Tolna Megyei Népújság, 1974. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

Mestersége» termékenyítő állomás Decemberre elkészül ? A szolgálati lakás már elkészült, de a főépületben még Névvel, vagy név nélkül meggyőzik egymást, maid igye-' Az AGROBER Tolna megyei kirendeltségében lassan már megtelik egy szekrény a Pa­lánkon épülő mesterséges ter­mékenyítő állomás aktáival, de mire áz ügy lezárul, már újabb szekrény kell. S hogy egy látszólag nem túl nagy beruházás ennyi gondot oko­zott már beruházónak és kivi­telezőnek, az nem rendjén való. Nem sejtette senki, hogy a palánki mesterséges terméke­nyítő állomás, amelyet az Or­szágos Állattenyésztési Fel­ügyelőség megbízásából 1968- ban kezdtek el tervezni, 1974. júliusában még nem üzemel­het. Mért 1969-ben, amikor a tervek és az építési engedély- napvilágot látott, még senki sem tudhatta, hogy a kivitele­zéssel megbízott TÖVÁL idő­közben megszűnik, és a 15 mil­liós vállalkozás kivitelezését jogutódjainak, két volt tag- termelőszövetkezetének, a bo­gyiszlói Dunagyöngye és az őcsényi Kossuth Tsz-nek kell folytatnia. A két termelőszö­vetkezet építőbrigádja kapaci­tás hiányában sokszor még a házilagos építkezéseit is nehe­zen tudja megoldani, főleg mert szakipari részlegeik nin­csenek. v Ha az előbb említetteket előre nem is lehetett tudni, de azt már igen, hogy a TÖVÁL, megszűnése után a két terme­lőszövetkezet építőbrigádjának túlméretezett feladat a félbe­maradt beruházás folytatása. Tudta is ezt a beruházó — az AGROBER — és a kivitele­zők — a tsz-ek — egyaránt, de kényszermegoldás előtt áll­tak, mivel a megye nagyobb építőipari vállalatai közül egyik sem vállalkozott a mun­ka befejezésére. A termelőszövetkezetek ve­zetői úgy gondolták, hogy megpróbálják a lehetetlent, az állomás építésének befejezé­sét, ahelyett a kényelmesebb megoldás helyett, hogy a bír­ságot kifizetve kilépnek a vál­lalkozásból. Talán siker is ko­ronázza az elhatározást, ha találnak megfelelő alvállalko­zót és nincs anyagbeszerzési nehézség, segédmunkáshiány. De van. A TOLNAKER Vállalat TAKARÍTÓNŐT keres felvételre. Jelentkezés: Szekszárd, Széchenyi u. 62. Gond­noknál. (199) Az alvállalkozó — a Szakály testvérek Építőipari Szövetke­zet — a szakipari munkák részhatárideit nem teljesítette. Esetenként nem volt számukra biztosított a munkaterület, — például 1973 decemberében a tsz-ek egy hónapot késtek a téliesítéssel — de az is elő­fordult, hogy négy hónapig sem vonultak ki az előkészített területre... A fűtésszerelésre vállalkozó TOTÉV munkaterü­lete még most nincs biztosítva. Újabb csúszást jelentett, hogy nehéz az anyagot időre beszerezni. Gond a termelő- szövetkezeteknek a kellő lét­számú segédmunkás biztosítása is pedig jobban fizetik őket, mint a többi tsz-tagot — van is morgolódás miatta... így hát nem meglepő, hogy a módosított határidőre, 1974. június 30-ra nem készült el az állomás. Kérdés, hogy a köt­bér, és egyéb „szankciók" hat­nak-e a vállalkozókra és part­nereikre. Az Országos Állat­egészségügyi Felügyelőség gondja a beruházás finanszí­rozása. Az anyagi fedezet meg­van rá, terveit szeretné végre megvalósulva látni. Annál is A megyei tanács 2 millió, a Shell vállalat l millió forin­tot fordít a nagy forgalmú 6- 06 úton, Dunaföldvárnál lévő Shell-szerviz fejlesztésére. A Dunaföldvári nagyközségi Ta­nács költségvetési üzeme ál­tal összerakott, olasz szerke- zető, modern épület (a harma­dik határidőkitolás után) jú­lius 15-re elkészül. Itt 4—6 sok a munka decemberig inkább, mert közérdekről van szó, az egész országot érintő dologról. A szarvasmarha­program megvalósításának el­engedhetetlen részfeladatáról. * Az építkezés körüli huzavona feltűnt az Állami Fejlesztési Banknak és a MÉM Műszaki Fejlesztés Főosztályának is. Megbízta dr. Gálfi Vilmost, az Országos Állattenyésztési Fel­ügyelőség osztályvezetőjét, hogy készítsen jelentést a ké­sés okáról, és az újabb határ­idő megállapításáról. Július 10-én bizottság ült össze, az érdekelt felek jegy­zőkönyvben rögzítették az ed­digi határidőmulasztások oka­it és azokat a feltételeket, me­lyek lehetővé teszik az állo­más decemberi átadását. A megállapodás értelmében a két tsz vállalta, hogy a több­let és pótmunkákkal együtt az állomás építését ez évben befejezi, ha a Szakály testvé­rek Építőipari Szövetkezet az újonnan megállapított határ­időre a szakipari munkákat el­végzi és a TOTÉV is vállalja a megváltozott időpontokat. — komáromi — szakember a gépkocsik korró­zió- és alvázvédelmét, ürege- lési munkáit és egyéb gépjár- műfenntarfassal kapcsolatos tevékenységeket végez majd, mintegy évi 15 ezer órában. Ugyanakkor kétszeresére bő­vül a megye határain jóval túlterjedő hatósugarú szerviz raktárkapacitása is. Hasonló berendezés, mellyel az új épü­A névtelen leveleket sehol sem szeretik. Akkor cseleked­nek helyesen, ha azokat az iro­mányokat, amelyek alá szerző­jük nem tette oda névjegyét, behajítják a papírkosárba. Ez így helyes, mert a névtelenség mögé rejtezkedő vádaskodás tűrhetetlen a társadalmi er­kölcs számára. Mintegy meg­jegyzésképpen azonban hozzá­tennénk, hogy nem kell min­den esetben egyértelműen alaptalan és rágalmazó vádas­kodásnak felfogni azt, amit egy névtelen levél tartalmaz, hiszen a megszokásból, a va­lamikori gyakorlatból fakadó félelem még ma is sokszor gá­tol embereket abban, hogy nyíltan fogalmazzanak. Félnek nevüket odaírni, mert ki tud­ja... Nos, mi tudjuk, hogy ezek­nek az embereknek nincs iga­zuk, félelmük alaptalan, azon­ban hosszú idő kell ahhoz, hogy aggodalmuk alaptalansá­gáról meg is győzzük őket. Elítélni tehát valamennyi névtelen levélírót nem szabad, akit az indokolatlan aggályos­kodás taszít a névtelenségbe, azt nevelni kell — aki tudato­san rágalmaz a névtelenség pajzsa alatt, azt azonban mély­ségesen el kell ítélni. A névtelen leveleknek, lett­légyen bármilyen a szándék, a papírkosárban a helye. De ugyanez-e a helyzet a névvel meg nem jelölt kérdéseknél, amelyek egy vállalati fórumon hangzanak el? Itt már más a kérdés. Nevezetesen arról van szó, hogy egyik vállalatunknál üze­mi fórumot szerveztek. Hosszú­hosszú évek után, hiszen a megelőző vállalatvezető el sem tudta volna képzelni, hogy neki válaszolnia kell beosztott­jai kérdésére, noha remek elő­adásokat tudott tartani az üze­mi demokráciáról és általában a szocialista demokratizmus­ról. De hagyjuk, ez a múlté, számunkra a jelen a fontos. A pártvezetőség, meg az üze­mi szakszervezeti bizottság te­hát vállalati fórumot szerve­zett. Olyant, ahol a dolgozók kérdezhetnek, meg javaslato­kat tehetnek, az igazgató, meg a párttikár, meg a szakszerve­zeti bizottság elnöke válaszol. Vitatkoznak, győzködnek és letet ellátják, legközelebb csak Balatonszántódon és Balaton- füreden található. Távolabbi bővítési tervek: — 50—70 gép­kocsiférőhelyes kemping, mely­hez egyelőre partnert keresnek és aminek létesítéséhez a me­gyei tanács tervosztálya is je­lentős anyagi támogatást ígért. Fotó: Gottvald Károly keznek mindenki számára, mindenekelőtt a vállalati és népgazdasági érdek számára megfelelő egységes álláspontot kialakítani. A szándék helyessége vitat­hatatlan. A társadalmi szervek szándéka dicséretes, az meg, hogy valóban létrehozták ezt a fórumot, elismerésre méltó. Az igazgató alaposan felkészül­ve és a legjobb szándékkal jött és így válaszolt, vitatkozott, ha kellett, igyekezett meggyőzni — és tegyük hozzá, hagyta ma­gát meggyőzni, ahol a vita- partnernak mutatkozott igaza. Mi az tehát, amibe mégis belekötnénk, amit megkérdője­leznénk. Az, hogy a fórum után az igazgató rossz szájízzel szemerhányást tett a társadal­mi-politikai vezetőknek, ami­ért a kérdések nagyobbik há­nyada név nélkül érkezett, s alig kevesen akadtak, akik ki mertek lépni az inkognitóból, amikor kérdezni, vitatkozni, vagy éppen ellentmondani kel­lett. Azt mondja az igazgató, 5 mindenkit szívesen meghall­gat, hálás minden véleményért,' még az ellentétesekért is, mert azokkal is teljesebbé válik a kép. Retorzióval válaszolni so­ha sem fog, de az őszinteségért őszinteséget kér. Vagyis, a jö­vőben hasonló rendezvényre nem vállalkozik, csakis abban az esetben, ha minden kérdés aláírva, névvel érkezik, vagy mindenki feláll, hogy látható és felismerhető legyen,' és úgy mondja meg véleményét. Jogos az igazgató kívánsága ? Alighanem igen i s. Mondjuk is. Mert valóban az lenne a kívánatos, ha mindenki, min­den esetben ami a szívén az a száján-alapállásból nyilatkozna meg. De hát lássuk, nem túl­ságosan régóta szoktatjuk er­re az embereket, és van még számos vállalatunk, amelynek vezetése éppen ez ellen mun­kál napjainkban is. Van még retorzió a bírálatok után? Van bizony. Van még finom eszkö­zök felhasználásával való „be­tartás”, ha kritizálni merte va­laki a főnököt? Mit tagadjuk — akad bizony. Segíti ez a nyílt kiállást? Hát... Félreértés ne essék: a név­telen leveleknek a papírkosár­ban a helyük. A névtelen vá­daskodásokat (egyébként az igazságtalan, pláne hazug vá­daskodásokat névvel is) el kell ítélni. De ha egy fórumon, egy „kérdezz-felelek” összejövete­len a kérdések alá nem írja oda a kíváncsi a nevét, azt nem a személytelenségbe burkoló­zásnak kell felfogni. S főleg nem az a megoldás,' hogy „soha többé nem csiná­lunk ilyent” — hanem nevel­ni kell a beosztottakat. Igazmondásra. — Igazmon­dással. (letenyei) Szekszárdi Állami Gazda­ság felvesz vidéki mun­kahelyre FESTŐ, SZERKEZETLAKATOS ÉS HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT könnyűacél-szerkezetű lé­tesítmények kivitelezésé­re. Jelentkezés a gazdaság központjában a főépítés­vezetőnél. (238) Dél-dunántúli Vas- és Műszaki Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei ki- rendeltsége ÁRUKÍSÉRŐT KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés a vállalat szekszárdi telepén, Kese- lyűsi út. (237) 3 millió — szolgáltatás fejlesztésére

Next

/
Thumbnails
Contents