Tolna Megyei Népújság, 1974. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

Július l-érel a kereskedelemben vidéken is 44 órás a munkaidő Interjú a KPVDSZ megyei titkárával Dunafoldvár Összevonták az alsófokú oktatási intézményeket Július elsejével a vidéki ke­reskedelmi dolgozók is csök­kentett munkaidővel dolgoz­nak. Ebből az alkalomból ké­szítettünk interjút Molnár La­jossal, a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei titkárával — Hogyan kezdtek a rendelet vég­rehajtásához, milyen tapasztalatokat hasznosítottak a három hónapja már csökkentett munkaidővel dolgozó fő* városi kiskereskedelmi vállalatoktól? — A Minisztertanács 1973. december 6-i határozata, majd ezt követően az 1/1974. Bk. M. sz. rendelete alapján Budapes­ten április 1-ével bevezették a csökkentett munkaidőt, most július 1-ével erre a vidéki ke­reskedelemben is sor kerül. A munkaidő-csökkentés me­gyénkben mintegy 6322 dolgo­zót érint a tanácsi és szövet­kezeti kereskedelemben, ven­déglátóiparban és központi igazgatásban, ebből 3864 sze­mély közvetlen kiskereskedel­mi és vendéglátóipari hálózat­ban dolgozik és 70 százalékuk nő. Ez is alátámasztja, hogy a szakma dolgozói nagy öröm­mel fogadták a munkaidő­csökkenés bevezetéséről szóló határozatot, mert ezzel egyben a nőpolitikái határozat végre­hajtásában is jelentősei lépünk előre. A csökkentett munkaidő jú­lius 1-ével kezdődő bevezeté­sét körültekintő felkészülési időszak előzte meg. Valameny- nyi vállalatnak, szövetkezet­nek felkészülési tervet kellett készíteni, amely a kieső mun­kaidőalap nótlásának módoza­tait, a dolgozók szabad ideje biztosításának módszereit tar- ' talmazta. — A megyei bizottságtól milyen segítséget kértek, s adtak-e taná­csot, véleményt az ^gjyes vállalatod­nál kialakított intézkedési tervekhez? — A felkészülési tervek el­készítését megelőzően közösen a megyei tanács kereskedelmi osztályával, a MESZÖV-vel több esetben is eligazítást tar. tottunk a vállalatok, szövetke­zetek gazdasági vezetői, szak- szervezeti titkárai részére, megbeszéltük a tennivalókat, tájékoztattuk őket, mit vegye­nek figyelembe a felkészülési, tervek elkészítésénél. Ehhez nagy segítséget jelentett a Bel­kereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ közös „Módszerta­ni útmutató”-ja is. A felkészítési tervek elké­szítésében a vállalatok, szövet­kezetek többségénél a szak- szervezeti bizottságok kezdet­től fogva részt vettek, míg a többi helyeken a már elkészí­tett javaslatokat bírálták fe­lül, tárgyalták meg szb-ülésen, VSZT-ülésen. Az elkészült ter­veket különböző formákban beszélték meg a hálózat dol­gozóival, a felvetett vélemé­nyeket, javaslatokat a végle­gesítésnél figyelembe is vet­ték. Ennek eredménye, hogy az elkészült intézkedési tervek a realitások talaján maradtak, helyesen tükrözték a vállala­tok, a dolgozók és a fogyasz­tók érdekeit. De tükrözték azt is, hogy a szabadidő-kiadás módozatainak kialakítása az egy- és kétszemélyes egységek­nél okozza a legtöbb gondot. A vállalatok, szövetkezetek által elkészített végleges fel­készülési terveket a megyei operatív bizottság elbírálta, 1974. május 9-i ülésén jóvá­hagyta és visszaküldte azzal, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetéséig rendelkezésünkre álló egy hónapot használják fel arra, hogy biztosítsák a be­vezetés még hiányzó feltéte­leit és valamennyi érintett dolgozó július 1-ig tájékoztat­va legyen hogy a hét melyik nanján kapja meg a szabad időt. Ugyanakkor gondoskod­janak a munkaidő-csökkentés­sel járó, a dolgozókat érintő anyagi kihatások: nyitva tar­tás, szabad idő biztosítása, stb. kollektív szerződésben történő módosításáról. — Az anyagi megterhelést a kis­kereskedelem nrf&ént számolja el, történt-e ennek érdekében, s álta­lában a rendelet végrehajtása kap­csán koUektivs.c-i’zSdés-rrsódositás? — Az intézkedési tervekben meg kellett határozni a mun­kaidő-csökkentés bevezetésé­nek várható anyagi kihatása­it, amit elsősorban a vállala­toknak, szövetkezeteknek sa­ját erőből kell megoldani. Ugyanakkor a kormány is ez évre 185 millió forintot bizto­sított a szakma részére. A vál­lalatok, szövetkeztek elsősor­ban munkaszervezéssel igye­keznek a dolgozók pihenőide­jét biztosítani, ezen túlmenő­en részben 217 fő többletlét­szám igénybevételével, ami megyei szinten 5,6 százalékos létszámemelésnek felel meg, részben munkaidő-szűkítéssel, ez többségében az ÁFÉSZ-eket érinti olyan helyeken, ahol a lakosság ellátását a nyitva tartási idő változása nem be­folyásolja hátrányosan. Az intézkedési tervek alap­ján a dolgozók 23,7 százaléka szombaton, 24,3 százaléka hét­főn, a heti pihenőnapokhoz kapcsolódva kapja meg sza­badnapját. Szombat délután és hétfőn délelőtt 6,7 százalék, kedd és péntek között 26,3 százalék az éves szabadsághoz kapcsolódva 3,1 százalék, túl­órában 3 százalék, naoi mun­kaidő-csökkentéssel 0,2 száza­lék és heti 4 órás szabad idő­ben 12,7 százalék. A nagyke­reskedelmi vállalatok leraka- tai eddig is 5 napos munka­héttel dolgoztak, ezért náluk a napi munkaidő-csökkentés va­lósul meg. A munkaidő-csökkentéssel járó szabadidő-kiadás a leg­nagyobb gondot az egy- és kétszemélyes egységekben dol­gozóknál jelenti. A nehézsé­get még csak fokozza, hogy a lakosság alapvető — élelmi­szer-----ellátását kielégítő egy­s égekről van szó. Ezekben a legrosszabbak a munkakörül­mények, itt keil a legnagyobb fizikai erőkifejtést is eszközöl­ni, nincs lehetőség a munka- szervezés továbbfejlesztésére. Ezeknek az egységeknek a szá­ma eléri az 534-et, az összes egység 53,8 százalékát. A meg­oldás ezekben az egységekben dolgozóknál csak a nyitva tar­tás szűkítésével és túlórával lehetséges. A túlórát szakszervezetünk csak átmeneti megoldásnak te. kinti, a végső cél minden ke­reskedelmi dolgozó szabad ide­jének a növelése. A felkészü­lési időszak során legtöbb vi­tát a nyitva tartás szűkítésé­nek a kérdése okozta. Szak- szervezetünk megítélése sze­rint helytelen a nyitva tartási idő helyenkénti indokolatlan megmerevítése, mert ez tovább rontja a munkaerőhelyzetet, növeli a fluktuációt, amely el­sősorban a szakképzett eladó­kat érinti. Márpedig a lakos­ság érdeke is azt kívánná, hogy az egységekben jó áru­ellátásban, udvarias kiszolgá­lásban részesüljön, növekedjék a kereskedelem kulturáltsága, ezt pedig csak szakmailag jól felkészült, ideális munkaerő­vel lehet biztosítani. Ezért megítélésünk szerint a jövőt illetően a dolgozók és fogyasz­tók érdekeit szem előtt tartva előbbre kell lépni a korszerű nyitva tartás területén is. Meg­felelő tervszerű propagandá­val kell a fogyasztók jelenlegi vásárlásait, szokásait, idő­beosztását megváltoztatni. — Hogyan lehet összegezni a vál­lalatoknál, szövetkezeteknél beveze­tésre kerülő intézkedéseket, új nyit­va tartást, a dolgozók szabad ide­jének biztosítását, a szabadság ki­adását? — Szakszervezetünk megye­bizottsága úgy ítéli meg, hogy a vállalatok, szövetkezetek ál­tal elkészített felkészülési ter­vek reálisak, most az a fel­adat, hogy július 1-ével sor kerüljön a megvalósításukra. Ez nagy felelősséget ró vala­mennyi gazdasági vezetőre és szakszervezeti bizottságra egyaránt. — A szakszervezet megyei bizott- sáaa milyen módon ellenőrzi a ren­delet végrehajtását, a törvényessé­get? — A KPVDSZ megyebizött- sága a választott testületen és aktívákon keresztül 'folyama­tosan ellenőrizni fogja a mun­kaidő-csökkentés bevezetését, a megyei operatív bizottság által jóváhagyott intézkedési tervekben rögzítettek betartá­sát. Természetesen ez elsősor­ban az alapszervezetek veze­nőtt a tejtermelés. A vállalat minden tejet átvett a terme­lőktől, de ha történetesen nem kellett Budapestre szállítani, gond volt a féldolgozással, az értékesítéssel. Ez a gond lényegesen enyhül a jövőben. A dombóvári tej­üzemben üzembe lépett a tej- porító, amely naponta . 25 000 liter tejből állít elő 22—23 má­zsa tejport. — A tejfelesleg elhelyezése indította a Tejipari Trösztöt arra, hogy tizenkét holland rendszerű, hengeres porítót hozzon be az országba. Felkí­nálták a lehetőséget, hogy az egyiket Tolna megyében he­lyezzék üzembe. De melyik tőségének feladata, különösen annak figyelemmel kisérése ts megkövetelése, hogy a dol­gozók a beütemezésnek meg­felelően meg is kapják a sza­badnapokat. Ez nemcsak joga, hanem érdekvédelmi köteles­sége is a szakszervezeti bizott­ságnak. Végső soron hangsúlyozni kívánjuk, szakszervezeti szer­veinknek az a célja, hogy a csökkentett munkaidő beveze­tését úgy kell megvalósítani, hogy a lakosság ellátásában semmiféle zökkenő ne követ­kezzen be és a kereskedelmi dolgozók is megkapják szabad­napjukat. Mindehhez pedig a túlóráztatás helyett a jó üze-m- és munkaszervezés, a munkát könnyítő gépesítés, a korsze­rű nyitva tartás megvalósítá­súra van szükség. Ezekhez pe­dig a gazdasági vezetés, a szakszervezeti bizottságok egy­séges cselekvésére, a dolgozók­ra való támaszkodás, vélemé­nyük figyelembevételére van szükség. — Pj. — be bele lehetett illeszteni az új üzemet is. Előnyös volt, hogy a berendezés helyigénye kicsi, viszonylag olcsó, kisebb üzemben is gazdaságosan üze­meltethető — mondja Szigeti János, a vállalat igazgatója. A múlt év októberében szü­letett meg a végleges döntés — veszi át a szót Koller Ferenc üzemigazgató. — Területet kel­lett kisajátítani, és vállalnunk azt, hogy február 28-ig áll az épület, átadjuk szerelésre ké­szen. És íme, most, június vé­gén megkezdte a termelést. Az alumínium falú épületben kíváncsian figyeli a berendezés működését Bucsi Elek, a me­Június 23-án Dunaföldváron a nagyközségi taxiács tanács­termében tartották meg ez al­sófokú oktatási intézmények nevelőinek közös értekezletét. Az értekezlettel a dunaföití vá­ri alsófokú oktatási intézmé­nyek életében új szakasz kez­dődött. Jendrolcvits Ferenc a nagy­községi tanács elnöke ismeriet- te^az 1973. július 19-j tanács­ülésen hozott határozatot, amely az alsófokú oktatási in­tézményeket közös igazgatás alá vonja a pedagógiai munka hatékonyságának emelése ér~ dekében. Az átszervezés első szak.sza 1973. december 31- gyel megtörtént, amikor a két iskola gondnokságát gazdasági hivatallá egyesítették. Az ed­digi I. és II. számú iskolaként működő intézményeket szak­mailag 1974. íúlius 1-gyel von­ják össze. A tanácselnök be­jelentette, hogy az alsófokú oktatási intézmények igazgató­jává Sziegi Ferencet nevezték ki. Sógor Mária relő, aki a szerelési munkákat végezte, irányította. — Több ilyen berendezést szereltem itt, Magyarországon, de úgy vélem, ez a legsikerül­tebb. Már a kezdet kezdetén a paramétereknek megfelelő tel­jesítménnyel, minőséggel dol­gozik. A raktárban már ott sora­koznak a tejporral teli mű­anyag zsákok. — A gabonatröszt már igen­csak várja új termékünket — mondják az üzem vezetői. — A dolgok véletlen alakulása, hogy az első szállítmányt éppen a dombóvári keverőüzem kapja. A termelt tejport a tejipari és a gabonatröszt értékesíti, disz­ponálja különböző takarmány­keverőkbe. — A tejporító üzembe lépése lényegében a fehérjeprogram megvalósítása. Ügy is lehetne jellemezni, hogy valutamegta­karító üzem. A napi 22 mázsás termelés — és a többi porító termelése — révén kevesebb állati fehérjét kell importálni. A napi termelést egy sűrítőbe- rendezés közbeiktatásával ké­sőbb a duplájára lehet növel­ni. Maga a berendezés nem túl­ságosan bonyolult. A csőveze­téken érkező, fölözött édes tej szemben forgó hengerekre fo­lyik, amelyeket nagynyomású, 130 fokos gőz fűt. A hengerek­re gézszerű, -vékony hártyaként szárad a tej, ezt kések választ­ják le. Csigaszerkezet továb­bítja az őrlőbe, amelyből fehér por alakjában jutnak a zsákok­ba a tej értékes alkotórészei. Kiszolgálásához mindössze öt munkás elég. — Hét és fél millió forintba került a pon'tóüzem, ebből há­rom és fél millió a berendezés értéke. Azt hisszük, ezt a pénzt rövid idő alatt visszafizeti — mondja Koller Ferenc üzem­igazgató. Szigeti János igazgató az üzem vezetőinek igyekezetét, hozzáállását dicséri, hiszen az első tollvonástól számítva, alig nyolc hónap alatt felépült, ter­melésbe állt az új üzem. B. X.—G. K. Mindig izgalmasak egy-egy új gép, berendezés üzembe állítá­sának első percei, órái. Nem kivétel a dombóvári tejüzem hol­land gyártmányú tejporítója sem. Jó a tej-alapanyag minő­sége, és a gyártott tejporé is. Tejpor, napi 25000 liter tejből Megkezdte a termelést a dombóvári tejporító Egy évvel ezelőtt gondban voltak a mezőgazdasági üze­mek, de hasonló gondban volt a tejipari vállalat is. Meg­üzemben? Alapos mérlegelés után született a döntés, hogy a dómbőváriban. Itt már meg­kezdődött a rekonstrukció, eb­gyei pártbizottság gazdaságpo­litikai osztályvezetője, Szigeti János, a vállalat igazgatója, az üzem vezetői és a holland sze-

Next

/
Thumbnails
Contents