ganyos léptekkel az ajtóhoz ment, és elfordította a zárban a kulcsot. Mielőtt bárki is ész­revehette volna, már ott is állt a hallban. S aktatáskájá­ból egy összecsukható nyelű ásót és eev ugyanilyen lapá­tot vett elő. 4 (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents