Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
i T v A kétszer visszaadott nemzetőrzászló és az A 1359 szánni puska As Országos Hadtörténeti Múzeumban Tolna megye- —-és az egész Dunántúl -— -„legforgalmasabb pályaudvarára”. a Délire, s a közben eltérülő Vérmezőre tekint le a budai vár északnyugati sarkáról az Országos Hadtörténeti Múzeum, az 1847rben épült, hajdani. Nándor laktanya épiile^törntíje. Szinte, min-, denndpgp^'.íátvány az épület előtt,v^*Táth Árpád sétányon, az .északi ’ és: a nyugati várfal' találkozásánál emelkedő Esztergomi bástyán. kiállított ágyúcsöveken, ágyúkon lovagoló gyerekek sokasága. És az is. hogy naponta érkeznek iskolás csoportok az ország különböző .-részeiről, hogy rögtönzött történelemórán ismerkedjenek ä magyar, nép harcos, hősi múltjává!.’- így ezért tudhatjuk a leglátogatottabbak közé a főváros múzeumainak egyik legfiatalabbját. Állandó és időszakos kiállításai — mint * a múlt évi kitüntetés- és éremkiállítás, pisztolytörténeti kiállítás, vagy az idei, legutóbbi. nívódíjat kapott,1848— 49-es kiállítás — látogatók tíz- és tízezreit vonzzák. Egyik könyvtárszobában — amelyben a sokezres könyv- gyűjtemény legértékesebb példányait őrzik — Pongó János fegyvertörténész mutatja be a gyűjtemény legújabb darabjait, amelyek eddig még nem kerültek a nyilvánosság elé. Meghatottsággal veszünk kézbe egy kitüntetést: vörös szalagra tűzött, ezüst babérkoszorú közepén arany kettőskereszt. a magyar szabadság- harc 1849-ben alapított másod- osztályú érdemjele. Egy, már megsárgult papírlapra rótt betűk szerint az érdemjel „A magyar ügyért mártírhalált halt ittebei Kiss Ernő honvéd- tábornok kitüntetése, mejjet 1849. május 17-én kapott a kormányzó úrtól. Kelt Mezőhegyesen 1853 év augusztus ha. va il-én. Ittebei Kiss Mihály”. És más. ereklyeszámba menő darabok. — Egy, a Budapest felszabadításáért folyó harcokban hősi halált, balt szovjet katona szilánktól átszakított sisakja ... . Klapka György szablyája. — A Jellasits-Gsaládtól származik ez a puska ... . t-t Az ,1348-as szabadságharc honvédseregének vezér-törzs- orvosi • egyenruhája ... — Zászlócsúcs Mária Terézia korából... — M—16-os amerikai fegyver, holland gépkarabély, ajándék serlegek Vietnamból. La- oszból, lelőtt amerikai repülőgépekből készültek... És miként Kiss Ernő érdemjelét. hasonló meghatottsággal veszünk kézbe egy ismerős, annak idején a magyar néphadseregben is rendszeresített távcsöves puskát. A magyar ipar által gyártott. A 1359 számú puska a vietnami háborút járta meg. „Ezzel a puskával, amellyel a magyar kormány és a magvar nép segített a vietnami nép amorikaellenes, országa védelméért folytatott harcában. 1972 áprilisában a "Quang Tri tartomány felszabadításáért ví: vott csaták során 63 ellenséges mesterlövészt Semmisítettek meg a szabadságharcosok. A Le Thanh Nguy elvtárs vezetésével Magyarországon járt vietnami küldöttség adományozta Kádár Jánosnak.’’ A könyvtárszoba na'tv részét elfoglaló asztal — amelyen a múzeum új szerzeményei sorakoznak — már fakult zászlóval van leterítve. Ha a munkahelyen is úgy akarják... gyár készítette csak el részletes, Eredmény, de egyben megoldandó feladatra is utaló tény: Magyarprszág“,'népessége az is- kolázottjs&x színvonalában hatnyolc évyMiétilStb érte el az európai középmezőnyt, s ezen' a helyezésen azóta sem sikerült számottevőén javítani. 1971-ben ötmillió:.’-aktív kereső, közül majd- ndm' kétmilliónak hiányzott az ótfaiaKős’^i'skolai végzettsége. Az ipáíÉah,, dölgözó. 2 millió 700 ezer fiz^pi munkás több mint felének.*. Inifi'cs-szakképzettsége, s pérjps.. közöttük találni azoknak a ’ díuhkasoknak a többségét is, * akiknek .hiphyzik ä nyolc osztá- lyősy Végzettsége. Ä tudás gyarapítása persze nemcsak' társadalmi, állami fel- otjfóji/AilMpem egyéni kötelesség isz óm ennék éllenére — nem értíenjes, nem szabad tagadni —-f iSz előbb vázolt- állapot a mlu^asókat izgatja legkevésbé, öfejjba azt látják, hogy seké- ly^s,^'; elavult- szakképzettséggel vdgj; Kiég anélkül is boldogulhatnak;., dl ig'ha törik magukat a mBgasabb képzettség megszer- zésBerti- ’Egy ■ olyan vállalatnál, apöl“'’nincs -igény legalább az ' áltcfl’ánö's' ajapműveltséggel rendelkező— munkások számának gyarapítására, vagy ahol telje- seVy^mirtdegy, hogy ki, mikor szerezte meg'a szakképzettségét és, jelenlegi tudása megfelel-e a műszaki-technikai követelmények- nékV ■ égj ilyen vállalatnál naivi- azf várni, hogy majd a munkások fogják ostromolni az,'Skálákat, a továbbképző tanfojy&Vipköt. • Mtfídezek korántsem megala- pozafldn fel-tételezések. A Hazafias ’Aíépfrönt, Budapest egyik legnagyobb. mun'káskerületében Munkástovábbképző Központot akad-.létrehozni., s erről 98 üzemétértesítettek, vprva a jelentkezőket: Á címzettek nyolcvan sz'áíatéka' váldszra sem méltatta a Jeltinrást, dér voltak ' olyan üzemék fe,-ahol-kijelentették: „nem kívánnák- élni • a továbbképzés lehetőségeivel..." «J. Ez..a közöny nemcsak a fővárosi üzemekre jellemző: a Vds' tsegyei NEB egyik vizsgálata, kiderítette, hogy a tovább- képkfsf.^l« jszáló . 1014-es számú kqpftápyAotcwlzát után. egy, évvel,’ a mégjflé- vállalatainál _gya- fcakkriilag 'semmit sem tettek a hdtÖrozcrf-végrehajtásáért. Egyet- ■ lennizémj a 'Szombathelyi Cipő1975-ig szóló továbbképzési tervét. _ Az üzemek részéről minduntalan elhangzó —.és első- 'pílld- natban talán meggyőzőnek látszó érvelés —, hogy a vállalatok első számú gondja a létszám mennyisége és nem a minősége — ma már elfogadhatatlan. A demográfusok' nem alaptalanul figyelmeztetnek: a hetvenes évek második felében minimálisra szűkül a munkaerő- forrás és nem lesz honnan pótolni a szakképzett munkásokat. A szakmunkásképző iskolák már ma sem tudják a munkahelyek igényeit kielégíteni. Az egyetlen lehetséges megoldás: a már munkában lévő és még iskolázható, szakmunkássá képezhető tartalék felderítése, ami után egyébként nem kell különösebb nyomozást végezni. Minden üzemben, minden munkahelyen ott vannak a szakképzetlen segéd- és betanított munkások, akikből szakképzett munkások lehetnének, ha a munkahelyeken is úgy akarnák. Ennél; felismeréséhez még kormány- határozat sem kellene, hiszen elemi érdekről van szó. A „többen termelünk többet” időszaka egyszer s mindenkorra lezárult, elmúlt. Jó tíz éve már, hogy mind nagyobb jelentőségű a termelékenység növelése, az emberek és a gépek jobb, haté. konyább munkája. De ezt, éppen csak hogy írni, olvasni tudó emberekkel képtelenség megvalósítani. Mindezt nyilván tudják, vagy legalább is sejtik a válla- I latok vezetői is, ennek ellenére a munkahelyi felnőttoktatás, s különösen a szakmai továbbképzés válságos állapotban* van. Nem a lehetőségek, nem a feltételek hiánya miatt, hanem a vállalatok közömbössége, csak a pillanatnyi érdekekre koncentráló munkaerő-politikája miatt. Pedig a sokat emlegetett rejtett tartalék itt is felfedezhető. S aligha hihető, hogy ha a ma még iskolázatlan és szakképzet- len felnőttek százezreinek érdemes — mert személyes érdekük — lesz a továbbtanulás, a szakma elsajátítása, s ehhez a feltételeket is biztosítják számukra, akkor ne élnének a kínálkozó lehetőséggel, V Cs. Ez a zászló a Szent György cirkáló főárbocának; lobogóia volt A cattarói matrózfelkelés hősei emellé húzták fel a vörös zászlót... Ha már zászlóról van szó, szenteljünk néhány mondatot a Hadtörténelmi Múzeum .értékes gyűjteményének, A legrégibb darab a törökök által ostromolt; Kőszeg ‘védelJTiénél5 JjÉgpéttf zászló 1 egy darabja. Kíüroft’ösnh bétísds'emlék áz 1848—49-és szabadság- harc honvéd- és nemzetőr- zászlói. amelyeket a Szovjetunió kétszer adott vissza a magvar nénnek. 1941-ben a Szovjetunió baráti gesztusaként 56 zászló került a hadi múzeum birtokába. Ennek az. eseménynek kitüntetéstörténeti érdekessége is van — még ha csupán feltételezés is —: a magyar honvédelmi minisztérium a zászlókat átadó szovjet tisztek részére készítette, el a Magyar Érdemrend tiszti keresztjének zöld zománcos változatát A háború áz akkori, mintegy háromszáz zászlóból álló gyűjteményben is érzékeny veszteséget okozott. A múzeum munkatársai érzékeny veszteségként könyvelik el az 1848 szeptemberében Perczel Mór által szervezett Zrínyi szabadcsapat zászlóját. Viszont,, a Szovjetunió által 1948. április 4-én másodszor visszaadott 203 magyar hadi lobogó között szerepelt a tolnái lovas nemzetőrség piros-fehér-zöld selyemzászlaja. Jobb oldalára, fehér mezőbe. Magyarország koronás címerét festették, a bal oldal fehér mezejébe pedig a Toina megye részére 1699-ben adományozott címert. A múzeum jelenlegi gyűjteménye hatszázötvennél több teljes zászló, 1900-nál több zászlószalag, hatvan zászló- és zászlószalagfoszlány van. (A zá-szlófoszlányok jó része az. 1848—49-gs szabadságharcból származik: a fegyverletételt - követően több alakulat elrej- . tette, szétdarabolta zászlóját. A darabokat az alakulatok tisztjei vették magukhoz és őrizték meg kegyelettel. A 127. zászlóalj egyik foszlányán e sorok láthatók: „A 127. Honvéd zászlóalj zászlójából, mellybep mint Sx-hthf'sTM esték Carmen — A Pécsi Nemzeti Színház Carmenje tefejezte szekszárdi vendégszereplését, s az eredmény valószínűleg minden előzetes számítást megcáfol: az öt előadást 3300 néző tekintette meg. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik szekszárdi lakos megnézte Bizet remekművét, de siessünk hozzátenni, ez a szám nem a‘ valódi igényt fejezi ki, hisz a 'város még ket- három előadást elbírna, csak a pécsi operatársulat nem tud eleget tenni a szekszárdi meghívásoknak. Érdemes megállnunk ennél a számadatnál, amihez hasonlót nemcsak Szekszárd, de a legtöbb város színházi krónikái sem jegyeznek fel. A középgeneráció még jól emlékezik a felszabadulás előtti vidéki színházi életre, amikor alkalmi truppok járták az országot, s bár közülük nem egy mozgó bordélyháznak is beillett, úgy kellett becsalogatni az alkalmi előadásokra a közönséget. Még ott is' ahol állandó színház volt, mint Pécsett is. A helyzet azóta gyökeresen megváltozott, s voltaképpen nem is a számokkal kellene érvelnünk, mert a szocialista kultúra egyértelműen azt jelenti, hogy a műveltség — s ezzel együtt a színház is — nemcsak lehetőséget jelent, hanem igényt is. A fejlődést épven ezért nem kizárólag az akkori dali-társulatok és mai színházi kultú- - ránk színvonalkülönbségében kell keresni, hanem abban a szellemi igényben, ami terméhadnagy szolgáltam — hazám örök - emlék s ereklyeül e le metszet részt 1849 évi Október 3-án Kódtáromból midőn a Vár át adatott, szétdarabolván a tisztek között elosztatott a Szép / Zászíó PÍegyessy Antal h. hadnagy.” Betekintünk néhány kiállítási terembe. Az 1848—-49-es szabadságharc eseményeit időrendi sorrendben bemutató kiállítás három termében ismét találunk Tolná megyei vonatkozású tárgyi emlékekre: a Pesti Hírlap egvik példánya az 1848. október 6-i ozorai fegyverletételről. a nemzetőrök győzelméről számol be. Egy rönirat Per- czei Mór tábornok 1849. április 3-i győzelmét. Szent-Tamás bevételét ismerteti, őszinte tisztelettel adózva szemléli az érdeklődő Damjanich tenyérnyi széles, súlyos szablyáját. Ezt a fegyvert; csak olyan robosztus termetű ember tudta forgatni, mint amilyen a vértanú tábornok volt. A fegyverek között látható a mai legkorszerűbb, és leghatásosabb fegyver, a rakéta őse: a röpoentyű, amelyet falécből készült vezetősines szerkezetről lőttek- ki. A múzeum .egyik leglátogatottabb osztóivá az udvaron elhelyezkedő haditechnikai nark. amely a- második világháború és az azt követő időszak fegyvereit fnutatfa. be. (Ennek a haditechnikai'parknak fiókja a szekszárdi Is,- több más városban levővel együtt.) A kiállított T—34-es harc-' kocsi , érdekessége, hogy már „filmsztár” is volt : szerepelt a tv-ben bemutatott Bors-sorozatban, Égy másik érdekes tárgy a lánctalpas, motorkerékpár. amelyet a német hadsereg használt Ukrajna mocsaras vidékéin Kísérőnk elmondja: a motorkerékpárt úgy' vásárolták egy magángazdálkodótól, . aki szántásra használta. Ö viszont úgy jutott hozzá, hogy a tűzoltóság selejtezte ki. 3300 néző szetessé vált, sőt, amit Szék• szárdon hovatovább egyre nehezebb kielégíteni. Hisz minden színházi évad előtt felhangzik a panasz, hogy hány embernek nem jutott bérlet, az egyes előadásokra pedig nem lehet jegyet kapni, de ez a panasz valójában örvendetes, mert egy valódi s egyre növekvő igényt jelez. De azért legyünk őszinték, Szekszárd egy kicsit rendhagyó eset, azt mutatja a színházlátogatások országosan kimagasló száma. De az, hogy a város követendő példáim lett. tervszerű munka eredménye, amiről nem szabad megfeledkeznünk. S ez a magasabb fokú népművelés nemcsak számadatokban. hanem tendenciájában is minden területen lemérhető. Növekvő könyv- és képvásárlás, az újságok, folyóiratok szá. mának emelkedése, a mind gyakoribbá váló s valóban művelődési célt szolgáló utazások gyarapodása éppúgy része, mint a színházkultúra számokkal is kifejezhető népszerűsége. S itt külön is ki kell emelni a zenei életet, amely Szék- szárdon valóban null-pontról indult, hisz rendszeres hangversenyekről, operaelőadásokról nem lehetett beszélni. A most záruló évadban három különféle bérleti hangverseny- sorozat volt. a Carment pedig — ismételjük — 3300 szekszárdi tekinthette meg. örvendetes, önmagukért beszélő számok. cs. Pongó János fegyvertörténész elkalauzol a restaurátor-műhelybe, amelyben szakavatott kezek varázsolják kiállításképessé történelmi korok fegyver reit, zászlóit, egyenruháit. A restaurátorok eszközei közétartozik a röntgen, az elektromos áram. vegyszerek egész skálája. a háztartásban is használatos tisztítószerektől a speciális konzerváló anyagokig. — Az Országos Hadtörténeti Múzeum feladata, hogy marxista alapon mutassa be a honfoglalás korától a hadtörténelmet, eszköz legyen a magyar nép hazafiasságra, honvédé«: lemre neveléséhez. A felszabadulás új korszakot nyitott a múzeum történetében is, hiszen majd fél évszázados vajúdás után az 1937. május 29-i megnyitás a Horthy-rendszer háborús előkészületeit, „a harcias szellem ápolását” szolgálta. A harcias szellem oda vezetett, hogy maga a múzeum is rommá vált. kiállítási anyaga nagyrészt elpusztult. Olyany- nyira, hogy az újjáépítés kezdetén a hivatalos álláspont lehetetlenné'- tartotta az újbóli létrehozást. így az újbóli megnyitás csak 1949-ben történt meg. Létjogosultságát azóta az év,' százötven—kétszázezer látogató igazolja, és az, hogy el.' sősorban az ifjúság múzeuma. De alátámasztja létét az a hadtörténelmi kutatómunka, amely a közművelődést, « tudományos ismeretterjesztést is szolgálja. Az elmúlt tíz év alatt húsz hadtörténészünk kezei közül negyven könyv és kétszáz tanulmány került ki — köztük nemzetközi figyelmet felkeltő- ek is — összegezi kalauzunk a látottakat, hallottakat. BOGNÁR ISTVÁN 1974. Június &
